Válogatott okosságok

Mexikó-Jamaica

Még el sem kezdődött a mérkőzés mikor a mexikói szurkolók, akik az irrapuatoi  szovjet-magyar 6:0 után már nem sok eredményre kapják fel a fejüket, értesültek a sokkoló Honduras-USA 2:1-ről. Honduras (vezeti az egy főre eső gyilkosságok világranglistáját, de a FIFA ranglistán csak az 59-ik) nagy meglepetésre megverte az Egyesült Államok válogatottját. A mérkőzésre San Pedro Sulában, a Debrecennél több mint négyszer nagyobb városban került sor (a 37 ezres Olimpico Metropolitano stadionban minden jegy elkelt). Hondurasban a focimeccs igazi ünnep, a fontos mérkőzés miatt szerda munkaszüneti nap volt-- amit a válogatott meg is hálált.

De térjünk vissza a csoport rangadójára, a Mexikó-Jamaica meccsre. A mérkőzésnek az Azték stadion adott otthont, a 110 ezres stadionban alig 40 ezren lézengtek. A stadion tengerszint felett több mint 2000 méter magasságban van, ez sohasem kedvezett a vendégcsapatnak, de különösen hátrányos a másfajta fűhöz szokott reggae fiúknak. Mexico nagy sztárja a MU-ban játszó , piaci áron kb egy fél Dzsudzsákot érő Javier Hernandez. Rajta kívűl még két-három játékos játszik Spanyolországban, a többiek a szerethető hazai bajnokságot erősítik. A jamaicai válogatott főleg európai, javarészt angol, csapatokra épül és a keretben van a nagy ferencvárosi kedvenc Jason Morisson is. A jamaicaiak kezdeményezőbben léptek fel, és bár a tudósítót különösebben nem érdekelte ez a mérkőzés, annyit azért el kell ismerni, hogy az iram és a színvonal nem feküdt volna a magyar válogatottnak. A mexikóiak erőszakos, technikás focit játszottak, a jamaicai csapat főleg a gyorsaságra és a fizikai fölényre épített. Az eredmény némileg meglepő gólnélküli döntetlen, pedig a  helyi riporterek meg voltak győződve, hogy a magasság fel fogja őrölni a reggae válogatott erejét. A döntetlennel Mexikó a csoport utolsó előtti helyére jött fel, egy ponttal megelőzve az amerikai válogatottat.

A jamaicai ultrák hajóval vágtak útnak.