Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Nosztalgia rovat – 1982, Spanyolország (második rész)

2013.02.08. 00:50 maribor

A visszaemlékezés első része itt olvasható.

Mérsékelten humoros kommentárunk pedig itt.

 

A selejtezőkben Luzernban kezdtünk egy 2:2-s döntetlennel. Önmagában az eredmény elfogadható volt, beleszámítva, hogy sem Nyilasi, sem az első számú kapusunk, Katzirz Béla sem állt rendelkezésünkre sérülés miatt.

003.jpg

Sérültjeink a luzerni lelátón, civilben

Kétszer egyenlítettünk vesztett helyzetből, egyszer Bálint egy remek szóló végén, szinte a félidő lefújásának pillanatában, egyszer pedig Müller Sanyi egy teljesen jogos büntetőből. Ja, és mindkétszer egy bizonyos Claudio Sulser szerzett vezetést a házigazdáknak.

Addigra már túl voltunk egy bukaresti román-angolon, ahol a románok meglepetésre 2:1-re nyertek, viszont Keeganék hoztak két kötelezőt hazai pályán a derék norvégokkal és Svájccal szemben. Őrült módon kezdődött a számolgatás még aznap este, mire lesz elég a luzerni iksz, nem is sejtvén, hogy az igazi svéd(román)csavar csak másnap fog bekövetkezni, mikoris szomszédaink remiznek a Wembleyben. Nekünk még csak egy pontunk van, de a románok oda-vissza leamortizálták az angolokat, akik rajtuk kivül vertek mindenkit. A történethez az is hozzátartozik, mire mi bekapcsolódtunk, addigra már fél éve ment a selejtezősorozat és hát lement jó pár meccs. Így most mi jöttünk még gyorsan kétszer.

Teltház előtt fogadtuk a románokat a Népstadionban. Fociláz és őrület felsőfokon. Egyrészt egy magyar-románnak mindig van egy kis diszkrét bája, másrészt ráérzett a közvélemény  a számunkra tökéletes körbeverések miatt bőven lehet nekünk is keresnivalónk. Elég, ha csak hozzuk a kötelezőket, az angolok már talán nem is számítanak, harmadrészt a románok a továbbjutás elsőszámú esélyeseivé léptek elő addigra. A lényeg, Fazekas góljával, mondhatni, elég magabiztos játékkal, 1:0-ra nyertünk.

És egy hét múlva már jöhettek is a norvégok, illetve mehetünk mi Oslóba. Ez a meccs önmagában egy legenda lett a vesztett helyzetből történő, pillanatok alatti fordítás és Kiss Laci duplája miatt. Meg a legendás győztes gól miatt. Aki azt a gólt látta, az soha nem felejti el.

Az első félidő furcsa állóháborút hozott, mi átengedtük a terepet a házigazdáknak, de ők meg csak nem akartak támadni, körbeadogattak minket, mintha kézilabdameccs lenne. A második félidőben aztán rögtön nekünk estek, sajnálván az elherdált 45 percet és rögtön vezetést is szereztek. Aztán 20 perc múlva másfél percen belül fordítottunk. És még egy érdekesség az észak-ír Moffat játékvezető tevékenységével kapcsolatban: az első félidőt teljesen szétfújta, röpködtek a sárgák, Törő, Tóth Jokka, Kerekes és Nyilasi estek áldozatul a meccs során. Az első félidőben Fazekas és Nyilasi teljesen szabályos góljait nem adta meg, cserébe rúgtunk 2 jogtalan gólt. Az első gólunkat megelőző szögletnél kirúgásnak kellett volna következni, a meccs után maga Fazekas is elismerte, róla ment ki a labda. A másodiknál egy szabálytalanság után került Kisshez a labda, a norvégok jöhettek volna szabdrúgással.

Folytatódik közben a körbeveréshorror. Svájc is legyőzi Angliát hazai pályán. A második góljukat, mely a győzelmet jelentette, egy bizonyos Claudio Sulser lövi.

És elérkezett a várvavárt angolok elleni mérkőzés is. Az hogy teltház, az a minimum. Jegyigénylésben 4-5-ször annyi kérés futott be, mint ahányan befértünk volna. És nem csak a válogatott várakozáson felüli szereplése (a lehetséges 6 pontból 5 volt már zsebben addigra)[győzelemért két pont járt még akkoriban - a szerk], hanem a Puskás hazalátogatása miatti labdarúgó gála miatt. És megfordítom. Nemcsak Puskást akarta mindenki látni, hanem az egyre jobb formába lendülő válogatottunkat is! A mérkőzés érdekessége volt még, hogy története során előszőr játszott névvel feliratozott mezben a csapat.

A meccs maga elég sima angol győzelmet hozott, kiütközött a tudáskülönbség, meg hogy ők is nagyon összekapták magukat. Ennek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet. Aztán az angolok bő negyedóra után összeszerencsétlenkedték a vezetést. Már a beadás pillanatában elcsúszott, talán Mariner, Brooking meg egyenesen eltöri a labdát, Katzirz a döbbenettől meg sem tud mozdulni. . Egy szöglet után Nyilasi fejese a keresztlécen csattant, aztán egy zseniális kiugratás Törőtől a félidő végén Kiss Lacinak, a kifutó Clemence csak beleütni tud, rá Kiss sarkára, így az elcsúszásból feltápázkodó Garaba a jelenettől döbbenten álló védők között a kapuba gurított. Iminek egyébként ez volt az első gólja a címeres mezben. Aztán a 60. percben jött az angolok és Brooking második gólja (a videón 5:24-nél). Mit jött. Zsinóron húzták és beszorult a hálót tartó vasba. Dolgoztunk ki mi is helyzeteket, volt, hogy Kiss Laci egy ajtó-ablak helyzetben ballal az oldalhálóba bombázott. Majd végül Garaba becsúszva, teljesen szabályosan szereli Keegant, ennek ellenére büntető. A sértett értékesíti is a lehetőséget, a hajó elment.

A mérkőzés lefújásának pillanatában így áll a tabella:

1. Anglia 3-1-2 11-6 7
2. Románia 2-2-1 4-3 6
3. Magyarország 2-1-1 6-6 5
4. Svájc 1-1-2 6-7 3
5. Norvégia 1-1-3 4-9 3

Amint látható, hiába „csak” a 3. hely, a vesztett pontok alapján mi lennénk már most a csoportelsők. A legtöbb aggódnivalójuk a pillanatnyi állás ellenére az angoloknak van, akár cinkosan össze is kacsinthatnánk a románokkal, de az elején ki hitte volna, hogy a végelszámolásnál úgy fogunk állni, hogy majd megengedhessük magunknak, hogy az utolsó meccsen mi kacsintsunk össze az angolokkal?

A budapesti magyar-angol után pár nappal még Svájc játszik egy döntetlent Norvégiával, ezzel a svájciak is kiszállnak matematikailag a versenyből. Nekünk meg egész nyárra maradt a matek. 4 meccsünk volt hátra, Románia (i), Svájc (o), Norvégia (o), Anglia (i). Ebből 5 pont elég reálisnak tűnt. Bukarestben mostmár mindenki minimum egy döntetlent várt (el), a két hazai győzelem kötelező (!!!!!), és ha ez bejön, akkor a saját utolsó meccsünket a Wembleyben a díszpáholy első sorából nézhetjük. Magyarul, lesz 11 ember a pályán, akit tulajdonképpen már az a meccs nem is annyira fog érdekelni. Bármennyire fájt ez összességében teljesen reális vereség az angoloktól, ahogy az ember újra és újra számolt, lejátszotta előre fejben az összes meccset (nem csak a mieinket, hanem a románok és az angolok meccseit is, én legalábbis ezt tettem a Nánási úti strand füvén feküdve nap, mint nap), arra a következtetésre jutottam, ha innentől kezdve már csak a papírforma történik, kint vagyunk a VB-n.

Ebben az agyament csoportban mit számított a szó, hogy papírforma! Semmit. És a fociősz is egy újabb bombával köszöntött ránk. Az angolok Osloban is belefutottak egy maflásba. Istenem, ezeket az idióta (vö: hülye angolok, angol hülyék) szigetlakókat mindenki lepofozza, csak mi nem.

Úgy érkeztünk Bukarestbe, hogy nekünk egy kibekkelt, gólnélküli döntetlen is elég. Nagy hangot nem kapott ez kimondva, de tény, a kezdő tizenegyben hat (!!) védő kapott szerepet, név szerint Martos, Bálint, Garaba, Tóth Jokka, Sallai és Rab Tibi. Apropó, Sallai.

x_5.jpgNekik megadatott, magyar Himnuszt hallgatni Bukarestben

Egy ilyen kiélezett helyzetben Mészölynek volt bátorsága újoncot avatni személyében. 19-re lapot kért és bejött! Sallainak semmi más feladata nem volt, mint hogy a román válogatott agyát, motorját, játékmesterét, Anghel Iordanescut levegye a pályáról. És hiba nélkül megtette. De folytatva az előző gondolatot, a 6 védőn kivül a második félidő elején-közepén Törőcsiket Csapó, Kiss Lacit Müller váltotta, ezzel feladtuk a támadások szinte minden lehetőségét.

Azt tudtuk, hogy ekkora nyomás alatt, amiben végig voltunk a meccs alatt, az egyszem Fazekas nem fogja megváltani a világot. De nem is ez volt a cél. A románok gyakorlatilag végig a kapunkhoz szögeztek minket, a félpályát alig léptük át, ennek ellenére azt mondom, helyzetük vagy kapuratartó lövésük összesen jó, ha kettő, vagy három volt. Jobbára karmester nélkül csak körbeadogattak minket, ellőttek minden labdát mellé és fölé. Az összefoglalóban nincs benne a jelenet sajnos, de a mérkőzés számomra legemlékezetesebb pillanata, amikor Nyilasi egy szorult helyzetben az ötösön belül nem elrúgta a labdát, hanem csinált egy cselt, az alapvonal felé fordult és azzal párhuzamosan, az oldalvonal felé, egész egyszerűen kivezette a labdát az üres térbe. Erre szokták azt mondani, tanári megoldás. De egy szó, mint száz, elértük, amit akartunk, meglett a döntetlen Bukarestben!

Ezek után már csak hab volt a tortára, hogy román barátaink otthon kikaptak Svájctól.  Így, tulajdonképpen a nullához konvergálóra amortizálták 2 meccs alatt a továbbjutási esélyeiket. A továbbjutásuk ettől a pillanattól már nem az ő kezükben volt. Nekik még így is verniük kellene Svájcot idegenben az utolsó fellépésükön, plusz reménykedni abban, hogy Svájc is és Norvégia is az ő malmukra hajtja a vizet a Népstadionban. De nem ez történt.

A 2324-es szektorok a Stadion legendájának és történetének szerves részei. Hosszú éveken át a Fradi-tábor és a válogatott szurkolótáborának helye volt. Bár a jegyem a 27-es szektorba szólt, életemben nem voltam még ilyen közel ehhez a helyhez, így egy életem, egy halálom, bementem. Furcsa volt olyan magasról az én kedves helyem, a C szektor. Távolinak is tűnt és picinek is.

A Svájc elleni meccsnek rendkívüli tétje volt mindkét csapat számára. A miénket már fentebb ecseteltem, de ebben a bolond csoportban az a helyzet állt elő, hogy, ugyebár, a románok 3 pontot veszítettek az utolsó 2 meccsükön, melynek egyik oka a svájciak váratlan bukaresti győzelme volt (a másik mi voltunk), így a bicskák, órák és csokigyárak csapata váratlanul visszaszállt a matematikai versenybe a továbbjutást jelentő második helyért. És ezt csak erősíteni tudták volna egy budapesti győzelemmel. Szó szerint egy ki-ki meccs várt ránk, nem lehettünk biztosak a dolgunkban. És utólag elmondhatjuk, az akkor 2 és fél éves Mészöly-korszak legparédésabb és legmeggyőzőbb játékát láthattam a 24-es szektorból.

001.jpg

Pedig az előjelek nem voltak túl bíztatóak, védelmünk 2 oszlopa, Martos és Bálint nem játszhattak, helyettük Szántó és Kerekes léptek pályára. Kételyeink a bíró kezdő sípszavának pillanatában elmúltak. Egy csapat volt csak végig a pályán, ez pedig a mi válogatottunk volt. Az első félidő közepén a svájciak a mezőnyben elszerencsétlenkedtek egy már megszerzett labdát, Fazekas lecsapott rá, szöktette Nyilasit, ő pedig megszerezte a vezetést. Aztán  a második félidő elején újra Nyilasi. Fazekas szögletét bólintotta a hálóba. Majd a félidő derekán a svájciak újra eladtak egy megszerzett labdát, Fazekas visszakapta a kölcsönt Nyilasitól, remek labdát kapott és besétált vele a kapuba. Azt hiszem, én ezen a meccsen szerettem bele igazándiból a válogatottba. Addig csak a hazám reprezentánsaként tekintettem rájuk, de akkor valahogy elkezdtem teljesen másként nézni rájuk, onnantól az enyém lett a csapat.

És ezzel az a helyzet állt elő, hogy Románia a vesztett pontok tekintetében újra helyet cserélt Svájccal. És nagyon jó érzés volt, hogy nem nekünk kellett számolgatni.

És jöhettek a norvégok. Kellemes október végi este volt, magam is csak egy vastagabb pulcsiban voltam.

002.jpg

És mint sokan tudjátok, Mészöly Kálmán, a Kapitány sem fázott a kispadon egy szál zakóban. A norvégoknak az volt a tét, hogy ne kettős vereséggel zárják a selejtezőt a magyarokkal szemben, sőt egy vendéggyőzelem esetén akár Svájcot is befoghatták volna, így nem az utolsó helyre értek volna be. Valljuk be, nem túl nagy motiváció. Főleg nem egy olyan csapat ellen, amelyiknek a győzelem a cél, mégpedig azért, hogy a hátralévő eredménytől függetlenül csoportelsőként masírozhassanak be a spanyolországi világbajnokság huszonnégyes mezőnyébe. Nálunk minden a legnagyobb rendben volt, a mérkőzést egy nagyon jól sikerült tatai összetartás előzte meg, a játékosok óriási önbizalommal várták a mérközést.

Csapatkép a tatai edzőtáborban a norvégok elleni meccs előtt.jpgNorvégokra várva - Tatán

A norvégok már nem álltak ennyire jól. Arne Larsen Ökland, akitől nagyon sokat vártak, sérülés miatt nem tudott Tor Rösse Fossen szövetségi kapitány rendelkézésére állni.

A mérkőzés, teltház (az akkori tudósítások szerint ez 68 ezer nézőt jelentett) előtt természetesen, magyar rohamokkal kezdődött. És ez végig tartott a 90 perc alatt. A 6. percben Gröndahl gyakorlatilag harcképtelenné tette Nyilasit, aki ennek ellenére végig a pályán maradt, de a teljesítményén erősen meglátszott a sérülése (olyannyira megsérült, hogy az utolsó meccset az angolok ellen pont emiatt lett kénytelen kihagyni). A norvégok nem durván, de rendkívül keményen játszottak az utolsó pillanatig.

Sallai cserébe teljesen kikapcsolta a játékból a nála 2 fejjel magasabb Lundot. A 12. percben Bálint egy szenzációs bombaszabadrúgással szerzett vezetést, a 35. percben Tom Lund, ha lehet, egy még szenzációsabbal válaszolt. És a lelátón micsoda kontrasztot okozott a két gól!. Bálint szabadrúgásánál szinte felrobbant a Népstadion, a jó öreg Tom Lund bombájánál meg másodpercekre vágni lehetett a csendet. Én addig ilyet nem tapasztaltam, sőt, azóta sem. Egy forrongó katlan egy szemvillantás alatt hallgatott el. Akkora gól volt, hogy elnémult mindenki. Hogy aztán pár pillanat múlva több tízezer torokból zengjen újra a "Hajrá, magyarok!"

A norvégok továbbra sem bántak kesztyűs kézzel velünk. Törőcsik és Kiss Laci többet volt a földön szinte, mint játékban. Ennek meg is lett az eredménye, Kiss is kidőlni látszott. Jelezte a Kapitánynak, nem bírja tovább, cserét kér. A Kapitány el is küldte Mezeyt, hogy szóljon a Nácinak, Izsót készült beküldeni helyette. Izsó már a vonalnál állt, amikor Törőcsik szabadrúgását Kiss Laci a hálóba csúsztatta. Aztán egy újabb Törőcsik gólpassz a 79. percben, Fazekas lendületből átveszi, lerázza az emberét és a jobbösszekötő helyéről kilövi a hosszú alsó sarkot. Érdekesség: Fazekas a selejtezősorozatban három hajszálra egyforma, ilyen gólt rúgott. És még nem volt vége. Ha kedd, akkor Belgium, ha Norvégia, akkor Kiss Laci dupla. Pár perccel Fazekas gólja után és pár perccel a lefújás előtt megint egy Törő gólpassz, ezúttal balra, Kiss meg jobb lábbal a hosszú alsó sarokba tekert.

006.jpgSemmi sallang - csak 3 gólpassz

Azt az érzést először, és ez idáig utoljára élhettem át a helyszínen, hogy kijutottunk egy világbajnokságra. 1977-ben La Pazban, 1985-ben a Hanappiban nem lehettem ott egyéb elfoglaltságaim miatt.

Ezután a meccs után a románok játszanak egy gól nélküli döntetlent Bernben a svájciak ellen. Ez azt jelenti, egy ponttal megelőzik az angolokat, így mindenképp egy magyar győzelemnek kell drukkolniuk a Wembleyben, a selejtezősorozat utolsó meccsén. Kéjes érzés. Akkoriban pontegyenlőség esetén még nem az egymás elleni eredmény számított, hanem a gólkülönbség. A londoni meccs előtt a románoké 5-5, az angoloké 12-8 volt.

A londoni fellépés nekünk jutalomjáték volt. A mérkőzéshez nem szervesen hozzátartozik, hogy Nyilasi is a csapattal utazott, de nem pályára lépési szándékkal. Őt Lipmann Kessel, a Királyi Orthopédiai Klinika főorvosa várta egy vizsgálatra a sérült térde miatt. Ugyanez a Lipmann Kessel volt az, aki annak idején Törőcsik emlékezetes autóbalesete után tanácsokkal látta el a János Kórház orvosi stábját, mely segítségével Törő viszonylag hamar léphetett újra pályára. Nos, pozitív híreket kapott a Kapitány és Nyilasi. Kisebb szalagsérülésről volt csak szó, műtét nem szükségeltetett. felajánlotta, amennyiben Mészöly ragaszkodik Nyilasi játékához, ellátja őt megfelelő injekciókkal, de alapból nem javasolja a pályáralépést.

Így a számunkra tét nélküli meccset Nyilasi a lelátóról nézte végig, Csapó Karcsi helyettesítette. A mérkőzésről túl sokat nem lehet elmondani, akár a 16. percben le is fújhatták volna. Egy McDermott előreívelésre Mészáros Bubu elég határozatlanul mozdult ki, a labda Brooking elé került, aki ugyanúgy eltörte a labdát, mint Budapesten, a lecsúszó lövésébe még Paul Mariner bele tudott piszkálni, ezzel szereztek vezetést a házigazdák. Ami meg a hátralévő 74 percben történt, azt fedje jótékony homály, már én sem emlékszem rá, maximum pár tízezer hozzám hasonló, de román fanatikus.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr915063027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.02.08. 10:55:06

Életem első válogatott meccse amit a helyszínről néztem, a magyar-román volt.