Válogatott okosságok

Az egész Válogatott Blog nevében nagy megtiszteltetés, hogy megoszthatok Veled néhány gondolatot – Rólad. Veled, aki annyi mindent tettél már értünk. Erről majd később. Valójában furcsa, hogy én beszélek rólad, mert általában ez fordítva szokott megesni. Mivel neked mindenről van véleményed. Ezt meg is szoktad osztani velünk, ha érdekel, ha nem. Munkahelyen, váróteremben, utazás közben, újságcikkeken keresztül, vagy a legrosszabb esetben szakértőként valamelyik televíziós műsorban.

Félreértés ne essék eszünk ágában sincs fasiszta módszerekkel arra rábírni, hogy ne nyisd ki a szád, amikor labdarúgásról, vagy úgy általában sportokról van szó. Ha megengeded, bemutatlak Téged a többieknek. Bocsáss meg a kitérőért, de ezeknek a hülyéknek azt is el kell magyaráznom, ki is vagy Te. (Amúgy miért lett divat manapság ez a Nagy Kezdőbetűzés?) Mint köztudott, a te generációd lényegesen többet látott, tapasztaltabb és intelligensebb, mint a későbbi korcs nemzedékek. Máskülönben nem neveznétek magatokat szerényen Nagy Generációnak.

Azok a boldog hetvenes évek!

Igen, most körülbelül az ötvenes éveid végén lehetsz, vagy a hatvanast taposod. Elrebegek a többiek nevében is egy köszönetet azért, hogy lassú víz partot mos elven megdöntöttétek a rendszert. Hogy végre szabadan és nyíltan gondolkozhassunk, a közbeszéd és a közgondolkodás pedig elmozdulhasson a hetvenes évek szintjéről. Hogy ez mennyire volt sikeres, ennek eldöntését rád bízom a monológom végén, én nem értek ehhez. A szabadság iránti vágy már a hatvanas években kicsírázott szívetekben. Lázadtatok! Illés, Metro, Omega...mit tudnak erről a mai fiatalok! Ki merné ezek közül akkor elénekelni, hogy „azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa...”? Mert ez kérem kőkemény lázadás volt! Akár el is vihettek volna! – bár senkit nem vittek el, de megtehették volna. 1989 után többször is elmagyaráztad, hogy hányszor vittek el majdnem és voltál kvázi óriási veszélyben. Ez a fő oka annak, hogy te most is pontosan tudod, hogy mitől/kitől kell félnünk.

Egyforma öltözékek és ugyanaz a lázadó frizura. Erre ráadásul annyira büszkék voltatok, hogy sikerült összehoznotok minden idők leghatásvadászabb, legnyálasabb kör e-mailjét.  Ezen akár röhöghetnénk is, de sajnos az alábbiakat ti komolyan gondoljátok ma is: „Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi.”  Ugye tudjuk, hogy Bástya Elvtárs mit szeret legjobban magában?

Rocker, popper, Kádár-kolbász

Lássuk, hová fejlődtél a boldog hetvenes évek után. Talán csak nekem tűnik úgy, de mintha megálltál volna a lázadásban. A nyolcvanas évek ifjait és szubkultúráit már szívből gyűlölted. Még a discosokat is – gyengébbek kedvéért: popperek és digók. Hogy már a popzenétől és rajongóitól is idegenkedtél, az már azért jelez valamit. Magyarok milliói szörnyülködhettek például a Linda remek sorozatának Pop-pokol c. részének koncertjelenetén. Nagyjából-körülbelül fogalmad sem volt arról, hogy mi volt a különbség az Aurora, Beatrice, Mos-oi, CPg, Európa Kiadó, URH, P-Mobil, Pokolgép között.

A korszak himnusza lehetett volna

Sebaj, mert a nyolcvanas években számtalan remek elemzés jelent meg, amelyekben sikeresen összemosták a punkot, a skinheadeket, rockereket, metálosokat, alterosokat, neonácikat, anarchistákat és sátánistákat. Akkortájt főleg az utóbbiaktól rettegett a derék kispolgár. De olyannyira, hogy még a Szomszédokban is szenteltek nekik egy epizódot. Te simán elhittél bármit és miattad a frász törte szegény nagymamámat minden rockertől. A fenti zenekarokat és rajongóit nem mellékesen tényleg komolyan vegzálták a rendőrök – veletek ellentétben. Ők tényleg börtönbe kerültek, ahonnan munka és egzisztencia nélkül kerültek ki. Tudom, tudom, maguknak keresték a bajt a hosszú hajukkal és az öltözködésükkel. Legszívesebben már akkor tüntettetek volna ezen stílusok létezése ellen, de sajnos akkortájt még nem annyira volt engedélyezett a tüntetősdi. Hála nektek, a mai napig alig tudunk valamit arról a korszakról – most nem a Dolly Roll-Neoton vonulatra gondolok. Véletlen,  vagy sem, de ami mainstream volt, az téged soha sem zavart különösebben.

( A képen az Aurora zenekar valamikor a nyolcvanas évek közepén)

Ekkortájt szilárdult meg benned a demokrata-tudat három alappillére: 1. A másság valójában ijesztő. Ezek biztosan bántani akarnak, különben nem lennének jelvényeik, bakancsuk, bőrdzsekijük, szörnyes pólójuk?  2. „Most miért kell ez?” Ticcs’ákbe! Fasznak hőbörögnek? 3. Igen magas toleranciaszinted folyamatos emlegetése egy teljesen másik témában – pl. nem zavar, hogy kínaiak is laknak a szomszéd lépcsőházban.

Aztán a nyolcvanas évek – már akkor is bántóan hangos – B-közepei táborokká, ultrákká szerveződtek. Neked ez volt az utolsó csepp a pohárban. Talán a közelgő ezredforduló miatt is hihetted, hogy tényleg eljött az Antikrisztus.

A Demokrata szurkol

Bár normális zenét nem hallgattál a nyolcvanas években, meccsekre legalább még jártál. Ezt soha nem felejted el megemlíteni. Azt sem, hogy miért nem jársz manapság. Miattuk. A tévében néha megnézed. Bár nem, erre már a tévén keresztül sem vagy kíváncsi. Azért te is szurkolsz, csak éppen máshogy. Normálisan. Kulturáltan. Ahogy a Nyugatiak. Bár szerintem a reklám-tapsolóbot püfölése és a gázduda vinnyogtatása nem szurkolás.

Például szereted a... a vízilabdázókat! Inkább ők kapnák a nagy dohányt, mint a focisták! Legalább oda kijárnál bajnokikra, akkor talán nem ötven fő lenne az átlagnézőszám. A kézilabda szabályairól nagyrészt fogalmad sincs, illetve arról sem, hogy hogy állnak klubcsapataink/válogatottjaink. Hoki és kézimeccseken pár száz, vízilabdán pár tucat érdeklődő van, tehát erős a gyanúm, hogy itt sem vagy megtalálható. Kosárlabdán és focimeccseken ez felkúszik pár ezerre, de ott meg is lehet nézni, hogy milyen csürhe jár ki! Na milyen az a csürhe?

Stadiontúra

Nagyjából annyi fogalmad van erről a csürhéről, mint a sátánistákról. Egykutya. Most mondhatnám, hogy a punknak, metálnak mennyi egymástól különböző alfajtája létezik, nem beszélve a manapság divatos elektronikus zenei irányzatokról, de te úgyis leragadtál a Beatlesnél, LGT-nél és az Omegánál. Hogyan is tudnád megkülönböztetni egymástól a stadionban lézengőket? Azoknak sem típusaik, sem arcuk nincsen. Egyszerűen csak szurkolók. Pedig ha hiszed, ha nem, igen-igen vegyes egy társaság ez. Még önmagukat is előszeretettel különböztetik meg egymástól és egyáltalán nem mindegyikük jobboldali/ultra/erőszakos jellem. Sőt, jó páran úgyszintén szeretik az Omegát és utálják az ultrákat. Legalább tőlük ne akard már elvenni a meccsre járás örömét! Ennek belátására elég lenne végigböngészned néhány internetes fórumot, de én arra szeretnélek biztatni, hogy próbálj kimerészkedni az utcára és célozd meg a legközelebbi stadiont. Hihetetlen dolgok fognak történni veled. Ez egészen pontosan a „semmi ötven árnyalata” lesz – nem, nem olvastam és nem is fogom, mielőtt megkérdeznéd.

Nem fognak megverni. Tényleg nem. Most megint elkezdhetsz okoskodni, hogy „..de ha lila mezben bemegyek a fradisták közé...” Nem fogsz bemenni, mert a rendőrök és a biztonságiak nem fognak beengedni. Egyébként is valószínűbb, hogy a fradisták hülyének fognak nézni és nem fognak bántani. Persze sikeres provokációval kicsikarhatsz a saját igazad alátámasztására egy pofont, de ehhez elég a sarki kocsmába lemenni.

Tehát ha elérted a stadiont, a teljes ellazuláshoz igyál meg egy-két sört és próbálj beszédbe elegyedni a már régebb óta meccsrejárókkal. Négy-öt meccs után már meg fognak szokni, szívesen szóbaállnak veled és rá fogsz jönni, hogy egy kicsit torz képet mutattak neked a stadionbéli állapotokról. Fel fog tűnni neked, hogy a bomber és a bakancs már régóta nem menő (húsz éve) és nem mindenki túlgyúrt és tarkopasz. Sőt, még piperkőcöket, ruházatukra tízezreket költőket is szép számmal fogsz találni! Ahogy elmúltak a hetvenes, nyolcvanas évek, ugyanúgy tovatűnt az a zűrzavaros kilencvenes is, és magával vitte a magyar labdarúgás legsötétebb éveit.

  (www.kesport.hu)

Bár azt elárulhatnád nekem, hogy miért baj, ha valaki szeret edzeni, nem hajlott a háta és nem buggyan ki a hája a nadrágjából. A sportos testalkat nálad mindig eleve gyanús, amennyiben nem élsportolóról van szó.

Szerinted azt akarom mondani, hogy meccsekre kizárólag jó fej emberek járnak? Korántsem – ez egy másik történet lesz majd. De én meccsrejáróként előszeretettel söprögetek a saját portám udvarán, így ugyanerre kérlek téged is a sajátodon. Továbbá ne publikálj olyan eseményekről, amit nem láttál a saját szemeddel! Pár jól dokumentált, vagy levideózott esetet lobogtathatsz előttem, de ennyi erővel én is oszthatnék meg magvas gondolatokat zenei irányzatokról/vallási/etnikai kisebbségekről. Azt meg nem szeretnéd, ugye?

Mondhatsz, amit akarsz, igenis igazságtalan  és túlzó dolog volt a stadionbezárás a Románia elleni VB-selejtezőn. Fent igyekeztem végigvezetni, hogy miért nem lep meg az, hogy szerinted a szigorúbb törvények, zászlóbetiltás, szurkoló ki- és bezárás, stadionbezárás, jelképbetiltás, gumibot a megoldás mindenre  . Látod, én ezt is megértem. Ilyen közegben szocializálódtál. Azt amúgy tudtad, hogy Nyugaton majdnem minden tábor (a szélsőbalos ezért, a szélsőjobbos azért) kiteszi Palesztina zászlaját, amit ti idehaza betiltottatok?  Kérlek, te főleg ne gyere azzal, hogy ne mutogassak másokra!

Meglepődnél, ha tudnád, hogy kicsiny szerkesztőségünktől több tagjától milyen távol állnak a szélsőséges – azon belül a szélsőjobboldali – nézetek. Ha tudnád, hogy kiket állítottál egy platformra az ultrákkal... de nem, ezt már úgysem hinnéd el. Nem mellékesen talán az ultrák sem, de mint mondtam, ez egy másik történet. Egyszerűen untatsz már, Demokrata Szurkolótársam. Állítsd pellengérre az angol bulituristákat, a nem éppen világbékét hirdető rappereket, vagy a tinidiszkósokat. Vagy akárkit, aki marha viccesen akar értem haragudni rám. Csak rólam, rólunk akadj le végre! Következetlen vagy, tájékozatlan és szörnyen közhelyes.

Angol lordok

Sajnos be kell fejeznem a nagymonológot, már így is követhetetlenül hosszú lett ez az egész. De azért örülök, hogy szakítottál rám időt! Most mi a baj? Netalántán dühbe gurultál, mert úgy véled, hogy egy kalap alá vettem egy egész (Nagy, Gigantikus) generációdat és durva általánosítás céltáblája lettél? Akkor megint nem értettél meg. Egyáltalán nem a koroddal van a baj. Hanem azzal, hogy valahogy mindig te vagy olyan helyzetben, hogy döntéseket hozhatsz. Utánajárás, előkészítés és utólag mindennemű felelősség nélkül. Csak azt nem tudom, hogy miért töröd magad, amikor úgysem jársz meccsre.