Hát, vége.

A Ferencváros vezetése szerződést bontott Ricardo Monizzal. A holland szakember valamivel több, mint egy éve volt a Fradi edzője.

Ricardo Moniz (Fotó: Wikipedia)

A szurkolók egy része úgy várta, és úgy fogadta, mint a Messiást. Kétségkívül Prukner László és Détári Lajos után egy egészen más mentalitású ember ülhetett a Fradi kispadjára. Moniz hamar a szurkolók kedvence lett, azt is elnézték neki, hogy elméleti felkészültsége nincs éppen a világelitben, hogy taktikailag tán még a magyar NBI-es edzői karban is vannak, akik jobbak nála. Más tényezőkkel ezt feledtetni tudta - legalábbis az első évben maradéktalanul.

A Fradi-szurkolók szemében Moniz volt a király, és a vezetőség is megbízott benne, a nyáron hároméves szerződést kötöttek vele. A Fradi gyakorlatilag szó nélkül leigazolt bárkit, akire Moniz rámutatott, hogy őrá van szükségünk. És a friss igazolások elég komoly (legalábbis magyar viszonylatban, főként pedig a régebben itt lévő játékosokhoz képest komoly) fizetést is kaptak. A Fradi anyagi lehetőségei (hogy milyen forrásból, az mai témánk szempontjából mindegy) a magyar mezőnyben a legjobbak közé tartoznak, ennek megfelelően tudott a klub játékosokra pénzt költeni. Az igazolások ugyan ingyen jöttek, de a havi fizetésük nem csak a korábbi játékosok bérét haladta meg jelentősen (némi feszültséget keltve ezzel), hanem úgy általában is hazai viszonylatban kiemelkedő.

A teljesítményük viszont nem volt az. Még ebben a nem túl magas szintű magyar közegben sem. Az egyedüli, aki tényleg jól játszott, Akeem Adams volt... A többi új igazolás a nagy remények és a magas fizetések ellenére inkább lefelé lógott ki a csapatból. A csapat nagyjából eredményes volt (erre mindjárt visszatérek), de a szekeret igazából a régiek húzták, akiket még nem Moniz hozott a Fradihoz. Én magam nem látok be az öltöző falai közé, de igen meglepő volna, ha ez a helyzet nem okozott volna feszültségeket egyfelől a régiek és Moniz emberei, másfelől a játékosok és maga Moniz között.

A Fradi igencsak jól kezdte az évet. Az első 8 fordulóban 6 győzelem, 2 vereség, 18 pont. Két csapattól szenvedtek vereséget, a Debrecentől és a Videotontól. Ma már látjuk, ez a két csapat erősebb, mint a Ferencváros, így ezek tulajdonképpen vállalható vereségek voltak. Legalábbis szurkolói szemmel.
Nem voltak viszont vállalhatóak (és főként az nem, hogy egyik meccsen se nagyon volt esélyünk) azok számára, akik elég sok pénzt tettek az új játékosokba azért, hogy a Fradi Magyarországon senki ellen ne legyen esélytelen, és minden bizonnyal nem tettek jót Moniz tekintélyének házon belül: idehozott a nyakunkra jópár drága játékost, és velük is ott vagyunk, hogy már a magyar élcsapatok (akikről láthattuk, hogy nemzetközi összevetésben mennyire súlytalanok) ellen sincs esélyünk sem.

Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, ez a helyzet magát a vezetőedzőt is megviselte.

És akkor, az Újpest elleni győzelem eufóriáját követően jött Akeem Adams infarktusa. És itt valami végképp elszakadt.

Egy megfigyelő megjegyzése szerint, ha a veszprém kézilabdacsapat túl tudott lépni Marian Cozma tragédiáján, akkor a Fraditól is elvárható ugyanez, mégiscsak profi játékosok, profi szakvezető.
Én azt gondolom, a két eset közt van két, igen jelentős különbség:

- Cozma meghalt, Adams él. Alapvetően ez jó hír, de egyben azt is jelenti, hogy a friss hírek mindig újra és újra mindenkinek eszébe juttatják a játékos helyzetét, a vele történteket.

- Cozma esetében a halál oka egyértelmű volt, bűncselekmény történt, aminek a sporthoz semmi köze nem volt. Adams esetében viszont nem tudjuk (és valószínűleg sosem fogjuk megtudni) az infarktus okát. Ami ennél is fontosabb: a játékosok és Moniz sem tudja (vagy, ha mégis tudják, az még rosszabb).

Ez utóbbiból két dolog következik: egyrészt az edző megijedt, és (okkal, vagy ok nélkül) felelősnek érezte magát az esetért. Másfelől a játékosok is megijedtek, hogy Adams szívproblémájának talán az edzésmódszerekben, a kapott különféle szerekben van az oka. És látták Moniz tépelődését, ami sem a játékosok biztonságérzetét, sem a vezetőedző tekintélyét nem erősítette.

Moniz, Adams mezével (Fotó: Fradi.hu)

Ezen a ponton látványosan megtört a Ferencváros játéka. Adams infarktusa után 8 mérkőzés, 1 győzelem, 3 döntetlen, 4 vereség. És mindezt úgy, hogy a tabella utolsó 5 helyezettje közül 4-gyel játszott a csapat ebben az időszakban, és egyiküket sem sikerült legyőzni. Ebben a 8 fordulóban egyedül a Kaposvár szerzett kevesebb pontot, mint a Ferencváros.

És amikor győzött a Fradi, talán az volt a legárulkodóbb. Moniz Diósgyőrben sem a győzelmet ünepelte, hanem Adams mezét hordozta körbe (ekkor a hátvéd infarktusa óta már 5 hét eltelt, a csapat túl volt 4 meccsen, összesen 2 pontot szerezve!). Amikor a meccs utáni interjúban a tévériporter Adams-szel kapcsolatos kérdést tett fel, Moniz elfordult, elment, nem nyilatkozott. Ennél látványosabban aligha derülhetett volna ki, hogy nem sikerült feldolgoznia, ami a játékosával történt.

Aztán még néhány meccs, közte fájó vereség. És Moniz miről nyilatkozik? Adams lábáról. Van, aki úgy véli, Moniz ezzel terelni akart, hogy ne a meccsről beszéljen, azért hozott más témát, én ellenben úgy látom, Moniz fejében éjjel-nappal Adams járt. És emiatt vesztette el szinte teljesen a kapcsolatot a csapattal, aminek következtében az amúgy is problémás közösség (ld. gondolataim első felét) teljesen szétesett, és a csapat értékelhetetlen teljesítményt nyújtott, ami meg is látszott az eredményeken.

Ha nincs Akeem Adams infarktusa, Moniz talán ma is ünnepelt edző lenne, pár kritikus felhang mellett. Bár lehet, hogy a nyári igazolások kudarca akkor még látványosabb lenne (mert nem takarná azt el az egész csapat kritikán aluli teljesítménye), nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy ez így nem mehetett tovább.