Válogatott okosságok

Süt a nap, rügyeznek a fák, kibújtak a hóvirágok és a sör sem fagy belénk. Most még. Így aztán annak is eljött az ideje, hogy a csapat számára is véget érjen a téli szünet. Holnap délelőtt Marco Rossi megtartja majd idei első edzését a Bozsik Stadionban. Az elmúlt néhány hét eseményei közé tartozik, hogy meglepően gyorsan távozott az akadémia holland igazgatója, Gert Heerkes, aztán megérkezett az akadémia holland igazgatója, Hendrik Pieter de Jongh... Szeretettel köszöntjük őt is, és reméljük, hogy tőle majd nem kell rövidesen elbúcsúznunk. Az előélete alapján ugyanis ő is alkalmasnak tűnik a rábízott feladat sikeres elvégzésére, meg aztán egyébként sincs olyan helyzetben a magyar utánpótlás, hogy egy hosszú ideje a holland képzésben dolgozó szakembert fanyalogva vagy kényeskedve fogadjunk. Mindenkire szükségünk van, akinek van abban tapasztalata, hogyan lehet egy működő és sikeres rendszert kialakítani és működtetni az utánpótlásban.

Valószínűleg semmiképpen sem úgy, mint amit mostanában láthatunk. Az első csapat keretének környékén - de a sportoldalakon bizonyosan - ugyanis az utóbbi időben csak úgy repkednek a lehetséges külföldi igazolások. A leginkább hajmeresztő értesülés a megyei első osztályban (!) szereplő Vecsés támadójának, az egyiptomi Jusszef Abdel-Ateynek a Bozsik Stadionba való esetleges idecsábítása. Jusszef barátunk - igaz, csak a sportnyomtatvány internetes verziója alapján - az ünnepek környékén még határozottan azt állította, hogy folyamatos tárgyalásban áll a klubvezetéssel. A játékos az ősz folyamán négy gólt szerzett a megye I-ben. Bobál Gergely tizenhárom meccsen tizenhárom gólt szerzett az NB III-ban. Azt hiszem, ehhez talán kár is lenne többet hozzáfűzni. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a klub mindvégig cáfolta, hogy bármilyen formában tárgyalna a játékossal.)

Aztán itt vannak még a potenciális olasz csodafegyverek. Az utóbbi napokban elsősorban Emiliano Bonazzoli és Andrea Mei nevei röpködnek a köztudatban, bár nem tudjuk pontosan, hogy ezeknek az információknak mekkora a realitásuk. Ennek ellenére talán nem túlzás kijelenteni, hogy Andrea nevű játékosból egy is bőven elég nálunk. Már ha éppen nem túl sok...  Ez még akkor is így van, ha Mei szinte minden korosztályban volt olasz utánpótlás-válogatott -  igaz, nem éppen sokszor. (Egyes információk szerint az egyik hazai sportoldal csak egy tavaly év elejei hírt vett át, és mivel Mei akkor sem jött, így most sem jön majd.) De Emilianora visszatérve: az sem biztos, hogy egy 35 éves, korábban súlyosan megsérült játékostól kellene várnunk a csodát. Persze valószínű, hogy Bonazzoli az egyébként tényleg jelentősnek mondható Serie A-s tapasztalatával, de még az egyszeres olasz válogatottságával is (2006-ban kapott egyetlen félidőt a törökök elleni nagyon barátságos meccsen) könnyen zsebre tehetné a magyar mezőny nagy részét. Már ha lenne kedve játszani. Na most az a kérdés (bár úgysem mi döntünk), hogy akarjuk-e, hogy játsszon?

A csapatunk jelenleg a tabella 9. helyét foglalja el, hét ponttal vagyunk elmaradva a dobogó legalsó fokától. A Debrecen és a Videoton jelenleg kiemelkedni látszik a mezőnyből, az pedig majd hamarosan kiderül, hogy a győri és a ferencvárosi változások hová vezetnek majd. És akkor még ott van a Diósgyőr és a Haladás is. Úgy tűnik tehát, hogy a tavalyi bravúrt meglehetősen nehéz lenne megismételni, viszont azért azt is egészen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kiesés szelétől sem kell aggódnunk. Az aztán a jelenlegi feltételek mellett  tényleg a világ szégyene lenne.

A hírek szerint rövidesen megkezdődnek Felcsút 2.0 építkezései néhány percre a Bozsik Stadiontól, valamint kapunk még egy szép új stadiont is. Na nem mintha a jelenlegi nem lenne jó, de hát kapunk, nyilván ezt most valami miatt nagyon megérdemeljük. A szurkolók és a játékosok viszont azt érdemelnék meg, ha a stadion néha-néha legalább félházzal funkcionálna. Ennél merészebb álmokat szövögetni egyelőre erősen túlzott optimizmus lenne.

Vajon mi lenne akkor, ha a lelátók nézőkkel, a pálya pedig akadémistákkal telne meg? Jó-jó, persze én is látom, hogy egyre többen és többen mutatkoznak be az első csapat tagjaként. De az akadémiáknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy minden év végén ballagás van, a fiatalok helyett hamarosan még fiatalabbak jönnek, a régiekkel pedig azért mégis csak kellene valamit kezdeni. Az odáig rendben van, hogy egy hirtelen mozdulattal nem lehet mindenkit áttenni az első csapat keretébe. Egyrészt azért nem, mert persze eleve nem lenne mindenki számára hely, másrészt pedig azért sem, mert nem mindenki alkalmas arra, hogy majd magasabb szinten is számíthassunk rájuk. A kölcsönadás és az értékesítés is elfogadható és érthető tevékenység, pláne, ha ezt okosan oldjuk meg és nem csak úgy elkótyavetyéljük a nálunk felnőtt fiataljainkat.

De ha bővül az utánpótlásközpont, akkor nem nehéz kitalálni, hogy még ennél is több játékosunk lesz. Vajon tényleg az lesz egyszer a történet vége, amit évek óta folyamatosan hallunk? Rövidesen az első csapat túlnyomó részét valóban saját nevelésű akadémistáink alkotják majd? Főleg, hogy most majd még inkább lesz honnan és miből meríteni. Higgyünk benne, hogy ez így lesz, és akik a tehetségük, a tudásuk és a hozzáállásuk alapján alkalmasak és érettek a feladatra, azok majd oda is kerülhetnek.

Nem vagyok abban biztos, hogy a legjobb megoldás folyamatosan nyitva tartani a bizonyos okok miatt kiapadhatatlannak tűnő olasz csapot. Az ugyanis önmagában szinte lényegtelen, hogy a bajnokság végén az 5. vagy éppen a 12. helyen végzünk. Pláne akkor tudnánk utóbbit is elfogadni, ha a saját nevelésű fiataljaink érnék el ezt a helyezést, de azt is láthatnánk, hogy folyamatosan, mérkőzésről mérkőzésre fejlődnek. És akkor talán a következő évben már sokkal több örömünk lehetne a játékukban.

Ehhez képest ott tartunk, hogy néhány nagy ígéretünk a legjobb esetben is csak az első csapat előszobájában ücsörög, a háttérben közben ott van az ország egyik legeredményesebb akadémiája, és akkor ennek ellenére a megye I-ből akarunk igazolni.

Remélem, ez csak vicc. Bár annak meg nagyon durva.

(A klub hivatalos kommunikációja alapján valóban nem igaz a hír.)

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk két állandó szerzőjének regényét. Lepje meg szórakoztató magyar könyvekkel szeretteit, barátait Újévre, születésnapra, vagy névnapra! Városok,stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. A linkre kattintva minden további információ megtalálható a könyvről (ajánló, részlet, hol kapható?). Ezen felül ajánljuk blogunk másik állandó szerzőjének e-könyvét is, melynek címe, a Nagy titok.