Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Otthon, érmes otthon - Híres magyar sportcsaládok VI.

2014.01.26. 14:22 Nóbádi iz der

Folytatódik sportcsalád-történeti sorozatunk. Ezúttal két olyan testvérpárról emlékezünk meg, akiknél az egyik fél olimpiai bajnoki címet szerzett Magyarországnak, de a másikuk is kiemelkedő eredményeket ért el nemzetközi szinten. Érdekesség, hogy "családon belül" ugyanabban a sportágban aratták sikereiket.

Danÿ_Margit_&_Elek_Ilona_&_Bogen_Erna_&_Elek_Margit.jpgAz 1933-ban Budapesten Európa-bajnok női tőrcsapat: Dany Margit, Elek Ilona, Bogen Erna, Elek Margit

EnekesIstvan1.jpgÉnekes István (Budapest, 1911. február 20. - Budapest, 1940. január 2.) rövid sportpályafutása során kizárólag a BVSC ökölvívója volt. Már 17 éves korában részt vett légsúlyban a hazai olimpiai válogatón, de a későbbi amszterdami győztes Kocsis Antaltól vereséget szenvedett. Négy évvel később Los Angelesben kárpótolhatta magát: az 1932-es ötkarikás játékokon francia, olasz, amerikai és mexikói ellenfele sem tudta őt legyőzni, így ő lett a sportág második magyar olimpiai bajnoka. Az aranyérem mellé azonnal begyűjtött egy Európa-bajnoki címet is, mivel ebben az időben az olimpiai játékok ökölvívó-küzdelmei egyben a kontinensbajnokságot is jelentették. Ezen kívül kétszer nyert "külön" is Európa-bajnokságot: 1930-ban és 1934-ben egyaránt Budapesten diadalmaskodott. Négyszeres magyar bajnok (1929, 1930, 1932, 1934). Az 1934-es sikerei előtt valamennyi elsőségét légsúlyban érte el, ebben az évben viszont már harmatsúlyban versenyzett. Utolsó országos bajnoki címét a csapatversenyek során szerezte. 23 éves kora után már nem ért el komoly sikereket, az 1936-os berlini olimpiára már nem is nevezték. Magánéleti problémái miatt (felesége megcsalta) idegösszeomlást kapott, kórházba került, majd néhány héttel 29. születésnapja előtt kivetette magát az ablakon. 1959 óta a Magyar Ökölvívó Szakszövetség minden évben megrendezi a nagyszabású Énekes István Ifjúsági emlékversenyt.

Öccse, Énekes Vilmos (Budapest, 1915. február 28. - 1990. december 7.) szintén a BVSC, majd a második világháborút követően 1948-as visszavonulásáig a Budapesti Rendőr Egylet pehelysúlyú ökölvívója volt. A magyar válogatottban 1935 és 1939 között tizennégy alkalommal szerepelt. 1937-ben a milánói Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett. A magyar bajnokságokon kétszer állhatott a dobogó legmagasabb fokára: 1934-ben és 1937-ben is a csapatversenyek során diadalmaskodott. Polgári foglalkozása mérlegkészítő volt.

Elek_Ilona_portré.JPGElek Ilona (Budapest, 1907. május 17. - Budapest, 1988. július 24.) a Budapesti Budai TE (BBTE) tőrvívójaként kezdte sportpályafutását, de későbbi klubjai között is több, ma már feledésbe merült egyesületet találhatunk: a Detektív Atlétikai Club (DAC), a Közalkalmazottak Sport Egyesülete (KASE), valamint a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Atlante Sport Egyletének (MNDSZ Atlante SE) színeiben is versenyzett. Ezen kívül rövid ideig az Újpesti TE, 1950 és 1952 között a Budapesti Lokomotív, majd 1956-os visszavonulásáig a Budapesti Honvéd versenyzője is volt. Első jelentős nemzetközi sikerét 1933-ban érte el. Ekkor már kétszeres országos bajnoki ezüstérmes volt egyéniben, azonban a budapesti kontinensbajnokságon a csapat tagjaként már a dobogó legmagasabb fokára is felállhatott. 1934-ben Varsóban, egy évvel később pedig Lausanne-ban  egyéniben és csapatban egyaránt Európa-bajnok lett. 1936-ban Sanremoban az ezüstérmes csapat tagja volt. Nem sokkal ezután zsidó származása miatt kizárták a Honvéd Tiszti Vívó Klubból, de a berlini olimpián részt vehetett. Huszonegy mérkőzéséből mindössze hármat veszített el, így ő lett a magyar sport első női olimpiai bajnoka. (Csák Ibolya ugyanezen az olimpián diadalmaskodott, de a magasugrás döntőjét néhány nappal később rendezték a tőrvívás fináléjánál.) Elek "Csibi" 1937-ben Párizsban világbajnoki címet szerzett csapatban, egyéniben pedig ezüstérmes lett. A második világháború alatt származása miatt nem versenyezhetett. A visszatérés aztán szenzációsra sikerült: 1948-ban előbb ezüstérmes lett a csapattal a világbajnokságon, majd Londonban megvédte tizenkét évvel korábban szerzett egyéni olimpiai bajnoki címét. Kevés híján a triplázás is sikerült, de Helsinkiben (immár 45 évesen!) az első helyen lévő holtversenyt eldönteni hivatott asszóban - megkérdőjelezhető bírói döntéseknek "köszönhetően" - 4:3 arányú vereséget szenvedett, így az ötkarikás játékoktól végül egy ezüstéremmel búcsúzott. Az 1956-os olimpiára is nagy odaadással készült, de csalódására Melbourne-re már nem nevezték. 1951 és 1956 között minden világbajnokságról legalább egy éremmel térhetett haza, ebben az időszakban a vb-k során öt aranyat, két ezüstöt és két bronzot szerzett. Az egyéni versenyek során minden éremből egyet-egyet nyert. Összesen hatvanhárom alkalommal volt magyar válogatott. Az országos bajnokságokon is tucatnyinál több érmet szerzett. Visszavonulása után az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese volt, valamint ismert táncdalok zeneszerzőjeként is közreműködött. (Pályafutása elején választania kellett a zongoraművészet és a versenysport között.) Sportindulókat is szerzett, többek között az 1959-es budapesti vívó világbajnokság "hivatalos dalát" is ő írta. Hosszú évekig a női válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. A csapattagoknak mindenben a kedvükre járt, hogy nekik kizárólag a vívásra kelljen összpontosítaniuk. Ő lett a Nemzetközi Vívószövetség első női tiszteletbeli tagja.

elek ilona berlin.jpgElek Ilona az olimpiai dobogó tetején Berlinben. A második helyen jól láthatóan német versenyző végzett, a harmadik helyezett pedig az 1932-es olimpia bajnoka lett. Elek Ilona, Helena Mayer és Ellen Preiss is zsidó származású volt...

elek_margit.jpgHúga, Elek Margit (Budapest, 1910. május 5. - Budapest, 1986. február 4.) a DAC, a KASE, az MNDSZ Atlante SE, a Budapesti Lokomotív és a Budapesti Honvéd csapatában is együtt vívott testvérével. 1948-ban egyéniben a hatodik helyen végzett a londoni olimpián, négy évvel később Helsinkiben pedig már a verseny korai szakaszában kiesett. Egyéniben 1934-ben érte el a legnagyobb sikerét, amikor a varsói Európa-bajnokságon nővére mögött a második helyen végzett. A kontinensbajnokságokról három aranyérme és egy ezüstérme van a csapat tagjaként. A világbajnokságokon az összes érmét a csapatversenyek során szerezte: 1937 és 1956 között ötször aranyérmet, kétszer ezüstöt, egyszer pedig bronzérmet ünnepelhetett. Ötvenszer volt magyar válogatott, az országos bajnokságokról hat aranyérme van. Visszavonulása után a Pénzügyminisztérium tisztviselőjeként dolgozott. Testvérével közösen írt önéletrajzi regénye, az Így vívtunk mi 1968-ban jelent meg.


komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr625782895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása