Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Hová ez a nagy rohanás?

2014.04.16. 14:00 Fradista Utazó

A kézilabda alapvetően mindig is egy gyors játék volt. Már a régebbi időkben is jellemző eszköz volt, hogy védekezésbeli labdaszerzés után valamelyik védő elrohant, a kapus a labdával őt indította, amiből azután könnyű gólszerzési lehetőség adódott.

tempo_nechita.jpg

Fotó: Sportoldal.ro

Ilyenkor az induló játékos (általában valamelyik szélső) a védők zavarása nélkül lőhet kapura, mivel jól kivitelezett indítás esetén a védők jóval (akár több, mint tíz méterrel) mögötte vannak.

Ez a játék nem is annyira egyszerű, mint ahogy az elsőre látszik: először is feszes védekezés, sok szerzett labda kell hozzá. Aztán jó reflexszel kell indulni, amikor még tényleg előnyt lehet szerezni. És pontosan kell indítani. Ez sem könnyű, hiszen oda kell dobni a labdát, ahol majd az induló játékos lesz, mire a labda odaér. A gyorsan mozgó csapattárshoz passzolni szinte minden csapatsportban az összetett játékelemek közé tartozik, ami még a legfelsőbb szinteken sem mindig sikerül. De akik ezt a játékelemet jól elsajátították, azok ezzel egy számottevő előnyt tudtak szerezni versenytársaikhoz képest.

A norvég csoda

Ezt a játékot a női mezőnyben a norvég válogatott emelte a legmagasabb szintre, először a 2004-es Európa-bajnokságon láthattuk. A korábbi példákhoz képest két ütemmel előbb indultak meg, már akkor, amikor a támadó játékos kapura lőtte a labdát, ezzel behozhatatlan előnyt szereztek. Ráadásul általában ketten, néha akár hárman is indultak, ezzel jelentősen csökkentve egy rossz indítás kockázatát.

tempo_norge2004.jpg

A 2004-es Európa-bajnokok

Már a csoportmeccsek során látható volt, hogy az EB-t aligha nyerheti más, és végül ténylegesen ők is értek fel a csúcsra. Az elődöntőben éppen a házigazda magyar válogatottat verték rommá: 44 gólt szereztek a mérkőzésen. Holott akkor a magyar csapatban majdnem minden poszton jobb játékos játszott, mint a norvégoknál, de a betonkemény védekezéssel és a rengeteg indításgóllal a lassú és körülményes magyar válogatottnak esélye sem volt szembeszállni.

Norvégia nem csak felért a csúcsra, de tartósan ott is maradt: 2004 után a következő három EB-t is megnyerték, valamint közben még egy VB-t és két olimpiát.

Azonban a norvég hegemónia lecsengeni látszik. Ennek az egyik fő oka, hogy az ellenfelek megtanultak visszazárni. A jobb csapatoknál gyakran látjuk, hogy az irányító bepasszol a beállósnak, a beállós még nem fogta meg a labdát, de a két szélső már elindul vissza, védekezni. Az átlövő felugrik lőni, még a kezében a labda, de ketten már elindulnak hátra. Ezzel ki lehet kapcsolni a gyors indításokat, hiszen az induló játékosnak nem lesz már előnye. Persze próbálkozni még lehet, de egyre többször látunk olyat, hogy a kapus véd, azonnal indít, az induló játékos szépen át is veszi a labdát, de már ott áll vele szemben a védő, azaz nem tud ziccerből kapura lőni, elveszik a gyors indítás előnye.

Van azonban olyan csapat, amelyik ebben a témában jelentős elmaradással küzd. Norvégia a 2012-es EB-n ezüstérmes lett, de úgy, hogy a meccseik többségét kis különbséggel nyerték. A magyar válogatott ellen azonban az elődöntőben 11 góllal (30-19) nyertek. Így jár, aki nem fut vissza.

A Tempohandball

A kézilabda azelőtt is tempós játék volt, de amióta 1997-ben bevezették a gyors középkezdést, ez csak tovább fokozódott.

A jelenleg érvényes szabályok szerint kapott gól után a középkezdést azonnal el lehet végezni, amint a pálya középpontjára ér a labda, nem kell megvárni, hogy a gólszerző csapat játékosai visszamenjenek a saját térfelükre. Sőt, a gyors középkezdést támogatandó, nem is kell precízen pont középről elvégezni, hogy ne menjen ezzel is az idő. 

Elsőként a férfi mezőnyben a THW Kiel emelte a legmagasabb szintre a gyors kézilabdát. A "Tempohandball" (kb. "gyors kézilabda") alapja, hogy szerzett labdából, de kapott gól után is, kihasználva a gyors középkezdés lehetőségét, a lehető leggyorsabban eljusson a csapat az ellenfél kapujáig. Nem egy vagy kettő induló játékossal, hanem a teljes csapattal. Így ki lehet használni, hogy az ellenfél még nem ért vissza védekezni, vagy, ha vissza is ért, még nem rendeződött. Egy vagy kettő ember visszafutásával ezt a lerohanást nem lehet semlegesíteni, hiszen a teljes csapattal, hat mezőnyjátékossal támadnak.

A THW-t akkoriban sokat ugratták, hogy sok gólt kapnak. És valóban így volt, két okból: egyrészt a támadásaikat nagyon hamar befejezték, így összességében több ideje maradt az ellenfélnek a támadásra, amiből több gólt is lőhetett. Másrészt az alapfilozófiája ennek a játéknak az volt, hogy akár sok gólt is kaphatunk, ha még többet lövünk. Gyakran szereztek több mint negyven gólt, akár éles mérkőzésen, erős ellenfelekkel szemben is.

Az utóbbi években a Tempohandball a női mezőnyben is elterjedt, elsősorban az északi csapatoknál (ideértve a németeket is). Ezek a csapatok védekezésből, akár kapott gól után is, elképesztő sebességgel érkeznek meg az ellenfél kapuja elé. Az egész játékuk erre épül, a játék sebessége a legfőbb fegyverük. Pontosan tudnak egymás kezébe passzolni, rohanás közben is, és mire az ellenfél felfogja, hogy baj van, addira már ott a gól.

tempo_fcm.jpg

Fotó: Jon Kristensen

Sok esetben védekezésből szerzett labdával 7-10, kapott gól után 10-15 másodpercen belül kapura lőnek. Ekkor még az ellenfelek többsége vagy egyáltalán nem ért vissza védekezni, vagy (ez a jellemzőbb) csak létszámhiányosan és rendezetlenül.

A német Thüringer HC a Lipcse elleni bajnoki rangadón sorozatban egymás után több esetben is kapott gól után 7-8 másodperccel szerzett gólt. Ez a támadásépítés egyrészt rendkívül hatékony (nincs a világon csapat, amelyik szerzett gól után 7 másodperccel rendezetten védekezne), másrészt nagyon demoralizáló: ha az ellenfél azt tapasztalja, hogy küzd 30-40 másodpercig egy gólért, és utána 8 másodperc múlva gólt kap, egy idő után hajlamos lesz feladni.

Sok esetben azt látjuk, hogy a kevésbé erős csapatok is a Tempohandballra építenek. Amatőr szinten játszó holland csapatokat látunk olyan sebességgel teljes szélességben támadást vezetni, amire a magyar NBI-ben nem képesek az élcsapatok sem.

A játék korábban elképzelhetetlen sebességre gyorsult. Két északi csapat összecsapásán csak kapkodjuk a fejünket, majdnem úgy, mint a teniszben, mindennapos, hogy egy percen belül (kézilabdában nem mérnek tiszta játékidőt, tehát 1 játékperc az a valóságban is 1 perc) négy gól esik. A nemrég még teljesen általános 40 helyett ma már előfordulhat, hogy mindkét csapat 70 támadást vezet a mérkőzésen. Ennek arányában a szerzett gólok száma is megnő: gyakori, hogy egy csapat 40 gólt szerez.

A Tempohandball megítélése

Míg az északi csapatok kifejezetten erre a gyors játékra mentek rá, addig a délkelet-európaiak, ideértve Magyarországot is, más taktikában bíznak. Mivel Magyarországon sokan nem is igazán ismerik ezt a játékstílust, ezért hajlamosak arra, hogy a mifelénk szokásos erényeket keressék az északiak játékában. Ezt pedig nem feltétlenül találják meg, és ezért az északi csapatok játékerejét alulértékelik: nincs egy rendes átlövőjük, nincs egy, a játékot szervezni képes irányítójuk, nincs egy beállósuk, aki képes volna lefordulni a védőről. Azt viszont nem mindig veszik észre, hogy erre szükségük sincsen, mert nem sűrűn kerülnek olyan játékhelyzetbe, ahol ezeket az erényeket lehetne felhasználni.

A valóság az, hogy a kifejezetten így felépített játékot mutató csapatok közül a német Thüringer HC csak azért nem jutott be a BL-ben a legjobb négy közé, mert a játékvezetők elfújták a Vardar elleni hazai meccsüket, a dán FC Midtjylland pedig ténylegesen ott lesz Budapesten a Final Fourban. Sőt, az Érd és a Vác is összekerült az idén amatőr holland csapatokkal, és bár a magyar csapatok, kihasználván a hollandok taktikai felkészületlenségét, továbbjutottak, az mindkét párharcban világosan látszott, hogy a magyar csapatok nincsenek erre a sebességre felkészülve, ha kicsit is kiengedtek, azonnal átvette az ellenfél az irányítást.

A Ferencváros pedig az idén duplán is megérezte, mit jelent ilyen csapatok ellen pályára lépni: sem Ikastban sem Viborgban nem volt a Fradinak szemernyi esélye sem. Pedig ismerni lehetett a dán csapatok játékát, és fel is lehetett belőle készülni (a Viborg elleni hazai meccsre ez nagyjából már sikerült is). A Ferencváros rengeteg gólt kapott úgy, hogy a dánok lendületből érkeztek, és a magyar védőfal még nem koncentrált eléggé. Mifelénk nem lő ilyen hamar kapura az ellenfél. Itt bizony a legfőbb erény a visszafutás, a tervezett visszarendeződés lehet, akár lőtt gól után is.

tempo_luzumova.jpg

Iveta Luzumová (Fotó: pictureteam.de/ Mario Gentzel)

A játékosállományt a játékstílushoz lehet alakítani, és viszont. A THC-ban, az FCM-ben, de még az amúgy igen veretes névsorral rendelkező Viborgban is vannak játékosok, akik egy magyar stílusú csapatban elvesznének egy pillanat alatt, de a Tempohandballban kiemelkedőt tudnak játszani. Kiemelném a Thüringer HC irányítóját, Iveta Luzumovát, nem csak vonzó külseje miatt, hanem főként azért, mert klasszikus irányítóként nagyjából a cseh bajnokság és a Challenge Kupa (a negyedik számú európai kupa) az ő szintje, a szaladós támadásépítésben viszont húzóembere tudott lenni egy BL-élcsapatnak.

A Bayer Leverkusen edzője, Heike Ahlgrimm, mivel a lehetőségei korlátozottak voltak, a kerethez igazította a játékot, a THC-tól vagy a Viborgtól jelentősen eltérő labdafelhozatalt alakított ki, rendszeresen húszméteres átadásokkal, végig jobbkezes jobbszélsővel játszva. Erre voltak emberei, és ebből csinált egy, a lehetőségekhez képest mindenképpen sikeresnek mondható csapatot.

tempo_leverkusen.jpg

Fotó: Angela Richter

Mi kell a Tempohandballhoz?

  • Gyors lábú, jó cselezőképességű, jó döntéshozatali képességű játékosok.
  • Magabiztos játékosok. A helyzetet el kell vállalni, rá kell lőni. Ha elbizonytalanodsz, akkor visszaérnek a védők, és felállt fal ellen kell támadni, ami sokkal nehezebb.
  • Idegrendszer nélküli játékosok. Kapott gól után egy dolgot szabad csinálni: a kapusnak előredobnia a labdát, a többieknek szaladni előre. Aki leáll bosszankodni, neadjisten reklamálni, az elbukta a gyors támadás lehetőségét.
  • Bő keret, és egy edző, aki mer cserélni. Ezt a tempót hatvan percig nem lehet bírni, erőnlétileg sem, de főként fejben nem.
  • A játékosok alkatához, technikai képességeihez igazított labdafelhozatali taktikák kialakítása, és alapos begyakorlása.

Tempohandball Magyarországon?

Mostanában aligha. Az ifi és junior csapatoknál már határozottan látjuk az erre történő felkészítést, a győri juniorok kifejezetten tetszetős gyors támadásokat vezetnek, védekezésből vagy gyors középkezdésből indulva, a Ferencváros is sokat próbál a sebességre építeni - egyelőre kevesebb sikerrel.

A felnőtteknél viszont kísérletezni lehet ezzel, de jelenleg nincsenek meg a feltételek. A nemzetközi mércével mérve is jónak mondható női játékosaink közül (a szélsőket leszámítva) talán Szucsánszki Zita alkalmas ilyen játékra (időnként végig is viszi így a Fradiban), a többiekre sokkal inkább az a jellemző, hogy akár lehetnek brilliáns technikai képességeik, és zseniális helyzetfelismerésük, de nem erényük a futás, nem erényük a gondolkodás és reklamálás nélküli játék. Több játékos akár jó is lehetne ebben a műfajban is, de egyelőre nemzetközi szinten teljesen hiányzik belőle a magabiztosság. Sajnos hiányzik ehhez a játékhoz az erőnlét is, sokszor tudatosan lassítunk, hogy bírjuk szuflával.

Pedig, ha a magyar csapatok, akár a klubok, akár a válogatott szintjén, a meglévő, nagyon erős alapképességekhez még valamennyire fel is tudnának gyorsulni (ha nem is annyira, mint a dán, német élcsapatok), akkor évekig a mienk lehetne a világ.

Címkék: tempohandball


komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr336001807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása