Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak. 

A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.

1966

Az 1966-os világbajnokság selejtezőiben megint csak a Német Demokratikus Köztársaság volt az egyik ellenfelünk – idegenben döntetlen, otthon győzelem volt az ellenük való mérlegünk, Ausztriát viszont oda-vissza vertük. A keret bizakodó hangulatban kelt útra a futball őshazájába, Angliába. Valóban tele voltunk egészen kiváló futballistákkal, és Barót Lajos még azt a luxust is megengedhette magának, hogy Varga Zoltánt és Tichy Lajost kivitte bár a világbajnokságra, ám egyetlen percre sem küldte őket pályára.

A magyar VB-keret: Dr. Botár, Baróti, Tichy, Sipos, Géczi, Gelei, Mészöly, Mátrai, Solymosi, Szepesi, Ihász, Illovszky, Göröcs, Farkas, Bene, Rákosi, Fenyvesi, Mathesz. 

Pedig nagyon nehéz csoportba kerültünk. Az első ellenfél 1966. július 13-án, az Old Traffordban minden idők talán legjobb portugál válogatottja volt, amely mindjárt a 3. percben vezetést szerzett a Szentmihályi – Mátrai – Káposzta, Mészöly, Sipos, Sóvári – Nagy I., Rákosi – Bene, Albert, Farkas összeállítású magyar tizenegy ellen.

Eusebio akcióban ellenünk az Old Traffordban

A 60. percben Bene egyenlített, ám hét percre rá Augusto már a második gólját szerezte, megint csak fejjel, és megint csak Szentmihályi Antal nagy hibájából. A pontot a 90. percben tették fel a portugálok az i-re, amikor is Eusebio szögletét Torres bólintotta a hálóba.

A mérkőzés góljai:

A vereség azt jelentette, hogy a továbbjutáshoz a két hátralévő meccset meg kellett nyerni. Ezek közül az első tűnt igazán nehéz falatnak, hiszen július 15-én Liverpoolban nem más volt az ellenfél, mint a kétszeres világbajnoki címvédő Brazília, amely még úgy is igen erős összeállításban lépett pályára, hogy Pelé sérülés miatt hiányzott. Nálunk három poszton változtatott a szövetségi kapitány: Szentmihályi helyett Gelei állt a kapuba, illetve Sóvári helyén Szepesi, Nagy I. helyén pedig Mathesz kezdett.

Albert: a magyar 9-es 10-esre játszott

Az előző mérkőzéshez hasonlóan mindjárt a 3. percben gólt született, ám ezúttal a mieink szerezték meg a vezetést, Bene egy varázslatos cselsorozat után talált a hálóba. Tostao az első negyedóra végén büntetőből egyenlített, ám a magyar csapat lendülete nem tört meg, továbbra is sorra vezette a támadásokat, a fölény pedig a 65. percben Farkas bombája nyomán góllá érett.

Ez lehetett volna a negyedik... Dagnall bíró aligha tudta elmondani az ünneplőknek, miért nem adta meg Farkas szabályos gólját

Tíz percre rá a fergetegesen játszó Benét csak szabálytalanul tudták megállítani a tizenhatoson belül. A tizenegyest az a Mészöly rúgta, aki sérült vállal, felkötött karral játszotta végig a mérkőzést (ekkor kapta a Szőke Szikla becenevet) – be is lőtte, a végeredmény 3:1 Magyarország javára.

A mérkőzés rövid összefoglalója.

A továbbjutás az utolsó fordulóban dőlt el. A helyszín újból Manchester, az időpont 1966. július 20.

A bolgárok ellen győztes csapat (forrás: magyarfutball.hu)

Baróti Lajos a brazilok ellen győztes csapatot küldte a pályára a bolgárok ellen, akik az első félidőben kétszer is betaláltak – igaz, az egyik gólt a saját kapujukba lőttek, sőt két perccel az egyenlítést jelentő bolgár öngól után és egy perccel a félidő lefújása előtt Mészöly is a bolgár hálóba küldte a labdát. A második félidő tehát 2:1-es magyar vezetéssel indult, a végeredményt Bene állította be, az 55. percben: 3:1. Mindkét gól szöglet után született.

A mérkőzés góljai.

A negyeddöntőben sajnos nem sikerült megismételni a brazilok és a bolgárok elleni kiváló játékot. Július 23-án Sunderlandban a szovjetek már a 3. percben vezetést szereztek megint kapushibából, a vétkes ezúttal Gelei volt, aki sajnos a második félidő elején lőtt újabb szovjet gólban is benne volt.

Voronyin kifejelt labdája Káposzta felé tart. Kettejük között Malofejev, Ponomarjov és Farkas, hátul az aranylabdás kapus, Jasin követi az eseményeket

Az 57. percben szépített a magyar csapat (Bene révén), ám többre nem futotta.

A meccs maga.

Megint nem jutottunk a legjobb négy közé, ám azt senki nem gondolta volna, hogy a következő világbajnoki szereplésre tizenkét évet kell várni.

Maradjanak velünk, holnap folytatjuk!