Válogatott okosságok

Teljesen őszinte leszek: amikor elkezdtem írni ezt a kissé hosszúra sikeredett posztot az általam oly kedvelt NB III-as pontvadászatról, teljesen mást akartam kihozni tanulságul, mint ami végül kisült belőle. Az ok nagyon egyszerű: írás közben teltek-múltak a napok, és ezen idő alatt jöttek-mentek, továbbá visszaléptek és újra jelentkeztek a csapatok. Folyamatosan formálódott a mezőny. Nehéz lett volna például csak azon morfondírozni, hogy vajon mi történhetett a pest megyei csapatokkal és miért estek ki majdnem egytől-egyig a harmadosztályú pontvadászatból. Bár a gyenge szereplésük változatlanul tény, de miután sorra kérték fel őket a maradásra, inkább országos jelentőségű problémákra szerettünk volna rámutatni. Akkor azt hittük, több változás már nem lesz és a nagy nehezen összetoborzott és tényleg különös elven három csoportba osztott mezőny nekivághat augusztusban a bajnoki küzdelmeknek. Tévedtünk. A Haladás II végül úgy döntött, hogy mégsem vág neki a Nyugati-csoport küzdelmeinek, inkább az U-21-es bajnokságra fognak koncentrálni. Ezzel együtt egy újabb pest megyei gárda, a Tököl kapott felkérést az indulásra. Az egészen biztos, hogy senki sem nagyon fogja megsiratni a szombathelyiek visszalépését. A Hali szurkolókat feltehetőleg nem érdekli második számú csapatuk sorsa, a mezőny többi része pedig alapvetően idegenkedik az NB I-es fiókcsapatoktól. Illetve azoktól a csapatoktól, amelyek nevükben is emlékeztetnek az elsőosztályú Nagy Testvérekre (erre majd lentebb kitérek). A 2014/2015-ös szezonra már nem sokan maradtak ezekből a csapatokból az NB III-as mezőnyben. Győri ETO II, Videoton II, Budapest Honvéd MFA és a DVSC-DEAC. Miért nem szeretik őket? Kellenek-e ezek a csapatok az NB III-ba, vagy jobb lenne nélkülük? 

Tradíció?

Hogy miért jó dolog a második számú csapatokat versenyeztetni, az egyértelmű. Az ifi korból lassan kifelé tartó, de azért még nem teljesen felnőtt korú labdarúgóknak ez egy tökéletes erőfelmérő, egy megmérettetés. Ez még akkor is úgy van, ha ez a versengés alacsonyabb osztályú. Egy fiatal, mégoly tehetséges és technikás csatár például megszórhatja kortársait az U-19-es bajnokságban, de egy rutinos róka NB III-as védő könnyen megeszi reggelire. Leütközi, jobb helyezkedéssel nem hagyja már labdához sem jutni, apró, ezen a szinten is megbocsájtható aljasságokkal és csibészséggel bizony nem egyszer rápirítanak az ifjú titánokra. Ugyanez igaz a rutintalan védők és a dörzsölt csatár viszonyára is. Különben is: ez a szép intézmény létezik sikeresebb futballnemzeteknél is - például Spanyol- és Németországban. Az olaszok inkább a kölcsönadást tartják célravezetőnek, Angliában pedig az utánpótlás és tartalék bajnokságokban pallérozódnak az ifjak és sérülésből lábadozók.

DVTK Tartalék vs. Tuzsér 2009

Nem mondanám, hogy nálunk különösebben nagy hagyománya van a második számú csapatoknak. Illetve a magasabb osztályokban nem, de az régen is teljesen természetes volt, hogy egy sikeresebb NB III-as, vagy megyei elsőosztályú csapatnak két osztállyal lentebb, a megyei másod/harmadosztályban van egy "kistestvére".  Az elsőosztályú egyesületek második számú, vagy B-csapatai 2007-ben mutatkoztak be az NB III-ban, egy MLSZ rendelkezést követően. Mind a 16 NB I-es csapat elindította a tartalékcsapatát/utánpótláscsapatát az NB III-ban. Erősen változó sikerességgel.  A ZTE, a Győri ETO, az MTK és a DVSC II azonnal fel is jutott - a REAC II pedig kiesett, a következő évben is csak harmadik helyig jutott a BLSZ I-ben. Jelenleg ugyebár a felnőtt csapat küzd a kiesés ellen az NB III-ban. A DVTK-tartalék pedig összesen 4 pontot tudott összekaparni a 2012/2013-as szezonban a Tisza-csoportban. De a többiek általában sikeresen vívták meg párharcaikat.

Ekkor még ugye 6 csoportos NB III volt és az NB II-es bajnokság is két külön csoportra volt osztva. Bár az első osztályba a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nem juthattak fel a "fakók", azért az NBII-t egész jól belakták. A másod- és harmadosztályú mezőny megfelelzésekor már nyolc csapattal járultak hozzá az NBII-es mezőnyhöz - ez a 31 csapatos mezőnynek (a Vácot időközben kizárták) több, mint a negyede volt!

Érdekes módon innentől kezdve igen gyorsan olvadni kezdett a második számú csapatok száma. Ez jelzi, hogy sok NB I-es klubnál is nyűgnek érezték a plusz egy profi csapat versenyeztetését. Tehát volt, aki már el sem indult, az FTC II kiesett, a Haladás II pedig most lépett vissza. Így maradtak négyen, utolsó hírmondónak.

Kinek kell ez?

Plusz költség, gyakorlatilag nulla bevétel. Valahol érthető az idegenkedés az egyik oldalon - a létező előnyök mellett is. De mi az oka az erős ellenszenvnek a riválisok felől?

Egyfelől maga a csapatnév. Érdekes módon sokkal könnyebben elfogadják, ha az MTK mezben játszó csapat Kazincbarcika néven lép pályára (volt erre példa), mint ha ezt MTK II néven tenné. A Soroksárról mindenki tudta, hogy gyakorlatilag ők a "kis-Fradi", a Létavértes DVSC-klón, a korábban harmadosztályú Sárisáp-TASK pedig  a Tatabánya (és talán a Videoton) támogatását évezte. De valahol mégis megvolt az az illúzió, hogy ezek önálló csapatok, hiszen a vidéki egyesületek mögé beálltak a település lakói, helyenként az önkormányzat is. A második számú csapatok meccseire gyakorlatilag senki sem volt kíváncsi az NB I-es csapatok szurkolói közül. Az sem adott rangot ezeknek a mérkőzéseknek, hogy többnyire edzőpályákon játszották a meccseiket.

De ezt még mindenki meg tudta volna emészteni, ha nagyjából ugyanazzal a csapattal álltak volna fel. De az összeállításokba könnyen beleszólhatott a bajnoki szünet az NB I-ben, esetleg fegyelmezési célból az NB III-ba zavart nagymenők, vagy kipróbálásra szánt idegenlégiósok. Nagyon nem mindegy, hogy az egyik csapat 18-19 éves gyerekek, míg vetélytársa NB I-es játékosok ellen lép pályára. Így egyesek joggal panaszkodhattak arra, hogy önhibájukon kívül kerültek hátrányba - itt a Győri ETO II-ről, itt pedig az FTC II-ről ejtettünk néhány szót.

ETO II - Tököl (2013 november) - edzőpálya, a háttérben egy korosztályos meccs megy éppen

Egyes csapatok valósággal halmozták az élvezeteket. Például a Videotonnak van egy deklaráltan hozzá tartozó Videoton II-je, majd egy abból önállósult PFLA - de a Vidi II is megmaradt. Egyébként a PFLA-nak van II-es és III-as számú csapata is a megyei bajnokságokban. A Debrecennek ugye ott a DVSC-DEAC - amelyből a DEAC végső soron egy tradícionális debreceni egyesület, de a "valódi" DEAC a megyei elsőosztályban szerepel jelenleg. A Létavértes ugyanúgy fent szerepelt a DVSC honlapján, mint a Loki felnőtt és egyéb korosztályos csapatai. Mint azt valamennyien tudjuk, ahogy a PFLA is különvált a Videotontól - majd osztályt váltott - ugyanúgy meglett volna a Létavértesnek is a lehetősége az NB II-es szereplésre. A Debreceni VSC ezzel egyedülálló módon "házon belül" megoldhatta volna fiataljainak versenyeztetését a másod- és a harmadosztályban is, egyfajta modellt alkotva. Nos, ebből nem lesz semmi. Sem idén, sem jövőre. Mint ahogy a korábbi írásunkban írtuk, a Loki teljesen elengedi a Létavértes kezét, a játékosokat pedig szétszórja Szolnoktól Balmazújvárosig.

Cigándon küzdenek a DVSC-DEAC fiataljai az NB III Keleti-csoportjában

Egyesek szerint ennek csak előnye lehet. Egyrészt a klub részéről minimalizálja a kockázatot. Egy csapatnyi játékosnál azért már jelentős a bérteher, még NB II-NB III szinten is. Ettől feltétlenül megszabadul Továbbá aki mégis beválik egy másik egyesületnél, azt még mindig vissza lehet hozni, formába hozásnak még mindig bőven jó a DVSC-DEAC.

Egyáltalán van még érv a saját fiókcsapat szerepeltetése mellett? Persze, hogy van! Még azokon felül is, amit fentebb már pedzegettünk.

NB I-es előszoba

A legfontosabb indok az, hogy a fiatalok szem előtt vannak és a klub napról-napra nyomon tudja követni játékosai fejlődését, vagy éppen visszafejlődését. Minél fiatalabb a  játékos, annál károsabb lehet a kölcsönadás-visszahozatal-kölcsönadás máshová, kör. Igaz, ez együtt jár azzal, hogy a fiatalok voltaképpen egy "belterjes" közösség tagjai lesznek, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kölcsönadás után eltűnnek - akár úgy, hogy civil pályát választanak és a labdarúgással már csak hobbiszinten foglalkoznak, mondjuk megyei másodosztályban.

Az igazán szerencsések egyenesen George F. Hemingway előtt bizonyíthatnak

Azért nem véletlenül volt pár éve nyolc ilyen csapat az NB II-ben. Az edzők személyesen győződhettek meg arról, hogy érdemes-e magasabb szinten is bevetni egy fiatalt, vagy éppen próbajátékost. Sőt! Éppen ezért a B-csapatok gyakran a nagycsapat játékrendszerében játszották mérkőzéseiket, hogy szükség esetén azonnal fel tudjanak valakit küldeni és ott azon a poszton vessék be, ahonnan valaki éppen lesérült. Mindenképpen szimpatikusabb megoldás, mint hozni egy szabadon igazolható külföldit.

Apropó, külföldiek: ha már feltétlenül tesztelni szeretnék, akkor érdemesebb tétmeccsen kipróbálni. Egy NB III-as bajnoki tétmeccs, hiszen az ellenfélnek kellenek a pontok a bennmaradáshoz/feljutáshoz, stb. Valljuk meg őszintén, az utánpótlás- és a korábbi tartalék bajnokság erejét érdemes erős fenntartásokkal kezelni. Fentebb pontosan leírtuk, hogy miért. De ugyanúgy érdemesebb itt szerepet adni azoknak az NB I-es játékosoknak, akik a magasabb osztályban nem jutnak elég lehetőséghez. 

Értelemszerűen az első osztályú klubnak erre a célra érdemesebb lenne egy NB II-es csapatban megmérettetnie játékosait, de hát ez van.

Mi lenne velünk nélkülük?

Az biztos, hogy egy első osztályú csapat tud működni fiókcsapat nélkül - bár némi furfanggal így is lehet többé-kevésbé szoros együttműködéseket találni. Az NB III is meglenne a négy fiókcsapat nélkül, ám nem feltétlenül lenne egyértelműen előnyös a bajnokságnak az eltűnésük.

Először is: kik jönnének helyettük? A létszámot így is alig bírták feltölteni. Továbbá mind a négy együttes játékerejét tekintve a legjobbak között van az NB III-ban, a színvonalat egészen biztosan nem lefelé húzzák. 

Kár erőltetni ezen csapatok indítását - van, aki örül, hogy a felnőttek és a számtalan utánpótlás-gárda el tud indulni. De ugyanúgy kár lenne eltiltani őket a szerepléstől. És a harmadosztálynál lentebb semmi értelme nem lenne egy NB I-es fiókcsapat működtetésének. Ha már NB II nem lehet (ugyan nem értem, hogy miért), akkor csak az NB III marad nekik.

 Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban- bővebb információ a vásárlási lehetőségekről pedig itt. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is