Válogatott okosságok

Na jó, nem egyedül, hanem sokadmagammal. És pont azért lett világrekord, mert elég sokan voltunk.

Na, de kezdjük ott, ahol minden történetet kezdeni szokás: az elején.

Ez világrekord (szó szerint: világrekord vagyunk). A cikk minden képe a szerző felvétele.

Már az előző télen elhatározták, hogy az idei német kézilabda-bajnokság (a focihoz hasonlóan ezt is Bundesligának hívják) negyedik fordulójában Rhein-Neckar Löwen - Hamburger SV mérkőzést fognak rendezni, mégpedig a frankfurti labdarúgó-stadionban. A nagystílű rendezvénynek, ahol a bajnoki meccs elé több programot is beterveztek, a "Kézilabda Napja" ("Tag des Handballs") nevet adták.

Jó előre kijelölték a 2014. szeptember 6-i dátumot, és már tavasszal árusítani kezdték a jegyeket is. A jobb helyekre nyár elejére elfogyott minden jegy.

Aztán két ok miatt is veszélybe került a rendezvény. A fontosabb, hogy a 2013-as BL-győztes Hamburg első- és másodfokon sem kapott licencet az első osztályba. Egy ideig úgy nézett ki, hogy eladtak több ezer jegyet egy olyan meccsre, amit azután nem lehet megrendezni. Végül a HSV harmadfokon megkapta a pecsétet. Inkább csak kisebb kényelmetlenséget okozhatott volna az időjárás. Az erősen őszies augusztus (heteken át 16-18 fokos csúcshőmérsékletek) rossz időt ígért szeptember elejére is, és a stadion fedett ugyan, de nem fűtött, 14 fokban kézilabdázni pedig nem szerencsés. Végül szeptember 6-án késő nyári idő lett, napsütés, délután 25 fok, kellemes idő egy ilyen rendezvényhez.

A stadiont célszerű vonattal megközelíteni, én is így tettem. A 9-kocsis, 200 méter hosszú szerelvény Frankfurt belvárosából tömve indult (ilyenkor 5 percenként jár). A vonatjegyeket ellenőrizni nem is érdemes, hiszen a rendezvényre szóló belépő érvényes a közösségi közlekedés eszközeire is Frankfurtban és elővárosaiban - ezzel is igyekeznek hatni a résztvevőkre, hogy ne autóval jöjjenek.

Korábban is rendeztek már kézilabda-meccset stadionokban, olyankor általában az egyik tizenhatos helyére fektették le a pályát, a futballpályához képest keresztben, és csak a lelátó egyik felére adtak el jegyeket. Ezúttal azonban kifejezetten a minél több néző volt a cél, ezért a kézilabdapályát középre rakták, és a teljes lelátót megnyitották.

A nagymeccs előtt celeb-mérkőzést is rendeztek. Az egyik csapatot az egykori világklasszis kézilabdázó, Stefan Kretzschmar, a másikat a Németországban ismert sportriporter Frank "Buschi" Buschmann állította össze. Szerepet kaptak korábbi kézilabdázók, például Christian Schwarzer vagy Nadine Krause, de más hírességek is, például Cristoph Metzelder labdarúgó.

A szervezők álma nem teljesült, nem volt telt ház. Az oldalsó lelátók megteltek, a kapuk mögött viszont elég sok szék maradt üres. De így is annyi néző jött össze, mint kézilabda-mérkőzésen még sosem. A két csapat szurkolói, ill. a semleges nézők nem voltak szétválasztva, ezrével lehetett látni a tömegben a Löwen aranysárga mezét viselő drukkereket, Hamburgból érthetően kevesebben jöttek (Frankfurt Mannheimtől száz kilométer sincs, Hamburgtól viszont majdnem ötszáz). Egyedül a mannheimi B-közepet helyezték el az egyik kapu mögött egy külön lelátón (a fenti kép közepétől kicsit jobbra láthatóak). Mellettem balról két hamburgi hölgy ült, a felettem lévő sorban pedig Löwen-drukkerek. A közelben valahol ülhettek olyanok is, akiket az érdekesség vonzhatott ezen az estén a stadionba (vagy elnézték a naptárt), mert amikor a játékvezetők nem adták meg Kim Ekdahl du Rietz egyik gólját, az egyik néző úgy sejtette, azért nem, mert lesen volt. A büfében a kiszolgálás amúgy korrekt, az árak sem szaladtak el nagyon, egy félliteres sör vagy üdítő 4,20 euró (1.315 forint), egy csokoládé 1,70 (530 forint).

A távolság nem is olyan vészes, ahogy eredetileg gondoltam. Tény, a Puskás Ferenc stadionban már futballmeccsen is többször ültem ennél messzebb a pályától. A játékosokat arcról nem lehet felismerni, de amúgy a játék menete tisztán látható, a vonalhibákat is látni lehet. Igaz, a sporinak kiabálni a nem érdemes, aligha hallaná. Kivéve, amikor mintegy húszezren reklamálnak passzívot. Annak van már egyfajta hatása, olyan, amit nem sok kézilabda-játékvezető ismerhet. A világítás nem zavart be annyira, mint ahogy az a fotók alapján tűnhet, valójában nem csillogott ennyire a pálya. Összességében kifejezetten nézhető, élvezhető volt a mérkőzés ilyen messziről is.

A játékosok nem minden esetben ismerhetőek fel, bár a legtöbbször ezzel sincs gond, pláne, ha valaki ismeri a mezőnyt, akkor testalkatról, mozgásról is megvan, hogy ki kicsoda. Legalábbis általában, az egyik gól után a szpíker szokásos "a gólszerző Patrick ..." felvezetésére egy fiatal szurkoló beordítja, hogy "Myrhol". A Löwen kiváló norvég beállósának keresztneve Bjarte, ebből pedig már az olvasók is kitalálhatták, hogy nem ő, hanem Patrick Groetzki szerezte az adott találatot.

A mérkőzés első félidejében amúgy úgy tűnt, a Löwen felmossa a padlót a hamburgiakkal, a szünetben 17-8-ra vezettek. A fordulás után azután a HSV belehúzott, a Löwen pedig érthetetlenül tompán játszott, talán azt hitték, ez már megvan. A teljes második játékrészt a HSV uralta, de az első harminc percben összeszedett hátrányukat nem tudták ledolgozni. Többször is feljöttek négy gólra, de háromig már csak a legutolsó percben jutottak el, amikor már mindegy volt. A Löwen ezzel a győzelmével továbbra is hibátlan, és 4 forduló után 8 ponttal vezeti a bajnokságot (a Göppingen sem veszített még pontot, de ők csak három mérkőzést játszottak).

Rhein-Neckar Löwen - Hamurger SV 28-26 (17-8)

Frankfurt, Commerzbank Arena, 44.189 néző.

Rhein-Neckar Löwen: Petersson 8, Myrhol 5, Gensheimer 4(3), Groetzki 3, Schmid 3, Ekdahl du Rietz 2, Kneer 1, Mensah Larsen 1, G. Guardiola 1

Hamburg: Mahé 5, Hanisch 5, Lindberg 5(2), Jansen 3, Schröder 2, H. Toft Hansen 2, Pfahl 2, Flohr 1, Hens 1

A meccs után ismét vonatra szálltunk. Ezúttal még zsúfoltabb volt a szerelvény, de, néhány utas kivételével, akik csak véletlenül utaztak pont most, egy komoly élménnyel gazdagabbak vagyunk, mint idefele voltunk.