Válogatott okosságok

Magyarország a földkerekség egyik leggazdagabb országa, hiszen csak a leggazdagabbak engedhetik meg magunknak, hogy világhírű fiaikról nemes egyszerűséggel elfeledkezzenek. Így az sem meglepő, hogy a futballtörténet egyik leghíresebb edzőjéről Erbstein (Egri) Ernőről az első átfogó biográfia ne Budapesten, hanem Londonban szülessen meg. Dominic Bliss brit sportújságíró most megjelent, "Erbstein: The triumph and tragedy of football's forgotten pioneer" című könyvében Erbstein életének főbb állomásait bejárva kalauzolja végig az olvasót egy világhírű magyar edző kalandokkal teli életén.

Magyarországon olyan erős az Aranycsapat-komplexus, hogy szinte senki sem hallott a szintén világbajnoki ezüstérmes 1938-as csapat tagjairól vagy a 20-30-as évek legendás magyar futballistáiról, akik előbb játékosként, majd később edzőként futballozni tanították a világot. Kevéssé ismert manapság, hogy akadt olyan szezon, amikor a Serie A csapatainak több mint felénél magyar edző irányította a munkát. (Csak azért nem a kispadon ültek, mert még nem volt kispad...)  

A 20-30-as évek legendái közül is kiemelkedik az 1898-ban Nagyváradon született Erbstein (Egri) Ernő. Egy átlagos labdarúgó karriert 30 évesen feladva edzőnek állt, és néhány év alatt a legkeresettebb szakemberré vált Olaszországban, abban az időben, amikor az olaszok egymás után nyerték a világbajnokságokat. 

 A BAK 1919-es csapat, Erbstein a balszélen áll

Korát messze megelőző edzésmódszereket alkalmazott. Pályafutása elejétől már a harmadik ligában megkövetelte a játékosaitól, hogy ismerjék társaik kedvenc húzásait, illetve hogy mindkét lábukkal ugyanolyan jól kezeljék a labdát. Egész Olaszországra kiterjedő megfigyelő rendszert épített ki, amelynek segítségével még időben el tudta halászni a legnagyobb tehetségeket gazdagabb riválisai elől. A legapróbb részletekre is odafigyelt, a játékosainak külön személyre szabott edzéstervet készített, és még külön gondja is volt az ifi csapatra egy olyan időszakban, amikor sok helyütt főállású edző sem volt.

1930-ban Cagliariban első ízben vitte játékosait "ritiro"-ba, azaz összetartásra egy fontos, feljutást eldöntő mérkőzés előtt. Az akkoriban szokatlan húzás bejött, és a szárdok megnyerték a Taranto elleni meccset. 

1933-ban a harmadik ligában vette át a Lucca addig szinte ismeretlen csapatát, és négy év alatt két osztályt ugorva az élvonalba juttatta a római kori piacteréről híres toszkán kisváros csapatát. Egész pályafutására jellemző volt, hogy kiváló érzékkel hozott a csapathoz máshol már leírt játékosokat. Elsők között alkalmazta a sportpszichológiát, mestere volt a motivációnak. Minden részletre kiterjedő edzéstervei mellett sajátos módszerekkel igyekezett megakadályozni a kilengéseket. Luccában a várost körülölelő sáncokon kora reggel tartott edzéseket, amiket csak úgy lehetett végigcsinálni, ha valaki az előző estét ágyban töltötte. Ugyancsak nem volt szokványos, ahogy Luccában Aldo Oliveiriből válogatott szintű kapust faragott (1938-ban világbajnoki címet nyert). Olivieri egy sérülésből kifolyólag már a profi futball feladásán gondolkozott, amikor Erbstein Luccába vitte. Egyensúlyérzéke javítása céljából - Erbstein kislányával együtt - tánciskolába járatta a hálóőrt.

Bár Luccában a mai napig a legnagyobb tisztelettel beszélnek róla, neve mégis a Torino csapatával fonódott össze. Már 1938-ban elkezdte lerakni a háború utáni torinói szupercsapat, a Grande Torino alapjait, és 1946-ban a korszak legeredményesebb együttesét építette fel Piemont fővárosában, amely négy évig ült az olasz foci trónján. 

Futballtörténeti szempontból a legnagyobb újítása a "sistema" volt, amely egy kreatív 4 fős középpályára építette fel sokpasszos csapatjátékot. A könyv részletesen bemutatja, hogy fejlesztette Erbstein a húszas évektől kezdődően tökélyre módszerét.

A Torinó olyan szinten dominálta az olasz labdarúgást ebben az időben, hogy például a Magyarország elleni 1947-es összecsapás alkalmával a kezdő tizenegyből 10 játékost is a klub adott. A meccs külön pikantériája, hogy a magyar csapatban kilenc Újpest játékos játszott, edzőjük pedig az a Guttman Béla volt, akivel Erbstein alig néhány évvel korábban együtt szökött meg egy kényszermunkatáborból. 

A sors kegyetlen fintora, hogy miközben Erbstein csodával határos módon a háború alatt többször is megmenekült a nácik és a nyilasok elöl, 1949 májusában korszakalkotó csapatával együtt egy tragikus repülőszerencsétlenségben lelte halálát alig 51 évesen. 

Dominic Bliss több földrészre kiterjedő, ötéves kutatómunka eredményeként, számos kortárs visszaemlékezésével színesítve a történelmi háttér hiteles rekonstruálásával méltó emléket állít a világ egyik legnagyobb (magyar) futballedzőjének.

A könyv megrendelhető a Blizzard online shopban,  illetve elérhető e-book formátumban az Amazonon.