Válogatott okosságok

Tíz év.

Tíz év borzasztó sok. Egy ember életében is már meghatározó időszak. Ahogy átéltem ezt a tíz évet. Mert én átéltem. Ő nem. Tíz éve nincs köztünk.

Kulcsár Anita (1976. október 2. - 2005. január 19.)

Viszonylag későn kezdtem a sportág iránt érdeklődni. Amikor elkezdtem meccsre járni, ő már klasszis volt. A 2003-as VB-n végképp a sportág legnagyobbjai közé küzdötte fel magát, nagyszerű játékával nagy szerepet játszott abban, hogy a csapat bejutott a világbajnokság döntőjébe. Nagyon, nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy ő lője a győztes gólt.

27 éves volt, még lehetett volna 4-5 jó éve a sportágban, talán több is. Úgy vette át egy kézzel a labdát, ahogy akkoriban tán senki.

Átkerült Dunaújvárosba, EB-bronzérmes lett a szinte teljesen arra a klubra épülő válogatottal 2004 végén, Budapesten. A Dunaferr jól szerepelt a bajnokságban (a BL-t akkortájt csak januárban kezdték, ősszel az európai élvonalnak nem voltak nemzetközi meccsei).

Akkoriban mobilnet még alig volt, nekem sem volt olyan mobilom, amivel netezni lehetett volna. Nem ültem egész nap gép előtt, mást dolgoztam. Egy jó barátom hívott, valami elintéznivaló kapcsán. Ő az irodában az internet előtt ült. Miután megbeszéltük, amiért hívott, megjegyezte, így, mellékesen, hogy hát szegény kézilabdás lány. Kérdeztem, kiről beszél. Mondta, Kulcsár Anita, hogy meghalt szegény. Nem értette, miért tettem le azonnal. Én se.

Kulcsár Anita 28 évet élt.