Válogatott okosságok

Budapest VIII. kerületének és a Magyar Kézilabda Szövetségnek normál esetben nem kellene, hogy bármi köze is legyen egymáshoz (a Szövetség székháza nem ebben a kerületben található). Sőt, tulajdonképpen, amikor jelen sorokat írom, ténylegesen nincs is közük egymáshoz. Nem sokáig lesz ez azonban már így.

Április 17-én tartja tisztújító küldöttgyűlését az MKSZ. A jelenlegi elnök, Vetési Iván, nem indul újra (mint mondta, családi okokból), és a maga helyére Kocsis Mátét javasolta. Kocsis a VIII. kerület polgármestere, ismert politikus.

Vetési Iván	Kocsis Máté

Bár a küldöttgyűlésig még több, mint egy hónap hátra van, nincs sok kétségünk afelől, hogy Kocsist nagy többséggel meg is fogják választani, hacsak ezekben a hetekben közbe nem jön valami, amit most elképzelni se tudnánk.

Minden tisztújítás előtt felpezsdül kissé az élet, hiszen ki ezt, ki azt látná szívesen, és ez nem csak a kézilabda-szövetségben van így. Most azonban a szokásosnál is nagyobb viták törtek ki, leginkább éppen a jelölt politikai szerepe miatt.

Kocsis Máté 1981-ben született, a VIII. kerületben nőtt fel. Több, mint tíz éve a Fideszben politizál, 2006 óta tagja a kerületi közgyűlésnek, 2009 óta pedig polgármester (először egy időközi választáson nyerte el a tisztséget).

2010-14 között országgyűlési képviselő is volt.

Az utóbbi hónapokban többször is a híroldalak címlapjára került, leginkább a fiatalok és újságírók kötelező drogtesztjéről szóló javaslata nyomán szerzett országos ismertséget.

Kocsis ismert politikus, nem a kézilabda világából érkezik. Bár ez nem teljesen igaz, 2011 óta az FTC kézilabda-szakosztályának elnökségi tagja. Igaz, oda is felülről, a klubot vezető párttársa, Kubatov Gábor küldésére került.

Megválasztásának előzetes híre természetesen a legjobban azokat háborította fel, akik rossz véleménnyel vannak az ő, vagy pártja politikai tevékenységéről. Ez természetes, és egy ilyen ismertségű politikus esetében aligha elkerülhető. De tán még többen vannak azok, akik nem Kocsis személyén háborodtak fel (esetleg őt nem is ismerik), hanem azon, hogy egy pártpolitikus töltheti be ezt a pozíciót, nem pedig a kézilabdás közegből valaki. Ráadásul egy ismert, más posztot is betöltő személyről van szó, aki számára a kézilabdasport vélhetően csak kiegészítő tevékenységet fog jelenteni. Igazuk van? Megpróbáljuk áttekinteni.

Az állam szerepe

Mint azt korábban már részletesen is áttekintettük, a második Orbán-kormány hatalomra kerülése után alapvetően megváltozott a kézilabda helyzete Magyarországon. Részint a TAO, részint más állami, önkormányzati támogatások nyomán a korábbinál sokszorosan több állami pénz áramlott a sportágba. Felmerült bennünk még az a gondolat is, hogy a magyar állam több pénzt rak a kézilabda-élvonalba, mint minden más európai állam összesen, de ez inkább csak megérzés, azt viszont már ki merjük jelenteni, hogy többet, mint bármely más európai állam.

Ennek az első eredményeit már látjuk is a klubcsapataink nemzetközi szereplésében. Bár el kell mondanunk, hogy az eredmények, főleg a női vonalon, nem tükrözik hűen a lehetőségeket, de ennek az egyik fő oka valószínűleg éppen az, hogy a sportvezetők és edzők egyelőre nem feltétlenül tudták feldolgozni a rövid idő alatt drasztikusan feljavuló körülményeket.

Orbán Viktor látogatása a dunaújvárosi kézilabdázóknál

De így is elmondhatjuk, hogy tavaly a modern kor legsikeresebb évét zárta a klubszínpadon a magyar kézilabdázás: a Győr megnyerte a női BL-t, a férfiaknál a Veszprém bejutott a Final Fourba, a Szeged pedig megnyerte az EHF-kupát. Ennél jobban utoljára 1982-ben szerepeltünk (akkor a BEK-et a férfiaknál a Honvéd, a nőknél a Vasas nyerte). És lehet dicsérni a szakmai munkát, egyebeket, de ezekhez a sikerekhez pénz kellett, az pedig elég magas arányban az államtól jött.

Rengeteg pénz áramlott az utánpótlás-nevelésbe is, részben a kézilabda-akadémiára, részben a klubokhoz. A nevelőmunka fellendülése már megfigyelhető, hogy ennek látható eredményei legyenek, arra természetesen még éveket kell várnunk - ez az utánpótlás-nevelés sajátossága.

Az állami támogatások hatására a magyar kézilabda a férfi vonalon felzárkózott az élvonal mögé, a nőknél pedig egyértelműen vezető szerepre tett szert. Az, hogy a Bajnokok Ligájának négyes döntőjét három egymást követő évben Budapest rendezheti, ezt világosan megmutatja. A női szakágban sehol Európában nincs ennyi pénz, mint Magyarországon, a miénk a világ egyetlen profi bajnoksága, ahol még a kiesőjelölteknél is főállású kézilabdázók játszanak, sőt, még a másodosztályban is találunk ilyeneket.

Természetesen a Fidesz politikusai nem a saját vagyonukat áldozták erre a célra, hanem közpénzt. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy ezt nem volt kötelességük adni, sőt, tehát igenis alapvetően nekik köszönheti a kézilabdás társadalom ezt a helyzetét.

Ebben a helyzetben, véleményem szerint, magától értetődő, hogy a politika a vezetői széket is magának tartaná fenn. És leginkább éppen ezért is vagyunk biztosak abban, hogy Kocsist meg is fogják választani: ki volna az, aki szembeszállna ezzel, kockáztatva a saját bevételeit? De, egyébként is, nem úgy mondták már ősapáink is, évszázadokkal ezelőtt, hogy aki fizet, annak húzzák a nótáját? És nem teljesen természetes, hogy így legyen?

A vezetői szerepek

Az, hogy Kocsis nem fog tudni főállásban kézilabdával foglalkozni, napnál világosabb. De ez nem feltétlenül baj. Jó tíz évvel ezelőtt például a kézilabda-rajongók közül a többség nemigen tudta, hogy ki a szövetség elnöke (Kiss Istvánnak hívták az urat), a főtitkárt, Sinka Lászlót, viszont mindenki ismerte. Most viszont valószínűleg azt tudják igen kevesen, hogy ki a főtitkár (Bódi Dezső). A közgyűlés után újra változhatnak a szerepek, a napi munkában megnőhet a főtitkár felelőssége.

Az elnök legfőbb feladata alighanem a kézilabda és a politika közti kapcsolat tartása lesz. És ebből a szempontból talán nem is baj, ha egy relatíve magasabb lobbyerejű politikus képviseli a kézilabdát. Az ő elnöksége idejére fog esni a TAO kifutása (2017. május 31-ig él a mostani rendszer), fontos szerepe lehet abban, hogy a kormány ezt követően is kiemelten támogassa a sportágat.

Az alternatívák

Milyen más lehetőségek volnának? A gyakorlatban alighanem semmilyenek, így döntöttek, ez lesz.

Elméletileg persze elképzelhető volna az is, hogy ugyan a politika delegál egy vezetőt a szövetségbe, de nem ismert politikust, hanem valakit a második vonalból. Így érkezett négy évvel ezelőtt Vetési Iván is, ő is a Fidesz delegáltja volt, megjelenése mégis sokkal kisebb felzúdulást keltett, mert nem volt ismert, nem voltak senkiben vele kapcsolatosan előítéletek. Ráadásul nem is feltétlenül kellene az illetőnek elnöknek lennie, lehetne mondjuk alelnök, vagy elnökségi tag, úgy is felügyelhető, hogy mire is költik a közpénzt.

Egy ilyen vezetőnek viszont a kormány felé nyilván nagyon alacsony volna az érdekérvényesítő képessége. Egy szakmai körökből érkező, a politikában kevésbé járatos elnök tán el se jutna a miniszerelnök irodájáig, de még egy kisebb fajsúlyú fideszes delegáltnak sem biztos, hogy sikerülne ez. Kocsis ebből a szempontból jó választás lehet, olyan egyéniség, akit ismernek odafent is, de nem olyan nagyágyú, aki az elnökválasztás után egy héttel már azt is elfelejti, hol az MKSZ székháza.

És persze az is felmerülhet, hogy vonuljon ki az állam a sportágból. Vitathatatlan, hogy a nagy bőségnek vannak árnyoldalai is, megjelentek az inkább csak a pénzre, mint sportsikerekre pályázó héják, és szinte minden szervezeti egységnél felmerül időnként, hogy a pénz egy részét nem optimálisan hasznosították. Az sem egyértelműen hasznos, hogy jelentősen megnőtt a magyar kluboknál a külföldi játékosok száma.

A magyar kézilabdázók most jóval többet keresnek, mint amennyit a szereplésük ér, hogy egy leginkább 4-500 néző előtt pályára lépő játékos az átlagkereset többszörösét viheti haza, annak társadalmi haszna mondjuk legalábbis megkérdőjelezhető. És hát van is annak valami romantikája, ha a kedvenc játékosunkkal összefuthatunk délelőtt a CBA-ban, mert ott árufeltöltő civilben. Meg hát mennyivel szebb is volna, ha a politikusok nem szólnának bele semmibe, jobb az nekünk. Szóval nem kellenek se a politikusok, se pénzük.

Interjú az átlövővel

Elfogadható álláspont, vitán felül. Más országok is vannak, ahol lényegében így működik a dolog. Magyar szemmel nézve vicces, amikor a klub weboldalán a balszélső adatlapján fel van tüntetve, hogy 163 centi, 61 kiló és könyvelő. Tipikusan nem az ilyen játékosok szoktak EB-ken, VB-ken válogatottjaik húzóemberei lenni, az is igaz. Megér nekünk annyit a válogatott, hogy ennyi pénz öljünk bele?

A gazdasági válság előtt, ha nem is a mai szinten, de azért a jobb csapatok meg tudtak állni a saját lábukon. Nem tudtak klasszisokat igazolni külföldről, de a szponzorok a stabil működést mindig biztosították. Hogy hogyan alakulna ez a mai gazdasági környezetben, állami támogatás nélkül, azt csak megtippelni tudjuk.

Az viszont nagyon valószínű, hogy akik kilátogatnak a mérkőzésekre, azok elsősorban nem a színvonalat keresik, hanem a városuk vagy éppen kedvenc klubjuk csapatáért szorítanak, és, ha sikerül legyőzni a nagy riválist, az öröm, akkor is, ha a színvonal nem annyira magas. A BL-t meg nézzük a tévében, végülis a labdarúgásnál évtizedeken át bevált ez, a Fradi-Dózsa akkor is teltházas volt, ha még a magyar bajnoki cím is elérhetetlen volt mindkét egyesület számára, nemhogy a jó nemzetközi szereplés; de ugyanezt látjuk például a férfi kosárlabdánál is. A divatszurkolók kikopnának, de nem is biztos, hogy hiányoznának.

Úgy vélem, el lehet szakadni a politikától (bár a mai magyarországi politikai helyzetben ez nem is volna annyira egyszerű), főleg manapság, amikor az északi országokban is jelentősen visszaszorul a profizmus, ez nyilván visszaesést hozna, de összeomlást valószínűleg nem.

Ha így gondolkodhatunk, akkor vélhetjük úgy, hogy politikamentes szövetséget szeretnénk látni. Ha viszont kérjük, sőt, követeljük, hogy a politika támogassa a kézilabdát, akár más, népszerűbb sportágak rovására is, akkor nincs erkölcsi alapunk a politikai befolyás elutasítására. A vendéglőben a hegedűst is csúnyán megvernék, ha a pénzt elkérné a vendégtől, de aztán más nótát húzna.