Életének hetvennyolcadik évében, súlyos betegség után, elhunyt a kapuslegenda - adta hírül a pmfc.hu.
Nekrológ helyett a kapusokról írt sorzatunk Rapp Imréről is szóló részével emlékezünk a kiváló sportemberre.
Rapp Imre
Az 1937-es születésű kapuslegenda szülővárosában, Dunaföldváron ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival.
Kényszerhelyzet volt a labdarúgás Rappnak. Sportolói pályafutását szépreményű ökölvívóként kezdte. A labdarúgás közelébe úgy került, hogy bokszolóként később elég nehezen kapott volna sportmunkatársi állást, ezért javasolták neki, ideiglenesen legyen focista, úgy könnyebben kaphat bújtatott állást. Már fociedzéseket is látogatott, mikor egy megyei válogató meccsen kiütötte ellenfelét. A bíró szabálytalannak ítélte Rapp megmozdulását, erre a spori is kapott egy akkorát, hogy Rapp eredeti ellenfele mellé feküdt. A megmozdulás végeredménye örökös eltiltás lett. Rapp Imre így maradt meg a labdarúgásnak.
1954-ben, tizenhét évesen igazolt az akkor harmadosztályú Paksba, ahol rögtön az első csapathoz került. 1957-ben a Kaposvári Kinizsi csapatához igazolt. A védés annyira jól ment neki, hogy bekerült az NB II-es válogatottba is.
Rapp Imre elöl fekszik a Kaposvári Kinizsi 1958-as csapatképén
Két kaposvári szezonja után került Tatabányára, huszonkét évesen közvetlenül a klub első számú kapusától, Grosics Gyulától leshette el a szakmai fortélyokat. 1964-ig védett Tatabányán.
Grosics Gyula 1962-ben szimbolikusan átadta helyét Rapp Imrének
1962-ben, Grosics visszavonulásakor, úgy tűnt mindenki számára, hogy eljött Rapp ideje. Alig lett ő a bányászcsapat első számú kapusa, nagyon rövid időn belül megsérült. A csapat kényszerhelyzetbe került, nem volt kapusuk. Dr. Lakat Károly vezetőedző ekkor hozta az MTK-ból Gelei Józsefet, aki jól teljesített. Rapp a felépülése után újra csak a kispadon találta magát.
1965-ben igazolt a Pécsi Dózsába, ahol tíz szezonon keresztül védett (1972-től a klub nevet váltott és Pécsi MSC-ként működött tovább - a szerkesztő megjegyzése). Legemlékezetesebb pillanatai közé tartozott, mikor 1970 őszén a Newcastle United elleni Európai Városok Kupája (EVK - az EL egyik őselődje) mérkőzésen a továbbjutásról döntő büntetőpárbajban az angolok első három tizenegyesét megfogta, illetve 1973-ban a Fradi elleni 0:0-t követően a Népsporttól 10-es osztályzatot kapott.
Egy látványos Rapp mozdulat a Pécs kapusaként
1976-ban a Kaposvári Rákócziban fejezte be aktív pályafutását. Rappnál a kaposvári szereplés már nem volt betervezve, hiszen hivatalosan 1975-ben már a Pécsi MSC-ben elbúcsúztatták, ráadásul gálameccsel. A Rákóczi akkori kapusának, Hegedűs Péternek akkor jött a nagyon súlyos sérülése, a csapat vezetői kérték Rappot, pár mérkőzésre vállalja el a portás szerepet náluk. Akkor is tudott olyan teljesítményt nyújtani, hogy bekerült a forduló válogatottjába!
Az első osztályban összesen 298 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 5 gólt szerzett tizenegyesből.
Rapp Imre többszörös B-, és olimpiai válogatott volt, tagja volt az 1972-ben Münchenben olimpiai ezüstérmet szerzett magyar válogatott keretnek, illetve az 1972-es EB 4. helyezett keretnek, de mérkőzésen egyiken sem lépett pályára.
Rapp Imre az olimpiai keretben 1972-ben, az alsó sorban középen, tőle balra Rothermel Ádám, jobbra Géczi István
A magyar labdarúgó válogatottban egy alkalommal szerepelt 1973-ban, harminchat évesen.
Pályafutása befejezése után edzősködött alacsonyabb osztályú csapatoknál is, majd végleg a civil életre váltott, nyugdíjazásáig az egyik megyei építőipari vállalatnál dolgozott energetikusként.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: