Mivel a magyar válogatott fontos selejtezőt készül vívni Finnország válogatottja ellen, és minél jobban ismerjük ellenfelünket, annál jobb eséllyel tudjuk legyőzni, úgy döntöttünk, hogy nem csak a focistáikat meg a gasztronómiájukat elemezzük ki, hanem azt is megnézzük, mire ropják a sarkkörön túl, hogy oda ne fagyjon a lábuk a földhöz.

Népzene

Az első reakciója alighanem mindenkinek a Kalevala, és nem is alaptalanul, hiszen a finn népzene legősibb énekei is ide (valamint a hasonló stílusú Kanteletarhoz) köthetők. A dalok lá-pentaton skálája pedig igencsak ismerős lehet fülünknek.

Az összkép azonban jóval összetettebb ennél, az idők során – sok más népéhez hasonlóan – a finn kultúra is rengeteg különböző hatást olvasztott magába, az északi számik joik-jától az egészen németes (és ennek megfelelően abszolút hallgathatatlan) humppa zenéig. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy az országhatárok a messzi északon sem esnek egybe az etnikai és kulturális határokkal, így aztán például a karéliai hagyományt egyaránt ápolják a határ orosz és finn oldalán is.

Ilyen a karéliai zene Petroskoi / Petrozavodszk felől nézve...

...és ilyen Rääkkylä-ből.

A Loituma "pórépörgetős" számát meg csak úgy.

Komolyzene

Ebben a kategóriában az idevonatkozó ismeret teljes hiányában mindössze két darabot mutatnék meg. Az első a finn zenetörténet vitathatatlanul leghíresebb és a finn függetlenségi mozgalom szempontjából is fontos darabja, Jean Sibelius Finlandiája.

A második pedig egy kortárs alkotás, ráadásul kivételesen még a futballhoz is van köze (amit mindig szeretünk). A szerző neve Osmo Tapio Everton Räihälä, aki az Everton skót csatárának, Duncan Fergusonnak, a hírhedt glasgow-i Barlinnie börtönben eltöltött időszakát öntötte zenébe. A bemutatóra 2005. április 20-án került sor, ugyanaznap este Ferguson győztes gólt fejelt a Manchester United ellen.

Metál

Az egész úgy kezdődött, hogy Magyarországon bevezették a Kodály-módszert. A hatvanas évek végén aztán két magyar zenész és zenepedagógus, Szilvay Csaba és testvére, Géza elterjesztette Finnországban. A siker elsöprő volt, és bár magát a módszert már nem annyira használják (legalábbis eredeti formájában nem), a zene a mai napig kiemelt szerepet kap a finn oktatásban. A hideg, a hosszú téli éjszakák, valamint a már óvodás kortól elérhető, széleskörű zeneoktatás pedig nem is eredményezhetett mást, mint metált. És nem csak a "hagyományos" formáit, a finn zenei Midászok érintése szinte mindent metállá változtat.

...a népzenét... 

 ... a komolyzenét ... 

... és még a humppát is.

Végezetül pedig akinek meg bármi kétsége is lenne a finn-magyar nyelvrokonság felől, azt egy kis finnugor karaokéra invitálnánk.