Válogatott okosságok

A futballmezek jelentős átalakuláson mentek át az utóbbi évtizedekben. Egyszerű anyagból varrt trikókból tudományosan kifejlesztett alapanyagú, logókkal, névszponzorokkal ékesített bevételi forrássá váltak. A JOMA sportszergyártó cégnek tegnap sikerült újabb fejezetet nyitni a meztörténelemben, piacra dobták az első éneklő "okos mezt". Cikkünkben a Sampdoria történetén és mezein keresztül mutatjuk be a futball egyik legjellegzetesebb kellékének változásait az elmúlt évtizedekben.

Ma már minden valamire való klub legalább három mezőnyjátékos- és egy kapusmezt dob piacra évente. A mezek minősége, a szponzorálás hossza és feltételei általában jól követik az adott csapat pályán elért sikereit vagy kudarcait. A szponzorálásban nem ritka, hogy egy adott tulajdonos ily módon igyekszik vállalataiból legálisan pénzt juttatni kedvenc hobbijának.

A Sampdoria, bár közelébe sem érhet a nagy világklubok mezeladásához (a listavezető Real Madrid 1.4 millió, a top 10-be még éppen beférő Milan pedig 400 ezer mezt értékesít évente), mégis viszonylag stabil első osztályú múltjának köszönhetően jól példázza a mezek változását, a technikai- majd névszponzorok megjelenését és az utóbbi negyedszázadra jellemző tudatos értékesítési stratégiát, amely jelentős bevételi forrássá tette a mezeket.

A genovai klub meze az olasz élvonalbeli klubok között egy kicsit kakukktojásnak számit, mert a hagyományos kétszínű mezekkel ellentétben valamilyen formában mindig tükrözi a két alapító klub négy színét, a Genova belvárosából származó Andrea Doria kék-fehérjét és a külvárosi, alapvetően melós hátterű Sampierdarenese fehér alapon piros-fekete csíkkal kettészelt mezét. Az alapitók már a háború előtt is próbálkoztak fúzióval Dominante és Liguria néven, de az egyesülés csak 1946-ban vált tartóssá: ekkor nemcsak a két csapat nevét, hanem színeit is egybeolvasztották.

1946 után nem sokat változott a Doria szerelése, a kék alapot (innen a blucerchiati, azaz kékmezes elnevezés) fehér-piros-fekete-fehér csík szelte ketté mellmagasságban, középen a Genovát jelképező keresztes címerrel. Egyedül a kapusoknak volt más viselete, általában egy sötét, egyszínű trikót viseltek. Idegenben közel húsz évig, fehér mezben futott ki a csapat, amelyen egyedül a genovai kereszt utalt a klub telephelyére. A hatvanas években megjelent a fehér alapon keresztben átfutó harántcsík.

Az 1966-os VB volt az első futball világesemény, amit TV-n lehetett követni világszerte és a következő évtizedben rohamosan növekedett a TV-ben látható meccsek száma. A televiziós meccsek hatására megjelentek először a technikai majd a mezszponzorok is. A futballklubok kezdetben nemhogy pénzt kértek volna egy-egy márka viseléséért, hanem inkább ők maguk fizettek és ingyen reklámozták a sportszergyártókat. Ez nem volt másként a Sampnál sem. Az 1978-ban éppen második ligás csapat kék mezén a csapat címere mellé, 1978-ban felkerült az első technikai szponzor a Puma logója is.  A Pumát egy évvel később az „nr” (enneer) követte közel egy évtizeden át. A mára teljesen eltűnt  „nr” márka a 80-as években a legismertebb sztárok mezén viritott többek között a Napoli és Maradona beszállítója volt.  

1982-ben a Samp Paolo Mantovani segítségével visszakerült a Serie A-ba, és az olajiparból érkezett új tulajdonos alaposan megerősítette a csapatot.  Angliából szerződtette Trevor Francist, Bolognából pedig egy ígéretes, de még viszonylag ismeretlen csatár, bizonyos Roberto Mancini érkezett.

A kezdet minden képzeletet felülmúlt: az első meccsen a Platinival és Boniekkel felálló Juventust, a másodikon Milanóban az Intert, a harmadikon ismét otthon a Romát verték a kékmezesek (ez a három csapat végzett végül a dobogón), talán a sikerben az is közrejátszott, hogy első alkalommal egy mezszponzor is akadt a Phonola személyében. Ebben a mezben érte el a Samp első jelentősebb sikerét, Vialli és Mancini góljaival sikerült megverni a Milant és a következő évben már a kupagyőztesnek járó kis jelvény is felkerült a Samp címer mellé.  Korabeli képeken jól látható hogy a Serie A-ban minden csapatnak volt már mezszponzora, de a „merchandizing” kora még nem érkezett el, a szurkolók még nem viselték kedvenceik szerelését.

1988-ban mind a technikai, mind a névszponzor esetében változás állt be, az „nr” helyett immár Kappában játszott a csapat és a mezen az ERG olajipari konszern neve díszelgett. Az ERG felirat a csapat sikerkorszakát is szimbolizálta, ebben az időszakban aratta a Samp babérjai többségét is mind otthon, mind Európában. 1989-ben a japán ASICS vette át a technikai szponzor szerepét és Vialli hosszabbításban szerzett két góljával már ebben a 100% poliészter mezben verte a Doria az Anderlechtet a KEK döntőben.

1991. május 19-e délutánján, a VB-re átépített Marassi lelátóin 40 ezer ember várta, hogy egy több évtizedes álom valóra váljon. A vendég Lecce-nek életbevágóan fontosak voltak a pontok a bennmaradáshoz, de ezen a délutánon csak a Samp hibázhatott. Cerezo korán megszerezte a vezetést, de a lecce-iek nem adták fel, tetőfokra hágott az izgalom amikor egy röviden kifejelt vendég felszabadításra a védő Mannini rádőlt, és egy 25 méteres bombával kilőtte a bal felső sarkot. Vialli még a rend kedvéért rúgott egy harmadikat, és a Samp kék mezére feltűzték a scudettót, amelyet büszkén viselhetett mint bajnok a következő szezonban. A játékosok kék és fehér mezben játszották végig a szezont, ellenben Pagliuca kapus mezével, melyet érdekes módon a Reusch jegyzett, és különféle színpompás változatokkal lepte meg a tifosókat.

A 90-91-es szezon abból a szempontból is vízválasztó, hogy ekkor jelennek meg tömegesen a csapat mezei a szurkolókon. A futballklubok több mint egy évtized elteltével Angliában és Olaszországban is felismerték a mezekben rejtőző üzleti lehetőséget, és innentől kezdve a sportszergyártók is beléptek a fizető szponzorok közé.

A mezekben rejlő üzleti lehetőség kiaknázása lehet amögött, hogy 1992-ben már két idegenbeli mezt is piacra dobtak. Az eredeti mezeket az üzletekben, olcsóbb hamisított változataikat pedig a stadionba vezető utcákban szerezhették be a szurkolók. A második idegenbeli mez a legendás piros mez lett, amelyet éppen a 2014-es szezonban hoztak ismét divatba.

1994-ben a Samp Mancini, Gullit, Lombardo és Platt vezetésével hiába tört bajnokságra, de a kupát azért sikerült begyűjteni az Ancona elleni 6:1-es győzelemmel. Ennek a sikernek a gyümölcse lett a talán legszebb Samp mez a következő szezonban, a régimódi fűzős modelleket idéző mezen remekül mutatott a kupagyőztest megillető trikolor.

1995 egy korszak végét is jelzi, a sztárok egymás után hagyták el a csapatot, az ERG helyét a Nuova Tirrena biztosító vette át, a korábbi hosszú távú szerződések helyett mindössze egy évre. A csapat lecsúszását jól mutatja, hogy az 1996-as szezont mezszponzor nélkül játszotta végig a csapat, és néha „Samp for Peace” felirattal léptek pályára a játékosok.

1996 azonban egy egészen különleges mez miatt is emlékezetes marad. A fúzió 50 éves évfordulójára a klub piacra dobott egy „kommemorativ mezt” amely az alapítókra emlékezett. Elöl kék-fehér (Andrea Doria), hátul fehér alapon piros fekete csíkkal egészen egyedi, jól sikerült darab lett.

Az adósság viszont egyre halmozódott, Enrico Mantovani elnöknek már nem volt meg a gazdasági háttere, hogy édesapja sikereit megismételje. A városi riválistól elhalászott Montella súlyos sérülése a legjobb góllövőtől fosztotta meg a csapatot, Trentalange bíró pedig egy téves ítéletével a Bologna elleni meccsen a második ligába száműzte a Samp-ot. A szomorú szezon egyetlen derűs színfoltja épp a csapat meze volt, a fehér idegenbeli változaton a híres Samp csík kartól karig futott. A mez hátsó oldala is szép lett, a mezszámot a klubembléma felnagyított változatába foglalták bele.

A kiesést még sikerült minden idők talán legcsúnyább mezével megfejelni. Az első osztályú árakon árult kék és fehér mez visszatért a hagyományos formához, viszont a harmadik meznek szánt szürkés változat egy középen függőlegesen futó csíkkal igen elkeserítő lett.

Névadó szponzornak sikerült három évre megnyerni a japán SEGA európai üzletágát amely a Dreamcast konzolt igyekezett a focin keresztül népszerűsíteni, mivel a cég európai marketing igazgatója focibolond volt. (Az Arsenal, a St. Etienne, és a La Coruna voltak a további partnerek). A kísérlet eredménye nem volt egetrázó siker, mind a szponzor, mind a termék három év múlva eltűnt…

2001 tehát ismét a Serie B-ben találta a Samp-ot, ismét feljutási reményekkel, és visszatért a 80-as évek idegenbeli változatra hajazó fehér mez függőleges csíkokkal. Sajnos az innovativ design sem volt elég, mert ebben a szerelésben sem sikerült feljutni… A szezon végére az is nyilvánvaló lett, hogy az adóssághegyek mellett nem is érdemes a Serie A-ról álmodozni.

 A következő szezon maga volt a pokol. A jobb játékosok mellett a mezszponzor is távozott, az újonnan igazolt játékosok meg olyan mezben léptek pályára amilyen szintet képviseltek. A harmadik liga szelétől is meglegyintett csapat egy „drótostót” szponzorral a mezén lépett pályára (wiremakers…), és a kiesés elkerülése mellett az egyetlen öröm a városi vetélytárs még nagyobb káosza volt.

A 2002-ben bekövetkezett tulajdonosváltás (Mantovani-Garrone) és az adóssághegy eltűnése mind a játékoskeretet mind a mez kinézetét jelentősen feljavította. A kék mezőben ismét az ERG márkanév csillogott, hiszen Garrone ennek a cégnek volt a tulajdonosa, a kispadon a feljutás-specialista Novellino ült, a játékosok között már akadt, aki akár egymás után kétszer is csapattárshoz tudott passzoln,i és mindennek tetejébe még egy igen szép kapusmezt is sikerült az ASICS-nak terveznie hullámos harántcsíkkal.

Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy a sportszergyártó tervezői mennyivel több munkát fektettek a pénzügyileg megerősödött klub felszerelésébe, mint a korábbi évben. Az ERG-támogatás összege nem került nyilvánosságra, de biztos, hogy töredékét sem érte el az eddigi világrekordot jelentő 642 milliós Manchester City – El Attihad szerződésnek. Az viszont mindkét támogatásban közös, hogy a tulajdonos a cégén keresztül juttatott forrásokat szeretett klubjának.

Novellino nem is hibázott a feljutásnál, a Cagliari ellen szinte telt ház ünnepelte a felemelkedést a purgatóriumból. Az új management Marotta vezetésével a korábbiaknál színvonalasabb játékosokat igazolt, a korabeli trendnek megfelően igyekezett betörni a csapattal és a mezzel az ázsiai piacra. Érdekes újítás volt, hogy az  olasz kupa meccsein, alkalmi szerződésekkel az ERG-től eltérő szponzorral futott ki a pályára a csapat (a Rover, később a Muse és az LG Mobile szerepelt a mezeken).

2004-ben véget ért az ASICS-szal 13 éve tartó kapcsolat, és megkezdődött a Dupont által kifejlesztett Lycrából készült készült, testre tapadó Kappa mezek korszaka. Ebben az időszakban a kék (hazai), fehér, fekete (idegenbeli) mezek mellett immár csak színében elütő kapusmezt használt a csapat. A Kappa a kapusmezeknél láthatóan szabadjára engedte a fantáziáját, a 2005-ös Tour de France mezre hajazó sárgát két év múlva követte egy neonzöld.

Az elkövetkező évek jelentős eseménye volt, hogy az olasz kluboknak sikerült a stadionok környékéről teljesen eltüntetni a hamis mezeket, és az eredeti Kappa „kombat” meznél valamivel olcsóbb úgy nevezett „clone” mezekkel jelentkeztek. (Az internetről azért még be lehetett szerezni az utánzatokat, főleg Thaiföldről.)

A Kappa designban az 2010-es váratlan kiesés hozott némi változást. Történt ugyanis hogy a Pazzini-Cassano fémjelezte együttesnek egy teljesen váratlan BL selejtezőt jelentő bajnoki 4. hely után, nem sikerült bekerülni a csoportkörbe. A BL búcsút egymás után követték a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb események. Cassano előbb elküldte melegebb éghajlatra a csapat tulajdonosát, aki még fizetett is azért, hogy megszabaduljon tőle. Cassano távozása után Pazzini is transzfert kért majd rövidesen az edző is lapátra került, a csapat pedig zuhanórepülésbe kezdett és meg sem állt a Serie B-ig.

Talán a megújulás szelleme is ösztönözte a Kappa tervezőit, mert a második liga rajtjára egy alaposan megújult kollekcióval jelentkeztek, a kék mez fehér szélet, az idegenbeli fehér mez az évtizedek óta nem látott harántcsíkot kapott, a fekete mezt pedig ideiglenesen egy királykék színűre cserélték le. (Ez volt az a mez, amiben Koman Vladimirnak nem sikerült gyökeret eresztenie a Serie B-ben…) Az új design kezdetben nem hozott szerencsét, mert az esztelenül összevásárolt csapat, élén egy botcsinálta edzővel, igen messze került már novemberre a célként kitűzött feljutástól. Egy váltás a kispadon és ésszerűbb játékosigazolások segítségével sikerült a hibákat korrigálni, és az utolsó pillanatban visszajutott a Samp a Serie A-ba, elkerülve egy újabb pénzügyi katasztrófát. Bár szerény becslések szerint is 50 millió euróba fájt a tulajdonosoknak az egy éves másodosztályú kaland...

A 2011-es visszatérést követő két évben a Kappa (amely évente másfél millióval gazdagítja a klub kasszáját) visszatért a korábbi, jól bevált mintához. Kék, fehér és fekete mezek mellé hol neonzöld, hol egy érdekesebb szürke kapusmezzel jöttek elő. Az ERG-t közel egy évtized után egy hároméves megállapodás keretében a Gamenet váltotta, mint mezszponzor, évi 1.2 millió eurót utalva át a csapat bankszámlájára.

Idén nyáron aztán fordulat következett be, Eduardo Garrone tulajdonos váratlanul eladta a csapatot a Vipera néven ismert filmes vállalkozónak Massimo Ferreronak. A játékoskeret megerősítése mellett a Vipera visszahozta 20 éves száműzetésből a piros idegenbeli mezt és elég meglepő módon, ideiglenesen egy októberben nyitó film (Sin City) matricáját nyomatta rá mezszponzor gyanánt.

A csattanó azonban a mai napon jött el, amikor a JOMA vette át a technikai szponzor szerepét és piacra dobta az első "okos mezt". Immár nem elég, hogy egy mez ilyen-olyan szuper anyagokból készül, a Samp új mezkollekciójában korlátozott számban megjelent az éneklő mez is. A csapat logójára kattintva egy microchip segitségével a szurkolók "szólalnak" meg, mint az alábbi videón is látható. Talán nem vagyunk már messze attól az időtől amikor egyszerűen letöltjük a mezt a klub honlapjáról, és a meccs unalmas perceiben a telefonunkról alakitgatjuk kedvünk szerint, mielött átküldenénk a 3D-s nyomtatónknak... 

 Ha valaki erős késztetést érez a Samp mezek még behatóbb megismerésére, az alábbi linken megrendelheti Luca Ghiglione gazdagon illusztrált kiadványát.