Válogatott okosságok

Megvan a második győzelem is, eddig jó. A Szerbia elleni mérkőzés kb. úgy indult, amire a VB előtt számítottunk, aztán úgy folytatódott, mint amit a tegnapi meccsek láttán vártunk.

Fotó: MTI, Kovács Anikó

A körülmények messze voltak az ideálistól. A Gerflor márkanevű padlóról, amit a világbajnokságon (meg mostanában úgy általában minden komoly nemzetközi versenyen) használnak, már rég tudjuk, hogy sokkal jobban csúszik, mint a parketta, de ez a most, Herningben felszerelt borítás olyan volt, hogy néha azt gondoltuk, változtatás nélkül alkalmas volna a műkorcsolya világbajnokság lebonyolítására is. Ez pedig nem csak irreálissá teszi a mérkőzést, vagy legalábbis annak egyes részeit, de fokozottan sérülésveszélyes is. 

Másrészt a két argentín játékvezető tehetségesnek, viszont nagyon rutintalannak tűnt. Dél-Amerikában valószínűleg nagyon ritkán van lehetőségük ilyen intenzitású mérkőzést látni, és ez ma is sokszor visszaköszönt, érthetetlen ítéletek egész sorában. Ezek többször segítették a szerbeket, mint minket, de ezzel együtt részrehajló játékvezetésről nem érdemes beszélnünk, arról viszont igen hogy helyenként nagyon megnehezítették a játékot azzal, hogy nem nagyon tudták követni az eseményeket, és az ítéleteiknek kevés közük volt a tényleges történésekhez.

No, de vissza a mérkőzésre. Bő húsz percig parádés támadójátékot mutattunk fel. Kis túlzással, ha nálunk volt a labda, az gól lett, a hivatalos statisztika szerint 22 támadásból értük el a 16 gólt, ez szenzációs mutató, és a játék ténylegesen is az volt, legfőképpen Tomori Zsuzsanna kézilabdázott vlágklasszis szinten. A védekezés viszont már ekkor is laza volt, csak olyan sok gólt lőttünk, hogy ez igazából nem okozott problémát. Többen is Görbicz Anitát találták meg, és tény, hogy védekezésben (is) igen gyenge teljesítmény nyújtott ma, de igazságtalan volna egy játékosra kenni a felelősséget, igazából a védekezésben a teljes balszárny terített betlit produkált, senki nem hozta még a minimumot sem, ha nem tudtunk volna ilyen sok gólt lőni, akkor ez már korábban is erős fejvakarásra kényszeríthette volna a kapitányt. 

Húsz perc után viszont elöl is megakadt a szekér, aminek több oka is volt. A legkézenfekvőbbet szinte mindenki megemlítette, és egy kicsit rímel ez az előző, Tunézia elleni meccsre is: elhittük, hogy ez már megvan. Ezen túl a szerbek is változtattak kicsit a védekezésen, mi pedig valószínűleg már jobban tartottunk a büntetlenül kapott pofonoktól, és utána már több labdát adtunk el, több kikényszerített, rossz lövésünk volt, és a megnyugtató, hétgólos előnyből a szünetre kettő maradt. 

A fordulás után elég sokáig kiegyenlített küzdelmet láthattunk. A védekezésünk feljavult, ha nem is lett igazán olyan, amit látni szeretnénk, de azért már nem kaptuk sorozatban az elkerülhető gólokat. A kapuscsere is bevált, Bíró Blanka megfogta, amit meg lehetett, és ezáltal hátulról egy komoly tartást adott a csapatnak. 

Szükség is volt erre, mert a támadójáték nem tudott újra igazán felpörögni. Körülményesen támadtunk, nem tudtunk lövőhelyzeteket kialakítani. Németh András pedig maga vallotta be, hogy nem mert cserélni. A legrosszabb az, hogy ebben igazat kell neki adnunk, ha cserél, azon elmehetett volna a meccs. Bulath Anita így egy percre sem állt fel a padról, Planéta Szimonetta beállt, de alig másfél perc játék után világos volt, hogy nem kellene ezt erőltetni, vissza is ült. Triscsuk Krisztina még kapott úgy-ahogy lehetőséget, de épp csak arra volt jó, hogy ne essünk ekkor se teljesen szét. Ez persze kétoldalú dolog, nem hiszem, hogy olyan erőnlétünk volna, amivel négy-öt játékosunk végig tudná játszani az egész világbajnokságot, ha viszont pihentetünk, akkor el se jutunk odáig, hogy ez kiderüljön. Különösen fontos ez, mert gyakorlatilag szélsők nélkül játszunk (nem meglepő ez persze a Ferencvárosban éveken át látott belső négyestől), így a belső játékosok terheltsége és felelőssége is nagyobb annál, mint amit a játékidő mutat (pedig az is épp elég volna). 

A végjáték aztán megint a legelejét idézte, 7 gólt lőttünk tíz perc alatt, majdnem mindegy volt, hogy mennyit kapunk, a győzelem nem forgott veszélyben. A továbbiakban mindenképpen feszesebb védekezésre lesz szükségünk, mert akármennyire jók a belső embereink, egyrészt a napok múlásával egyre kevesebbet fognak bírni fizikálisan, másrészt nem minden elllenfél fogja hagyni, hogy, akár csak időszakosan is, minden támadásból gólt lőjünk. Mindenesetre eddig teljesítettük a feladatot, a fanyalgásra nincs okunk, óvatosságra már valamivel több. 

Most számunkra szünnap következik, a válogatott legközelebb kedden este lép pályára, 18:30-kor kezdünk Montenegró ellen, a mérkőzést akkor is a Sport1-en nézhetjük.