Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Kevesen, nem lelkesen

2016.01.20. 19:20 Rich.mond

Az NB I látogatottsága körüli élcelődés gyakorlatilag örök. Idén a szokottnál is többször szóba kerülnek a nézőszámok, hiszen jó eséllyel a 2015/2016-os szezon lesz minden idők legérdektelenebb pontvadászata. Hogyan juthattunk idáig? Tényleg mindent megmagyarázna, hogy rossz a focink és még mindig az Aranycsapat és a 6:3 bűvöletében élünk? Hiába vannak új, modern stadionok és hiába törte meg a válogatott a megtörhetetlennek hitt jeget?

„Nincs néző? Mér’, futball van? Miért pont a nézőt hiányolod?” – tette fel a kérdést Hofi a hetvenes évek végén. Akkor, amikor még tömöttek voltak a betonlépcsők és Nyilasik, Fazekasok, Törőcsikek húzták magukra csapatuk és a válogatott mezét. Valóságos idilli idők voltak a mostani állapotokhoz képest – ezt a korszakot blogunk igen szépen fel is dolgozta. De akkor miért volt már akkor is hiányérzet bennünk és mire fel volt a fanyalgás?

Például ezeket a képeket elnézve bizony könnyű volt azt mondani, hogy „régen többen jártak meccsre”. 

Az első Apokalipszis

A hatvanas évek után a magyar labdarúgás már átélt egy tömeges nézőszám-csökkenést – 1964 és 1972 között 62%-os a csökkenés! De a meccsre jegyet váltók száma a nyolcvanas évek elejére állandósulni tudott és beállt egy szezononkénti 7-9 ezres átlagra.

Aki szeretné a nézőszámokat az "ősidőktől" kezdve kielemezni, annak a www.nela.hu oldalt tudom javasolni. Szeretném előre bocsájtani, hogy egyik-másik adat bizony illúzió-romboló lesz. Vegyük például ezt a szezont. A Dorog mindössze a 12. legnagyobb közönséget tudja felmutatni, pedig egyetlen ponttal maradtak el az ezüstérmestől. A lista utolsó négy helyén négy bányászváros csapata áll - pedig csak a Salgótarján esett ki. De van egy még érdekesebb szezon - 1938-1939. Csak emlékeztetőül: 1938-ban szereztünk ezüstérmet a franciaországi Világbajnokságon.

Blogunk nagyszerű Időkapszula-sorozatából utólag mindegyik mérkőzés nézőszámát visszakereshetjük.(1980-81 és 1983-84-es szezon). Az utolsó bejegyzésből kiderül, hogy a korabeli sport-napilap már a téli szünetben ünnepli az egymilliomodik nézőt. Volt 90 és 21 ezer néző előtt lejátszott forduló is (kilenc találkozón). Utóbbi azért elég silánynak tűnik még innen nézve is.

A szórás tehát ekkortájt is óriási volt. Ha az átlagot nézzük, a Ferencváros soha nem játszott 17 ezer nézőnél kisebb közönség előtt az Üllői úton, de a tízezres álomhatárt már csak elvétve tudták más csapatok megugrani – azért Győrben, Nyíregyházán ez gyakrabban megesett , valamint néha Kispesten és Békéscsabán is sikerült öt számjegyű átlagnézőszámot produkálni. De az 5 ezer néző nem, vagy alig jött össze olyan vidéki fellegvárakban, mint Tatabánya, Eger, Szeged, Diósgyőr (!!!), nem beszélve a Csepelről és a Volánról. Forrás: European Football Statistics.

idokapszula_nb_i_1980_81_3_fordulo_ftc_diosgyor.jpg

20000 néző kíváncsi a Ferencváros-DVTK-ra.(Forrás: Időkapszula)

Nem igaz tehát, hogy a nyolcvanas években rendre tízezrek jártak NB I-es bajnokikra. Jóval általánosabb volt a 4-6 ezer néző előtt lejátszott találkozó, mellette egy-két 3 ezer alatti és egy 15 ezer fölötti nézőszámmal. Ez volt a módi körülbelül 1971-től.

Mégis meddig tartottak ki a magyar szurkolók a lelátókon? Nyilván nem könnyű meghúzni a határvonalat, ám mi mégis megpróbálkozunk vele. A mérföldkő egészen pontosan egy szép, kerek esztendő, nevezetesen a 2000. év.

Ezután a „Mennyei Bajnokság” igazodott a közép-európai trendekhez, és néhány fellángolás (pl. 2004-2005) ellenére is lassan, de biztosan veszítette el követőit – Lengyelország üdítő kivétel, ahol a térségben egyedüliként nőtt a mérkőzések látogatottsága az elmúlt tíz-tizenöt évben. Természetesen ez az oly’ szomorú fogyás nem véletlen, de az örökös „nincs foci” szólam csupán egy tényező a sok közül. Összegyűjtöttünk tíz okot, ami véleményünk szerint együttesen vezetett  el ahhoz, hogy a XXI. századra először 3000, majd idénre 2000 alá is be-benézzen a hivatalos nézőszám. A valós nézőszámot inkább nem is akarjuk tudni. 

Szándékosan nem 40-50 évvel ezelőttre nyúlunk vissza. Egyrészt mi sem szeretnénk a múltba révedni, másfelől mindig is rácsodálkoztunk arra, hogy miért jártak annyian meccsre  a kilencvenes években. A válogatott sorra szállította a fájdalmasabbnál fájdalmasabb kudarcokat (500 napos nyeretlenség, vereség Izlandtól, döntetlen Liechtenstein ellen, a jugoszlávok elleni 1-12, stb., stb.), megjelentek a tucatlégiósok és a szélhámos tulajdonosok, rendszeresek voltak a komoly lelátói rendbontások, a magyar foci pedig elveszítette anyagi hátterét, ennek következtében egymás után dőltek be és szűntek meg a klubok. És mégis...

A szavak további szaporítása helyett lássuk akkor a tíz fő okot!

bvsc_ftc.jpg

BVSC - Ferencváros 1996, Népstadion

1. Más volt a nemzetközi futballkörnyezet – Nem volt Bajnokok Ligája, Bosman-szabály, az EU-tagsággal és szabad munkaerő-vándorlással járó labdarúgó-népvándorlás az országok között. A nyugat-európai klubok nyomasztó fölénye is viszonylagos volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Steaua Bukarest 1986-ban és 1989-ben is BEK-döntőt játszott. Mi több, 1986-ban meg is nyerte azt (az ellenfél a Barcelona volt…), ahogy a jugoszláv Crvena Zvezda is elhódította a legrangosabb trófeát 1991-ben a Marseille ellenében. A Barcelona ekkor egészen pontosan nulla darab BEK-serlegnél tartott.

zvezda.jpg

Zvezda szurkolók Bariban a BEK-döntőn

2. Eredményesebb magyar nemzetközi kupaszereplés – Ha már jugoszláv bajnok: az előző szezonban a Budapesti Honvéd verte ki a Vojvodinát a BEK-ből. Túlzás lenne azt mondani, hogy klubcsapataink ekkortájt egyenrangú ellenfelei voltak mondjuk a Van Basten-féle Milannak, de álljon itt néhány figyelemre méltó eredmény 1991-ből: Honvéd – Sampdoria 2-1, Váci Izzó – Dinamo Moszkva 1-0, Pécsi MFC-Stuttgart 2-2 (képen lent), Werder Bremen-Ferencváros 3-2. A Vác rá egy évre kiverte a holland Groningent, a Fradi 94-ben a CSZKA Moszkvát, majd 1995-ben bejutott a Bajnokok Ligájába, ahol 5 pontot szerzett, többek között a Real Madrid ellen. A zöld-fehérek az Olimpiakosz kiverése után a Newcastle Unitedet is legyőzték 1996-ban, az MTK 1997-ben az emlékezetes áramszünet miatt maradt le a BL-ről. Ám egészen novemberig versenyben voltak az UEFA-kupában. 1999-ben a Fenerbahcét múlták felül Kenesei Krisztiánék, novemberben csupán idegenben lőtt több góllal maradtak alul az AEK Athén ellen. Itt azért 2000 után is voltak még jó meccsek és szép menetelések (például a Debrecené), de 2006-ban már csak egyetlen továbbjutást tudtunk felmutatni, azt is kazahok ellen idegenben lőtt több góllal. A megsemmisítő vereségek és fájdalmas kudarcok 1989 és 2005 között sem voltak ismeretlenek, de akkor mindig volt, ami ezt feledtetni tudta. Manapság már bármilyen továbbjutásnak örülni kell.pmfc_stuttgart.jpg

PMFC- Stuttgart

3. TV-közvetítések és a többi bajnokság ismerete – „Foci angol módra”. Rémlik valakinek ez a Shell által támogatott műsor, melyben havonta egyszer láthattunk összefoglalókat FA-kupa meccsekről? Aki aktívan totózott a kilencvenes évek végéig, annak volt bármi fogalma a Cesena, Pescara, vagy a Bayer Uerdingen összeállításáról? De mondhatnám az Intert, vagy a Napolit is – utóbbiból Maradonán kívül kit tudnának felsorolni a Google nélkül? Az első néhány BL-szezonból hébe-hóba közvetítettek meccset, azelőtt csak BEK-döntők/elődöntők kerültek képernyőre. Ez az állapot az internet rohamos elterjedésével és a sportcsatornák megjelenésével változott meg gyökeresen az évtized végére. Addig bőven elég volt nekünk egy jó kis PMFC Fordan – Csepel-Kordax bajnoki vasárnap délelőtt 11-kor.

Napjainkban a futballkedvelők válogathatnak az összes top bajnokságból és manapság már simán belefér, hogy kedvenc külföldi csapatuknak egy-két meccsét a helyszínen nézzék meg. 15-20 éve ez még a „nem fér bele” kategóriába tartozott. 

vaci_izzo.jpg

Egy összefoglalóból elkapott kép 1992-ből. Ennyi váci (!!!) utazott Siófokra.

4. Demográfia – Sajnos Magyarország népessége gyorsan fogyatkozik. 1990 és 2010 között 374 ezerrel lettünk kevesebben és ebben benne sincsenek a külföldre költözők. 1980 és 2010 között ez a szám már közel fél millió! Sok meccsrejáró nagy öreg már a mennyei lelátókon szotyizik, a fiatalok pedig a 2-es és 3-as pontok miatt nem siettek, hogy a helyükre lépjenek. 

5. Vidéki fellegvárak – az újdonság varázsa – A kilencvenes évek sajátos átmenetet képeztek a mostani és a korábban megszokott állapotok között. Még mindig nagy volt a fővárosi csapatok súlya mind számra, mind eredményességre, ám sok üzemi csapat, vagy ipari régió egyesülete egyszerűen eltűnt a térképről. Ezzel megnyílt az út az NB I felé olyanok számára, akik korábban nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem mutatták meg magukat a legjobbak között és emellett maguk mögött tudhattak egész megyéket, vagy legalábbis a megye felét. Ezek az újoncok rendre telt ház előtt játszottak, hiába fenyegette őket a kiesés réme a bajnokság kezdetétől fogva. Nagykanizsán például 1950 után 1994-ig kellett várni az NB I-es szereplést kiharcoló új kanizsai aranycsapatra (Kepe, Vidóczi, Fujsz és a többiek). Bár azonnal ki is estek a zalai piros-kékek, mégis átlagban 7500-an látták Keszei mester csapatának hazai mérkőzéseit.

nagykanizsa_zalaegerszeg_1993_94_polgar_laszlo.jpg

Nagykanizsa - Zalaegerszeg (1993/94). Fotó: Polgár László

A Sopron 1993-ban debütált az élvonalban és két éven át szintén 7000 fölötti átlagnézőszámmal büszkélkedhetett – a Nagykanizsával együtt estek ki. A Nyíregyháza 1984 után 1992-ben jutott vissza az NB I-be, hogy egyetlen szezon után 1998-ig újfent az NB II mezőnyét erősítse. A ritka első ligás szereplésért hálás is volt a szabolcsi publikum. Az 1992-1993-as bajnokságban a simán kieső Szparira átlagban 8400 (!!!) néző volt kíváncsi, 1998-1999-ben pedig ennél is többen, 9412-en! Rá egy évre ez a szám megfeleződött, hiába voltak sokkal eredményesebbek a nyírségiek.

sopro_ujpest93.jpg

Soproniak hazai pályán 1993-ban az Újpest ellen

Nagykanizsán a feljutást (sőt, a bennmaradást is) kiharcoló  csapatra is már csak 4500 néző kíváncsi ugyanebben a szezonban (1999-2000). Sopronban a 2000-2001-es szezon újoncának meccseit átlagban már 4000-en sem látogatják. Egyszerűen eltűnt az újdonság varázsa egy-két szezon után. És ez még látványosabb volt az ekkoriban felbukkanó Stadler-Gázszer duónál. Akasztón az első néhány fordulóban 10-15 ezer ember látogatott ki. (Emlékeznek még a legendás „Felzabálunk!” drapériára a hazai tábor előtt?), de a Gázszer székesfehérvári meccsein is általános volt a 3-4000 néző. Két bajnokság múlva az ezret sem érte el az átlag, ugyebár a Gázszer esetében bejátszott az Akasztóra való költözés is.

dvtk_ftc_1992.jpg

 Diósgyőri bástyák 1992 nyarán. Az ellenfél a Ferencváros.

Talán jelképes, hogy az általunk önkényesen meghúzott határvonal „jobbik” felénél (1999 ősze) még létezett a Szeged LC, de 2000 tavaszán már nem. A nyitófordulóban 15 000 néző szorongott a SZEOL-stadionban, míg késő ősszel már csak 1000-1500. Szép és nagyon szomorú összefoglalója a jelenségnek.

6. Vidéki fellegvárak – trónkövetelők (Debrecen 1994, Békéscsaba 1993, Pécs 1991, Diósgyőr 1998) – Vidéken nem csak szimpatikus vesztesek, hanem trónkövetelők is megjelentek. Egyelőre csak bronzérmek jutottak nekik, de már ezzel is meg tudták törni a hagyományos fővárosi egyeduralmat. Az újonc Debrecen valósággal berobbant a köztudatba fiatal, tehetséges játékosaival és mindent elsöprő rajtjával 1993 őszén. Sándor Tamásnak, Madar Csabának és Dombi Tibornak óriási jövőt jósoltak a szakemberek, amit csak alátámasztani látszott az, hogy Lisztes Krisztiánékkal kiegészülve sikerült kvalifikálniuk magukat az 1996-os atlantai olimpiára. Közben Békéscsabán Pásztor József csapata csak a bajnokság hajrájában maradt le az aranyéremről, Pécsett 1990-1991-ben Garami József csapata ugyancsak megcsípi a dobogó harmadik fokát.

46_khfc-o-93-94-1.jpg

Békéscsabai Előre - Kispest-Honvéd

1998 őszén Győrben és Diósgyőrben tombol a futballáz. Diósgyőrben csurig megtelnek a bástyák, a győriek több ezren kísérik Budapestre a csapatukat, szerdai siófoki bajnokijukra különvonattal utaznak. Akkor még úgy tűnik, hogy Reszeli-Soós István és Tornyi Barnabás Győr és Miskolc örökös díszpolgára lesz májusra, hiszen ősz végén is dobogón telel a DVTK és az ETO. A folytatást hosszú lenne megírni, de Sándor Tamásból végül nem lett Albert Flórián és Reszeli sem kapott szobrot Győr főterén. 1999 tavaszán pedig Tornyi is búcsút intett Miskolcnak, a Diósgyőr pedig rövidesen a hetedosztályban alakul újra.

mtk_gyor.jpg

Mértékadó források szerint is több ezer győri az MTK otthonában 1997-ben - összefoglaló

7. Budapesti nagyok: a múlt kötelez! – Bár az évtized elején az Újpest és a Honvéd csak osztályozón őrizte meg NB I-es tagságát, az MTK ki is esett, hamar visszaállt a „régi rend”. Olyannyira, hogy az 1995/96-os bajnokságban az első nyolc helyezettből hét, az 1996/97-ben az első hétből hat volt budapesti illetőségű – mindkétszer a Debrecen furakodott be a „pestiek” közé.

Az egyetlen kaukktojás nem pesti, hanem óbudai volt. Az 1997-ben kieső, sok-sok évtized után NB I-be felkerülő  III. Kerületi TVE MTK elleni bajnokijára valahol 7 és 9 ezer között látogattak ki a Hévizi útra. Nem csak vidéken volt tehát varázsa a hosszas böjt utáni NB I-es dőzsölésnek.

kispest_vac.jpg

Kispest-Honvéd - Vác (1993)

Bár a BVSC, MTK és Csepel már ekkor is néhány százas nagyságrendben vonzotta a szurkolókat, azért Újpesten, Kispesten és Angyalföldön még mindig megmaradt egy 4-5000-es átlag. Ebben nagy szerepe volt a hagyományok mellett a sikeres szereplésnek is. A Vasas például 1998 és 2001 között háromszor is bronzérmes, az Újpest 1994 és 1999 között zsinórban ötször áll a dobogóra (arany, ezüst és bronz is jut a liláknak), a  Ferencváros pedig 1989 és 1999 között mindössze egyszer nem kap érmet. Az évtized első fele a kispesti vörös-feketék mindezidáig utolsó aranykora. 1994-ben még ezüstérmesek a honvédek, majd negyedik, hatodik, hetedik hely jut nekik és megindul a hanyatlás, a négy csapat közül elsőként. A többi esetben is egyértelmű a párhuzam a tartósan gyengébb szereplés és a fogyatkozó közönség között.

vac_vasas.jpg

Vasas-invázió Vácra (1995)

2001 után a Vasas „csatlakozik” a XIX. kerületi mélyrepüléshez. Két évvel a bronzérem után sereghajtóként esnek ki az NB I-ből.

Újpesten 1997/98 után hiába vártak újabb bajnoki címekre. Az ezüstérmet már egyértelműen kudarcként (elveszített aranyéremként) élték meg a szurkolók 2004-ben és 2006-ban. A Ferencváros utolsó bajnoki címe utáni kálváriáját azt hiszem nem kell részletesen ismertetnem. Tíz év szorgos munkájával sikerült elüldözni a négy patinás budapesti klub szurkolóit.

Az MTK esete különleges. A közhiedelemmel ellentétben az ötvenes években még a legnépszerűbb csapatok egyike volt az MTK-VM, de a nyolcvanas évekre már a „négy nagy” mögött kullog a gyökereit vesztett, hatalom által sem túlzottan kedvelt Hungária körúti egylet.

8. Regionális rangadók kora – A korszak utolsó szezonjában (1999/2000) ilyen párosításokkal találkozhattunk a menetrendet böngészve: Tatabánya-Győr, Győr-Haladás, Nagykanizsa-Zalaegerszeg, Nyíregyháza-Diósgyőr, Haladás-Zalaegerszeg, Debrecen-Nyíregyháza. 1997/98-ban volt Bács-Kiskun megyei rangadó – manapság nézőszám-csúcsot jelentene az ott megjelent 6000 néző. Egy Tiszakécske-Stadler meccsen! 1994-95-ben Győr-Sopron, Békéscsaba-Debrecen, Pécs-Nagykanizsa, Győr-Parmalat (Fehérvár).

9. Drágaság – Ne feledjük, hogy tíz év alatt minden a sokszorosára drágult. De szó szerint a sokszorosára. A sör-meccsbelépő-utazás szentháromság könnyen öt-hatszorosára drágulhatott. Az 1995-ben megrendezett Vác-Ferencváros rangadóra 200 forintért is be lehetett jutni, de az UTE-Fradira sem kóstált többet a zsuga. (lásd ITT) 1992-ben még árultak 100 forintos jegyeket is. Tíz év múlva jó esetben is 1000 forint volt a legolcsóbb jegy. A KSH adatai szerint egy üveg világos sör átlagos fogyasztói ára 56 forint volt 1996-ban. 2004-ben már 124 forint. És ez ugye egészen biztosan nem az  az ár, amit a stadionokban csapolt sörökért elkértek. Idegenbeli meccsre elutazni pedig már súlyos ezer forintokat követelt meg a fanatikusoktól a kétezres években, szálljanak akár autóba, akár vonatra. Ez még a fizetések emelkedése mellett is fájdalmas volt. 

10. Piszkos anyagiak - A csőd veszélye két-három éven belül minden klub ajtaján bekopogtatott. A kiugró vidéki sikereket (Dunaferr, Vác, Zalaegerszeg, Sopron) hamar kiesés és megszűnés követte. 2004-2005-re már tényleg minden magyar csapatért rajongó átélhetett legalább egy totális anyagi összeomlást. És kapaszkodjanak meg, ebben a másfél évtizedben (1990-2005) csupán az Újpest és a Győri ETO nem volt másodosztályú! – igaz, a Győrt csak a létszámemelés mentette meg 1996-ban. A Fradi másodosztályú szereplése mint tudjuk, különleges eset. Szinte bizonyos, hogy a zöld-fehérek „önerőből” nem búcsúztak volna az NB I-től, de anyagi gondjaik nekik is egészen nyilvánvalóak voltak.

Egyszerűen hihetetlen, hogy még egy Ferencváros sem talált magának a kapitalizmus két és fél évtizede alatt egy olyan, üzleti világból érkező főnököt, aki hajlandó lett volna áldozni a csapatra, a jó focira és a stadionra. Mindezt hosszútávon. De a tömött diósgyőri lelátók sem nyitották meg senki pénztárcáját.

Minden nyáron és télen a fél mezőny azon izgult, hogy fognak-e tudni fizetni a játékosaiknak és engedi-e őket indulni a Labdarúgó Szövetség. A szegénység és az ügyeskedés bélyege levakarhatatlanul ráragadt az NB I-re. A jó szereplés miatti öröm azonnal semmivé lett, mert előbb-utóbb úgyis kiderült, hogy a gólzsák már hónapok óta nem kap fizetést, a kurtán-furcsán távozó edző pedig feljelentette egykori munkaadóját. Hogyan lelkesedjen az ember egy olyan bajnokságért, ahol a teljesítmény csak másodlagos és az dönti el a kiesést, hogy ki van nagyobb bajban anyagilag és ki kap egy utolsó esélyt az önkormányzattól? A 2004 nyarán történtek már a sokat látott magyar drukkereknek is sok volt a Balaton FC Diósgyőrrel és Szombathelyről Pápára költöző Lombarddal.

Nem csak a jó focira várt reménytelen epekedéssel a magyar drukker, hanem a tiszta, átlátható pénzügyi viszonyokra is a kaotikus 90-es évek után. Bátran mondhatjuk, csak romlott a helyzet, hiszen az ETO most NB III-as, így az exkluzív klub egytagúvá szűkült. 

 10+1 - És még sok egyéb...

Ezek közül is a bundákat emelném ki. Egyszerűen nincs már olyan magyar bajnoki mérkőzés, amelynek kimenetelével kapcsolatban ne lennének kételyeim. Rengeteg győzelemnél nem tudtam - nem mertem - örülni, mert "túl jól adták" a bukmékerek a csapatomat. A furcsa meccseknek, nagy fordulatoknak, elképesztő kapusbakiknak pedig se szeri, se száma. És a számonkérés, vagy pláne a megbánás...

De a válogatott népszerűsége érdekes módon pontosan ellentétes utat kezdett bejárni. Ez már egy másik történet lesz...

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban és az Auchanban. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is! 

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr88263190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

1982 2016.01.20. 20:11:58

Ricsi, kicsit meglepődtem azon, hogy Te, pont Te felejtetted ki a 12. tényezőt, vagyis a 12. embert!

A ´90-es éveke elején szárnyukat bontogató ultracsoportok és a ´93-ban országos mértéket öltő ultra-láz egy szervezett és minőségi szurkolás irányába történő fejlődést eredményezett, mely kb. 1998 és 2002 között érte el a csúcsot.
Sokan a hangulat, az újfajta szurkolás, a koreográfiák stb. miatt jöttek és maradtak, ill. morzsolódtzak le némi időeltolódással(!) néhány évvel később a cikkben megnevezett tényezők hatására. Feltételezem, ill. biztosra veszem, hogy az ultramozgalom kialakulása, tündöklése és bukása nélkül már jóval korábban, mintegy 4-8 évvel korábban elértük volna a mai nézőszámokat.
Lehet, hogy tévedek, ámde azokban az országokban, mint pl. Német-, Francia-, Lengyel- és Svédországban, ahol az elmúlt tizenöt-húsz évben a szervezett szurkolói csoportok térhódítása folyamatos és tartós volt, ott a nézőszámok jelentősen növekedtek és a 15-20 évvel korábbinál jóval magasabb szinten "stagnálnak". Persze lehetséges, hogy mindez a "modern foci" átka és a labdarúgás kiárusításának következménye.

Rich.mond 2016.01.20. 20:32:07

@1982: Ez is egy érdekes felvetés és egy külön írást is megérne. Szándékosan hagytam ki a felsorolásból a szervezett szurkolói csoportokat, mert akkor nagyon félrement volna a vita (mások szerint ugye legalább annyi embert tartott távol a lelátóktól, stb.)
Egyébként a táborok létszáma is ugyanolyan gyorsasággal redukálódott, mint a nézőké. 2000 nyarán kimentem apámmal a Nyíregyháza-Monor NB II-es meccsre. A Kanyarban 13 nyíregyházi ultra volt, pedig két évvel korábban is simán volt 150-200 ember egy átlagos bajnokin.
Mi lett az angyalföldi táborral? Hol van több száz kispsti? És még sorolhatnám.

Millerdraft 2016.01.20. 20:34:42

@1982: Ez igaz lehet, de csak részben. Valóban eltűntek a táborokból is az ultrák, de hol vannak az emberek a Korzóról,az A tribünről vagy az egyéb oldallelátókról. Szerintem a 4-es pont a legfontosabb mind közül. Nincs utánpótlása a "meccsrejárásnak" nem akarom a közhelytárat kinyitni de a mai tizenévesek inkább alternatív szórakozások után néznek, ha meg focival fertőzöttek akkor marad a Barsza,Reál, vagy a Bayern.

diófa utca 2016.01.21. 09:18:12

A magam példáját tudom felhozni:
a 90es évek elején minden Vác meccsen kint voltam,a Csank éra idején.
Egyszerüen még azok az idők voltak amikor nem voltak sporttévék,internet stb
Néhány embernek volt parabolája,az esetleg egy német adón meg tudta nézni a bundesliga meccsek összefoglalóját már szombat este,de a többség várhatta a kedd esti sportvarázst ahol volt bundesliga,meg seria a összefoglaló.
Emlékszem hogy minden meccsen remek hangulat volt..a Füle-Répási csatárduó nekünk a csúcs volt..pedig a magyar foci igencsak lejtmenetben volt már..
ma már eljutottam oda a tvben az nb1 háttérzajnak megy,.szóval az még egy más világ volt..volt hogy elmentünk csak úgy az mtk vasárnapi matiné meccsére..hallgattuk az öregek anekdótázását..már az egy élmény volt-

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2016.01.21. 09:52:32

Rosszabb foci,lusták vagyunk kimenni,nincsenek sztárok,alacsony a szint.

teetotaler 2016.01.21. 10:01:02

Nagyon jó cikk, köszi! Nekem még szerencsém volt azzal, hogy 15 évesen láthattam a Békéscsaba - Fradi meccset 12 ezer ember előtt 2003-ban, a feljutáskor. Mondjuk ez nehezen is menne most, hiszen a stadion - köszönhetően a senki által sem akart székesítésnek és egyéb regulázásnak - alig hatezres. Ellenben sikerült még így is tavaly 6500 fős "túlcsordulós" teltházzal nézőcsúcsot felállítani azon a hétvégén, akkor még másodosztályú csapatként (!).

Egyetlen kifogásom van a cikkel, azok pedig az árak. Önmagában semmit nem jelent, hogy egy üveg sör 1996-ban és 2004-ben mennyibe került nominálisan. Az, hogy 56-ról 124 Ft-ra nőtt a sör, lehet vérlázítónak hangzik (elvére mégis 121%-os drágulás!), de ez a vágtató infláció időszaka volt (1996-ban 20% fölött, de 1997-ben is közel volt hozzá, és csak lassan csökkent). Ugyanakkor:

1996. január 1. 14 500 HUF
2004. január 1. 53 000 HUF

Ennyi volt a minimálbér. Ez 265%-os emelkedés! Az emelkedéssel egyúttal az összeg vásárlóereje is nőtt. Érdemes megnézni egy inflációs kalkulátort, mondjuk ezt:

maganpenzugyiakademia.hu/kalkulator-inflacio/

Ez alapján látható, hogy az 1996-ban 54 forintos sör 2004-es árakon 131 forintnak felelt meg. Azaz még olcsóbb is volt, mint 1996-ban (2014-es árakon 211 Ft, azaz kb annyi, mint egy doboz közepes árkategóriájú sör a Tescóban).

Bocs a hosszú kommentért, csak ez így feltűnt, ettől függetlenül remek a cikk!

finnlandia 2016.01.21. 12:07:55

Remek írás. Az gondolom,hogy talán a legfőbb ok amiért nem járnak ki az emberek a meccsre,mert már "nem menő". Ennek oka a TV,net és az agyonfizetett játékosok-szinvonal aránya.
Anno még én is jártam NBII-es meccsekre, sokan voltak ott, akkor még az egy program votl és azokat a kiskölyköket akiket kivittek a meccsre, a többiek irigyelték. Egy fadi vagy újpest meccsre meg elutazni, hát az "húúú" volt. Ma már nincs ez, telefonok,tabletek stb vették át a "húúú" kategóriát. Max. egy MU vagy egy Barca meccsre kiruccanás a menő.
Szinte ciki lett meccsre járni,meccset nézni.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2016.01.22. 15:47:11

Magyar futball

Miért van csak egypár néző?
„Magyar” itt egy fosztóképző?
Ja-ja, megfoszt minden jótól,
S futballt fal dumával pótol:

„Hamarosan” „Majd jövőre”
„Aki kételkedik, dőre!”
„Legújabb világranglistán
Mákkal legjobb húszban is tán…”

Rossz focinkra van vagy száz ok:
Akadémiáink gázok,
Nem terem ott más, csak faláb,
Többit meg sorolom alább:

Edzőképzés olyan gyatra,
Sose jutunk ötről hatra;
Hiányzik egy fontos elem,
Legelemibb szakértelem;

Műszponzorlogók a meznek
Minden pontján tünedeznek;
Mutyi pénzek mindenfelé
(Honnan kerül ide e lé?);

Idegenlégiósoknak
Hada tűnik igen soknak,
S futballtudásuk bár szerény,
Fizetésük közpénz-merény;

Honi srácok szimplán gyengék,
Hátul teng bekk, elől leng ék,
Zihálnak egy gyógy-sprint után,
S nyilatkoznak izombután:

„Aszonta a Mester nekem,
Legyek olyan, mint a Beckham,
Úgyhogy meccs és edzés előtt
Séróm mindig tökre belőtt.”

Politika rátenyerel
S dönt, hogy mikor ki kit ver el;
Állandó a bundagyanú,
Persze soha sincsen tanú;

Vénaszkenner, kártya, bérlet
Se a sok szurkolóér’ lett,
Úgyhogy eme packák révén
Meccset otthon néznek tévén;

Stúdióban oldbojmenek
Úgynevezett szakértenek.
Sok kivetnivalót hagynak,
S szaktudásuk fáj az agynak;

Néző csak az Egyetlen ül,
Ám köréje töretlenül
Közpénzekből nőnek konok
Dühvel üres stadionok…

illusztrálva:
fradyendre.blogspot.hu/2015/08/magyar-futball.html

Dr. Fotos 2016.01.22. 16:15:04

Azt is kihagytad, hogy regen ha az ember ki akart menni egy meccsre akkor kiment. Ma meg regisztralnod kell, szarakodni kartyakkal, biztonsagiak vegzalasat elturnod, ha karomkodsz megbuntetik a csapatod es ez mar sokaknak nem kell ilyen szintu jegyarak mellett.

1982 2016.01.22. 17:57:30

@Rich.mond @Millerdraft
Köszönöm a reakciókat. Talán még annyit lehetne hozzátenni az szervezett ultra- és szurkolóicsoportok tematikájához, hogy Magyarországon sajnos soha nem alakult ki az a fajta szurkolói kultúra, amellyel az apáról fiúra szálló klubhűséget a klub, a szövetség és a közeg erősítette és támogatta volna.
Sok klubnál és számos sportágban még mindig egyfajta ´80-as évekbeli passzív, nemtörődöm, dillentáns hozzáállás jellemzi a klubok PR-munkáját, mely a szurkolókra időszakos, esetleges kísérőjelenségként tekint, nem pedig az együttműködés szerves és tartós részeként.
Talán, ha létezne itthon egyetlen egy klub, amelyet nem amatőr szerencsevadászok, hanem a klubért élő-haló, okosan és megfontoltan cselekvő emberek vezetnénék és képviselnénék a szurkolók, egyéb klubok, a szövetségek, a sajtó, a település stb. irányába, akkor lenne igazán szembetűnő, hogy milyen befolyással rendelkezik a jó PR a klub megítélésére és nem utolsósorban a nézőszámokra.

Rich.mond 2016.01.22. 19:09:21

@Dr. Fotos: Ó, ezt már nagyon sokszor kitárgyaltuk a blogon.
Például itt:
valogatott.blog.hu/2015/04/03/csanyi_es_a_haverok

De ezen felül több írásban foglalkoztunk a szövetség szurkolóellenes politikájával.Sőt, eddig főként innen közelítettük meg a dolgokat

Meg néha innen:
valogatott.blog.hu/2015/02/08/az_en_magyar_labdarugasom

Rich.mond 2016.01.22. 19:10:12

@1982: Sajnos amíg tényleg nem lesznek a klubok a szurkolók jegyvásárlására utalva, addig ebben semmiféle változás nem várható.

Rich.mond 2016.02.09. 20:32:57

@Bcs csl: Köszönjük a méltatást és nem különben lett érdekes a te írásod. Anno bele sem gondoltam, de tényleg erősen ad-hoc volt a csabai "Aranycsapat".
Ahogy minden azokban a zűrzavaros, utat kereső korai kilencvenes években