Válogatott okosságok

Évről évre minden sportág minden bajnokságában vannak csapatok, akik a bajnoki címre törnek, és vannak, akik a bennmaradást tűzik ki célul. Női kézilabdában még Európa legjobb bajnokságaiban is könnyebb ez utóbbi célt elérni, mint gondolnánk. 

Németország

Kezdjük talán a női Bundesligával. Március 31-ig kellett licencet kérni a 2016/17-es szezonra. Miután a szövetség nyilvánosságra hozta, hogy mely klubok melyik osztályra igényeltek licencet, sokat tisztult a kép, bár a legtöbb érintett már előre kihirdette, weboldalán, vagy akár sajtótájékoztató keretében, ha valami váratlant lépett. 

Az, hogy a kieséstől fenyegetett első-, ill. a feljutásra esélyes másodosztályú csapatok mindkét osztályra igényelnek licencet, magától értetődő. Legalábbis az volna, de nem mindenki tett így: az utolsó helyen álló Rosengarten-Buchholz szembenézett a realitásokkal, és csak másodosztályú licencet igényeltek. Nekik a pályán amúgy se sok esélyük volna már a bennmaradás kivívására, ráadásul hasonlóan jártak, mint két évvel korábban a Bensheim-Auerbach együttese: legjobb játékosaikra lecsaptak más első osztályú klubok, így, még ha valami csodával benn is tudnának maradni, a következő szezonjuk puszta vergődés lenne. 

Érdekesebb a Füchse Berlin esete. A fővárosi klub női szakosztálya a férfiak árnyékában sínylődik, alig van némi érdeklődés irántuk Berlinben. Miközben a férfi szakosztály bajnoki meccseire átlagosan több, mint ötezer néző látogat ki, addig a nők az egész első liga legalacsonyabb nézőszámát produkálják, átlagosan 470-en kíváncsiak rájuk, ez kevesebb, mint a női első osztály átlagának a fele. Még a városi tévébe se tudnak bekerülni soha, az országos csatornák teljesen esélytelenek, jó, ha egy meccs után a városi lap megírja, hogy mi lett az eredmény. 

Mivel a szezon végén több játékosuk is befejezi a pályafutását, legalább négy-öt új játékost kellene szerződtetniük, de erre nincs pénzük. Pedig nem gondolkodnak nagy dolgokban, náluk természetes, hogy a játékosok mind dolgoznak is a kézilabda mellett, ezért eleve 300 ezer eurós éves költségvetést terveztek be. Ez nem egészen százmillió forint, szinte csak a dologi kiadásokra elég. Magyarországon a másodosztályban se nagyon lehetne ennyi pénzzel vitézkedni, Berlinben viszont ennyi se jött össze. Felmerülhetne, hogy a férfi szakosztály ötmillió euróra rúgó éves keretéből csoportosítsanak ide át egy keveset, de ezt Bob Hanning ügyvezető kategorikusan elutasította. A férfiaknak a kitűzött célok eléréséhez minden euróra szükségük van, ráadásul a szponzoraik nem arra adták a pénzt, hogy a női csapatot finanszírozzák belőle. Így végül kimondták a női szakosztály ítéletét, és se az első, se a másodosztályra nem igényeltek licencet. 

Mivel a Bundesligából papír szerint két csapatnak kell kiesnie, a Füchse és a Rosengarten-Buchholz búcsújával a többieknek nincs sok félnivalójuk. Elvileg a Celle és a Borussia Dortmund még izgulhatna, mert ők mindketten felmentést kértek egy feltétel alól (egyikük csarnoka sem felel meg a magyarországinál amúgy sokkal szigorúbb előírásoknak). Mindazonáltal, mivel a másodosztály három, feljutásra esélyes csapata közül csak a Neckarsulm és a Nellingen igényelt első osztályú licencet, a Herrenberg nem, így pont 14 csapat jelentkezett a 14 csapatos első osztályra, tehát akár a BVB akár a Celle igényének elutasítása azt eredményezné, hogy csonka lenne jövőre az első osztály. Ezt pedig a szövetség sem akarhatja, így mindenki hátradőlhetett már két hónappal a bajnokság vége előtt: aki szeretne jövőre első osztályú lenni, az biztos lehet benne, hogy az is lesz. 

Oroszoroszág

Oroszországban a csonka bajnokság nem csak egy lehetőség, mint a németeknél, hanem tény, ráadásul évek óta elég stabilan fennálló tény. Az idei szezonra 11 csapat nevezett be, így aztán a másodosztály bajnoka jövőre úgy juthatna fel, hogy senkinek nem kellene kiesnie. 

Mindazonáltal a második vonal csapatai közt nincs túl nagy tolongás a feljutásért, sőt, mint minden évben, idén is az a kérdés, hogy vajon mind a tizenegy csapat akar-e maradni. De aki akar, az maradhat is, kérdés nincs. A kieséstől itt se kell tartania senkinek, és ez minden bizonnyal így lesz a következő szezonban is. 

Dánia

A dán első osztályban 12 csapat szerepel, a versenykiírás értelmében közülük csak az utolsó, 12. helyezettnek kell búcsúznia. Igaz, a 10-11. helyezettek osztályozóra kényszerülnek, de elég ritkán fordul elő, hogy azt az első osztályú csapat elveszítse. 

Az elmúlt években szinte mindig volt egy-egy klub, amelyik év közben csődbement, közte ráadásul olyan nagymúltú együttesek, mint a 2000-es években háromszoros BL-győztes Slagelse, vagy az Aalborg. 

Sønderjysk Elitesport

Az idei különleges évnek számít, hiszen mind a tizenkét csapat be tudta fejezni a bajnokságot. A kiesés elkerüléséért így sem zajlott nagy küzdelem, ugyanis a Sønderjysk Elitesport csapata minden mérkőzését elveszítette, és jónéhány fordulóval a vége előtt már matematikai esélyük sem maradt a bennmaradás kiharcolására. Sőt, igazából már az ősz folyamán tisztán látszott, hogy annyival gyengébbek a mezőny többi csapatánál (az utolsó előttitől is simán kaptak ki hazai pályán), hogy a többieknek nincs izgulnivalójuk, a szezon végén egészen biztosan a SønderjyskE fog kiesni - ami aztán ténylegesen így is lett. A többiek pedig már készülhetnek a következő szezonra. 

Szó szerint is, mivel Dániában az alsóházban nincs rájátszás, az osztályozókat pedig már lejátszották, így a 7-11. helyen végzett csapatoknak már április közepén véget ért a bajnoki év. 

Franciaország

A francia lebonyolítási rendszer nagyon hasonlít a dánhoz, itt is 12 csapat verseng az első osztályban és csak a 12.-nek kell kiesnie. A kieső azonban az idén már ősszel eldőlt, amikor a Challenge-kupa tavalyi győztese, az Union Mios Biganos csődöt jelentett, így a többi alsóházi csapat hátradélőhetett: akárhogy is alakul az év hátralévő része, ők benn maradnak az első osztályban.

 Nemrég még minden szép volt (Fotó: sudouest.fr)

Ráadásul márciusban egy másik dél-francia csapat, a Handball Cercle Nîmes is lehúzta a rolót, így végül csak tíz klub fejezte be a bajnokságot. Az eset pikantériája, hogy Chloé Bulleux, a francia válogatott jobbszélsője, az évet a Mios Biganosnál kezdte, majd annak csődje után Nimes-be igazolt éve közben, így egy bajnoki idény alatt két csapata szűnt meg. Bulleux egy újabb francia csapat helyett inkább a biztosat választotta: jövőre Siófokon fog kézilabdázni.

A francia klubok helyzetét több tényező is nehezíti. A gazdasági válság hatásaként nehezebb szponzorokat szerezni, és az önkormányzatok sincsenek igazán adakozó kedvükben. Állami támogatásra pedig igazából nem lehet számítani. Ettől még persze nem kéne feltétlenül csődbe menni, de a takarékosságot két korlátozás is megnehezíti. 

Előszöris a szövetség előírja, hogy minden első osztályú klubnak legalább 700 ezer eurós (kb. 217 millió forint) éves költségvetéssel kell rendelkezniük. Ha ez egy klubnak nem nagyon jön össze, de mégis maradna az első osztályban, akkor jön a hitelfelvétel, jönnek az apró trükkök százai, aminek aztán ritkán van jó vége. A másik nehézség, hogy szintén előírják bizonyos számban francia játékosok szerepeltetését. Egészen pontosan a francia utánpótlásból kikerülő játékosok szerepelnek a szabályban, ez így többé-kevésbé EU-konform. A fiatal francia játékosok pedig hamar megtanulták, hogy nekik itt nem kell sokat letenniük az asztalra: elég, ha franciák. Így aztán alaposan felsrófolták a bérigényüket, több klubnál is a cserejátékosok többet keresnek, mint a kezdőben szereplők - ez utóbbiakat külföldről le lehet váltani, ha túl sok pénzt kérnek, míg a franciákat a kvóta miatt kötelező alkalmazni. Így a sok országban a rosszabb anyagi helyzetű klubok számára kínálkozó menekülőút, hazai, akár saját nevelésű fiatalok játszatása, Franciaországban nem működik. 

Magyarország

És végül látogassunk hazai vizekre! Bár a magyar helyzet elemzése a legnehezebb, hivatalosan ugyanis még most, április közepén sem tudható, hogy lesz-e az idén kieső az első osztályban. Mindazonáltal a jelenleg utolsó helyen álló Budaörs igazolásaiból a beavatatlanok is sejthetik, hogy a csapat jövőre is az első osztályban fog szerepelni: aligha az NB I/B hozta lázba a Budaörsre igazoló ismert, jegyzett játékosokat. 

Létszámelés lesz, ezt gyakorlatilag biztosra vehetjük. Már az idei versenykiírásban is meglebegtették, hogy majd később lesz döntés a jövő évi létszámról, és ezzel együtt a kiesésről, bár akkor ezt még őszre ígérték. De minden jel arra mutat, az már eldőlt, hogy az idén nem esik ki senki, és ezt az érintettek mind tudják is. Rossz nyelvek szerint a Budaörs eleve el sem vállalta volna az idén az NB I-et, ha nem ígérték volna meg nekik már jó előre, hogy bármi is történjék, nem fognak kiesni. 

Így aztán, bár a magyar bajnokságban van kiesési rájátszás, jelentősége igazán nincs, legfeljebb annyi, hogy addig is láthasson mérkőzéseket a nagyérdemű. De, amint láthattuk, a magyar bajnokság az idén ezzel nem lóg ki a sorból.