Válogatott okosságok

A kézilabda szabályai 2016. július 1-től változnak. A változásokat 5 pontban lehet összefoglalni, blogunk mind az 5 pontot körüljárja egy-egy cikkben. Elsőként a kék lap bevezetéséről elmélkedünk. 

Korábban a kézilabdában is létezett végleges kiállítás. Ez a labdarúgók piros lapjához hasonlóan azt jelentette, hogy a kiállított játékos helyett később sem jöhetett vissza más, tehát a csapat a teljes hátralévő játékidőben emberhátrányban volt kénytelen játszani. Ez (hacsak nincs osztálykülönbség a csapatok között) ebben a sportában a biztos vereséggel volt egyenértékű, de csak a durva szabálytalanságok egy egészen szűk körét kellett így büntetni, és ténylegesen nagyon ritkán alkalmazták. 2010-ben a végleges kiállítást el is törölték, pont azzal az indoklással, hogy úgysem alkalmazták szinte sosem. 

Azóta a legszigorúbb alkalmazható büntetés a kizárás és jelentés. Ez azt jelenti, hogy a játékosnak el kell hagynia a játékteret, majd a mérkőzés után az esetről a játékvezetők jelentést írnak, amit az illetékes fegyelmi bizottsághoz továbbítanak. Ott megtárgyalják, szerencsés esetben videófelvételek alapján, és egy megfelelő büntetést hoznak. Ez a legtöbb esetben eltiltás, ritkábban pénzbüntetés, de olyan is előfordul, hogy nem alkalmaznak semmilyen büntetést. Ez utóbbira vagy az szolgálhat alapul, hogy az érintett játékos korábban mindig sportszerűen játszott, vagy az, hogy a bizottság felismeri, hogy a kizárás és a jelentés nem volt helyes ítélet, mert a játékos a terhére felrótt szabálytalanságot vagy el se követte (esetleg egy másik játékos követte el azt), vagy elkövette ugyan, de azt valójában nem így, hanem más módon (például két perces kiállítással) kellett volna büntetni. Indoklást ritkán csatolnak a határozathoz, nem célszerű, ha a fegyelmi bizottság hivatalosan írásba adja, hogy a játékvezetők hülyeséget ítéltek. 

Gondot okozott viszont, hogy mind az egyszerű kizárás, mind a kizárás és jelentés jelzése ugyanaz: piros lap. Bár a hatályos szabályok is előírnak szóbeli közlést a vétkes játékos csapata felé, aki azt nem hallotta (az összes néző és általában maga az érintett játékos) az nem tudhatta, kell-e számítani jelentésre, és annak nyomán eltiltásra, esetlegesen egyéb büntetésre. Ezt kiigazítandó a vonatkozó 16:8 szabály kiegészül egy újabb ponttal, mely szerint, ha a játékvezetők ezt a büntetést alkalmazzák, a piros lap után egy másik, kék színű lapot is fel kell mutatniuk. 

Mivel kizárás nélküli jelentés nem létezik, ezért a kék lap mindig csak a pirossal együtt, pontosabban az után mutatható fel, önmagában sosem. 

Ez a szabályváltozás csakis a kizárás és jelentés jelzését határozza meg, az ilyen módon büntetendő szabályok körét, vagy a fegyelmi eljárás menetét nem módosítja. Ez voltaképpen tehát nem is egy új szabály, csak egy új jelzés a korábban is létező szabályok alkalmazása esetére. Ez a szabályváltozás a játékot, annak menetét, az alkalmazandó játékvezetői intézkedéseket nem befolyásolja, nem változtatja meg. 

Az új szabályváltozások közül tehát a kék lap bevezetése a legjelentéktelenebb. Ennek ellenére, bizonyára azért, mert ez a leglátványosabb talán, szinte minden újság és internetes portál ezt emelte ki, "Kék lap a kézilabdában", és hasonló szalagcímekkel hirdetve a szabályváltozásokról szóló cikkeiket. 

A kék lap bevezetéséhez kapcsolódik a változások legnagyobb félreértése is. Az IHF első híradása a készülő változásokról nem fogalmazott eléggé tisztán, ezért nem csak Magyarországon, de más országokban is sokan félreértették a kék lap jelentését, és azt hitték, az az utolsó percre vonatkozó szabályváltozáshoz (amelyről majd egy külön cikkben írunk) kapcsolódik, mi magunk is így jártunk. Bár azóta ez a félreértés többszörösen tisztázódott, nem lennénk meglepve, ha még évek múltán is lennének nézők, akik nem értik, hogy a csodába mutathatja fel a játékvezető a negyvenkettedik percben a kék lapot. 

Pedig, ha valaki olyankor követ el kizárással és jelentéssel büntetendő kirívó szabálytalanságot, akár rögtön a meccs első percében is előkerülhet a kék kártya.