Válogatott okosságok

A Match of the Day az angol televíziózás egyik állócsillaga. 52 éve indult a BBC-n, azóta több különböző inkarnációt élt meg, manapság szombat esténként a bajnoki fordulók összefoglalóival jelentkezik. Valódi nemzeti intézmény, a főcímzenéjét még az is ismeri, aki focimeccsnek még a közelébe se ment soha.

A műsor vezetője Gary Lineker, az angol válogatott harmadik legeredményesebb csatára (Wayne Rooney és a legendás Bobby Charlton mögött), az 1986-os VB gólkirálya, aki többek között arról volt híres, hogy pályafutása során egyszer sem kapott sárga vagy piros lapot.

Gary Lineker mindezek mellett gyerekkora óta Leicester City szurkoló. Ott született, ott kezdte futballkarrierjét,1995-ben a város díszpolgárává is avatták. és amikor a klubot a megszűnés fenyegette, saját pénzét ajánlotta fel, hogy megmentse őket.

És amit még érdemes tudni róla, hogy valamikor az idei szezon folyamán tett egy elhamarkodott ígéretet, miszerint ha bajnok lesz a Leicester, akkor az ősz első adását egy szál alsógatyában fogja vezetni.

Ilyesmire számíthatnak a szerencsés(?) nézők (fotó: dailymail.co.uk)

Persze idén nemcsak ő szurkolt a Rókáknak, hanem szerte az országban rengeteg futballszerető ember. Ennek oka egyszerű: egyrészt mindenki szereti a tündérmeséket, másfelől viszont szinte mindenki utálja a Premier League-hegemóniát élvező elitklubokat. Nem is annyira a klubokat magukat, hanem az őket övező médiafelhajtást, a részrehajló kommentálást és a szűnni nem akaró ajnározást. Az csak külön olaj a tűzre, hogy a Manchester Unitedot és a Liverpoolt leszámítva a többi csapat a Premier League-korszak előtt nem igazán volt tényező: a Chelsea egyetlen bajnoki címmel büszkélkedhetett (ugyanannyival, mint mondjuk a West Bromwich Albion), a Manchester Citynek szintén csak egy kiemelkedő korszaka volt, a hatvanas években.

Már a Spurs bajnoki címével is sokan kiegyeztek volna, de hogy egy teljesen kívülálló vidéki kiscsapat vigye el a trófeát, az sokakban felélesztette a szunnyadó reményt, hogy egyszer majd az ő csapata is sorra kerülhet.

Eddig minden rendben is volna.

Csakhogy az utóbbi hónapokban a média ráharapott a sztorira, és már a csapból is Leicester folyik. Hirtelen minden tévés megmondóember vagy egyéb "közepesen híres köcsög"  Leicester-drukker lett. És míg Lineker gyermeki örömével mindenki együtt tud érezni, addig a siker szagára gyűlő médiatényezők ugyanazt az ellenszenvet váltják ki az egyszeri nézőből, mint a máskor a United, City vagy Chelsea bajnoki címéért szorító celebritások. Nem véletlenül, hiszen gyakran ugyanazokról az emberekről van szó.

A lelátókon is hirtelen megjelentek a tapsolóbotosok, és míg a különleges, egyszeri alkalomra való tekintettel ez elnézhető, az már nem, hogy egyesek a Leicester utolsó hazai meccsére tizenötezer fontért (kb. hatmillió forint) árulják a belépőket. Nem csoda hát, hogy a bajnokavatóra a vendég Everton szurkolói közül páran ingyen odaadták a hazaiaknak a jegyüket, mondván, nekik ez életre szóló élmény lesz, megérdemlik.

És hogy ki az igazi vesztese az egész történetnek? A szintén leicesteri Mark Selby, aki hétfő este szép csöndben megnyerte a snooker világbajnokságot, és még a helyi lapok címlapjáról is leszorult.