Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

A hátország pusztulása II - A dömösi futballpálya

2016.11.16. 17:02 Rich.mond

A dömösi futballpálya története talán nem különleges, de több okból is muszáj megírnom. Egyfelől ráébreszthet minket arra, hogy nem csak a periférián tengődő, leszakadó országrészekre jellemző az a jelenség, amit ebben az írásunkban fogalmaztunk meg:

"...a  hátország egyáltalán nem csak a városokban létezett, létezik. Gyakorlatilag még sehol nem hallottam elemzéseket, kutatásokat egy hasonlóan önpusztító és teljességgel visszafordíthatatlannak tűnő folyamatról, ami igazolt játékosok ezreinek, felnőtt és korosztályos csapatok százainak eltűnését hozta magával. A pályák többnyire még megvannak - bár nem mindenhol. A gond az, hogy már senkinek sem kellenek. Se beépítésre, se játékra. Valószínűleg soha nem játszanak már rajtuk bajnoki mérkőzéseket."

A sorozat első részében a mindentől messze található, a Tisza és Ukrajna közé szorult Beregi-Tiszahátat jártuk körbe - ahol azóta újabb csapatok tűntek el. De ne gondoljuk, hogy ez kizárólag a peremvidékeken fordulhat elő! Erre ékes példa a Dunakanyar sportéletének hanyatlása.

Ráadásul egy egészen kivételes helyen található labdarúgó-pálya szűnt meg létezni érthetetlen okokból.

És végül újra csak igazolást nyer, hogy ha valahol egyszer megszűnik a sportélet, azt már nagyon-nagyon nehéz feléleszteni. Hiába épül valahol stadion, ha ezzel egy időben megszűnik egy településen minden sporttal kapcsolatos aktivitás. 

domos5.jpg

Dömös és a futballpálya Budapesttől egészen pontosan 49 kilométerre található. Mindössze  félszáz kilométer a fővárostól Esztergom felé, a Duna völgyében, Visegrád közvetlen szomszédságában. Ha ezt a lett futballpályát a Baltikum, sőt, Európa egyik legszebb fekvésű sporttelepének neveztük, akkor erre mit mondjunk? 

Ez itt maga a Dunakanyar. Ahol a folyam áttör a Börzsöny előretolt magányos őrszeme, a Szent Mihály-hegy és a Pilis között. Ahonnan tiszta időben el lehet látni Esztergomtól Visegrádon túlra. Nos, volt itt egy focipálya, ahol jó fél évszázadon át rúgták a bőrt a dömösiek, pilismarótiak és visegrádiak - erről kicsit később. 

Dömös és a Duna

A műholdképen jól látszik, hogy mennyire közel volt a Duna. A teniszpálya mögött, a piros téglalapban még mindig kivehető az egykori focipálya foltja.

domosipalya.JPG

A sárgával jelölt területen az ötvenes évekig működött a községi futballpálya, ám egyfelől komoly lejtése volt a Duna felé, másfelől nem nehéz belátni, hogy egy falusi csapat nem bírt el ennyi elvesztegetett labdát. Ugyanis a "lenti" kapu mögött már a Duna nyaldosta a köveket - bár meccsek alatt egy-két csónak mindig készenlétben állt a helyi öregek szerint. Onnan költözött a jelenlegi helyére a Dömösi KSK, és az új sporttelepet a Dunával párhuzamosan forgatták el. Bár elsőre nem így tűnik, a gyakorlatban már nem jelentett veszélyt a lecsúszó lövésekre az alig ötven méterre hömpölygő folyó. 

Egyébként pedig évente egyszer jó eséllyel elöntötte, de ezt általában nyáron, vagy a téli holtszezonban cselekedte meg a víznek árja. Sőt, szokásává vált, hogy előbb-utóbb mindig vissza is tért a medrébe és kellően szeles-napos idő esetén bő egy hét alatt játékra alkalmassá lehetett tenni. A körzeti, majd később megyei harmad- és másodosztályú bajnokságokban úgyis augusztus legvégétől október végéig, illetve március végétől májusig lement a bajnokság. 

A Duna nem csak a dömösieket, hanem kisebb-nagyobb rendszerességgel a visegrádakat is kiöntötte aktuális sporttelepükről. Ezért a szomszédváriak gyakran költöztek Dömösre - a kilencvenes évek végén is dömösi albérletben fogadták a blog régi ismerőseit, pl. a jelenleg NB III-as Diósdot, vagy más Pest megyei csapatokat, mint például a Hévízgyörköt, Biatorbágyot, Veresegyházát. Elmondhatjuk, hogy mindenféle logika nélkül pakolgatták őket különböző csoportokba. De voltak olyan bajnokságban is, amit végül nyolcan fejeztek be és csak heten szereztek pontot. Most legalább egy takaros kis sport-komplexumuk van, amit helyi sportolni vágyók és gyerekek egyaránt használhatnak. Még egy érdekesség: Visegrádon és Dömösön is focizott a  Benficának  BL meccsen gólt rúgó egykori váci futballista, Szedlacsek, alias "Ficsúr". Visegrádon manapság is összemérik erejüket a Fradi Old Boys-al.

A dömösi focinak van még egy szakasza, amit Dömös-Marót néven éltek meg a nyolcvanas évek közepén, ugyanis közös csapatuk volt az ősi riválissal - meg közös községi tanácsuk. Ez a gyümölcsöző együttműködés négy évet élt meg.

Ám jött a 2006-os árvíz és minden megváltozott. Ahogy az lenni szokott, Dömöst és Kisoroszit nem lehetett közúton megközelíteni - mindig ez a két település jár így a dunai árvizeknél. Az ár végül elvonult, de hoztak egy már akkor is megkérdőjelezhető döntést, miszerint árvízvédelmi okokból fel kell tölteni a focipályát - főként építési törmelékekkel. Ezzel a megyei II. osztály középmezőnyében szereplő sárga-feketék otthon nélkül maradtak és meg is szűnt létezni az akkor Dömös SE néven futó csapat.

1280px-domos_arviz3.jpg

Panorámakép Dömösről a 2006-os árvíz idején

Persze a feltöltést is meg lehetett volna normálisan csinálni, de nálunk "ráküldtek" a pályára sok 100 köbméter építési törmeléket és sittet is, és most fel van töltve... Azóta időszakonként felmerül, hogy meg kéne csinálni, különböző pályázati pénzek és tervek is röpködnek, de a gyakorlatban nem történik az égvilágon semmi. A dömösi gyerekek pedig ahogy iskolába is, focizni is néhány km-re lentebb Visegrádra járnak - írta egy hozzászóló az Index Drukkerkocsma fórumán.

Tehát rendben, a Duna áradásai miatt megszűnt egy futballpálya. Na és? - kérdezhetné a nyájas olvasó. Visegrádon addig-addig pakolgatták ide-oda a pályát, amíg végül "úgy maradt", pedig ott közben erőmű épült, a Duna terelődött, majd erőművet bontottak és szegény Dunát megint terelni kellett. Miért nem lehetett Dömösön találni egy új földdarabot magasabban fekvő részen? Ugyanis a telekvásárlási láz és a zsúfoltság egyáltalán nem jellemző a községre. Sőt...

Lassú felemelkedés, gyors hanyatlás.

Azt nem lehet mondani, hogy Dömös történelme nyúlfarknyi lenne - lásd többek között itt. De mi elsősorban a XX. század második felére koncentrálnánk. Ekkor még úgy tűnt, hogy a község jó eséllyel Budapest alvóvárosa lesz, ezen felül kiaknázhatja az épülő nagymarosi vízlépcsőben rejlő lehetőségeket. Például akkor még minden vonathoz járt át a rév, jelentősen lecsökkentve az eljutási időt a fővárosba. De az erőmű egy visegrádi híd ígéretével is kecsegtetett. 

domosirev_1.JPG

Indulásra készen a dömösi rév a Duna túlpartján található Dömösi átkelés megállóhely felé. Foto: domosirev.hu

És mindezek tetejébe úgy tűnt, hogy a turizmusban rejlő lehetőségek végtelenek. Ugyanis maga az erőmű Dömösről pont, hogy nem rondított volna bele az összképbe (a legtöbb terv szerint legalábbis), ráadásul a falu már akkor is kedvelt célpontja volt a nyugat-német és a holland turistáknak, akik a helyi kempingben szálltak meg.

E sorok írója is vérre menő meccseket játszott a kemping mögötti pályán a német és holland seregek ellen, a helyi erőket kiegészítendő.

De nemcsak külföldiek, hanem honfitársaink is nagy számban látogattak arrafelé. Egymást érték az osztálykirándulások és a faluban két nagyobb üdülő is működött. A prépostsági romokat akkor még nem, de a Rám-szakadékot már akkor is tömegek keresték fel. És alig három kilométerre volt a csodálatos Lepencevölgyi Strandfürdő. A duna-parti strandon tömegek fürödtek (igen, a Dunában!), de egyébként is jellemző volt a pezsgés-nyüzsgés. Értelemszerűen májustól-szeptemberig egymást érték a focizók a falu egyetlen sportpályáján.

A kilencvenes évek elejére nagyot fordult a világ. Bár a kemping tovább fejlesztett, de egyúttal be is zárkózott. Aki oda ment, az mintha nem is akart volna onnan kijönni, legalábbis alig lehet már külföldieket látni a faluban. A Duna mentét felverte a gaz, elnéptelenedett a strand, megszűnt az átkelés a vonat felé, de még a hajóállomás is időszakossá vált, majd teljesen meg is szűnt hajóállomásként funkcionálni. A SZOT üdülő még úgy-ahogy, de tovább üzemelt (a Biblia Centrum Alapítvány jóvoltából...), de a Hajóállomással szembeni, hatalmas területen fekvő ingatlannak évek óta nincs gazdája, a hatalmas kertet is lassan benövik a bokrok.

domosudulo.JPG

Gazdára és felújításra váró Vasas üdülő

A Lepencevölgyi Strandfürdő szégyenletes véget ért. Az egykori strand romjai mellé felhúzott modern szállodák egyfelől több, mint tájidegenek, másfelől sem látogatót, sem bevételt nem hoznak a falunak. Sebaj, de még mindig ott van a Rám-szakadék!

Nos, furcsa ezt leírni, de ez inkább csak bosszúságot hoz a helyieknek. Október 31-én, a hosszú hétvégére és a napsütésre való tekintettel valósággal ellepték a túrázók autói a községet. Szó szerint nem lehetett lépni a parkoló autóktól, akik nem voltak restek mellékutcákba, vagy házak elé állni jobb híján. A túrázók innen indulnak hosszú gyalogútjukra, majd visszatérvén el is hagyják Dömöst. Jellemző, hogy a Dunakanyarban egyedül Dömösön lehetett üres szálláshelyet találni egy hosszú hétvége előtt nyáron. És ezzel rá is térhetünk a harmadik problémára.

Budapest túl messze van

De még Szentendre is. Esztergom, az adósságban fuldokló környék-központ ugyan mindössze húsz perc autóval, de már a Suzuki sem az az álom-munkahely, mint a kilencvenes években volt. A 11-es főút forgalmas, tele van úthibákkal, végig településeken keresztül kanyarog. Tehát Budapest is másfél óra tömegközlekedéssel! Ahhoz már túl messze van, hogy innen megérje bejárni dolgozni. Így aztán a falu "alsó" része szépen lassan elkezdett elnéptelenedni. A főút menti 11 házból három éve 9 volt üres és/vagy eladásra váró. Mindeközben a település elkezdett terjeszkedni az erdő felé, fel a hegyre, de az új lakók inkább hétvégenként, vagy nyáron akarták onnan élvezni a kilátást, nem különösebben akartak részt venni a falu életében. 

Dömös egyébként is Komárom-Esztergom megye peremén fekszik, Pilismarótot leszámítva minden Esztergomon túl található, a "hegyen túli" 35-50 kilométerre lévő településekkel semmiféle kapcsolata nem volt a dömösieknek - Sárisáp, Nagysáp, Bajna, stb Pl. Naszály 62, Baj 70 kilométerre van közúton Dömöstől, Kisbér pedig már 100! - ezek a csapatok voltak a dömösiek ellenfelei a 2003/2004-es szezonban, a megyei másodosztályban. Persze erre senki sem kötelezte őket, a megyei III. osztályban maradtak volna a kb. 40 kilométeres túrák. 

Emlékszem, hogy már a kilencvenes évek közepén is gondot jelentett Dömösnek kiállítani egy ificsapatot - akkortól volt kötelező már az alacsonyabb osztályokban is a fiatalok szerepeltetése. Mindig ágáltam megye I alatt a kötelező korosztályos-csapatok ellen, pont a hasonló sorsú települések miatt.

Később tovább olvadt a helyi bázis és a fentebb említett pálya-feltöltés után nem is voltak sokan, akik elkötelezték magukat a folytatás mellett.

Akkor hát lássuk, mi maradt a régi időkből! Már az odaút sem volt bizalomgerjesztő, ugyanis az udvarra hajigált bútorok, szivacsok és rossz hűtőszekrény mellett sétáltunk el. Ott annyira nem akartam fényképezni. Az egykori öltöző mellett avar füstölt.

A sittes-földes terepet újra benőtte a fű. Akár még újra lehetne kergetni rajta a labdát.

domos1.jpgA távolban Zebegény és Szob. A gazos, bogaras Duna-parton ellenben van egy nagy magyar lobogó.

domos2.jpgKörülbelül itt volt a felezővonal. Szemben a régóta üzemelő teniszpálya

domos3.jpgLátszanak az egykori labdafogó-háló oszlopai a kemping felőli oldalon és a szintbeli különbség 

domos4.jpgEgykoron öltöző volt, most szeméttel és üvegekkel tele. Mögötte egy gazosodó betonpálya

domos6.jpgAz öltözőépület, egy földön fekvő kapu és a hegy. Ez így együtt mindent elmond

Ha már Dunakanyar. A környék sportélete tényleg nem most éli fénykorát. A túlparton található Zebegény. Tavaly azzal írták be magukat a sporttörténelembe, hogy a megyei III. osztályban sikerült nulla ponttal abszolválniuk a bajnokságot. Pontosabban volt egy döntetlenjük, de azt az egy pontot le is vonták tőlük. Idén kilenc forduló után két ponttal szerénykednek a tabella utolsó helyén. Szob és Nagymaros ugyanitt gyűjtögeti a pontokat, több sikerrel, a marosiak már dobogóközelben vannak. Dunabogdány és Visegrád szintén a Pest megyei bajnokság harmadik vonalában szerepel, ahogy a szomszédos Pilismarót is a hatodosztályt tapossa, Komárom-Esztergom megyében. Érdekesség, hogy Pilismaróton 2005 és 2012 között egy szezont leszámítva szintén szünetelt a labdarúgó-élet, pedig majdnem kétszer annyian lakják, mint Dömöst.

Kisorosziban már a dömösiek előtt lehúzták a rolót - viszont a pálya és az öltöző még mindig megvan (lásd alant), szépen karban tartva. Itt a település lakossága csaknem megduplázódott az elmúlt húsz évben - Dömösé lassan csökken - de ezek szerint az újonnan beköltözők nem szeretnének magukra kisoroszi szerelést ölteni.

kisoroszi1.jpg

kisoroszi3.jpg

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr9011918663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Feyyaz 2016.11.16. 23:20:52

Nagyon jó írás,és engem érdekel a téma,mert minden hétvégén járok megyei focira!
De a Vác az UEFA Kupában találkozott a Benficával.

Rich.mond 2016.11.18. 14:03:35

@Feyyaz: Jogos! Emlékszem, hogy a közvetítés és id Knézy is lemaradt arról a gólról :)