Volt időszak, amikor ez a két nemzet olimpiai döntőt játszott egymás ellen. Legutóbb Rióban egyikünk se volt ott, és aki a mai mérkőzést látta, az nagyjából érti is, hogy miért nem. 

No pasarán (Fotó: EHF)

Azt gondolom, ez még a mostani, eleve nem túl erős, és némileg szét is zilált keretünkkel is hozható lett volna. Ez a dán válogatott nem éppen világverő, és a mostani edzőjük, Klavs Jørgensen sem egy kimagasló képességű edző. Semmi más nem kellett volna, csak néhány kidolgozott taktikai elem, amit a játékosok meg tudnak csinálni. Csak némi reakció a mérkőzés alakulására, az ellenfél taktikájára. De ebből nem láttunk semmit. 

A csehek elleni vereség után sokan arról beszéltek, hogy a csapat láthatóan görcsösen játszott. A mai mérkőzésen (de igazából már az elsőn is) a magyar szövetségi kapitány, Kim Rasmussen látszott a leginkább görcsösnek. Már a második meccset veszítettük el úgy, hogy az embernek az volt a benyomása, az edző is ugyanolyan néző, mint én, csak neki jobb hely jutott. 

Persze sok mindent meg lehet magyarázni a sérülésekkel, a keret korlátaival. Ez utóbbira majd egyszer később bővebben kitérünk, ami tény, hogy a 16-os keretben egyetlen irányító van: Görbicz Anita. Görbicz pedig időnként egészen látványosan nem volt képes nemhogy képet adni a játéknak, ami alapvetően a feladata volna, de még együtt élni sem a többiek játékával. Bár a statisztika szerint összesen három eladott labdája van, a mérkőzést látva ez valamivel többnek tűnt. Sajnos hozzá tartozik a meccs képéhez, hogy akokr volt egyedül komolyan vehető támadásunk, amikor Rasmussen Görbiczet pár percre leültette, akkor négy egymást követő támadásból három gólt és egy hétméterest értünk el - a hetest Görbicz belőtte, de nem adták meg, mert rálépett a vonalra. 

Komolyan vehető irányítójáték nélkül persze nehéz játszani, de súlyos hiba volna most Görbiczen elverni a port. Aligha az ő hibája, hogy gyakorlatilag nem volt egyetlen kidolgozott támadási figuránk sem. Pedig, sérülések ide vagy oda, Klivinyi Kinga és Kovács Anna számított a két kezdő átlövőnek már elég régóta, és Görbicznek is stabil helye volt a csapatban, szóval nem állja meg a helyét egy olyan hivatkozás, hogy jajj, hát ilyen felállásra nem is készültünk. 

A dán válogatott egy elég mélyre feltolt védekezést mutatott be, nem új találmány, hogy alapvetően mit is kellene ilyen védelem ellen játszani, ehhez képest szinte semmi labda nélküli mozgásunk nem volt, semmi mélységbéli bemozgás, nulla szélsőbefutás, semmi. Ugyanúgy játszottunk, mintha a dánok hatos falat védekeznének, csak éppen három méterrel hátrébb, úgy, hogy a szélsőket és a beállóst nemhogy megjátszani nem tudták a hátsó emberek, hanem szinte nem is látták őket. A négy szélsőnknek összesen volt három kapuralövése. Erdősi Ildikónak 52 játékperccel nulla kapuralövése volt, és leginkább nem azért, mert nem vállalta el, hanem, mert nem is járt feléje a labda. A váltótársa, Schatzl Nadine, egyszer próbálkozott, a labdája elment a kapu előtt keresztbe. Azaz a balszélről nem volt egyetlen kaput eltaláló lövésünk sem, ami óriási luxus. 

Görbicz még, ha már irányítani nem is tudott igazán, legalább időnként egy az egyben megvert több védőt is és begyalogolt a kapuig (ő lett a legjobb góllövőnk), de Klivinyi ma sem tudott hozzátenni szinte semmit. 5 lövés akkor se lenne sok, ha mind bement volna, de hármat kivédett a kapus, egy pedig visszajött a sáncról. De Kovács túltett rajta: neki 6 lövését védte Sandra Toft, majdnem mind tiszta ziccer, amit igazán illett volna belőni (emellé további két lövés nem találta el a kaput, de ez volna a legkisebb baj). 

Jó, hát van ilyen. Nem megy a játék, nem megy. Csak hát: ez az egyetlen felállásunk van, ami az edzéseken nem bizonyult katasztrófának? Dombi Luca és Mészáros Rea az edzéseken öngólokat dobtak, hogy gyakorlatilag VIP-nézőként utaztak Svédországba? Dombi egy teljesen más típusú beállós, mint Kisfaludy, lehet, hogy az ő mozgékonysága hozott volna némi előrelépést ez ellen a nyitottabb védelem ellen. De ez nem derült ki. 

Amikor az a négy játékos játszott a belső posztokon, akik egyaránt megfordultak Szabó Edinánál Érden, és volt némi képe a támadásainknak, akkor gyorsan visszaálltunk az alapsorra. Amikor bejött Hornyák Dóra, és kétszer betört, egy gól, egy héméteres, akkor őt is gyorsan le kellett cserélni, jöjjön csak vissza Kovács, hátha még kihagy egy-két ziccert. Jó, a szélsőket cserélgetni sok értelme nem lett volna, labda nélkül Majda Mehmedović se lőne gólt, azt meg egyiküktől se várhatjuk el, hogy jöjjön fel, vegye el a labdát a csapattársaktól. Ha nem látunk szélsőbefutásokat egyáltalán, annak vélhetően nem az az oka, hogy a pályán lévő szélső nem tud ilyet, de talán a másik majd igen. 

És még így, ezzel a támadójátékkal is meglehetett volna. Be kellett volna lőni a heteseket, esetleg segíthetett volna egy kicsit barátságosabb játékvezetés is, vagy néhány védés. A dán csapatot jól minősíti, hogy az egész meccsen összesen 38 kapuralövésük volt (húsz éve ez igen szép szám lett volna, manapság már inkább kevésnek számít), és ebből is csak 28 találta el a kaput. Gyorsan felpillantva a cikk címére máris látható, hogy a meccset végigjátszó Kiss Éva (annyit ült a padon, amikor kapus nélkül támadtunk egyszer-kétszer) összesen 5 lövést védett ki. Ötöt. Ha a védések számának leírásához elég egy számjegy, akkor ott nagy baj van. Akkor még a serdülőben is kapust cserélnek, akkor is, ha a cserekapus leginkább csak azért van ott, hogy meglegyen a létszám. Ha ennyire nem bízik Janurik Kingában, akkor miért őt választotta ki? Sőt, az embernek az volt a benyomása, adjanak rá Triscsukra vagy Klivinyire egy kapusmezt, ennyit őt is fogtak volna, és akkor játszhatnánk minden támadásban 7 emberrel. Itt jegyezném meg, a dán cserekapus, Althea Reinhardt, 3 büntetőt kivédett. A magyar kapusok (a gyakorlatban Kiss Éva) az egész meccsen 5 lövést. Összesen. 

Menet közben talán Rasmussennek mégis eszébe jutottak új ötletek. Csakhogy egy komplex taktikai variációt nem tud elmagyarázni, mert a játékosok nem értik. Szokás mosolyogni a győri vezetőedző, Ambros Martín angoltudásán, de azt a húsz szót, amit ő használ, minden játékosa megérti. Rasmussen választékos magyarázatait meg nem. Ha le tudják olvasni az ábráról, hogy mi az elképzelés, az jó, ha nem tudják, akkor meg Klivinyi és Kovács lendületből jól egymásnak szalad, szerencse, hogy nem sérülnek meg. Bár mindenki tagadja a kommunkációs problémák létét, azok mégis nyilvánvalóak. 

Nem erős a keretünk, rég volt ilyen gyenge. Hiányzóink, sérültjeink vannak. De még így is, azt gondolom, két megnyerhető mérkőzést veszítettünk el. És, ha egy az egyben ugyanezt eljátszottuk volna a két meccsen bármely magyar edzővel, akkor most mindenki kórusban követelné helyettük Kim Rasmussent. 

A továbbiakra a képlet egyszerű: az utolsó fordulóban Montenegró ellen ki-ki meccset játszunk. Az időrendben utánunk játszott dán - cseh meccs eredményétől függ, hogy elég 1 góllal nyerni, vagy 4 góllal kell, de az már egészen biztos, hogy a dánok és a csehek már továbbjutottak, a kieső közülünk és a négy évvel ezelőtti Európa-bajnok közül kerül ki, és ezt közvetlenül, egymás ellen játszhatjuk le - pénteken, 18:30-as kezdettel.