Válogatott okosságok

A mai mérkőzésnek a magyar válogatott számára már csak annyi tétje volt, hogy nagyjából próbáljuk meg megőrizni a becsületünket. Ezt tulajdonképpen el is értük, és szolgált némi tanulsággal is a mérkőzés, de pontot nem szereztünk.

Nem ők (még) a norvégok legjobbjai (Fotó: EHF)

A meccs elején, egészen váratlanul, mi szereztünk vezetést, 3-1-re is vezettünk. Planéta Szimonetta kezdő volt, rögtön az elején lőtt is egy órási bombagólt - hogy aztán a meccs nagy részén kisbárányokat megszégyenítő bátorsággal passzolgassa a labdát jobbra-balra. De be kellett állnia, mert Triscsuk Krisztina vállsérülésének kiújulásával (bár elvileg még cserélhettünk volna, sok értelme nem lett volna, se a szóbajöhető cseréket, se a válogatott által még elérhető eredményeket nézve) már csak négy emberünk maradt a hátsó három posztra, és a végletekig nem lehet őket se kifacsarni. 

Ekkor a norvégok kissé rákapcsoltak, és egy szűk negyedóra alatt csináltak egy 8-2 sorozatot, és máris ők vezettek 9-5-re. Ez volt az a pillanat, amikor Thorir Hergeirsson, a norvégok izlandi edzője, úgy döntött, akkor most egy kicsit inkább tartalékolna a hátralévő mérkőzésekre, és gyakorlatilag felküldte a cseresort. Olyan játékosok kerültek pályára, akikről azért a nézők nagy többsége nem találta volna el elsőre, hogy melyik a posztjuk, úgyhogy kíváncsian néztük, amikor feljöttek, hogy hová is fognak helyezkedni. 

Nos, ez ellen a kissé szedett-vedett, jórészt fiatal és minimális nemzetközi rutinnal rendelkező, csapatjátékban egyelőre nem igazán összeállt gárda ellen azért elég jól kijött a lépés, és mínusz négyről húsz perc alatt megfordítottuk a mérkőzést, Erdősi Ildikó goljával már vezettünk is. 

Hergeirsson itt kicsit későn kapcsolt. Az az igazság, hogy a magyar válogatott helyenként egész tetszetősen játszott, a védekezés is rendben volt, azt gondolom, ebben az időszakban a csapat kihozta magából a maximumot. Ennél több nem nagyon van ezekben a játékosokban, de mostanra legalább odáig sikerült eljutni, hogy amire képesek, azt fel is tudják tenni a pályára. Ezzel szemben a norvégok legjobbjai leeresztettek a félórányi kispadon ücsörgés közben, ráadásul most azzal küldték vissza őket a pályára, hogy fordítsák vissza, és nyerjék meg a meccset, ami akkor is kissé görcsössé tesz, ha amúgy tudod, hogy jobb vagy, mint az ellenfél.  A magyarok viszont felszabadultan játszottak, és fel is pörögtek a maximumra, elhitték, hogy ebben a meccsben még bármi benne lehet.

Az izlandi trénert megmentette két-három játékosa, akik a legtermészetesebb lazasággal játszották le az utolsó negyedórát. Emilie Hegh Arntzen és Nora Mørk is lőttek 3-3 gólt, plusz a passzaikból Frafjord kettőt, különösen a 20-20 után négy perc alatt lőtt három norvég gól végül csak meghozta nekik a győzelmet (Mørk igen tiszteletreméltó 6/6-os mutatóval zárta a mérkőzést). 

Ismét vereséget szenvedtünk, de emiatt most nincs mit szégyenkeznünk, egy nálunk ismerten és egyértelműen jobb csapat ellen kihoztuk magunkból a maximumot, játszottunk egy jót, és talán a mai mérkőzés arra is rá tud mutatni, hogy egyenként kitől mire számíthatunk a továbbiakban. 

A továbbjutásra már ezen mérkőzés előtt sem volt esélyünk, így biztosan szerdán 16:15-ös kezdettel zárjuk az EB-t, az ellenfél Oroszország csapata lesz.