Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Bukarest, te csodás

2017.04.09. 08:00 Fradista Utazó

A Ferencváros az idén is bejutott a női kézilabda Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc közé. Az, hogy idáig eljutunk, nagyjából látható volt előre, óriási kudarc lett volna, ha nem jön össze. Innen eggyel tovább menni, az az igazi kihívás. 

csm1.jpg

Tavaly nem sikerült, nagyon nem. Idén a sorsolás a CSM București csapatával hozott minket össze. Nehéz ellenfél, a játékosállományukhoz képest a szezon közben nyilvánvalóan alulteljesítettek. De hát ezt csinálták tavaly is, aztán az utolsó négy meccset behúzták, és megnyerték a BL-t. Ugyan két szezonon belül az ötödik edzőjüket fogyasztják (a Fradinál 1989 óta volt ugyanennyi), de új svéd edzőjüket pont azért szerződtették (csak ennek a szezonnak a végéig), hogy minimális elvárásként lépjenek túl a Fradin, és jussanak be a Final Fourba. 

Úgy döntöttem, a helyszínen tekintem meg az első, idegenbeli mérkőzést. A hazai szektorokba ötezer jegyet pillanatokon belül eladtak. A Fradinak (hivatkozva mindenféle román törvényekre) az előírtnál jóval kevesebb jegyet biztosítottak, de végül még így is maradtak szabad helyek a szektorunkban, így végülis nincs nagyon okunk a tiltakozásra. 

Még sosem jártam korábban a Kárpátok túloldalán, így megérkezésem után először is rácsodálkoztam a román fővárosra. Volt rá lehetőségem, mert Bukarest péntek délután egyetlen nagy torlódás, a reptérről a városba szállító autóbusz is a dugóban rostokolt. Rövid benyomásaim alapján Bukarest egy fokkal civilizáltabbnak és kulturáltabbnak tűnt, mint amire számítottam, de azért nem lehetne összetéveszteni egyik holland vagy dán várossal sem. 

Jól döntöttem, hogy civil ruhában mentem, szurkolótársamat a nyílt utcán megállították a rendőrök, mert meglátták a zöld sálját. Én minden ilyesmit megúszok, zavartalanul járok az utcán egész nap. 

Érdekes, hogy bár a közlekedési morál általánosságban jelentősen elmarad nem csak a nyugat-európai, de a budapesti szinttől is, minden autós, még a taxisok is azonnal megállnak a zebránál, ha gyalogosok jönnek. 

csm2.jpg

A belső városrészeket meghatározza az építészei monumentalitásra való igény. Kissé tényleg császárváros jellege van Bukarestnek. Száz méter széles sugárutak, se vége, se hossza épületek tucatjai, és a belváros is tele van hatalmas parkokkal, meg akkora terekkel, amiknek nem látni el a végéig. 

A mérkőzésnek helyet adó Polivalenta sportcsarnok is egy ilyen park közepén található. A dugót látva úgy döntünk, metróval megyünk. Hála a nagyszerű bukaresti utastájékoztatásnak, elsőre rossz irányba szállunk fel, pedig tudtuk, melyik irányba kell menni. A helyes irány megtalálásában az is segít, ha figyeljük a várost ellepő géppisztolyos rendőröket. Amerre ők állnak, arra kell menni. Megoldottuk, odaérünk. A magyar szurkolókat a Romániában megszokott módon, igen alaposan megmotozzák. Bár fejlődőképesek, az idén már a mobiltelefonokat nem akarják elvenni (gondolom, felmérték, mivel járna, ha elvennék a drága iPhone-okat...). Az előtérben van büfé, sütnek kolbászt, lehet venni üdítőt. Egy pohár (nincs ráírva, de ránézésre 4 decinek tűnik) 5 lei, kb. 340 forint. 

A magyar tábort csak kezdés előtt pár perccel engedik be. A dobot bevihetjük, a dobverőt nem.

Mellettünk mindkét oldalról egy-egy üres szektor, és az üres szektor mindkét oldalán is egy-egy sor rendező. Vigyáznak ránk, vagy a románokat védik tőlünk, ki-ki döntse el, ízlés szerint.

csm3.jpg

Elkezdődik a mérkőzés. Szucsánszki Zita nem kezd. Erre ugyan volt már példa mostanában, de nem sűrűn. Aztán le is megy a hatvan perc úgy, hogy a melegítőjét se veszi le. A szünetben dobálja a labdát üres kapura, de csak szépen, óvatosan. Előre tudtuk, hogy elég nagy böszmeség volt a szövetség részéről a Magyar Kupa döntőjét öt nappal a BL-negyeddöntő elé tenni, de Szucsánszkinak a kupadöntőn összeszedett vállsérülésével kicsit úgy voltunk, mint Moldova parasztja, hogy erre azért már nem számítottunk.

Szucsánszki hiánya meghatározza az egész mérkőzésünket. Hiányzik a védekezésből és a támadásokból is. Nincs igazi irányítónk (Kovacsics Anikó nem az), a támadójáték sematikusabb, és nagyobb az egy egy elleni játékok súlya. Védekezésben a kettes posztokon időnként nagyon lemaradunk. A CSM a támadásait egészen távol, 11-12 méter környékén építi fel, emiatt feljebb is kell védekeznünk. Valószínűleg emiatt is tudják a mérkőzés elején nagyon könnyen megjátszani a beállóst, amiből gyakorlatilag mindig gólt kapunk. 

A meccs első szakaszában, leginkább Nerea Pena és Kovacsics Anikó egyéni teljesítményének köszönhetően, ugyan viszonylag sok gólt lövünk, de így is bajban vagyunk, mert nagyon sokat kapunk. Eltelik húsz perc úgy, hogy a kapusainknak nincs egyetlen védése sem. Bíró Blankáról eddig is tudtuk, hogy az átlövések védése nem tartozik az erősségei közé, de nulla védés így is kicsit lehangoló. Ráadásul a CSM szenzációsan használja ki a hibáinkat: Carmen Martín olyan precizitással indul, hogy csak megelőző visszazárással tudnánk levédekezni. Vagy tán úgy sem: egyszer Danick Snelder szemből tudja fogadni, de így sem tudja megtartani, jogos kiállítás lesz a vége. 

Amikor pedig forgatni kezdjük a csapatot, végképp megáll a tudomány támadásban. Mivel Nerea Penát cserélni kell védekezésre, azt pedig a tavalyi szezonban megtanultuk, hogy a hosszú oldalról az nem fog menni, ezért amikor balra támadunk, ő a balátlövő. Zácsik Szandra játszik a jobb oldalon, de kb. annyi veszélyt jelent a kapura arról a posztról, mint a kedves Olvasó. Ráadásul nem csak, hogy veszélytelen, de pszichésen se hat rá jól ez a helyzet, az egész meccse rámegy szinte. Nagyon sokat fog dobni a Fradin, ha Laura van der Heijden érkezésével jövőre meg lesz oldva a jobbátlövő posztja. Marija Jovanovićról pedig a Győr elleni kupadöntő után Bukarestben is bebizonyosodik, hogy a mai fizikai állapotában ezen a szinten többet árt, mint használ, és ez szó szerint értendő. Ő marad még egy évet, remélhetőleg a mostaninál jobb állapotban, mert most inkább csak arra jó, hogy a gyengébb csapatok ellen húsz percre tehermentesítse a többieket. Szinte csodával határos, hogy ennyi hiányzóval, illetve gyenge teljesítménnyel a belső posztokon, majdnem a végéig tartani tudtuk a lépést. 

Az első félidő végétől aztán már Szikora Melinda, ha nem is parádézik, de amit kell, azt azért nagyjából megfogja. A belső posztokon a CSM a már-már eszetlennek tűnő rotáció ellenére is kezd kifulladni az első félidő végére, a másodikban már érezhetően lelassulnak, Így aztán nem olyan nagy baj, hogy mi is. 

A kapuban és a két szélen vernek minket, de erre nagyjából számítottunk is, mindkét szélsőjük határozottan a világelitbe tartozik - a mieink egyelőre még nem. De belül elég sokszor tudunk helyzetbe kerülni ahhoz, hogy még így is versenyben legyünk egészen a végjátékig. Egy két-háromgólos vereséggel így, megtépázott helyzetünkben ki is egyeznénk, és az szép reményeket jelentene azért a visszavágóra.

Bár Elek Gábor öt perccel a vége előtt időt kér, valószínűleg a rendelkezésére álló rövid idő alatt nem tudja jól felmérni a csapat állapotát. 58 percig jók vagyunk, csak két gól a hátrány, bizakodóak is lehetnénk. Aztán az utolsó támadásainkból nem csak, hogy nem lövünk gólt, de sorra eladjuk a labdákat, és indításgólokat kapunk. A végjátékot elveszítjük 3-0-ra, két perc alatt rontjuk le a helyzetünket kedvezőről nagyon nehézre. Ez rendkívül bosszantó. 

Mivel a meccs után mintegy háromnegyed órán át nem engednek ki, van időnk átgondolni a helyzetet. Végülis nem reménytelen odahaza 6 góllal verni a bukarestieket. Mindent feltehetünk egy lapra: az Érd mai újabb pontvesztésével a bajnokságban a második hely végképp a kezünkben van, a bajnoki cím viszont csak matematikailag érhető el. A Magyar Kupát pár napja megnyertük (még egy ilyen győzelem, és nem marad több játékosunk). Más versenyek nincsenek. Ha kiesünk a BL-ben, akkor a szezonból hátralévő másfél hónapot le kell ugyan játszani, de jelentősége nincs. Nincs hová tartalékolnunk, nincs hová taktikáznunk. Nyerni kell. Méghozzá várhatóan hattal, mert a kezdeti nagy gólzápor ellenére a végére nem született olyan sok találat, nem biztos, hogy az idegenben lőtt gólok nekünk kedveznek. 

Nem lehetetlen, de a bukarestinél okosabban kell játszani, és jobb kapusteljesítményre is szükség lesz. 

Végül, miután a románok már nagyjából otthon vannak, minket is kiengednek. Ez a kaland is lassan végetér. 

(A szerző felvételei)

Címkék: kézilabda ftc


komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr912410817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Millerdraft 2017.04.09. 09:37:05

Az, hogy a mobilokat miért vették el éveken keresztül örökre rejtély marad.
süti beállítások módosítása