Válogatott okosságok

Ugye mekkorát változott a világ, mióta megjelent ez a bejegyzés a blogon? 

Pedig csak három év telt el. Akkor a teljesen szétesett, kieséstől éppen, hogy megmenekülő Honvéd vizitált a bajnokavatóra készülő, húszezer szurkolója által támogatott Loki oroszlánbarlangjában – amely ráadásul akkor az elmúlt tizenkét szezon alatt csak kétszer nem állhatott dobogóra, egyértelműen a korszak legdominánsabb csapata. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy ezt a pozícióját bármi is fenyegetné, ráadásul pont akkor kapott egy szép új stadiont, amit rövid idő alatt kétszer is megtöltöttek a Loki hívei.

Most a DVSC menekül a másodosztály rémétől és talán a Honvéd-szurkolók ünnepelhetik a lassan negyedszázada várt aranyukat. Idén a Nagyerdőben nem lesz nyomasztó a piros-fehér drukkerek létszámfölénye sem. Bár a nagy tét és a várhatóan kellemes tavaszi idő végre kicsalhatja a stadiont újabban alig-alig látogató hajdúságiakat, addig a kispestiek invázióra készülődnek és egészen biztosan meg fognak tölteni egy különvonatot.

Jön a vonat, megy a vonat... (az utazásnak Facebook-eseményt is kreáltak)

Az megérne egy külön misét, hogy „ha esetleg úgy van”, akkor a vörös-fekete fanatikusok a fiesztát legkorábban két és fél órával a lefújás után kezdhetik el, köszönhetően az egységes kezdési időpontok elvére fittyet hányó labdarúgó szövetségnek. A Videoton a debreceni eredmény tudatában játszathatja, vagy éppen pihentetheti kulcsembereit, sárgalaposait. Nem ezen fog múlni az aranyérem sorsa, de azért már mégis...

Tényleg a feje tetejére állt a világ? Részben igen. Hogy ne menjünk messzire, abból a hároméves írásból kiderül, hogy akkortájt a kispesti helyzet igencsak kritikus volt. Szurkoló és szurkoló, szurkoló és tulajdonos utálta egymást, a csapat pedig klubrekordot állított fel a zsinórban elszenvedett vereségeket tekintve. Akkoriban teljesen hihető volt, hogy Hemingway nem kér a saját szurkolóiból az új Loki arénában. Egyébiránt ezen az állapoton még a váratlan és némileg szerencsés győzelem sem segített. A színfalak mögött ha lehet, még tovább mélyültek az árkok és megkezdődött a kispesti drukkerek részben önkéntes, részben rájuk kényszerített távolmaradása.

Volt némi szerencséje a kispesti fiataloknak, de így is a Loki lett a bajnok

Ahhoz képest... most nem szeretnénk pazarolni feleslegesen a karaktereket, a kispesti történet folytatását és a bajnoki cím felé vezető utat itt foglaltuk össze.

Most itt lenne a helye annak a folyamatnak is, ami a debreceni futball leépülésének minden állomását számba veszi. Ám, őszintén szólva, erre most nem vállalkoznék. Egyfelől ez igencsak összetett folyamat (itt azért olvasható pár nézet) és a legfontosabb pontja – a tulajdonosi és a finanszírozási kérdéskör – még a lokisták előtt is nehezen értelmezhető, mivel nehéz kihámozni az igazságot az ellentmondásos információk, pletykák tengeréből. 

Sokan Kondás Elemért kárhoztatják, mások az önkormányzatot, a harmadik fél a nemrégiben még elkötelezett, mostanában kifelé kacsintgató (?) Szima Gáborban látja a bűnbakot, de akadnak olyanok is, akik az utánpótlásban és az első csapatnál tevékenykedő portugál szakembergárdában vélte felfedezni a döntő hibafaktort. Tény, hogy nem igazán jönnek a fiatal tehetségek a korábban igen produktív debreceni labdarúgó akadémiáról. Sőt, a hagyományos utánpótlásnevelés is rendre el tudta látni játékosokkal a DVSC-t. Az is kétségtelen, hogy míg korábban Debrecenben igen szerencsés kézzel igazoltak légiósokat – és adták tovább őket jó pénzért – most csak szerényebb képességű labdazsonglőrök érkeznek a határokon túlról. Azt sem tudni, mennyire stabil alapokon nyugszik a klub működése.

Aki szeretne elmélyedni a témában, annak javaslom az egyébként igen színvonalas Lokiblogot. 

Ez így elsőre igen riasztónak tűnhet, de valójában ennyire azért nem rossz a helyzet - általánosságban és a szombati meccsre is igaz ez. Amikor a listavezető látogat a kiesőjelölthöz, az a meccs szinte mindenhol „országos kettes”. Most szombaton azonban kevesen lepődnének meg azon, ha a Debrecen pontot, vagy pontokat tartana otthon. Nem, nem azért, mert „ebben a bajnokságban bármi megtörténhet” és nem is a vietnami, vagy a szingapúri szálat látjuk a háttérben.

Egyrészt a Loki kerete egyértelműen nem NB II-es, inkább a bajnokság első felében lenne a helyük. Megszámlálhatatlan helyzetet képesek kidolgozni, hogy azokat rendre el is puskázzák. Ha mégis kiszakad a gólzsák, akkor háromig meg sem állnak, de a Haladást néggyel küldték haza. Utolsó öt meccsükön csak a Videotontól kaptak ki idegenben – ott is alaposan megszorongatva a listavezetőt. Hazai pályán több, mint két hónapja veretlenek és a legutóbbi hétvégén egyértelműen a dobogóra hajtó Fradi fölé kerekedtek. Más kérdés, hogy szokás szerint nem volt elég a gólszerzéshez a legnagyobb helyzet sem. Ne feledjük, hogy a Debreceni VSC az előző bajnokság bronzérmese. Elnézve a Vasas tavalyi és idei szereplését, ebben a bajnokságban senki sem kapná fel a fejét akkor, ha a nagy nehezen összeállt Loki jövőre újra a dobogóért küzdene.

Azt azért nem mondanánk, hogy ők a találkozó esélyesei, hiszen nem véletlenül szerzett a Honvéd 21 ponttal többet riválisánál. Talán nem az ő keretük a legerősebb, de lendületben vannak, egységesek, sikerre éhesek, Rossi Maestro eddig jól meccselt a legfontosabb összecsapásokon, és hát ott van a Mezőkövesden Instat-csúcsot döntő Davide Lanzafame, aki bármikor képes meccset eldönteni – például ősszel láttunk rá példát.

Az esélyek teljesen kiegyenlítettek, nagyjából 30%-40%-30% jut a három lehetséges debreceni végkimenetelre. A Videoton-Ferencváros párosításban ez inkább 50-30-20-ra módosul. Mivel a Honvéd csak abban az esetben bajnok, ha mindkét meccsen vendégsiker születik. Nem nehéz kiszámolni, hogy ez összességében jóval 10% alatti valószínűséget eredményezne, tehát a hétvégén még nem lesz bajnokavatás – sőt, a Videoton könnyen a Honvéd elé ugorhat.

Ami a tabella végét illeti: nehezen hihető, hogy ez a Diósgyőr nem győzi le az MTK-t, így a kiesés elkerüléséért vívott harc kétszereplősre redukálódik – az MTK és a Mezőkövesd készülhet lélekben a kazincbarcikai és mosonmagyaróvári túrákra.

És ki lesz a bajnok? Kitérhetnénk a kérdés elől azzal, hogy „a szombat után okosabbak leszünk”.

De legyünk merészek és nézzünk a kristálygömbünkbe, ami kispesti elsőséget mutat. Miért pont a Kispest?

A Loki és a Vasas példáján próbáltam rámutatni arra, hogy ebben a bajnokságban tényleg apróságokon múlnak a dolgok.

A pénz és a játékoskeret erőssége természetesen nagyon lényeges. De az erőnlét, a taktikai felkészítés és a csapategység ezt ellensúlyozhatja. Nem a szerencsén múlik, hogy a Honvéd tavasszal 6 mérkőzést is az utolsó tíz percben nyert meg – ez lehetett volna hét is, ha a Vasas kapusa nem véd ihletett formában. Az sem a szerencsén múlik, hogy négy vereség után ötödjére simán verték a Ferencvárost – pont akkor, amikor az a legfontosabb volt. Az sem véletlen, hogy a tavaszi menetelés alatt hatszor csak egyetlen góllal múlták felül ellenfeleiket - csekély különbség, de pont elegendő a három ponthoz.

Rossi nemcsak jó taktikus hírében áll, de szerintem az egész NB I-ben ő ért legjobban egy játékos felépítéséhez. A Botka távozása óta kulcsemberré előlépő Ikenne-Kinget például szánakozva néztük egy elveszített NB III-as bajnokin a Pénzügyőr ellen. Most közönségkedvenc, a rendkívül kritikus drukkerek a nevét skandálják meccs közben. Az olasz tréner a másodosztályból leszerződtetett Eppelből könnyen lehet, hogy gólkirályt csinál. De említhetnénk az élete legjobb formájában futballozó Zsótért is.

A Videoton bár kétszer legyőzte a XIX. kerületieket, de egyik egymás elleni meccsen sem tudott föléjük nőni és a fehérvári drukkerek is elismerik, hogy némi szerencse is kellett a két győzelemhez. Harmadjára a szerencse átpártolhat a Honvédhoz.

Jövő szombaton ráadásul minden eddiginél több kispesti szurkoló fogja Lanzafamét és Eppelt góllövésre biztatni.

Csütörtökön, Kispesten. A Videoton és a Debrecen ellen is fogynak a belépők

A Honvédot a bajnokság során rengetegszer leírták már és rengetegszer megállapították, hogy „elszállt/kipukkant a kispesti lufi”. Ehhez képest Rossi fiai bírják a rájuk nehezedő nyomást és sorra verik a kiesés elől menekülőket, meglehetősen ragaszkodva a listavezetői pozícióhoz. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy egyelőre náluk van a lépéselőny.

De ha Önök szerint a szerzőből az elfogultság beszél (amúgy igen, az IS), akkor higgyenek a számoknak!

De ha mégsem így lesz, a kispesti drukkerek akkor is nagyon büszkék lesznek a csapatukra - ne feledjük, nemrégiben még ilyen volt a közhangulat.

Ha pedig az elmúlt negyedszázadot nézzük, akkor pláne nem érdemes könnyeket hullajtani az ezüst miatt...