Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Siska Mihály, az FC Porto legendája

2017.10.24. 20:52 Gulyás.Zsolt

A portugál FC Porto futballcsapatának legnagyobb sztárja jelenleg egy spanyol kapuslegenda, Iker Casillas. A klub történetének első külföldi hálóőre egy magyar volt, aki a maga korában szintén ikonikus alaknak számított, szerették, tisztelték és nagy népszerűségnek örvendett luzitán földön. 1924-33 között kilenc szezonon át, több mint száz meccsen őrizte a „Sárkányok” kapuját. Edzőként (1936, 1937-42) több, mint százötven mérkőzésen dirigálta a portói együttest. Játékosként és trénerként egyaránt két-két bajnoki trófeát nyert (1925, 1932 és 1939, 1940). Haláláig hű maradt klubjához, melyet több mint húsz éven át szolgált becsülettel, kezdetben játékosként, majd edzőként, végül titkársági tisztviselőként. 

digitalizar0003.jpg

Siska Mihály (forrás: Memória Azul)

 „Fél csapat Mihály”

A budapesti születésű Siska Mihály már ifiként, tizenhat éves korában felhívta magára a figyelmet. 1922 tavaszán a Vasas kapusgondokkal küszködött. Az első-, majd másodszámú hálóőr betegeskedése miatt a klub vezetői kénytelenek voltak az ifjúsági csapatban védő Siskát a felnőtt együttes kapujába állítani. Az ambiciózus fiatal reménység kitűnően bevált, újonc létére megilletődöttség nélkül őrizte a hálót, általában magabiztos labdafogás és nagyszerű helyezkedés jellemezte játékát.

Siska 1924 júliusáig védett a Vasasban, majd az FC Porto első magyar edzője, Teszler Ákos révén Portugáliába került. A korábban szintén a Vasasban futballozó Teszler szoros kapcsolatot ápolt egykori klubjával. Közvetítésével 1924 januárjában a piros-kékek Portóba látogattak, ahol az FC Porto és a városi válogatott felett is győzelmet arattak. (A budapesti labdarúgók játéka nagy hatást gyakorolt a portugál közönségre, még vers és karikatúra is született róluk egy portói újságban.) 

Siska szerződtetése úttörő jelentőséggel bírt a portugál klub életében. Ahogy Teszler volt az FC Porto története során az első tréner, aki munkájáért fizetést kapott, a magyar kapuvédő az első szerződéses külföldi játékos. A színtiszta amatőr viszonyok védelmezői ugyan próbálták megakadályozni, hogy a klubhoz kerüljön, de éles viták után végül megszületett a megoldás: munkahelyet biztosítottak számára. Hivatalosan szerelőként dolgozott egy ma is neves bortermelő cégnél, a Sociedade dos Vinhos Borges & Irmão-nál. Teszlerhez hasonlóan havi 1000 escudo-t, busás fizetést kapott. Pár évvel később a hírek szerint betársult egy borbélyüzletbe, nem voltak anyagi gondjai.

Siska 1924. november 23-án, az 1924/25-ös portói kerületi bajnoki idény első mérkőzésén debütált. Bemutatkozása remekül sikerült, még gólt is lőtt (!) a Sport Progresso ellen 6:1-re megnyert találkozón. A meccsről meccsre egyre népszerűbbé váló 92 kg-os „óriás” 1925 júniusában, a Campeonato de Portugal (kieséses alapon működő, kuparendszerű bajnokság) döntőjében azután örökre beírta magát az FC Porto történelmébe. A krónikák szerint a Lelovich Gyula által irányított Sporting CP számított inkább a mérkőzés favoritjának, de Siska lehúzta a redőnyt, a bajnoki kupát elhódító kék-fehérek egyik legjobbja volt. (A dicsőség mellett némi anyagi elismerés is kijutott a győzteseknek. A Gillette gyár lisszaboni képviselete aranyozott borotválkozási szettet ajándékozott a csapat tizenegy játékosának, kávéházi pletykák szerint pedig még némi pénzmozgásra is sor került…)

porto_csapatkep.jpg

A Porto csapatában (forrás: Dragão do Porto)

A Porto sikereiben játszott meghatározó szerepe miatt „Fél csapat Mihály” becenévvel illetett hálóőr 1926 márciusában felvette a portugál állampolgárságot, keresztnevét Miguelre változtatta - talán azért is, mert felmerült, hogy a közeljövőben esetleg fogadott hazája válogatottjába is bekerülhet (erre végül nem került sor).

Az 1925/26-os bajnoki idényben a Porto az elődöntőig jutott, ahol azonban meglepetésre sokkoló vereséget szenvedett az Ekker Ferenc vezette Marítimo-tól. Bár a madeirai gárda hét gólt rámolt be a kék-fehér mezesek kapujába, a korabeli sportlap, az Eco dos Sports újságírója úgy látta, egyedül Siska játszott elfogadhatóan a portóiak közül, a védelemre nem számíthatott.

Teszler 1927-ben elhagyta a klubot, de csupán egy évet kellett várni, hogy Siska újra magyar tréner keze alatt dolgozzon. Szabó József Siska hívására érkezett Madeira szigetéről az FC Porto-hoz, magával hozva a csatár Pinga-t, a korszak legnagyobb portugál futballistáját. Pár év múlva, 1932 júliusában Siska és a pár meccsen játékosként is szerepet vállaló Szabó bajnoki címet ünnepelhetett.

1933 végén a magyar sportsajtó még arról tudósított, hogy Siska olyan nagy formában van, hogy ő fogja védeni a portugál válogatott kapuját. 1934 elején azonban betegség miatt, egészségügyi okokból visszavonult az aktív játéktól.

Siska tudását neves külföldi egyesületek is próbára tették. A „Sárkányok” 1925 júliusában kétszer is öt góllal kaptak ki az Európát végigverő uruguayi Club Nacional de Football együttesétől. A következő év elején a svéd Helsingborgs csupán az utolsó pillanatban lőtt góllal tudott felülkerekedni a portugálokon, áprilisban a bajor bajnok Fürth vereséget szenvedett tőlük. 1931 júliusában az Európában turnézó brazil CR Vasco da Gama együttese ellen játszott második meccsen a Porto 2:1-re győzött, ami azért számított óriási szónak, mert korábban portugál klub nem tudott brazil csapat felett diadalt aratni.

siska_az_o_noticias_ilustrado_magazin_cimlapjan_1933_marcius_19.jpg

Az „O Notícias Ilustrado” magazin címlapján (1933. március 19.) (forrás: Dragão do Porto)

Ami a Portóba látogató magyar csapatokat illeti, talán a Ferencváros és a profiválogatott szereplése maradt a legemlékezetesebb. 1929 elején az FTC, a magyar bajnokcsapat játékosai is tapasztalhatták, hogy Siska klasszis kapussá érett. Az FC Porto ellen 5:3-ra diadalmaskodó Ferencváros intézője, Klement Sándor elismeréssel nyilatkozott a Vasas egykori kapuvédőjéről, aki Portóban „megkomolyodott, megnőtt, megerősödött és olyan kapus lett belőle, amilyent ritkán látni.” Az FTC ellen „pompásan védett”, a magyar gólkirály Takács II József „bombáit és holtbiztos lövéseit sorra tette ártalmatlanná.” 1933 februárjában a magyar profiválogatott 8:4-re győzte le a portói válogatottat. A mérkőzésre annyian voltak kíváncsiak, hogy a pályát a játékosok alig tudták megközelíteni. A felfokozott hangulatban a „vörös” Szabó össze is verekedett a rendőrökkel. A találkozó után a portói szurkolók egy része a nyolc gólt bekapó Siskát árulással vádolta.

„FC Siska”

Siska trénerként először 1936-ban, mint „beugró” (Szabó József után, Magyar Ferenc előtt), két mérkőzésen irányította a kék-fehéreket. Ezt követően egy ideig a Sport Progresso-nál helyezkedett el, majd az 1937/38-as szezonban visszakerült az FC Porto kispadjára. Nevéhez fűződik állítólag egy új ösztönzőrendszer bevezetése: 20 escudo a játékosoknak győzelemért, 10 a döntetlenért.

A mai bajnoki rendszer szerint működő, pontversenyen alapuló portugál élvonalbeli bajnokság (Campeonato Nacional da 1ª Divisão) első kiírását, az 1938/39-es szezont rögtön Siska együttese nyerte. Hertzka Lipót újabb bajnoki címre törő Benficáját botrányos kimenetelű mérkőzésen sikerült megállítani, ugyanis a 3:3-ra álló összecsapás utolsó előtti percében a lisszaboniak gólt lőttek, de azt a bíró érvénytelenítette. Siska szerint a Porto bajnoki címéhez hozzájárult, hogy a másik nagy vetélytárs - az egykori klubtárs, Szabó József által vezetett – Sporting CP beragadt a rajtnál, két mérkőzést elveszített és ez végzetesnek bizonyult. Ha az amatőr időszakot, a hőskorszak bajnokságát (Campeonato de Portugal) nem számítjuk, mindmáig Siska a legfiatalabb (33 év és 109 nap) portugál bajnoki trófeát szerző edző.

Az 1939/40-es idényben a Lisszabonban állítólag nemes egyszerűséggel „FC Siska”-ként emlegetett FC Porto ismételni tudott. Zsinórban 13 győztes meccsel kezdte a pontvadászatot és majdnem veretlenül lett bajnok. A megszerezhető pontok 94 százalékának begyűjtésével Siska mindmáig klubrekordot tart. 17 győzelem mellett mindössze egyetlen vereséget szenvedett el a csapat, a Sporting ellen (3:4). A Szabó József által irányított lisszaboniak a győztes gólt az utolsó pillanatban, a mérkőzés vége előtt 20 másodperccel szerezték.

porto_39-40.jpg

A Porto bajnokcsapata. Siska öltönyben, a legelöl ülő játékos Andrásik Béla (forrás: Dragão do Porto)

Siska büszkén írhatta a Nemzeti Sportnak, hogy együttese újra Portugália bajnoka lett, kezdettől fogva biztosan vezetve, „…technikában, taktikában, csapategység terén felülmúlta ellenfeleit.” Győzelmével ráadásul az első olyan portói edző volt, aki az ősi rivális Benfica (edző: Biri János) otthonában nyert bajnokságot (utánozni pedig csak 71 évvel később tudta őt André Villas-Boas).

A Porto-nál a már-már hagyományossá váló magyar tréner – magyar kapus felállást az 1939/40-es bajnoki idényben a rimaszombati születésű Andrásik Béla szerződtetése biztosította. Emlékezetes teljesítményt nyújtott az idény utolsó mérkőzésén, amikor az FC Porto Lisszabonban 3-2-re legyőzte a Benficát.

Andrásik, a brünni Zsidenice egykori kapusa Pestre szerződve a Hungáriánál nemigen kapott játéklehetőséget és fizetéséből feleségével nehezen tudott megélni. Brazil barátja, Jaguaré Bezerra de Vasconcellos, az Olympique Marseille hálóőre segített neki Portugáliába szerződni. 1940 februárjában hagyta el Budapestet. A téli időjárás viszontagságai miatt Budapestről Rómán át egy hétig utazott Portóba, ahol utána 1 hónapig várt, hogy hadba szálljon, mivel csak a Belenenses és Benfica elleni mérkőzések lezajlása után kapott játékengedélyt a Portugál Labdarúgó Szövetségtől. Az ügyes, jó fizikumú, megbecsült kapus 57 mérkőzés után 1943 januárjában rejtélyes módon egyik pillanatról a másikra eltűnt a városból. Állítólag antifasiszta csoportokkal tartott fenn kapcsolatot, kémkedés gyanújába került. Kezdett meggyűlni a baja a Salazar rendszer hírhedt titkosrendőrségével és azt tanácsolták neki, hagyja el az országot.

Alkony

1942-ben Hertzka Lipót váltotta a Porto kispadján Siskát, aki a klub titkárságán vállalt ezután munkát. Tudva, hogy súlyos beteg, egykori kapusa és edzője tiszteletére a Porto nagyszabású ünnepséget szervezett 1947 őszén, melybe az akkor már Hertzka Lipót által vezetett Benfica is bekapcsolódott. Meg akarták mutatni Siskának, hogy mennyien szeretik, becsülik, de ő sajnos ezt már nem élhette meg. Pár nappal a rendezvény előtt, 1947. október 25-én elhunyt tüdőrákban. Mindössze 41 éves volt. Az őt közelről ismerők visszaemlékezései szerint erős, csendes, visszahúzódó, szerény, hűséges, egyenes ember volt, aki a meccseken szívvel-lélekkel harcolt, de utána nem beszélt fociról.

Családjának komoly összeg, közel 100 ezer escudo gyűlt össze az emlékünnepségen. A tiszteletére rendezett Miguel Siska Kupát a Leixões nyerte. A Porto központi részén elhelyezkedő Agramonte temetőben, nem messze a klubot alapító António Nicolau de Almeida nyughelyétől található Siska sírja. A példaszerűen gondozott síron friss virágok, a kőlabda hófehérre csiszolva, igazán méltón őrzik emlékét. Siska sírjától távolabb áll az FC Porto 1968-ban épített mauzóleuma, ahol a klub később elhunyt nagyjai nyugszanak.

Emlékét számos portugál nyelvű cikk, blogbejegyzés mellett az FC Porto is híven őrzi. A klub múzeumában sétálva számos fotón, újságoldalon, dokumentumban feltűnik alakja, a legendás játékosokról és edzőkről megemlékező adatbázisban természetesen ott szerepel. A klub shopjában megvásárolható könyvecskében, amely a „Sárkányok” nagyágyúit mutatja be, Siska Mihálynak is szenteltek részt.

siskafoto7.JPG

Siska Mihály sírja (a szerző felvétele)

Címkék: foci futball


komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr1613066052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gulyás.Zsolt 2018.03.13. 10:41:07

2018 február elején megjelent Hacsi Attila: Legendák a legendákról (A rimaszombati foci első 100 évének története) című kötete, amelyből kiderül, mi történt Andrásik Bélával, miután 1943-ban hirtelen távozott Portóból. A nagyszerű kapus visszatért szülővárosába, Rimaszombatba, majd a második világháború vége után családjával egy kis szlovákiai faluban, Lónyabányán telepedett le. Néha még beállt a helyi futballcsapat kapujába, edzősködött, vadászni járt, a lónyabányai magnezitgyárban dolgozott. Még ötven éves sem volt, amikor váratlanul, 1961-ben elhunyt. A falubeli legendák szerint a portugálok nem feledték egykori hálóőrüket, egyszer autót küldtek érte, amikor Prágában játszottak.
süti beállítások módosítása