Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Spanyol-portugál meccsek a politika árnyékában

2018.06.14. 09:54 Gulyás.Zsolt

A Portugália–Spanyolország világbajnoki csoportmérkőzés kapcsán felidézünk két nyolcvan évvel ezelőtti meccset. Akkoriban bizonyos tekintetben „magyar ügynek” is számított, hogy a portugálok milyen eredményt érnek el az örök rivális spanyolok ellen.

spanyolportugal.jpg

Két csapat - egy (politikai) tábor (forrás)

A portugál és a spanyol labdarúgó-válogatott 1937 végén, majd 1938 elején gyors egymásutánban két mérkőzést játszott egymással. A találkozókat hiába is keresnénk azonban a két ország közötti hivatalos meccsek listáján, a FIFA ugyanis soha nem ismerte el azokat. Ezen inkább a portugálok bánkódhattak, hiszen a luzitán válogatott története során először győzte le a spanyolt, majd a következő összecsapáson ismét diadalt aratott. A polgárháború dúlta Spanyolország nemzeti tizenegye nem az egész országot reprezentálta, egy sajátosan „szűkített keret” volt, melyet Franco-pártiak verbuváltak és állítottak össze hű falangistáknak, nemzeti szindikalistáknak tartott futballistákból.  

Új remény

1937. november 28-án, a Portugália északi határától csupán negyven kilométerre fekvő galíciai városban, Vigóban Spanyolország–Portugália futballmérkőzést rendeztek. A két szomszédos ország labdarúgóinak két és fél esztendővel korábbi találkozója 3:3-as döntetlennel végződött Lisszabonban. A riválisok vigói összecsapását különösen portugál földön előzte meg hatalmas érdeklődés. Portugál részről ez volt az év egyetlen találkozója, amelyen a válogatott megmérettetésre került. A luzitánok remélték, hogy Portugália 12 sikertelen próbálkozás után végre diadalmaskodni tud Spanyolország legjobbjai felett.

A polgárháború sújtotta Spanyolország csatatereitől távolabb fekvő Vigo szilárdan a Franco-párti erők, a nacionalisták kezén volt. A Balaídos stadionba szervezett sportesemény elsősorban politikai propagandacélokat szolgált: Franco és az őt támogató portugál miniszterelnök, Salazar szövetségét, az ibér egység eszméjét, a spanyol és portugál nép összeborulását, testvéri barátságát hivatott hirdetni.

vigo_1.JPG

Vigo a határon

Franco azt akarta, hogy amint a nemzeti erők által felügyelt hátországban rendeződik az élet, a labdarúgás is térjen vissza a megszokott kerékvágásba. Egy nemzetközi mérkőzés kitűnő alkalom megmutatni, hogy az új Spanyolországban nyugalom és rend honol, egyúttal jó bevételi forrás, amivel a fronton harcolókat támogatni lehet.

Bár a francóista sajtó azt terjesztette, hogy a FIFA egyhangúlag támogatja a Generalísimo Új Spanyolországát és elismeri az alakuló válogatottat, valójában a szervezet a polgárháborús helyzet, a megosztottság miatt nem adott egyértelmű engedélyt Spanyolországnak hivatalos nemzetek közötti mérkőzés lejátszására. A spanyol-portugál derbit a FIFA végül nem is ismerte el hivatalosnak. 

A legnagyobb diadal 1385 óta

Az 1937 novemberi találkozó előtti napokban a hatóságok megnyitották a máskor szigorúan őrzött spanyol-portugál határszakaszt, egyszerűsítették a határátlépést, megkönnyítették az eljutást a mérkőzés helyszínére. Lisszabonból és Portóból különvonatok indultak a spanyol városba, az odavezető utakat autóbuszok, autók karavánja lepte el, a határon a meccs előtti nap ötszáz jármű áthaladását regisztrálták. A vigói szálláshelyek gyorsan megteltek, csak a portugál fővárosból több mint háromezer szurkoló érkezését jelezték.

sec-ag-2545l.jpg

A portugál válogatott indulás előtt (forrás)

A szervezők a városban és a stadionban is gondoskodtak a megfelelő ünnepi körítésről, látványos díszletek és teátrális jelenetek emlékeztettek a Szabad Spanyolország és a portugál Új Állam szövetségére. A város utcáin a Portugál Légió, a Falange milicistái és egyéb jobboldali alakulatok tartottak felvonulást. Salazar nem rajongott a futballért, de Franco sem vesztegette idejét azzal, hogy ellátogasson Vigóba, elegendő volt, hogy nagyméretű arcképeiket kifüggesszék az egyik lelátón. A Falange jármot és öt nyilat ábrázoló zászlóit elhelyezték a dísztribünnél, ahol többek között Vigo katonai parancsnoka és a volt portugál hadügyminiszter is helyet foglalt. A polgárháború Vigóban ápolt sebesültjei részére elkülönítettek egy részt a lelátón. A mérkőzés felvezetéseként a himnuszokat és „római köszöntést” követően a Portugál Légió egyik tagja a Salazar, Franco, Portugália, Spanyolország szavakat kiáltotta, mindet háromszor, majd a két országot éltette. A játékosok tizennégyezer spanyol és hatezer portugál szurkoló lelkes ovációja közepette futottak ki a pályára. Bár mindkét ország zászlajában szerepel a piros szín, a portugálok fehér mezben és kék nadrágban, a spanyolok a Falange jelképével ellátott világoskék mezben és sötétkék nadrágban játszottak. A rendezők ügyeltek a részletekre, a kék a Falange színe volt, a kommunistákra emlékeztető vöröst nem véletlenül igyekeztek hanyagolni. Játékvezető a baráti, fasiszta Olaszországból érkezett.

por.jpg

A portugál válogatott - "római köszöntés" mellett - kifut a pályára (forrás)

A spanyol együttest egy szintén Salazar nevű szakember, a frontot is megjárt elkötelezett nacionalista Amadeo García de Salazar állította össze, aki 1934-36 között a spanyol labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi tisztét töltötte be. A csapatba nyilvánvalóan nem kerülhettek be baloldali nézeteket valló focisták és azok, akik a köztársaságiak által ellenőrzött területen rekedtek.

A meccset a gyors, kemény, agilis, magasabb edzettségi szinten álló, összehangolt portugál csapat nyerte 2:1-re, a spanyolok csak szépíteni tudtak a játék hajrájában. Bár a luzitánok nagy örömére a kapuban nem a félelmetes, legendás hálóőr, a polgárháború elől Franciaországba menekült Ricardo Zamora állt, Guillermo Eizaguirre, a Sevilla kapusa a mezőny egyik legjobbjának bizonyult.

espa_c3_b1a_1937_11_28.jpg

A spanyol csapat (forrás)

A rangadó után Cândido de Oliveira, portugál szövetségi kapitány – akit pár év múlva rendszerellenes tevékenysége miatt tizennyolc hónapra a Zöld-foki szigetekre, a tarrafali koncentrációs táborba deportáltak – sportszerűen megjegyezte, hogy a háború miatt Spanyolország nem tudott olyan ütőképes csapatot kiállítani mint egyébként szokott. A spanyol szakvezető a vereség okát leginkább abban látta, hogy játékosai a bajnoki küzdelmek hiánya miatt nem voltak kellő edzettségi állapotban és bár játszottak pár felkészülési mérkőzést, hiányzott a kellő összeszokottság. Akadtak játékosok, akik a frontról érkeztek a spanyol csapatba.

Az 1937-es spanyol-portugál mérkőzést követően egy örömittas portugál tudósító a válogatott teljesítményének jelentőségét egy múltbéli dicső haditetthez tartotta hasonlatosnak. 1385-ben, az aljubarrotai csatában a portugál hadak döntő győzelmet arattak Spanyolország csapatai felett, amivel sikerült biztosítani Portugália függetlenségét.

Rakoncátlanok

A visszavágóra két hónappal később, 1938. január 30-án került sor Lisszabonban, pont azon a napon, amikor Franco Burgosban kinevezte első kormányát. A novemberi vereség után a spanyol válogatott próbált intenzívebb edzéssel készülni, de újból kikapott, ezúttal 1–0-ra. Espírito Santo (’szentlélek’) révén született még egy portugál gól, de azt az olasz bíró nem adta meg. A Belenenses stadionjában teltház volt, a hivatalos tudósítás szerint harmincötezer néző buzdította a csapatokat. Minden igyekezet ellenére, a FIFA ezt a találkozót sem ismerte el hivatalosnak, mivel a politikailag homogén spanyol együttes az egymással szemben álló „két Spanyolország” csupán egyikét testesítette meg.

Filmhíradó az 1938-as Portugália-Spanyolország mérkőzésről

A meccs nem is az eredmény vagy a mutatott játék színvonala miatt híresült el. A portugál válogatott három labdarúgója ugyanis belezavart a gondosan megtervezett mérkőzés előtti ceremóniába. Ennek forgatókönyve hasonló volt, mint Vigóban. Míg a himnusz szólt, a spanyol és portugál futballistáknak a kezdőkörben fasiszta karlendítéssel, kinyújtott, magasra emelt jobb karral kellett a közönséget köszönteni. A CF Os Belenenses három játékosa azonban megszegte a protokollt. Mariano Amaro és José Simões felemelték ugyan a karjukat, de kezüket ökölbe szorították, jelezve, hogy inkább a baloldallal szimpatizálnak, Artur Quaresma pedig egyszerűen meg sem mozdította a karját. Utóbbi – Ricardo Quaresma, a jelenlegi portugál válogatott kitűnő csatárának déd-nagybátyja – egy 2004-es interjúban azt nyilatkozta, hogy viselkedése nem előre kitervelt lázadás volt, hanem csak ösztönös, természetes cselekedet. Fontos tényező lehetett az is, hogy egy hagyományosan baloldali munkásvárosból, Barreiroból származott, ahol sok rendszerellenes, kommunista barátja volt és nem akart egy életen át stigmát hordozni. Hasonló megfontolásból csatlakozhatott az engedetlenekhez a szintén barreiroi, Belenenses-szimpatizáns João Azevedo, a Sporting kapusa, aki állítólag lazán behajlította az ujjait. A kor legfontosabb portugál sportlapja, a Stadium mindenesetre manipulált fotót publikált a szurkolókat üdvözlő válogatottról, a képen kivétel nélkül az összes játékos kinyújtott jobb karral és nyitott kézzel tiszteleg.

port-x-esp-1937-001.jpg

A Belenenses három játékosa, Quaresma, Simões és Amaro (jobbról a harmadik, negyedik, ötödik) megtöri a rendet a Portugália-Spanyolország összecsapás előtt (forrás)

A játékosok vagány viselkedése egyúttal azt a kockázatot is magában hordozta, hogy a jövőben többet nem húzhatják magukra a nemzeti mezt, ráadásul a válogatottban nem is számítottak alapembereknek. Amaronak, Quaresmanak és Azevedonak ez mindössze a második válogatott meccse volt, mindhárman Vigóban, a spanyolok ellen debütáltak. Amarot és Quaresmat azon a találkozón negyvenhat perc játék után le is cserélték.

A lisszaboni mérkőzést követően a portugál titkosrendőrség kérdőre vonta a Belenenses három játékosát. Quaresmat elengedték, mert azzal védekezett, hogy egyszerűen elfelejtette felemelni a karját. Amarot és Simõest bent tartották egy darabig, de mivel a Belenenses egyes vezetői jó kapcsolatokat ápoltak a hatalom embereivel és szentül megígérték, hogy focistáik a jövőben nem fognak gyerekmódra viselkedni, végül nem lett semmiféle komolyabb következménye az esetnek. Pár hónap múlva a renitensek közül hárman helyet kaptak a Németország ellen pályára lépő portugál válogatottban.

Magyar ügy

„A hangulat itt nagyon bizakodó, s az én véleményem is az, hogy még sohasem volt ilyen jó alkalom arra, hogy a portugál válogatott valóraválthassa a portugál futball régi álmát: Spanyolország legyőzését. (…) A legfőbb ok a bizakodásra, hogy Portugáliában mégis csak béke volt, odaát meg háború. Portugáliában nyugodtan folytak a bajnoki küzdelmek, s a portugál csapatok, játékosok most is sokkal előrehaladottabb edzésben vannak, mint a spanyolok.” – írta Siska Mihály, az FC Porto legendája a Nemzeti Sportnak a vigói meccs előestéjén. Siska azt is jelezte, hogy az összecsapás „erősen magyar ügy is”, mivel a portugál válogatott játékosai „magyar csapatokból” kerültek ki.

digitalizar0003.jpg

Siska Mihály (forrás: Memória Azul)

Az élvonalbeli luzitán együtteseknél ebben az időben magyar trénerek dominanciája érvényesült. A négy legjelentősebb klub (Benfica, Belenenses, Porto, Sporting) közül háromnak magyar edzője volt. A kuparendszerű, kieséses Campeonato de Portugal első helyét az 1936/37-es idényben elhódító FC Porto edzéseit 1937-től Siska Mihály vezette. A Sportingot irányító Szabó József az 1937/38-as szezonban megnyerte a Campeonato de Portugal-t, a pontvadászaton alapuló bajnokságban (Campeonato da Primeira Liga Experimental) pedig a harmadik helyen zárt. Hertzka Lipót, a Benfica edzője, egymásután kétszer végzett csapatával a ligabajnokság élén (Campeonato da Primeira Liga Experimental 1936/37, 1937/38). Az első osztályú bajnokság, a liga küzdelmeiben ekkoriban résztvevő klubok közül magyar tréner ült még a Leixões (Gencsy Dezső), az Académico do Porto (Biri János), az Académica de Coimbra (Puskás István) kispadján. A tehetségeket kinevelő barreiro-i ificsapatot 1937-től Hertzka Lipót testvére, Dezső oktatta a futball tudományára.

A Vigóban, majd Lisszabonban pályára lépett összesen tizennégy portugál játékos közül csupán hárman voltak, akik klubjukban nem magyar edző keze alatt dolgoztak. (A szövetségi kapitány, Cândido de Oliveira egyben a Belenenses trénere is volt, saját klubjából a spanyolországi találkozón három, a lisszaboni mérkőzésen két játékost állított a kezdőcsapatba.) Mindkét összecsapáson betalált Pinga (Artur de Sousa), a korszak egyik legnagyobb portugál játékosa, akit Szabó József fedezett fel Madeira szigetén és közbenjárására került a félelmetes csatár 1930-ban az FC Porto-hoz. További magyar vonatkozás, hogy a portugálok a spanyolországi meccset jó felkészülési lehetőségnek tekintették a magyarok elleni, 1938. január 9-i barátságos mérkőzésre – ez végül be is igazolódott, a magyar válogatott 4:0 arányban vereséget szenvedett.

A spanyol Marca egy 2012-ben publikált cikke szerint a portugálok a vigói mérkőzésre Hertzka Lipótot nevezték ki szövetségi kapitánynak. Láttuk, a luzitán válogatottat Cândido de Oliveira vezette, de könnyen elképzelhetető, hogy a találkozó előtt kikérték a magyar tréner véleményét.

Hertzka Lipót, az ibér futball szakértője

Hertzka Lipót 1937-ben a spanyol futball komoly szakértőjének számított. A német Essener Turnerbund együttesétől 1923-ban került Spanyolországba, ahol a Real Sociedad edzője lett. Tizenhárom éven át hat spanyol klubnál (Real Sociedad, Athletic Bilbao, Sevilla, Real Madrid, Hércules, Granada) oktatta a labdarúgást. A Real Madrid története első bajnoki címét 1932-ben Hertzka irányításával szerezte, ráadásul veretlenül. A magyar sajtóban pár évvel később megjelent hírek szerint komoly hatalommal bírt: ő volt a királyi gárda „’külügyminisztere’ és bianco felhatalmazással ellátott, teljhatalmú megbízottja.” akinek „Korlátlan megbízása van arra, hogy a kontinensen meccseket kössön le, vagy játékosokat vásároljon.”

1934-ben Olaszországban végigkövette a spanyol válogatott küzdelmeit a világbajnokságon. 1935 májusában ott volt Kölnben, az év egyik legjelentősebb futballmérkőzésén, amikor a spanyol nemzeti tizenegy első ízben találkozott Németország legjobbjaival. Hertzka a spanyol szövetségi kapitány mellé beosztott technikai tanácsadóként segítette Amadeo García de Salazar munkáját. Horogkeresztes zászlók, birodalmi nagyságok, hetvennégyezer néző előtt a spanyolok 2:1-re verték a magukat a kontinens legjobbjának tartó németeket.

A spanyol polgárháború kitörése után Hertzka egy hónapot kivárt Madridban, hátha normalizálódik a helyzet, de végül átköltözött Portugáliába. 1936 októberétől a Benfica trénereként kezdett dolgozni és azonnal lerakta névjegyét: zsinórban két bajnoki címhez segítette a lisszaboni együttest. A tizenkét éve Olaszországban edzősködő öccsét, Dezsőt 1937-ben Portugáliába hívta, aki a másodosztályú Lusitânia de Reguengos együttesével rögtön kerületi bajnokságot nyert.

07-lisszabon-1938-a.jpg

Hertzka Lipót és testvére, Hertzka Dezső 1938-ban, Lisszabonban (Farkasházy Tivadar fotója)

A Vigóban, majd Lisszabonban pályára lépő portugál válogatottban öt játékos szerepelt a Hertzka által irányított Benficából, köztük a csapatkapitány Gustavo Teixeira és a vigói összecsapáson második gólt szerző Alfredo Valadas. Az ellenfél csapatában, a spanyol válogatottban helyet kaptak Hertzka egykori tanítványai is. A Real Madrid 1931/32-es bajnokcsapatából ott volt a két klasszis védő, Quincoces és Ciriaco. Sevillai edzősködése idejéből Hertzka kitűnően ismerte a kapust, Eizaguirret, akit Zamora tökéletes utódjának tartott és a csatár Campanalt, aki szintén tagja volt az 1928/29-es idényben másodosztályt nyert együttesnek.

Zárszó

Bár a negyvenes években játszottak még barátságos mérkőzéseket, Portugáliának 1937 után még egy évtizedet kellett várnia arra, hogy hivatalos, a FIFA által elismert találkozón végre legyőzze Spanyolországot (1947. január 26., Lisszabon, 4:1), nagy nemzetközi tornán pedig elsőként a 2004-es Európa-bajnokságon (2004. június 20., 1-0), Lisszabonban sikerült a spanyolokat megverni.

A cikkhez felhasznált sajtóanyag forrása: Arcanum Digitális Tudománytár

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr7414045378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása