Szia Zoli, mi nem ismerjük egymást. Tudod, én, Törőcsiken és Nyilasin nőttem fel. Aztán jött ez a Détári Döme. Aztán jöttél te.
Volt a Fáy utcában egy meccs, valami Gázszer ellen. De te pécsiként léptél pályára. 2000 környéke. Te vágod, akkor hogy kerültél oda? Én már nem. Furcsán mentek már akkor is a dolgok. Szóval, kívülállóként néztem a meccset. Csodálatos dolgokat csináltál. Zenélt nálad a labda. Azóta voltam a rajongód. Imádtam a játékod akkor is, mikor a Fradihoz igazoltál. Megsirattam minden térdsérülésedet, ha úgy hittem volna Istenben, mint te, mondtam volna egy imát a gyógyulásodért. Megéltem már pár évtizedet, de csak TV-ből tudtam, mi az, hogy labdarúgó EB. Te viszont elhoztad nekem.
Nem marasztallak, tudom, menned kell. Köszönöm szépen, hogy voltál nekünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: