Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Nosztalgia rovat – 1978, Argentína

2013.01.16. 03:10 maribor

22794_103696019793781_912540402_n_1358302218.jpg_960x628

 

Távol álljon tőlem, hogy bármilyen szakmai elemzésbe kezdjek. Azt sokan megtették előttem, gondolva, akár, egy nagyon közismert blog focirovatában, akár csak L. Réti Anna Miért vesztettünk című örökbecsű könyvében. Én egyszerűen csak a gyerekkori, és tényleg a mai napig fájó emlékeimet akarom megörökíteni, megosztani veletek, illetve az olvasókkal.

 

És most egy pillanatra visszakanyarodnék a blogindító íráshoz, mely szerint sokan vagyunk, sokfélék. Talán egyvalami hiányzott még belőle: az életkor szerint megoszlás. Erről sohasem beszélgettünk még magunk között, ki tudja, mennyi oka volt, miért nem. De ismerve mindannyiunkat, rá kellett döbbennem, a magam 40 és 50 között félúton lévő lénye a Tisztelt Társaság korelnökévé tett. Aztán van egy réteg, akik közvetlen a nyomomban loholnak. Picit már megkarcolták a negyvenet felülről, picit még alulról karcolgatják. Aztán jönnek a 30 és 40 közöttiek. És bármilyen furcsa, még olyanok is akadnak köztünk, akiknek aktuális életkora ugyanúgy kettessel kezdődik, mint a nagyobbik lányomé.

Nna, de a lényeg.

Életem első igazi és meghatározó élménye az 1978-s argentínai foci VB, illetve azoknak a selejtezői voltak. Az előző cikkemben említett nagybátyám nem csak a Dózsa imádatát, a mindenkori nemes ellenfelek tiszteletét, hanem a nemzeti válogatottunk rajongását is belém plántálta. Addigra láttam már pár válogatott meccset TV-n, többek közt Nyilasi szombathelyi fellépését, mikoris Luxemburg Grófja lett, egy 4:2-s győzelem a Hanappiban, de hát aztán jöttek a selejtezők. Amiken már 8-9 évesen én is ott voltam. Egy Szovjetúnió elleni győzelem Nyíl Tanár Úr és Kereki góljaival a Népstadionban. Rögvest ezután újfent a televízió, egy kétgólos zakó tőlük. Jöttek a görögök. Athénban egy 1:1, Kereki Zoli csodálatos fejesével. Nekem akkor súgta valami, hogy zsebben a dolog. És jöttek a görögök Budapestre. Nekem, ez a világ legtermészetesebb dolga volt, ott kellett lennem. Egy tökéletes 3:0. Mit, hogy tökéletes. Sima. A legsimább. A két ferencvárosi Isten (lófaszt, ők sokkal többen voltak), Pusztai Lacika és Nyilasi góljaival negyed óra után már kettővel mentünk. Aztán még a csereként beállt Kapa a lefújás előtti pillanatokban ütött egy szeget Jorgoszék koporsójába. Én akkor úgy éreztem, teljes joggal, kint vagyunk a VB-n. De volt még egy apró akadály, Bolíviának hívták. Akkor nagyon megutáltam őket. Messze is vannak, minek jönnek (tényleg igazi sötét lovak voltak), egyáltalán mi ez a baromság, hogy Interkontinentális selejtező, ráadásul mekkora köcsög egy ország lehet az, amelyik zöld-fehérben lép pályára. Nos, lényeg a lényeg, egy sima hatos. Aki látta, látta, aki emlékszik, emlékszik. Akiknek csak az almanach maradt, minden sajnálatom az övéké. Itt azért zárójelben megemlékeznék Zombori góljáról. Csak egyszer valaki, a nyavalyás életben, valaki súgja már meg nekem, hogy fáj-e neki a mai napig, hogy a zseniális bombagóljáról nem maradt képi emlék. Aztán mehettünk is La Pazba. Elhihetitek, egy 6:0 után a visszavágónak sok jelentősége nem maradt. Nyertünk is 3:2-re. Az isteni Törő, Halász és egy buta öngól segítségével.

Mindezekről 2 apró megjegyzés részemről.

Halász az egyik. Ha valaki ért edzői szemmel a szakmához, magyarázza már el nekem, ez a szerencsétlen Pisti gyerek mit keresett a válogatottban, sőt, az NB1-ben. És Lajos Bácsi mi a búbánatos lófaszt látott benne.

A másik a la paz-i magasság. Tudni kell, La Paz a világ legmagasabban fekvő fővárosa. Az 1977-es szilveszteri rádió kabaréban Marton Frigyes kitalálta, meghívja Nyilasit és Törőcsiket. Ha jól emlékszem, Szepesi Gyuri bácsi csinált velük riportot. Kommersz sablon kérdések, nyögvenyelős válaszok. A válaszokat talán Bán Jani bácsi írhatta. Az egyik, magasságot firtató kérdésre Kese azt válaszolta, hogy abban a magasságban még a kopasznyakú keselyű is oxigénsátorban kelti ki a fiókáit. És mit ad Isten,  nekem megadatott 7 évvel később, hogy járhattam a környéken. Kontinentális tüdejű ember ha nem érezte még ezt, úgysem lehet elmesélni neki. Semmi sprint, csak egy laza kocogás. Kamaszkorod közepén az átlagosnál jobb a kondid, hiszen 8-9 éve aktív sportoló vagy. És mégis. Akkora és olyan mértékű az oxigénhiány, hogy fáj minden mozdulat. Ahogy emelkedik a pulzus, a szemed előtt kék és rózsaszín, 3D-s gömbök jelennek meg. Azt hiszed, a világ vége jött el. Ezek meg kimentek és lehozták a kötelező papírformát. Nem akarok nagyon előre rohanni, de ezt követte később egy csúfos fellépés Mexikó ellen, talán Monterreyben, 1985-ben, egy nemzetközi tornán, és maga Irapuato. De ezek a srácok, a Mi Fiaink, gond nélkül hozták.

Aztán, hogy a VB zsebben, át kellett vészelni egy sorsolást. A FIFA akkori elnökének a legdrágább unokája hűtött golyókból húzott. A barátaim előtt mindig mondom, a kis köcsögnek előtte kellett volna eltörni a kezeit, hogy feneket se tudjon törölni és a kakaót is csak szívószállal tudja magához venni. De nem, a kis burnyáknak mindkét keze egészséges volt, így miért ne golyózhatott volna. Megkaptuk. A házigizda argentínokat. Egy világeseményen az aktuális házigazdák mindig nehéz és sarkallatos esetek. De 1978-ban Argentína sokkal több volt ennél. Egy véres, talán csak a chilei Pinochetéhez hasonlítható katonai junta uralkodott. Nekik akkor a világ előtt kellett legitimálniuk magukat, akár a foci VB tisztaságának az árán is. Arról nem beszélve, hogy egy évvel a VB előtt járt a válogatottunk egy zsíroskenyértúrán Közép- és Dél-Amerikában. A többi meccs lényegtelen, sok siker nem jutott sem Peru, sem Mexikó ellen, talán még Honduras ellen játszottunk egy nem hivatalos meccset. De a VB házigazdái, teljesen tiszta körülmények között, szórtak egy ötöst nekünk. A világbajnok argentín válogatottat ismerve csak pár név: azon a meccsen egy bizonyos Daniel Bertoni hármat rúgott, egy bizonyos Leopoldo Luque pedig kettőt. Azt meg már csak tényleg az ínyencek számára jegyzem meg, egy bizonyos 16 éves igéret, valami Armando Diegonak hívták, nos ő a második félidő közepén pont a duplázót váltotta. Szóval ennyit Argentínáról. Mindezek mellé a kis gnóm behúzta nekünk az olaszokat és a franciákat. A teljesség igénye nélkül ebből a két csapatból pár név: Zoff, Cabrini, Gentile, Scirea, Bettega, Tardelli, Causio, Benetti, Rossi,  Rocheteau, Janvion, Tresor, Platini. Szóval tudtuk, mi vár ránk, mégsem akartuk elhinni. Mint  Brady Barr a NatGeón, poénból behajtom a fejem a kroki szájába, hátha nem baszok rá.

Mindezek tudatában, vagy elmenekülve a tények elől, Válogatottunk hihetetlen tempóban nyomta az előkészületi meccseket. Dunaújvárosi Kohász, Váci nemtudomén, mi volt a nevük. Hóban, fagyban, hidegben. Közben Kutas Pista bácsi megfuttatta a fiúkat az Ügetőn, azt hiszem, talán a Pintér nevű ló nyert. Sanyi nem volt egy labdazseni, de volt pár, abban a csapatban nélkülözhetetlenül szükséges tulajdonsága. Hihetetlen alázattal vetette magát a játékba, megalkuvást nem ismert, nem két, hanem négy tüdeje volt.

Aztán a nagy téli alapozás után jött még két nemzetközi, rangos megmérettetés a csapatnak. Egy Csehszlovákia ellen a Népstadionban. Izzadságos, egy gólos győzelem. Ne feledjük, ők voltak az EB aktuális címvédői. Ha már soroltam olaszokat, franciákat, sorolok közülük is. Netolicka, Nehoda, Vizek, Gőgh, Barmos, Bilsky, Panenka. Tessenek rákeresni a 76-os EB győztes keretre. Az újpestieknek is külön veretes névsor ez, hiszen a Dózsa a nemzetközi kupákban telibekapta a Dukla Prágát és a Zbrojovka Brnót is. Nos, egy ilyen ellenfél ellen, mint mondtam, egy nem könnyed győzelem,  csehszlovák öngóllal és Nyilasi találatával. Ha Brady Barrnak lehetősége lett volna, most már a herezacskóját is a kroki szájába tette volna mérhetetlen önbizalmában. Aztán elindulunk Argentínába. Mit ad isten, londoni átszálással. Hofitól lopva, időnk van, tejünk van, miért ne szoptassunk felkiáltással, akkor már ha London, az angol válogatott és a Wembley pont a kezünk ügyébe esett, akkor látogassuk meg őket. Bár ne tettük volna, bár soha ne Londonon keresztül mentünk volna. Ott estünk szét morálisan. Menyasszonyok és feleségek lopási ügyei az egyik legnagyobb áruházban, Kapa a karszalagról is lemondott emiatt. De még volt egy meccs. És bár Vanuatu, vagy a Lakatlan Szigetek ellen kellett volna játszanunk, de nem, ránk az angolok vártak. Shiltonnal, Wilkins-szel, Phil Neal-lel, Trevor Francis-szel, Brookinggal (Istenem, ezt az embert valami iszonyatos módon kiradíroztam volna a futballból 1981 előtt még, de nem tehettem, szegény Katzirz Béla majd mesél róla, ha akar), volt ott még egy Peter Barnes, meg valami Óriási Egér, azt hiszem, Keegan-nek hívták. Szóval, volt a morális szétesés, meg volt a világ, tulajdonképpeni, aktuálisan az egyik legjobb válogatottja. Katasztrófális 4:1 volt a vége. Az eredmény még csak egy dolog volt. De én akkor láttam először a Válogatottunkat annyira alárendeltnek, megalázottnak, tehetetlennek. Aztán eljött a VB is, ami innen már csak történelem, azokkal együtt, amit idáig leírtam.

A portugál Garrido, a házigazdák képviseletében, az első meccsen 2:1-re legyőzött minket. Egy szerencsés góllal, egy Fillol paskolást követően, vezetést szereztünk Csapó révén. Emlékeim szerint a sors, a Bolívia elleni gólja miatt picit igazságot szolgáltatott Zomborinak, hiszen a rendező jóvoltából pár másodpercig a világ azt hitte, ő volt a gólszerző. Aztán Gujdár Sanyi egyenlített. A már említett L. Réti Anna könyvnek is ez a pillanat van a címlapján. Keressetek rá valami elérhető videóra. A kapusbakinál az ötösön belül még két magyar játékos tartózkodik. Igen, Törő és Nyíl azok. A korszak szimbólumai, jelei annak, mennyire beszorulva védekeztünk a meccs kétharmadában. Aztán még Nagy Laci ajtó-ablak szituban hibázik egy óriásit, majd jön Bertoni – ismét. Másfél év alatt 4 gólt rúg nekünk. Aztán Törő és Nyíl kiállítása, majd a VB utáni esztelen üldöztetésük már csak olaj a tűzre. Ez a két fiatal zseni, azon a meccsen annyi alattomos, sunyi, megtorlatlan szabálytalanságot szenvedett el, ami példátlan. Volt, hogy Garrido nevetve akarta felsegíteni Törőt, aki elrántotta a kezét és elküldte az anyjába őt. Akkor már mindegy volt, de mindketten a kiállítás sorsára jutottak. Mindkettőnek volt már sárgája, de amiért a kiállítást kapták, mindegyik alapból piros lett volna. Nyíl, lefelé menet, még, lélekben  15 millió magyar üzenetét adta át a szerpentindobálóknak. Nem szólt, szája néma maradt. Csak a két hüvelykujját használta, szimmetrikusan, a maga mértani közepére mutatva.

Azt lehetett tudni, innen minden eldőlt nagyjából a továbbjutást illetően. Az olaszok ellen 3:0-nál az újpesti bombázó, Tóth Andris még berúgott egy büntetőt, majd a franciák ellen, ahol az ellenfél, a sors fintorából eredően, történelmük során először és utoljára zöld-fehér mezben lépett pályára, jött egy újabb, sima zakó. Ugyanúgy 3:1 lett, mint az olaszok ellen, csak Zombori 2:0-nál szépített, de a következő pillanatban a franciák újranövelték az előnyüket.

Amit olvashattatok, csak egy kisgyerek emlékeiben maradt meg. Lehet, nem minden tényszerű, járjatok utána.

Címkék: foci retró futball


31 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr285020751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hatterasz_kapitány · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 11:20:39

Kicsi voltam még, leginkább apám idegrohamaira emlékszem, meg a kiállításokra. A fociból semmi nem maradt meg.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 11:28:02

Remek poszt!
Azt hiszem, az első meccs, amire egészen biztosan emlékszem, az a Bolívia elleni volt. Pedig néztem az összes vébéselejtezőt, de azokra már nem emlékszem. Viszont a 78-as vébére már tökéletesen. Emlékszem Hellströmre, Quirogára, Chumpitasra (biztos nem így kell írni), a peruaik kereszte piros csíkos mezére és persze az elcsalt Peru-Argentína meccsre, Palotaira a brazil-argentinon.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 11:28:54

Emlékszem a hollandok hatalmas góljaira, és arra, hogyha Crujff ott van, megnyerik a vébét.

fortune hai 2013.01.16. 11:33:17

nekünk megvan az a könyv, de nem olvastam, azt hittem, hogy '54-ről szól,és a kép csak illusztráció.

maribor 2013.01.16. 11:57:34

@fortune hai: Megteszed, hogy belelapozol? Lehet, rúgtam egy öngólt:) Hátha van benne szó Argentínáról is. A bennem lakozó kisgyerek így emlékszik a könyvre.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 12:07:23

@Hatterasz_kapitány: Őszintén szólva én a mai napig nem tudok Argentínának szurkolni. Maradonát sosem szerettem. Most azért Messivel kicsit változik a kép

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 12:33:33

@maribor: mennyivel egyszerûbb lenne minden, ha az lenne. Lenne 2 eb aranya meg egy vébé aranya, és mindig a kispajtásaival játszhatna.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 12:44:58

Amúgy ha jól emlékszem volt a vébé előtt egy németországi edzőtábor is, ahol Váradi megsérült, így gyakorlatilag nem is játszott a vébén.

maribor 2013.01.16. 12:51:23

@eMTé: Tényleg, a műfüves buli...

fortune hai 2013.01.16. 13:40:26

@maribor: tényleg nem volt teljesen igazad :) a magyar futball történetét tekinti át '54-től '81-ig, nagyrészt interjúkon és portrékon keresztül. '78-at Barótival elemzik ki.
van benne egy érdekes beszélgetés Sóssal, a '70-es vb előtti kapitánnyal, az ő szempontja szerintem keveset jelent meg arról a bukásról.

miller draft 2013.01.16. 14:11:39

Teccik :-) A kép az Ország-Világból meg nagyon ütős. A présházunkban tuti meg van valahol mert anyámnak ez volt az újságja és mind meg van addig amíg megjelent.

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2013.01.16. 14:34:50

Angolbuziként duplán nem szurkolok az argentínoknak.

Az még ugye a 78-as VB margójára tartozik, hogy azóta konkrét bizonyíték is került rá, hogy bunda volt a házigazdák győzelme.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 22:25:35

Egy találós kérdés. Ki játszott az argentinoknál 1-es mezben?

maribor 2013.01.16. 22:51:48

@eMTé: Remélem, nem engem kérdezel:)

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.01.16. 23:29:32

Nem, dehogy, te nem válaszolhatsz :-)

finnlandia 2013.01.23. 11:53:29

@maribor: a magyar vonatkozáson túl, még írhatnál a vb-ről, engem nagyon érdekelene.

JuAn 2013.10.26. 21:29:26

@eMTé: Beugratós, de nem Ardiles, volt egy másik A betűs is 78-ban.

JuAn 2013.10.26. 21:33:04

@maribor: Nem tudom, hogy véletlenül jött ki neki a 10-es vagy ő kivétel lett volna, de 82-ben szintén abc szerint, kivétel Maradona (10) és Kempes (11).

JuAn 2013.10.26. 21:42:35

@maribor: Még valamikor a nyáron találtam egy teljes felvételt az argentinok elleni VB-meccsről, 3-4 estén keresztül néztem és jegyzeteltem, nemrég akadt a kezembe a papír. Hihetetlen lett az összesítés, de az derült ki, hogy Garrido vagy csak egy nagyon szar bíró volt, vagy nagyon ügyesen csalt, szóval talán 5-tel többször tévedett a mi kárunkra. Egyedül azt nem tudom azóta sem hova tenni, hogy Törőt miért állította ki, még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy szabálytalan volt.

JuAn 2013.10.26. 21:48:56

@maribor: És igen, az a londoni meccs nem kellett volna, de ha nem is a világ akkori legjobb, de az első 10-ben lévő válogatottja ellen, ha néha be is szorultunk, de egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet és ami a legrosszabb, ilyesmire a mi életünkben sajnos már nem lesz példa. :(

Feyyaz 2013.10.26. 23:01:27

@JuAn:
Ez volt az a meccs,amit követően 2006-ig nem rúgtunk gólt Angliában!

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.10.28. 14:14:29

@JuAn: Ardilles a 2-es volt. ALonso volt az 1-es

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.10.28. 14:15:06

@eMTé: Ardilles a 82-es vébén játszott 1-es mezben, ha jól emlékszem

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2013.10.28. 14:16:09

@JuAn: Na, megnéztem, Kempesnek pont a 10-es szám jutott, tök véletlenül

JuAn 2013.10.29. 18:19:24

@eMTé: Igen, 82-ben már egyedüli A betűs volt a keretben, csak Alonso nevére nem emlékeztem 78-ból.

JuAn 2013.10.29. 18:26:04

@eMTé: Úgy emlékszem, hogy egyébként is az övé lett volna. (Azt hiszem, a focistáknál már csak a fodbalisták a nagyobb számmisztikások. :) )

JuAn 2013.10.29. 18:28:24

@Feyyaz: Akkor a következő londoni magyar gól 2034-ben lesz?

Feyyaz 2013.10.29. 19:52:08

Szerencsére Dárdai gólja után már 4 évre rá volt egy,ezért már nem valósul(hat) meg a 2034!