Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Magyar Labdarúgás Fóruma újratöltve

2013.01.18. 00:14 Fatusi

Kezdjük a legfontosabbal: a pogácsa közepes volt. Noha nem kérdeztem meg erről Szöllősi főszerkesztő és teasüteményminőségellenörző urat, remélem így is elfogadható a véleményem.


Bigacsiga kollégám fantasztikus élő közvetítése során minden lényeges momentumról beszámolt, most nem is törekednék átfogó értékelésre, inkább csak néhány impressziót osztanék meg az olvasókkal.

Az első és talán legfontosabb, hogy igazán illusztris személybe lehetett már a metrókijárattól néhány méterre botlani, ugyanis nem más osztogatta röplapjait, mint maga az "EREDETI MAGYAR LABDARÚGÓ KULTÚRA kutatója és misszionáriusa", a méltán népszerű Ferenczi Attila. Csányi Sándor elnök úrnak címzett nyílt levelében odáig merészkedett, hogy Verebes József örökérvényű tanításait kérte számon. Ha emellett a szöveg első felében elhelyezett szójátékát is citálnám, akkor tényleg rosszmájúnak tűnnék, mert valójában megfontolásra érdemes gondolatok is találhatóak levelében.

A Sportaréna forgatagába belépve, az utánpótlás avatott szakértőjének, Tamási Zsoltnak a szavaira kaptam fel a fejemet, aki azt ecsetelte Szilágyi Sándornak (akire a Debrecen mindeneseként emlékezhetünk), hogy bizony nagy szeretettel gondol vissza a Vasasnál eltöltött időszakára, annál jobb sehol sem volt neki. Ezt manapság túl sokan talán nem jelentenék ki ilyen magabiztosan, üde színfoltként hatott tehát az érkezés pillanataiban. Egyébként azt sem tudtam, hová kapjam a fejem, futballéletünk számos korábbi és jelenleg is meghatározó egyénisége tette tiszteletét ezen a szakmai fórumon.

A "versenyprogram" némi csúszással kezdődött (és ez csak fokozódott), az átkötő szövegeket Hajdú B. István mondta, aki elsőként Simicskó István sportállamtitkár urat szólította színpadra. Simicskó a Csepeli Papírgyár csapatánál pallérozódott (fontos információ, hiszen ki ne tudná fejből pl. azt, hogy Döme az Aszfaltútépítőknél kezdte, Hrutka Rudi első klubja pedig a Kőbányai Lombik volt?), és a parlamenti válogatott oszlopos tagjaként már részese volt egy románverésnek. A két világháborút is agresszorként elindító, majd a bukások után hihetetlen elszántsággal talpra álló Németország említése után már kezdtem azt érezni, hogy picit talán messziről futunk neki a témának, de végül megnyugodtam: egy nagyfokú műfüves pályaépítési program keretében több mint 100 pálya épül majd a közeljövőben (felkészül Mészöly Kálmán, Pozsgai Éva és a nemzetiszínű szalagok).

Következett Csányi Sándor úr! Az MLSZ első embere jogos sikerként könyvelte el, hogy megvalósult a futball - és elsősorban az utánpótlás -, pénzügyi alapjainak megteremtése a TAO pénzek jóvoltából. Szintén védhetőnek tűnik az az álláspontja, miszerint a fiatalok ne drogozzanak és ne üljenek a számítógép előtt naphosszat. 2011 óta 285 pálya épült, viszonylagos területi arányosságban. Csányi következő hangzatos kijelentése szerint megmentették az amatőrfutballt.

Ezt követően egy rendkívül szemléletes ábra segítségével bemutatta, hogy az MLSZ stratégiája az "egészpályás letámadásra" épül - az ábra szerint 4-4-2-es formációban (de mit szól ehhez Ferenczi Attila?). A következő pillanatokban azonban árnyék vetült az eddigi eredményekre: a női futballban nincs áttörés! Hogyan képezzünk így új Paraoánu Arankákat vagy Pribéli Juditokat? - tettem fel magamban a kérdést.

Mindenképp érdekesen hatott ezután a következő mondat: "olyan gyerekre igazából nincs is szükségünk, aki nem érdeklődik a futball iránt". Azt már nem fejtette ki Elnök Úr, hogy ezekkel a lurkókkal mit kéne csinálni, remélem megelégedne azzal, ha egy másik sportág felé irányítanák őket. Aminek nagyon örültem, mint amatőr kispályás labdarúgó, hogy készülőben van egy futsallal kapcsolatos fejlesztési stratégia, kíváncsian várom.

"A következő 4 szezon 32 versenysorozatából legalább 6 döntőben részt veszünk". Ez most a számonkérhető és kézzel fogható vállalás, természetesen minden korosztályt beleértve. Mit is kívánhatnék mást, mint hogy legyen így! A stadionépítések reménye tovább él, talán maketteken kívül mást is láthatunk. Hamarosan bevezetésre kerül viszont a központi jegyértékesítés rendszere, minden vásárló névre szólóan kapja a zsugát, így azonosítva lesz. Arra kíváncsi vagyok, hogy ezt mennyi idő alatt tudják végigverni az összes NB I-es klubon, meglátjuk!

Végezetül a nagy port kavart stadionbezárásról ejtett néhány szót a futballvezető. Véleménye szerint a büntetés jogos, de a zártkapu indokolatlan és méltánytalan. Ez így kicsit furcsán hangzik, de abszolút érthető, mit akart kifejezni vele, és nem is kötnék bele, épp eleget olvashattunk ezen hasábokon is a kérdésről.

Jöhettek tehát a nemzetközi vendégek! Elsőként Ioan Lupescu, aki védekező középpályásként oszlopos tagja volt a '94-es VB-n parádézó román válogatottnak, jelenleg a FIFA Technikai és Fejlesztési Bizottságának tagja. Előadása nem hagyott bennem mély nyomokat, ellentétben az egyik Barcelonás videóbejátszás alatt megszólaló, mögöttem ülő úriemberrel, aki nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott: "azok a finom bokamozdulatok.. ez a foci!"

Miután mindezt kihevertem máris a porondon termett Pierluigi Collina, játékvezető-legenda. Könnyed stílusban előadott, interaktív előadása során a játékvezetésnek több apró csínját-bínját megismerhettük, főleg a tizenöt spori kommunikációját, a felelősségi területek megoszlását, és ami a legfontosabb: szépen illusztrálta, hogy Vad II nem helyezkedett jól, ellentétben az olasz-ír meccs török vonalbírójával, de nehéz dolga lett volna a helyzet megítélésében akkor is, ha pont ott áll, ahol kell. Gondolom, ez cseppet sem vigasztalja.

Végezetül meghallgathattuk Barry Solant is, akire sajnos nehéz volt folyamatosan koncentrálni, egyrészt mert baromi hosszú volt, másrészt pedig kevésbé kötött le. Az ír erőnléti edző hosszasan fejtegette, hogy milyen fontos a játékosok egyéni képzése, ez jelenti mindennek az alapját, hiszen lehet, hogy ami X-nek jó, az Y-nak káros, és így tovább. Videókkal mutatott be több gyorsaság- és erőfejlesztő gyakorlatot, és nagyjából negyed 2-kor fejezte be mondandóját, ami összességében bő órás csúszást jelentett. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a műhely-beszélgetéseken már ne tudjak részt venni.

Jövőre valakikkel ugyanitt!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr735024496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.