Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Nosztalgia rovat -Magyarország -Ukrajna 2-1 1992.08.26

2013.01.26. 18:52 Rich.mond

1992-ben kétszer is megmérkőztünk észak-keleti szomszédunkkal, a fiatal ukrán állam legjobbjaival. Áprilisban simán nyertünk Ungváron, Sallói egy és Kiprich két góljával. Augusztus végén pedig Nyíregyházán rendezték a visszavágót –így életemben először láthattam a magyar labdarúgó válogatottat. Ráadásul a válogatottunk 666. mérkőzését! Érdekesség, hogy Ukrajnával azóta sem játszottunk válogatott labdarúgó mérkőzést.

Szögezzük le: ez nem volt egy sikeres év. Három tétmeccsünkből egyet sikerült megnyernünk, Luxemburgban. Ez már egy olyan esztendő volt, ami előrevetítette az éjsötét, borzasztó sikertelenséggel és rémisztő kudarcokkal teli kilencvenes éveket. A válogatott népszerűsége meredeken zuhant, de bajnokikon még mindig  tele voltak a padsorok. Eszerint az oldal szerint  azért még mindig jócskán volt igény (a mai helyzethez képest) a magyar fodbalra.  Átlagosan 5 és fél ezer szurkoló váltott jegyet bajnokinként. 1992-ben pedig az ukránok elleni mérkőzés helyszínén, Nyíregyházán tombolt a futballáz, hiszen 1984 után újra első osztályú gárdája volt a megyének –mégpedig a Bíró Szabolcs, Drobni, Csehi Zoltán/Tibor/István, a későbbi újpesti Molnár, Cselószki, Kákóczki, valamint a fiatal Szatke által fémjelzett NYVSC (téltől NYFC). Akik nem is kezdték rosszul a bajnokságot, hiszen négy meccs után veretlenül (két győzelem/két döntetlen) álltak. Nem csoda, hogy azon a forró augusztusi napon özönlött a nép a Sóstói Útra, hogy tapsoljon az átalakuló magyar csapatnak.

Ugyanis az ezt megelőző mérkőzésen júniusban Magyarország elszenvedte a mexikói hatos és a máltai döntetlen utáni harmadik megrendítő ütését. Mégpedig a Népstadionban, Izland ellen. A 2-1-es vereség már azt jelentette, hogy nem csupán kikerültünk az élcsapatok köréből, hanem amatőr csapatok (lásd még Mészöly Kálmán: hogyan lehet kikapni egy ilyen…bálnavadász csapattól?” kommentárját pár évvel későbbről) is komoly fejtörést okozhatnak. Az a vereség közel ugyanúgy sokkolta a közvéleményt, mint a hírhedt mexikói 0-6. És akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy a mélypont még nagyon messze volt.

De mint mondtam, Nyíregyházán ez nem annyira érdekelte –még- az embereket és jó tizenkét-tizenöt ezren vonultak ki,hogy tapsoljanak Jenei Imre csapatának. Az Izland elleni kudarchoz képest kimaradt a csapatból gyakorlatilag a teljes védelem –Telek, Simon Tibor, Kovács Ervin, valamint Keller József –sőt, még Vincze Pilu és Kiprich is! Azért a táborban magukat szép számmal képviseltető fradisták így sem bánkódhattak, ugyanis Limperger Zsolt, Lipcsei Péter és Fischer Pál helyet kapott a kezdőben –csereként pedig Balogh Tamás. A BVSC szintén két játékost delegált Cseh András és Bognár György személyében. Muszáj kiemelnem, hogy a kispestiek óriási fölényben voltak a futballpályán, hiszen Petry, Disztl László, Pisont István, Kovács Kálmán, Márton Gábor is játszott aznap.

A nap kakukktojása a siófoki Kámán Attila volt, aki életének első és utolsó válogatottságát ünnepelhette a második félidő  kezdetén. Nézzük, mi történt magán a meccsen!

Egyébként ez volt a teljes összeállításunk: Petry Zsolt (Balogh Tamás 21’) – Disztl László, Lipcsei Péter (Véber György 46’), Cseh András, Nagy Tibor, Pisont István, Bognár György (Sallói István 68’), Limperger Zsolt (Márton Gábor 68’), Lőrincz Emil, Fischer Pál (Kámán Attila 46’) Kovács Kálmán

***

Tömeg volt és pokoli meleg. Ez nem gátolta meg a főlelátóval szemben, a közvetítőállás alatt tanyát verő keménymagot abban, hogy a kor szellemének megfelelően majdnem térdig érő bakancsban feszítsen. Mindenhol kelta keresztek, nyíregyi skinek törölgetik izzadt fejbőrüket. Feltűnően sok a fradista, a pár száz fő felválta élteti a Szparit, a Fradit és a magyar válogatottat. Mindjárt kezdődik! Valaki észreveszi Knézy Jenőt mögöttünk és felharsan a „Húzzál haza! Jenőt haza!” rigmus. A csapatban a legnagyobb sztár Fisher Pali így ő kapja a legnagyobb üdvrivalgást –pedig ekkor már nem a Fradiban játszik. (Kép: www.1899.hu)

A főlelátón egy szem ukrán zászló lengedez.

Bár még javában dúl a skinhead-korszak, mégis angyali türelemmel várjuk, hogy véget érjen az ukrán himnusz. Valamiért az összes versszakot le akarják adni, így öt perc után zendüléshez közeli a hangulat. „Kapcsold már ki baszd meg!”-bömböli egy Fradi-mezes. „Maradjál már, eddig nem játszhatták, hadd énekeljenek egy kicsit!” –inti le valaki. Szerencsére lekeverik a Scse nye vmerla Ukrajinát így kezdődhet életem első válogatott meccse!

Hamar láthatok is egy kapuscserét –a sérült Petryt Balogh Tamás váltja. A román bíróra egyébként egy szavunk sem lehet, mert a hazai csapatnak járó büntetőt habozás nélkül befújja. Fischer sajnos kihagyja. Bosszankodás, de nincs komolyabb idegeskedés, mert egy Ukrajnát nekünk bármikor vernünk kell –a félpályát is alig lépik át a sárgamezesek. Végre gólnak örülhetünk, de aztán kiderül, hogy Kovács Kálmán csak az oldalhálóba bombázott. Később pedig a kapufára. Mindegy, simán meglesz ez!

Az ukránok végül csak átlépik a félpályát a félidő vége felé. Hugyimenkót az Izland után lecserélt védelem sem veszi komolyan. A társát sem, aki majmot csinál az egész hátvéd és középpályás-sorunkból. Az ő nevét nem jegyeztem meg, Hugyimenkóét ellenben igen. A visszagurítást nyugodtan bombázza a kapunk közepébe a labdát 15 méterről.  „Meneküljetek! Meneküljetek!” skandálja automatikusan a tábor, de mivel nincs ukrán vendégtábor, így mindenki marad a helyén.

„Nehogy már a kozákok is leverjenek minket!” méltatlankodik valaki. Igazság szerint akkortájt még a határ közvetlen közelében élőknek is szokniuk kellett azt a szót, hogy „ukrán” és azt a tényt, hogy tényleg létezik egy ilyen nép –nem úgy, mint pl. a belgák.

A fiúk sem hiszik el, hogy a kozákok feléjük kerekedhetnek és tényleg nyomnak. Bár a meccs ettől még csapnivaló, de én tövig rágom a körmömet, hiszen ez életem első válogatott meccse és megrészegít a hangulat. Végre ütésért kizavarnak egy ukránt fél órával a vége előtt, a vendégek már tényleg nem erőltetik a támadásokat. Mi erőltetnénk, de nem megy. „Izland! Izland!”-dühöng a keménymag. Akkor még nem nagyon hívták magukat ultrának. „Mi van, Kovács Kálmán! Megfáztál Izlandon? Itt kiolvadhatná végre, baszd meg!”

Negyed óra van hátra…zúg a Ria-Ria Hungária, valaki bőszen rázza a csengőjét, de az ukrán kapus mindent véd. Tíz perc. Sallói sokadik középre adása végre megtalálja az olvadozó Kovács Kálmánt. Egyenlítünk! Pénztárgépszalagok repülnek, eldurran pár petárda. Akár még győzhetünk is. A román sporttárs kilencven-akárhány perc után sem nagyon akarja lefújni a meccset, így megvárja Lipcsei szólójának a végét és befújja a szabadrúgást, miután a fiatal Fradi-játékost a tizenhatos előtt felrúgják. Jön a váci aranycsapat ikonja (Koszta mellett) és nagyjából a hosszabbítás ötödik-hetedik percében a kapuba kanyarintja a labdát.

Maradék pénztárgépszalag és petárda eldobálása, a bíró azonnal le is fújja a meccset. Bár a közönség és a csapat örül, másnap mindenki fanyalog a mutatott játék miatt. Hazafelé apám csóválta a fejét, de abban egyetértettünk, hogy a jugók kizárása és a Szovjetunió felbomlása miatt ott leszünk az amerikai VB-n. Az oroszok még nem szoktak össze, a gyengécske görög csapatnál pedig még kutyaütő válogatottunk is jobb. Magabiztosan kijelentettem, hogy a 90’-es VB-re való ki nem jutást is nehezen viseltem el, több kudarccal már nem tudnék megbirkózni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr805045327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.