Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Könyvajánló: Városok, stadionok, kocsmák (részlet)

2013.09.17. 12:37 Rich.mond

Mint korábbi bejegyzésünkben már beszámoltunk róla, egyik állandó szerzőnk szeptemberben megjelenteti első regényét, Városok, stadionok, kocsmák címmel. Bár az előzetesen tervezett szeptember elsejei dátum a nyári szabadságolások és technikai problémák miatt pár héttel (talán egy hónappal) későbbre csúszik, de az őszi megjelenés biztosra vehető. Amíg ez a pár hét eltelik, addig néhány részlettel szeretnénk kedvet csinálni az olvasáshoz.

Az első szemelvény egy igen jó hangulatú, több naposra nyúlt túrát elevenít fel. A kispesti szurkolók egy autóbusszal Moldova fővárosát, Kisinyovot célozták meg, hogy szurkoljanak csapatuknak a Nistru Otaci elleni EL-selejtezőben. Olcsó sör, kolozsvári városnézés, vadkemping a Kárpátokban, egy éjszaka a székelyeknél, egy hamisítatlan romániai cigánytelep megszemlélése közelről, eligazítás a gépkarabélyos moldáv rendőrtől, no meg őszinte rácsodálkozás a helyi állapotokra. (Részlet a Kisinyov on tour - Movin' crusin' c. fejezetből).

"...Hála az olcsó, kimeríthetetlen mennyiségű sörnek, most már semmi sem áll a totális lerészegedés útjába. A Grófok érik el legelőször az „aljas” szintet, hogy aztán erre rátöltve továbblépjenek a szórakoztató szintre. Kivéve Kuvaszt, mert őrá kimondottan rossz hatással van a Bucegi. Nevéhez méltóan teherautókra vicsorog.

– Rohadt románok, ellopjátok a magyar fákat! – hörgi egy rönkökkel telepakolt nyerges vontató után.

A Grófok nem elégedettek a dörgedelemmel. Keményebb fellépésre bíztatják.

– Kuvasz, te csak pofázni tudsz! Fogadjunk, nem mersz megrugdosni egy ilyen fa szállítót? – normális esetben a többség helytelenítené az ilyen bátorságpróbákat, de most mindenki tökrészeg. Ráadásul a buszról még Kuvasz sem tud támadást indítani, megállókor meg majd csak lefogják valahogy.

Újból felharsannak a kispesti indulók, a jókedv megint a tetőfokára hág.

– Berakjuk a Kincs, ami nincs-et? – emel ki Dennis a DVD-kupacból egy lemezt.

Üvöltés, éljenzés, taps. A fiatalabbak mindössze tízszer, Dodó és Brazil mintegy százszor látták a filmet. Már a főcímzene fülbemászó dallama beindítja a bugit a lábakban. Az egyébként jó hangú társulat természetesen nem tudja a teljes dalszöveget, de legalább a refrén elfogadhatóan megy.

„ Movin, movin, movin movin, crusin, crusin, crusin, crusin!”

A több liternyi befolyt sör egy része előbb-utóbb persze kifelé kívánkozik.

– Álljunk már meg, Törpapa! –  a Törpapa gúnynevű sofőr egyre nehezebben tudja elviselni Párduc piszkálódásait. A Grófok ökörködése mellett az utazóközönségnek legalább akkora gyönyört okoz az oltogató-művész sofőr-kínzása, mint az altesti humor.

Az öreg sofőr talán érzi, hogy lassan liluló feje kockázatossá teszi a továbbhaladást, ezért húzódik félre egy folyóparton. Ez némi értetlenséget okoz, mert mindenki benzinkutas megállókhoz van szokva. Mosdó, sör, satöbbi. Kavics lép túl a leghamarabb a vadregényes megálló okozta sokkon. Rikoltására madarak tucatjai rebbennek fel a folyót szegélyező ártéri-erdőkből.

– Mit paráztok? Fürdeni a folyóban is lehet! Bucegi meg van még elég, nem? Fürdééééés!

A folyó széles, de sekély. Ráadásul kellemesen langyos. Ideális fürdővíz.

– Angolvécé! – jelenti ki elégedetten Cekker és azonnal használatba venné a természet adta mosdó nyújtotta lehetőségeket. A többiek kavicsok dobálásával bírják rá arra, hogy kissé lejjebb eressze el magát, mert még a strand területén tolta le a gatyáját.

– Törpapa, ez melyik folyó? – érdeklődik Párduc a két buszsofőrnél, akik egy térképet tanulmányoznak felhős homlokkal.

– Öööö, ez a Szamos szerintem…

– Azon nagyon meglepődnék! – húzza össze szemöldökét Drón, miközben éppen gatyára vetkőzik. – Az roppant mód nem erre folyik. Ez inkább a Körös, vagy a Maros.

– Törpapa, ugye tudják, hogy hol vagyunk?

– Hát hogy a faszba’ ne tudnánk már! – az öreg sofőr agya most durrant el. – Mit okoskodsz itt nekem? Pont ott vagyunk, ahol lennünk kell! Nemsokára átérünk a Kárpátokon. Ott leszünk időben, ne aggódj már!

– Szívből remélem! – bólint Párduc és csatlakozik a fürdőzőkhöz.

Brazil és az ikrek a helyi flóra és fauna tanulmányozásával vannak elfoglalva és a fura csörgés-zizegés hangjára keresik a magyarázatot.

– Ezek tücskök – jelenti ki határozottan a Ferraris iker.

– Hogy lennének már tücskök? A tücsöknek nem ilyen hangja van! Ezek kabócák!

– Itt nincsenek kabócák! Ez nem a Földközi-tenger! Magyarországon nincsenek kabócák. Márpedig ez még mindig Magyarország, csak ugye…

– Akkor biztosan csörgőkígyók – legyint Brazil, mert ő máris ráunt az állatvilág rejtélyeire.

A fürdőzés véget ért, a karaván tovahalad. Az öreg sofőr balszerencséjére Párduc nem felejtette el a zavart sofőrtekinteteket és a térképet. Figyelmet kér magának.

– Uraim! Most hívott Samu!

Kérdő tekintetek. Mindenki tudja, hogy a világutazónak esze ágában sem volt végigbuszozni a hetet, hanem repülővel vette célba Kisinyovot. Valószínűleg éppen most húz el felettük.

– Mit mondott?

– Azt mondja, hogy éppen a Csorba-tó fölött köröznek. A pilóták véletlenül Törpapa térképét vitték magukkal és eltévesztették az irányt.

Az ősz üstökű buszvezető pedig céklavörös fejjel markolja a kormányt. A Buceginek köszönhetően a hangulat továbbra is az egekben, közben Dennis a Bud Spencer-Terence Hill szerzőpáros újabb gyöngyszemeit pakolja be a lejátszóba.

– Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!

– Antonio Coimbra de la Coronilla y Azvedo.

– Bunkó vagy, Bugsy!

Leszáll az éj. A térkép már sokadszorra kerül elő a sofőrpárosnál, így egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nem stimmel. Ráadásul a tahográf is ketyeg, így lassan aktuális lesz egy újabb megálló. Egy hat órás megálló. Egy magyar szurkolói busz valószínűleg csemege a román rendőröknek, így jobb nem kísérteni a sorsot. De hol légyen a pihenő? A Kárpátok között egy újabb folyóparton? Vagy egy kihalt faluban, ahol az oláh hegyi emberek reggelre fejszével hasogatják szét az elnyűtt Mercédeszt?

– Törpapa, ezt a kereszteződést már harmadjára látjuk. Ne segítsünk?

– Álljunk meg egy fánál. A mohos oldala mutatja, hogy merre van észak! – ad egy tippet Steve.

– Vagy figyeljük a kamionok mozgását! Azok egészen biztosan Bukarest felé mutatják az irányt! – javasolja Böllér.

Most a fiatalabb sofőr próbálja tartani a lelket matt részeg utasaiban.

– Srácok, harminc kilométerre vagyunk Bacautól. Ott megállunk éjszakára, jó? Kérlek titeket, ne balhézzatok a városban… mi elmegyünk egy szállodába, mert aludnunk kell.

– Mi a rák az a Bacau?

– Az már a történelmi Moldva! – magyaráz tudálékosan Lóri. Részegen, félig lecsúszott szemüvegével úgy néz ki, mint egy eszelős professzor. – Figyelembe véve a sebességet, kiszámíthatjuk a megtett utat. Ha ebből levonjuk a csalinkázást a Kárpátokban, akkor nagyjából-körülbelül tényleg Bacau jön ki. Ha nem csalnak a számításaim. Ha csalnak, akkor valamelyik fenyő tövében kell szorosan összehúzódnunk.

– Kuvasz, te majd őrködsz és elijeszted a medvéket, jó? – bökdösi barátját Cekker.

– Kuvasz? Hé, öcsém, jól vagy?

– Kuvi, szólalj meg!

De Kuvasz nem szólal meg. Fennakadt tekintettel, mozdulatlanul fekszik az ülésében. Igaz, eddig ő volt az egyetlen, aki hajnaltól kezdve egy szemhunyást sem aludt. Csak vedelt, de azt aztán becsülettel.

– Dugjunk cigit az orrába!

– Meg a szájába is!

– Dóri, van rúzsod? – érdeklődnek Dodó barátnőjénél a Grófok.

– Nincs! – vágja rá gyorsan a lány.

– Azért megnézhetnétek először is, hogy él-e még egyáltalán? – javasolja Dodó.

Pofon csattan az öntudatlan Kuvasz arcán, mindenféle látható hatás nélkül. Rángatás, szólongatás… semmi.

– Eh, nem értetek ti ehhez! Fiatalabb koromban mentős tiszt voltam! Mentős-főtörzsőrmester! – jelenti ki a huszonöt éven még mindig innen lévő Böllér, és kezelésbe veszi ájult társát. Szempilláit felhúzza, majd beléjük fúj. Kissé leveses a fújás, de hatásos. Kuvasz felpattan és reflexszerűen hadonászik. Képen töröl valakit, mire visszakézből kap egy taslit. Boldogság hullámzik végig a buszon. Kuvaszt leszámítva mindenkinek tetszett a jelenet. Mogorván meghúz egy bucegis üveget és sértegetni kezdi útitársait.

– Ez már Bacau? – méregeti a semmiből felbukkanó várost Pedró.

– Biztosan… – jelenti ki nem túl határozottan Steve.

– Akkor ezt megúsztuk! Mégsem kell medvét elejtenünk ahhoz, hogy ehessünk! Álljunk már meg egy benzinkútnál a városban, Törpapa!

Bár nem az öreg vezet, a fiatal váltótársa engedelmesen begördül az első töltőállomásra. Mire bárki is felocsúdna, Kuvasz máris az aszfaltot tapodja. A kútkezelő személyzet ugyanolyan bizalmatlan, mint kollégáik bárhol a világon, ha szurkolókat látnak.

– Böllér, vigyázzatok már rá! A franc se akar a bacaui sitten éjszakázni. Addig legalábbis nem, amíg nem ettem egy jó puliszkát!

De már késő. Bár a Grófok tényleg lelkesen szaladnak cimborájuk után, az máris tíz centiméterről néz bele egy szúrós szempárba. Vastag szemöldök, kackiás bajusz. A fehér ing hátán pedig egy felirat, amely nagyon hasonlít a Securitate-ra..."

Címkék: Könyvajánló


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr385519524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.