Mindenhonnan kiküldött tudósítónk hathatós segítségével szerkesztőségünk birtokába jutott egy titkos hangfelvétel. Az ismeretlen helyen és ismeretlen időpontban rögzített beszélgetés hitelességének megállapítását nem tartjuk feladatunknak, mindenesetre hosszas pálinkázás megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy minden kommentár nélkül a sportszerető közvélemény elé tárjuk a felvételen elhangzottakat.
A beszélgetés résztvevői:
Mr. A.N. Onym - a magyar labdarúgó-válogatott néhány napja a legnagyobb titokban kinevezett szövetségi kapitánya. A különböző sztárcsapatokkal és válogatottakkal összesen tizenhét BL-győzelmet, kilenc kontinensbajnoki és hat világbajnoki címet elért szaktekintély játékosként is a legnagyobbak közé tartozott: belső védő létére 317 válogatottsága során 509 gólt ért el, az elit bajnokságokban elért bajnoki és kupagyőzelmei pedig tulajdonképpen megszámolhatatlanok.
A Szakma
- Mr. Onym! Mint Ön is tudja, mi látástól vakulásig a magyar fodball felemelkedéséért dolgozunk, ezért aztán egyértelműen a legnagyobb edzőfejedelem megszerzése volt a célunk, és ennek érdekében nem ismertünk lehetetlent!
- Uraim, hagyjuk a felesleges köröket! Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy akkor is rám esett volna a választásuk, ha nem tök ingyen vállalom el ezt a pozíciót!
- Természetesen! Mi csak egyszerűen a legjobbat akartuk, bármi áron! Na nem mintha nálunk nem lennének legalább ennyire felkészült és eredményes szakemberek, de talán Önnek sem árthat, ha közelebbről megismeri a fodballkultúránkat, ezzel is szélesítvén látókörét!
- Számomra megtiszteltetés, hogy egy olyan válogatott kispadját foglalhattam el, amelynek egykoron Schlosser, Sárosi, Puskás, Kocsis, Hidegkuti vagy éppen Kapcsos Vince is a tagjai lehettek. A mai napig jól csengő nevek ezek a nemzetközi futballban, és ezúton is gratulálni szeretnék a legendás 6-3-as diadal közelgő 60 éves évfordulójához! És igen, igen, igen! Szeretném megismerni az Önök közegét!
- És ebben mi majd segíteni fogunk Önnek! Számíthat ránk bármiben!
- Ezt én előre is köszönöm! Azonban be kell valljak valamit! Az elmúlt néhány napban, amióta biztossá vált a kinevezésem, álruhában, álbajusszal és egy Valderramától kölcsönkért parókában látogatást tettem néhány intézményükben!
- Hogy mit csináltál???
- Megnéztem néhány klubot, mérkőzést, edzőközpontot, akadémiát. Ha szabad, akkor ezzel kapcsolatban lenne néhány kérdésem és észrevételem!
- Ugye megmondtuk, hogy van még mit tanulnia! Na, hát mégis mik lennének azok a kérdések és észrevételek?
- Mindjárt az első nap például Alsófelsőn voltam, megnézni az egyik korosztály edzését. Feltűnt, hogy egy nagyon alacsony, nagyon kövér, nagyon tohonya, nagyon ügyetlen és nagyon nagyképű gyerek is a csapat tagja. Mivel a fiatalok képzése és a minél jobb csapatszellem kialakítása az egyik legfontosabb dolog, így ennek érdekében ezt a fiatalembert azonnal el kell távolítani a csapatnak még a környékéről is!
- Őőőő, azt mondja, Alsófelsőn járt? Az a helyzet, hogy természetesen jól ismerjük az említett fodballistát, hiszen mi mindenkiről mindent tudunk, aki a fodball világában tevékenykedik. Egy végtelenül tehetséges gyerek, nagyon fontos láncszeme ő a helyi gépezetnek. Nem mellesleg egy nagyon magas rangú politikusunknak a keresztfia, ugye világosan fogalmaztunk? Mi van még?
- Még aznap délután átmentem Középfalvára is, megnézni egy utánpótlásmeccset. Egy hamis ÁNTSZ-igazolvánnyal bejutottam a konyhára is, ahol áldatlan állapotokkal találkoztam. Ezeknél a gyerekeknél fontos lenne a megfelelő táplálkozás, a szakács ennek ellenére olcsó, silány ételekből ehetetlen kosztot főzött!
- Nos, igen, Középfalvával kapcsolatban is mindent tudunk. Az a helyzet, hogy már többször is ellenőriztük, és mindig mindent a legnagyobb rendben találtunk ott is. Egyébként annak a cégnek a vezetője, aki az alapanyagokat szállítja a konyhára, egy nagyon kedves régi edzőkollégánknak az unokaöccse. A séf pedig az egyik funkcionáriusunk feleségének az első házasságából származó fia, kiváló szakember! Egyéb?
Talán ezzel készült a felvétel...
- Tegnapelőtt megnéztem egy bajnoki mérkőzést is, ahol válogatott kerettagok is játszottak. Nem volt egyszerű ez a regisztráció, de most nem is ez a lényeg. Arra gondoltam, hogy a külföldön játszókat is rendszeresen meg kellene néznem, hiszen úgy látom, a legjobb formában lévő légiósok közül alig-alig tagja valaki a keretnek!
- Hát ugyan minek fárasztaná magát a sok utazgatással? Mi ezeket a játékosokat járókás koruk óta ismerjük, legyen csak teljesen nyugodt, mi majd mindig a legjobbakat fogjuk Önnek ajánlani! A külföldi utazásokra különben is van egy jól bejáratott stábunk. Mindegyikük elismert szakember, a legkevésbé felkészültnek is legalább megye III-as rutinja van! De hát mit számít az, nem igaz? A lényeg, hogy a papírjaik rendben legyenek! Van még valami nyűgje?
- Közben eszembe jutott, hogy a másodedzőm ma este száll le Liszt Feri-hegyre! Évtizedek óta velem dolgozik, már szavak nélkül is megértjük egymást. Tökéletesen megbízom benne!
- Ugyan, ugyan, hát minek ide másodedzőt hozni? Még egy idegent? Nincs nekünk erre időnk, a következő világversenyen már tényleg ott kell lennünk! Vannak nálunk nagyon jól képzett ifjú titánok, akik ismerik a közeget, és mindenben segíteni tudnak Önnek!
- Na de legalább az utánpótlás válogatottak élére…
- Kérjük, kivétel nélkül mindegyikük tökkkkkéletesen alkalmas a feladatra! Legyen csak teljesen nyugodt, mindegyik tudja, hogy mit csinál. Pontosan azt, amit mondunk nekik, különben...
- De hát évek óta nem jutottak ki sehova! A mi országunkban a gyerekek ebben a korban már stabil kezdők a válogatottakban, meg a legnagyobb klubcsapatokban is!
- Ja kérjük, a maguk országában… Más nyelv, más emberek, más szokások. Nevetséges!
- Azt is hallottam még, hogy Önöknél bizonyos személyek bizonyos juttatásainak ellenében bizonyos játékosok privilégiumot élveznek.
- Ezt az utolsó előtti szavát mink ugyan nem is értjük, de akkor is kikérjük magunknak! Aki ilyet állít, arról gondoskodni fogunk, hogy egy életre eltűnjön még a fodballpályák környékéről is!
- Na de ezt egy olyan mellőzött játékos kapcsán hallottam, aki minden idényben kétszázötven gól felett teljesít!
- Igen, de a szülei nem hajlandóak… Akarjuk mondani, még fejlődnie, erősödnie kell! Ha megjön az esze… akarjuk mondani, ha ugyanígy fejlődik továbbra is, akkor majd visszatérhetünk a témára!
- Arra gondoltam, hogy a válogatott meccsek közötti szünetekben továbbképzést tarthatnék az Önök szakembereinek! Esetleg nyelveket is tanulhatnának!
- Minek? A mi szakembereink folyamatosan képezik magukat, és egyébként is a lehető legjobb alapokat kapták meg! A fodball nyelvét beszélik, ez itt a lényeg! Még valami?
- Nézzék, én egy úriember vagyok, akit az adott és leírt szava kötelez. Én elvállaltam ezt a megbízatást, de ezek után ehhez én nem vagyok hajlandó ingyen adni a nevemet. Beszéljünk az anyagiakról, és akkor Önök is megúszhatják a pereskedést!
- Na most az itt a kérdés, hogy például szponzorokat tud-e hozni esetleg?
- Ne vicceljenek már, azért van némi nevem a szakmában...
- És ezekből esetleg nekünk is csurranna-cseppenne valami? Mondjuk ha úgy kötnénk a szerződést, hogy...
- Bánom is én, jut is marad is! Csak már jó lenne elkezdeni a munkát, mert holnap újabb sorsdöntő meccset játszik a válogatott! És még alig ismerem a játékosokat…
- Akkor most mi is kérdeznénk egyet, ha lehet! Van magánál toll és papír?
- Persze. Miért?
- Mert akkor diktálnánk a kezdőcsapatot…
(A felvétel itt valami miatt megszakadt...)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: