1933. február 18-án született Sir Bobby Robson, az angol válogatott egykori játékosa és szövetségi kapitánya.

Bobby Robson egy észak-kelet angliai bányászcsaládba született, 15 évesen inasként maga is a bányaiparban kezdett el dolgozni, munka mellett focizva, amikor tudott. Két évvel később az akkor első osztályú Fulham profi szerződést ajánlott neki, így Londonba költözött. Bár a Fulham nem sokkal ezután kiesett, 1956-ban a West Bromwich Albion rekordigazolásaként tér vissza a legjobbak közé. Később visszaigazolt a Fulhamhez, de játékosként továbbra is elkerülték a sikerek. Válogatott karrierje se volt túl gyümölcsöző, összesen hússzor húzhatta magára a háromoroszlános mezt, az 1962-es VB előtti egyik utolsó felkészülési meccsen megsérült, így a VB-t ki kellett hagynia és többé nem is került vissza a válogatottba.

A Fulham játékosaként balról (1952-ben) és a WBA mezében jobbról (1960-ban)

Edzői pályafutása, ha lehet, még rosszabbul indult: 1967-ben a Vancouver Royals csapata szerződtette, de mire elkezdhette volna a munkát, a csapat összeolvadt a Puskás Ferenc vezette San Francisco Golden Gate Gales-szel. Robsonnak felajánlották a másodedzői posztot, de ő inkább visszament a Fulhamhez, akikkel immáron edzőként is sikerült kiesnie, a következő szezonban pedig kirúgták.

Így került a nevenincs vidéki kiscsapat Ipswich Town élére, akiknek addigi egyetlen számottevő eredménye egy 1962-es bajnoki cím volt, nem kisebb név, mint Alf Ramsey vezényletével. A hetvenes években szinte végig az élbolyban tartotta őket, de a történelemkönyvekbe a 78-as kupagyőzelemmel írta be magát, három évvel később pedig még az UEFA Kupát is besöpörték, az AZ Alkmaart verve a döntőben. Ráadásul mindezt jórészt saját nevelésű játékosokra alapozva.

Az Ipswich Town managereként

Nem érhette hát meglepetésként az angol futballszövetség megkeresése, és az 1982-es VB után nyolc évig volt szövetségi kapitány, legjobb eredménye kétségkívül az 1990-es VB elődöntőjébe jutás volt, ahol... és ezt a mondatot be se kell fejeznem (De azért a futballcsecsemők kedvéért: igen, a németek nyertek tizenegyesekkel...).

Közös öröm Gascoigne-nyal az 1990-es VB-n

Ezután európai körútra indult: a PSV-vel és a Portóval két-két bajnoki címet nyert, a Barcelonát pedig egy spanyol kupával és egy KEK-győzelemmel gazdagította. Az ő tolmácsaként kezdte edzői karrierjét José Mourinho, de sokat köszönhet neki André Villas-Boas is.

A Barcelona kispadján

Végül, 1999-ben, visszatért ahhoz a klubhoz, amelyiknek gyerekkorában is szurkolt, ahova apja minden szombaton kivitte és ahol a kis Bobby példaképe, a legendás gólvágó, Jackie Milburn is játszott: a Newcastle Unitedhez. A kiesőhelyről rövid időn belül BL-selejtezőig, majd UEFA Kupa negyeddöntőig jutott velük.

A Newcastle mestereként Alan Shearer-rel

A Newcastle után már csak kisebb munkákat vállalt el, egészsége egyre jobban megromlott. Csaknem két évtizedes(!) küzdelmét a rákkal 2009. július 31-én veszítette el. Mondhatni, hosszabbítás után tizenegyesekkel.

Sir Bobby Robson karrierjének fenti tételes felsorolása azonban fabatkát sem ér. Nem lehet belőle megérteni, ki is volt ő valójában. Amikor halálhíre felröppent, az egész angol futball gyászba borult. És ez nem túlzás, a mai életre-halálra futballban már-már elképzelhetetlen módon mindenki szerette és tisztelte: játékosok, szurkolók és az ellenfél szurkolói is. Címeinek se szeri, se száma, lovaggá 2002-ben ütötték, Newcastle és Ipswich díszpolgára lett, még posztumusz FIFA Fair Play díjat is kapott. De mindenekelőtt végtelenül közvetlen, jó humorú és talpig úriember volt.

Szobra a newcastle-i St. James' Park stadion előtt