Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Mi, kispestiek

2014.03.12. 09:48 Nóbádi iz der

Puskás Ferenc vitathatatlanul minden idők egyik legnagyszerűbb labdarúgója volt, és minden kétséget kizáróan a mai napig az egyik legismertebb magyar világszerte. Annak ellenére, hogy páratlanul sikeres pályafutása során a kispesti és a madridi csapat mezén kívül soha sem húzta magára másik klubcsapat szerelését, mi, kispestiek egy pillanatig sem gondoljuk azt, hogy a Magyar Köztársaság Magyarország fővárosának XIX. kerületében ezt a halhatatlan zsenit jogunkban állhat kisajátítani magunknak. Nem gondolhatjuk ezt, hiszen mi is úgy látjuk: Öcsi bácsi tehetsége, embersége és emléke nem csak a miénk, hanem mindenkié, aki hozzánk hasonlóan tiszteli és imádja ezt a sokszor az egekig felmagasztalt, de sokszor bizony a szürke föld poráig lesajnált sportágat.

Puskás Ferencre mi, kispestiek joggal lehetünk büszkék. Azt pedig soha sem fogjuk eltűrni, hogy mások próbálják meg magukénak tudni az érdemtelenül megvásárolt, látszólagos dicsőséget. Azért csak látszólagos ez a dicsőség, mert a pillanatnyi napsütéstől függetlenül azért valószínűleg nem lehet egy túlságosan felemelő érzés, amikor bizonyos élőlényeket - bárhol is járjanak, bármit is mondjanak vagy írjanak - gyakorlatilag egységesen, tömény undorral és zsigerből utál mindenki.

purczeld-haz.jpg

Száz és ezer helyen, százszor és ezerszer elmondtuk és leírtuk már, ezért hát nem csak a vörös-fekete érzelmű szimpatizánsok vannak tisztában a történelmi hagyományokkal: Puskás Ferenc szülői háza a sportág másik halhatatlan géniuszáról, a gyerekkori jóbarátról, Bozsik Józsefről elnevezett kispesti stadion mai füves edzőpályának területén egykor álló úgynevezett „városi házaknak” az egyike volt. Az Aranycsapat zseniális ötöse és tízese is innen - de leginkább a közeli Lipták grundról - indult el annak idején, hogy páratlan és kitartó szorgalmukkal, valamint kivételes tehetségükkel végül az egész sportvilágot meghódítsák.
Bozsik „Cucu” és Puskás „Öcsi” pályája vitathatatlanul Kispestről indult (Bozsiké itt is ért véget...), de ettől még az egész magyar labdarúgás, sőt, a világ futballja is joggal érezheti és tudhatja magáénak ezt a két korszakos – sőt, korszakokon átívelő – zseni örökségét.

Azt viszont mi, kispestiek soha sem fogjuk eltűrni és elviselni, hogy a semmiből felkapaszkodott, múlttal és hagyományokkal egyáltalán nem, a pillanatnyi hatalommal együtt járó elképesztő gőggel és mérhetetlen cinizmussal viszont jócskán felvértezett, a húsos fazékért folyamatosan remegő percemberkék akárcsak egy kósza pillanatig is bármilyen jogot formáljanak Puskás Ferenc vagy a többiek nevére.

Mi, kispestiek köszönettel és tisztelettel tartozunk a rivális szurkolótáborok képviselőinek az elmúlt napokban tanúsított viselkedésükért, a mellettünk való kiállásukért. A több éves, esetenként több évtizedes rivalizálást, néha bizony ellenségeskedést félretéve most szinte egy emberként áll ki mellettünk újpesti, ferencvárosi, angyalföldi, győri, debreceni, diósgyőri, pécsi és a többi jó érzésű szurkolótársunk, akiknek hozzánk hasonlóan undoruk és hányingerük támadt ettől a mérhetetlen gyalázattól. A hétköznapok - pláne a hétvégék - során nem feltétlenül szeretünk benneteket (na jó, talán ti sem bennünket...), de most mégis köszönjük nektek a szolidaritást! Respect!

Nem túlzás azt mondani, hogy a felelősségünk most óriási, és ez a felelősség közös. Együtt kell ugyanis tovább vinnünk a lángot, és mindig közösen kell kiállnunk az égbekiáltó hazugságok és az arcpirító és gyomorforgató igazságtalanságok ellen. Hiszen ugyanúgy mi, kispestiek is felemelnénk a hangunkat, ha például Szusza Ferencről Alsóbüdöskén, Albert Flóriánról Középszutykoson, vagy éppen Farkas Jánosról Felsőmocskoson neveznének el bármit is a legális szellemi örökösök egyetértése és hozzájárulása nélkül. (Legális szellemi örökösök alatt természetesen az elkötelezett szurkolókat értem, nem pedig a pénzsóvár és gátlástalan hullarablókat.) Sajnos most azt kell látnunk, hogy ami egyébként gusztustalan, az "papíron" valahogy mégis legális lehet...

Igen, együtt kell vinnünk a lángot, hiszen egyikünk sem tűrheti el a tények, és ezáltal a történelem elvtelen és undort keltő meghamisítását. Nem tűrhetjük el továbbá a mérhetetlen butaságot, a pökhendi gőgöt és a hányaveti cinizmust sem. Pláne olyanoktól nem, akiknek sem múltjuk, sem pedig jelenük sincsen. Erősen bízunk benne, hogy jövőjük sem...

A vélt vagy valós hatalom egy nagyon-nagyon mulandó virág. A pénzért vagy nyelvcsapásokért vásárolt "pozíció" is többnyire csak addig tart, ameddig kedvező a széljárás. Érdekes jelenség, hogy a közutálatnak örvendő, gyakran még a saját házuk táján is mélyen megvetett, a hátuk mögött még a saját közegükben is harsogva kigúnyolt figurák általában azt szokták gondolni, hogy őket az ellenkező állásponton lévők irigylik. Pedig az irigység és a megvetés fogalma legalább olyan távol áll egymástól, mint a hagyományok tiszteletteljes őrzése a megvásárolt örökség feletti pöffeszkedéstől.

A tűz közelében maradásért minduntalan remegőket különben sem irigyelni, hanem leginkább szánni szokás. Nem lehet könnyű úgy élni, ha valakinek mások kezében van a sorsa és a pozíciója, ha folyamatosan ki kell szolgálnia másokat, hogy még holnap is süssön majd rá a napocska. Nem lehet könnyű úgy élni, ha valaki csak mások védőszárnya alatt, gyakran utasításra mer bátornak lenni, és még ahhoz sincs elég intelligenciája, hogy észrevegye: valójában ő nem más, mint csak az általa dicsőítettek bábocskája. És vajon mire megy az ember esetleg egy újabb ezer forint jogdíjjal, a kiszeltündei mélységeket idéző közös fotózkodásaival, a főnökök felé való újabb és újabb görcsös megfelelési vágyával, ha közben szinte senki sem szereti?

Nem lehet könnyű úgy élni, ha valaki tehetségtelen.

Öcsi bácsinak viszont szerencsére bő kézzel mérte a sors a talentumot. Különben nem történhetett volna meg az, hogy a Lipták grundról egykor elindult sváb kissrác neve, gyermekkorának és első sikereinek helyszíne, valamint a soha el nem felejtett és meg nem tagadott hazájának külföldi elnevezése mindörökké összeforrott volna az alábbi Szentháromságban:

PUSKÁS - KISPEST - HUNGARY

 

 Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk két állandó szerzőjének regényét. Lepje meg szórakoztató magyar könyvekkel szeretteit, barátait Újévre, születésnapra, vagy névnapra! Városok,stadionok kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. Facebookon isA linkre kattintva minden további információ megtalálható a könyvről (ajánló, részlet, hol kapható? - pl a Honvéd Ajándékboltban). Ezen felül ajánljuk blogunk másik állandó szerzőjének e-könyvét is, melynek címe, a Nagy titok.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr815855213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JanoKiraly 2014.03.12. 16:16:29

Mocskos felcsúti "akadémia,útállak!
süti beállítások módosítása