1948. június 14-én született Rothermel Ádám, a Tatabányai Bányász és az Újpesti Dózsa egykori válogatott kapusa.
Tizenhat évesen lett a Fővárosi Autóbusz SE (a BKV Előre elődje) igazolt labdarúgója. Két évvel később, már stabil kezdőkapusként, mikor csapata az NB I/B-be feljutott, nem követte csapatát, hanem elfogadta a Tatabányai Bányász invitálását.
A Tatabánya 1967-es csapatképén, az álló sorban balról a negyedik
Öt idényt töltött el Tatabányán, 96 bajnoki találkozón lépett pályára.
A Tatabánya egyik 1971-es bajnoki találkozója előtt (forrás: Regős László: Tatabányai futballtörténelem)
Éles szemű és jó fejszámolási képességekkel rendelkező olvasóimnál most elképzelhetően bejelzett a naptár-szeizmográf. Ha aktuális főhősünk 1967-től öt szezont töltött Tatabányán és 1974-ben igazolt az Újpesti Dózsába, jogosan merülhet fel a kérdés, mi történt Rothermel 1973-as esztendejével. Nos, a helyzet leginkább a következő történethez áll a legközelebb: mint mindenki, ő is egy kis vidéki csapatból fővárosi nagycsapatba akart igazolni. Nem működött ez olyan egyszerűen akkor, ahogy ma hinnénk. Egész egyszerűen egy évet ki kellett várnia, hogy simán eligazolhasson.
1972-ben tagja volt a Magyar Kupa (MNK) döntős csapatnak.
Egy magabiztos mozdulat
1974-ben igazolt az Újpesti Dózsába.
A legendás 8:3-as mérkőzésen
Hét szezont játszott Újpesten, ezidő alatt 112 elsőosztályú mérkőzésen szerepelt.
Az 1974-es bajnokcsapatban az álló sor balszélén
A Dózsával háromszoros magyar bajnok volt.
Az 1978/79-es bajnokcsapatban
Kétszeres bajnoki ezüstérmes és egyszeres Magyar Kupa (MNK) győztes, illetve bajnoki bronzérmes volt.
Féltérden - az egész csapattal együtt - a rossz emlékű bilbaói mérkőzésen 1976 szeptemberében
1982 tavaszán védett az NB II. keleti csoportjában a középmezőnyben vegetáló SBTC-ben. Nagy erősítést jelentett: hét meccsen védett, s vele veretlen maradt a fekete-fehér alakulat. A Soroksári VOSE-ban fejezte be pályafutását.
Rothermel Ádám már nevelőegyesületéből bekerült a korosztályos válogatottba. 1970 és 1976 között az A-válogatott címeres mezét 13 alkalommal húzhatta magára.
Az 1970 szeptemberi magyar-osztrák magyar együttese. Balról, jobbra: Bene, Rothermel, Páncsics, Vidáts, Noskó, Konrád, Göröcs, Megyesi, Fazekas, Dunai II., Karsai. Ez volt a második válogatott mérkőzése
1972-ben, Münchenben, olimpiai ezüstérmet szerzett.
Az olimpiai keretben 1972-ben az álló sor jobb szélén Illovszky Rudolf mellett
Pályafutása befejeztével rendőrtisztként dolgozott nyugállományba vonulásáig.
Rothermel Ádám (jobbra) 2013-ban, régi játszótársak (Sarlós András és Dunai Ede) között
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: