Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, A-Cs

2014.07.17. 18:03 maribor_

Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg – három évtized múltán – közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet – de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel legújabb sorozatunkat!Ket_evtized_magyar_kapusai.jpg

 

Andrusch József

A népszerű Csufi a nyolcvanas évek kispesti aranycsapatának egyik meghatározó, emblematikus figurája volt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Andrusch_Jozsef.jpgAndrusch József 1985-ben a Budapesti Honvéd kapusaként

Bár a kapusok kortalanok, az 1956-os születésű hálóőr elég későn, a huszonhetedik életévében robbant be a köztudatba. Andrusch tizennégy évesen lett az Újpesti Dózsa igazolt labdarúgója. Mikor kiöregedett az ifi korosztályból, útja a Hódmezővásárhelyi Porcelán csapatához vezérelte. Innen került az akkor másodosztályú Volán SC-be, majd 1980-ban Dorogra.

1982-ben a Görögországba igazoló Gujdár Sándor helyére szemelték ki őt a Budapesti Honvédnál. Kispesten öt szezont töltött el, 128 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ebből 52 találkozót hozott le "nullára", azaz nem kapott gólt. A Honvéddal három bajnoki címet nyert zsinórban, ezen kívül egyszeres magyar bajnoki bronzérmes, Magyar Kupa (MNK) győztes és kupa ezüstérmes volt a piros-fehérekkel.

1987 és 1990 között a Vasas kapusa volt, itt 75 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

Bár Mezey György szövetségi kapitány nem vele tervezte a mexikói labdarúgó világbajnokság selejtezőinek kapusposztját megoldani, az élet váratlan lehetőséget hullajtott az ölébe. Az 1984-es bundabotrány egyik "áldozata" az elsőszámú válogatott kapus, a csepeli Kovács Attila volt, így eltiltását követően 1984  nyarán már Andrusch-sal kezdődött a válogatott összeállítása. A selejtezők elején ő védett, sőt, a rotterdami mérkőzésen döntő érdemeket szerzett, hogy válogatottunk idegenben legyőzte Hollandiát.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Andrusch_Jozsef-Rotterdam.jpgAndrusch életének egyik legnagyobb mentése, Rotterdamban kivédi Frank Rijkaard fejesét

1986-ig 5 alkalommal védte a magyar válogatott kapuját, tagja volt a Mexikóban szerepelt válogatott keretnek, de pályára nem lépett.

Andrusch József még pályafutása alatt diplomázott borászként a Kertészeti Egyetemen, később edzői képesítést szerzett a Testnevelési Főiskolán. Magánemberként sikeres üzleti vállalkozást vezet, de a sporttól sem szakadt el teljesen. Volt Kispesten klubalelnök, Egervári Sándor mellett pedig a válogatott kapusedzője. Jelenleg Pintér Attila szövetségi kapitány munkáját segíti.

 

Balázs Zsolt

Az 1956-os születésű labdarúgó szülővárosában, Balassagyarmaton ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Tehetséges kapus lévén hamar felfigyeltek rá a régió akkori NB I-es csapatában, a Salgótarjáni BTC-nél. Alig húsz évesen itt mutatkozhatott be az első osztályban. Ez volt az egyetlen meccse a SBTC csapatában, néhány év padozás után 1981-ben a ZTE csapatához került. Neve egybeforrt a kor zalaegerszegi labdarúgásával. Hét szezont töltött el a zalai kék-fehéreknél, 290 bajnoki találkozón léphetett pályára.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Balazs_Zsolt_ZTE.jpgBalázs Zsolt 1986-ban (a kép csalóka, ritkán került padlóra)

Legjobb eredménye két bajnoki negyedik helyezés.

1988-ban igazolt a Rába ETO csapatához, de két szezon alatt mindössze 9 bajnoki találkozón védett.

Aktív pályafutásának befejezése után kapusedzőként kezdett dolgozni. A mai napig egykori klubjának alkalmazásában áll, a Zete NB II-es csapatánál és a klub utánpótlásában is tevékenykedik.

 

Bicskei Bertalan

Az 1944-es születésű egykori labdarúgó talán a mai generációnak már csak edzőként ismerős, pedig ő is remekül illeszkedik kapusként a sorozatunkba.

Labdarúgó pályafutását tizenöt évesen a Ferencvárosi TC-ben kezdte, ahonnan három év múlva a MOM SE (fiatalabbaknak: a mai MOM Pláza helyén állt egykori focicsapat pályája - a szerkesztő megjegyzése) igazolta le. A következő idényt már a Veszprémi Haladás kapusaként kezdte, újabb egy év múlva, 1965-ben került a Budapesti Honvédhoz.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Bicskei_Bertalan_Honved.jpgEgy parádés Bicskei védés a Honvéd kapusaként, 1971-ből

Kilenc szezon alatt 198 bajnoki mérkőzésen szerepelt, kapus létére 1 gólt szerzett, persze, hogy büntetőből. Érdekesség, hogy 1973 őszén, a KEK (Kupagyőztesek Európa Kupája, az EL egyik elődje) első fordulójában az ő tizenegyesével ment tovább a Honvéd a skót Aberdeen elleni szétlövésben. A kispestiekkel két bajnoki ezüstérmet és három Magyar Kupa (MNK) második helyet szerzett.

1974-ben igazolt az MTK-VM-be.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Bicskei_Bertalan_MTK.jpgAz MTK-VM kapusaként 1975-ben

A kék-fehéreknél két szezon alatt 42 bajnoki találkozón lépett pályára, egy Magyar Kupa (MNK) ezüstérmet szerzett. Aktív játékos pályafutását 1976-ban, harminckét évesen fejezte be.

A magyar labdarúgó válogatottban, bár többször volt kerettag, csak egyszer léphetett pályára.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Bicskei_Bertalan_valogatott.jpgBicskei Bertalan címeres mezben

Igaz, ezt az egyetlen mérkőzést, 1973-ban a svédek elleni 3:3-s VB-selejtezőt (ezen a mérkőzésen dőlt el végleg, hogy nem leszünk ott az 1974-es labdarúgó világbajnokságon - a szerkesztő megjegyzése) inkább tragikusan élte meg. Két találatban kissé, a harmadikban, Ralf Edström fejesgóljában pedig nagyon benne volt.

Labdarúgó pályafutása után az edzői pályát választotta. Negyedmagával azon kevesek közé tartozott, aki elvégezte a híres kölni edzői főiskolát. Edzői pályafutásának összes állomását nehéz is lenne felsorolni, legnagyobb sikere szövetségi kapitányként az 1984-es ifjúsági EB aranyérem. Magyarországon többek között  az MTK-VM-nél dolgozott pályaedzőként, itt később vezetőedző is lett. Irányította még a Honvéd (itt kétszeres magyar bajnok és egyszeres Magyar Kupagyőztes lett), a Videoton és az Újpest edzéseit, Győrben pedig a szakmai igazgató posztot töltötte be. 45 alkalommal volt a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. Külföldön Svájcban, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Kínában is dolgozott klubcsapatoknál, volt szövetségi kapitánya a maláj és a libériai labdarúgó válogatottnak. 1997-ben mesteredzői címet szerzett.

2011 júliusában, rákban hunyt el.

 

Bodnár László

Az 1959-es születésű Bodnár tizennégy évesen lett szülőhelye, az Ózd melletti bányásztelepülés, Bánszállás igazolt labdarúgója. Mivel már ifistaként is kivételes reflexekkel és képességekkel bírt, két év múlva már a DVTK korosztályos csapatának volt az igazolt labdarúgója. Ezután egy évig a Leninvárosi MTK (ma Tiszaújváros - a szerkesztő megjegyzése) csapatában védett. 1977-ben igazolta le a még mindig csak tizennyolc éves Bodnárt az Újpesti Dózsa, mivel Rothermel Ádám mögé kerestek egy helyettest, kissé már a jövő kapuskérdésének megoldására is.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Bodnar_Laszlo_Dozsa_1977_78.jpgBodnár László az 1977/78-as bajnokcsapatban, a felső sor balszélén

Mivel 4 találkozón pályára lépett, ezért rögtön magyar bajnoknak is mondhatta magát. Szerencsecsillaga azonban hamar leáldozott a lila-fehéreknél, hiszen ekkor tűnt fel a tartalékbajnokságot megnyerő csapatban Tóth Zoltán. Utóbbi története sokunk előtt ismert (gyakorlatilag Tóth a berobbanása pillanatában disszidált is - a szerkesztő megjegyzése), Bodnár pályafutása is másként alakulhatott volna, ha marad(hat) még egy idényt Újpesten. A Megyeri útról Pécsre vezetett útja, valószínűleg ő maga sem járt rosszul a váltással. Egy darabig Katzirz Béla tartalékjaként, majd a válogatott kapus Portugáliába igazolása után elsőszámú kapusként számoltak vele a PMSC-nél. Tizenöt (!!) szezont töltött el Pécsett, ezalatt 225 bajnoki találkozón lépett pályára.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Bodnar_Laszlo_PMSC.jpgA PMSC kapusaként 1985-ben

A PMSC-vel egy-egy bajnoki ezüst-, és bronzérmet, Magyar Kupát, illetve kupa ezüstérmet szerzett. Bodnár nevéhez két "góltalansági" rekord is fűződik. Az 1985/86-bajnokságban 649, a következő idényben pedig 732 percen keresztül nem kapott gólt. 1990-ben Kolumbia ellen a magyar labdarúgó válogatott címeres mezét is magára ölthette.

1992-ben a német Union Berlin csapatához igazolt. Idény közben hazajött a BVSC-be, ahol 3-szor kapott lehetőséget, majd egy év múlva Garami József Újpestre csábította, ahol 10 mérkőzésen védett. Újpest után már csak alacsonyabb osztályú csapatok jutottak neki. A civil életben helyezkedett el, de munka mellett, ötven felett még mindig védett a megyei bajnokságban.

 

Bolemányi János

A hetvenes évek egyik meghatározó, korszakos kapusikonja volt, elsősorban Zalaegerszegen, de tulajdonképpen országszerte tisztelték és elismerték. Az 1944-es születésű kapus Komlón kezdte a labdarúgást, még ifistaként került Kiskőrösre. Innen előbb a Pénzügyőr SE, majd a Budapesti Spartacus játékosa lett. 1968-ban került a Vasashoz, 11 mérkőzésen szerepelt, így ő is hozzátett ahhoz, hogy a Ferencváros és az Újpesti Dózsa mögött az angyalföldiek is felértek a dobogóra. A következő idényt már az akkor frissen az NB1/B-be felkerült Zalaegerszegi TE csapatában kezdte.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Bolemanyi_Janos_ZTE.jpgEgy legendás láb elé vetődés

Tizenhárom szezon alatt 108 NB I/B-s és 188 NB I-s bajnoki találkozón szerepelt a zalai kék-fehéreknél. Kivételes képességű hálóőr volt, legendás volt a rávezetett, egy az egyben helyzetek hárításában. Sokak szerint akár többszörös válogatott is lehetett volna, azonban balszerencséjére egy olyan korban született, amikor a posztján abszolút túlkínálat volt az NB1-ben. Ráadásul ebben az időben eleve csak nagyon kevesen kerülhettek vidékről a tűz közelébe. A Zalaegerszeg után, mint oly sok egykori csapattársa, a Keszthelyi Haladáshoz igazolt, ahol közel negyven éves koráig védett az NB II-ben. Visszavonulása után még hosszú évekig volt a Zete kapusedzője.

2010 augusztusában, hatvanhat éves korában, pár héttel fia halála után, váratlanul hunyt el. Azóta Zalaegerszegen rendszeresen tartanak tiszteletére teremfoci-emléktornát.

 

Borbély László

A hazai labdarúgópályákon leginkább csak Dagadt becenévre hallgató kapus 1942-ben született. A legendás magyar tartalékok közül talán ő szerezte vitrinjébe a legtöbb címet, úgy, hogy közben ő is letett valamit epizódistaként az asztalra. Az újpesti Chinoin SC-ben kezdett futballozni, az ifiből kiöregedve felnőttként is ott védett a húszas évei elejéig. Innen került a másodosztályú Ózdi Kohászba. 1966-ban egy Ózd-Újpesti Dózsa Magyar Kupa (MNK) mérkőzésen került képbe, ahol a lila-fehérek ugyan 5:2-re nyertek, de parádés alakítást nyújtott (ne feledjük, ez az a korszak, amikor a Dózsa rendszeresen hét, nyolc, vagy kilenc gólokkal küldte haza ellenfeleit a Megyeri útról - a szerkesztő megjegyzése), így a következő szezont már Újpesten kezdte, Szentmihályi Antal tartalékjaként. 1973-ig mindössze 22 bajnoki találkozó jutott neki, de kupameccseken rendszeresen védett, sőt, a nemzetközi kupákban is lehetőséghez jutott.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Borbely_Laszlo_Dozsa.jpgBorbély egy meleg helyzetben, magyar bajnokin

Ő védett 1969-ben a VVK elődöntőjében (Vásárvárosok Kupája, az egykori UEFA Kupa, illetve a mostani EL őselődje - a szerkesztő megjegyzése) a török Göztepe Izmír ellen, ahol 4:0 arányú lila-fehér győzelem született. A következő évben ugyanebben a kupában szerepet kap a Partizan Belgrad, a CZ Jena és Crvena Zvezda ellen is. Teljes eredménylistája: öt magyar bajnoki cím, két bajnoki ezüstérem és Magyar Kupa (MNK) győzelem, egy VVK ezüstérem és egy BEK (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a BL elődje - a szerkesztő megjegyzése) negyeddöntő.

Az 1973/74-es idényben a Rába ETO kapusa volt, 29 bajnoki találkozón védett, akkori cseréjének, Palla Antalnak csak egyetlen mérkőzés jutott. A győriekkel az Újpesti Dózsa és a Ferencváros mögött bajnoki bronzérmet szerzett. A szezon végén harmincnégy évesen visszavonult, ezután hosszú évekig kapusedzőként dolgozott Újpesten.

 

Brockhauser István

Az 1964-es születésű kapus a korszakot felölelő sorozatunk egyik ifjú titánja, fénykorának kezdete a nyolcvanas évek közepén kezdődött. A közkedvelt Broki tizenegy éves korában lett az Újpesti Dózsa igazolt labdarúgója. Végigjárta a szamárlétrát, 1981 és 1983 között, első újpesti időszakában szinte még ifistaként, előbb Kollár József mögött volt második számú, majd Szendrei József megérkeztével harmadik számú kapus. Nem kapott sok lehetőséget, de így is kétszeres Magyar Kupa (MNK) győztes mondhatja magát. Ezután következett a Váci Izzó MTE az NB3-ban, innen rövid időre a mezőtúri Honvéd Szabó Lajos SE csapatához került. Vácra visszakerülve indult be igazi kapuskarrierje.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Brockhauser_István_Vac.jpgA Vác NB2-es bajnok kapusaként 1987-ben

1987-ben másodosztályú bajnoki címet nyertek. A Vác csapata így történetében először felkerült az NB I-be, ahol rögtön a tizedik helyen végeztek. Brockhausernek mindkét eredmény elérésében elévülhetetlen érdemei voltak. A következő idényben visszakerült nevelőegyesületébe, az Újpesti Dózsába, ahol négy szezont töltött el, ezalatt 115 bajnoki meccsen szerepelt. Első szezonjában 5 mérkőzésre átengedte a kaput Gróf Attilának, utána viszont 111 mérkőzést védett zsinórban! Az Újpesttel egy bajnoki címet és egy Magyar Kupa győzelmet szerzett. Innen Kispestre vezetett az útja, az ottani eredménylistája három és fél szezon alatt egy-egy bajnoki cím és kupagyőzelem. Az 1996-os idény második felére Vezér Ádám az akkor harminckét éves Brockhausert teljesen kiszorította a kezdőből, már csak kupamérkőzéseken kapott epizódszerepet. A Rába ETO-hoz került kölcsönbe, ahol 11 mérkőzésen lépett pályára. A szezon végén már nagyon közel állt hozzá, hogy befejezi a pályafutását, de teljesen váratlanul megkereste a belga KRC Genk, ő pedig kapva kapott a lehetőségen. A kiscsapat addig soha semmilyen címet nem nyert. Brockhauser a csapat egyik vezérévé nőtte ki magát a pályán. Hat szezon, 120 bajnoki mérkőzés, két-két belga bajnoki cím és kupagyőzelem.

Broki már a Vác játékosaként is többször kerettag volt a magyar labdarúgó válogatottnál.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Brockhauser_István_valogatott_1988.jpg1988-ban a válogatott edzésén

1990 és 1994 között 10 alkalommal húzhatta magára a válogatott kapusmezét.

Aktív játékospályafutása befejezéseként 2002 és 2004 között már mint az Újpest kapusedzője, de formálisan a csapa harmadik számú kapusa volt, tétmérkőzésen azonban már nem lépett pályára. Ezután továbbra is kapusedzőként tevékenykedett, majd 2012 és 2014 között az Újpest FC labdarúgócsapatának technikai vezetője volt.

 

Brünyi Béla

Az 1948-ban, Maglódon született Brünyi tizenhárom évesen lett az akkori MTK igazolt labdarúgója. A tehetséges, többszörös korosztályos válogatott kapus az ifjúsági korosztályból kiöregedve hosszú ideig az MTK tartalékbajnokságban szereplő csapatában védett, illetve rövid ideig Gáspár Józseffel felváltva Bicskei Bertalan tartalékja is volt. 1973-ban Brünyi Tatabányára igazolt, ahol jóval nagyobb esélye volt az 1-es számú mez megszerzésére. És rögtön KK-t (Közép-európai Kupa) nyert csapatával, a sorozatban több mérkőzésen is ő védett. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Brunyi_Bela_Tatabanya.jpgBrünyi Béla a Tatabánya kapusaként 1973-ban

Három szezon alatt csak 38 bajnoki találkozóig jutott, ami tulajdonképpen nem annyira meglepő. Tatabánya mindig is híres volt kapusairól, ez a hároméves időszak pedig különösen erős volt a csapat kapuséletében. Csepecz János fénykorának kezdete is ekkorra esett, és ebben az időszakban bontogatta szárnyait két utánpótlás-válogatott kapus, Kiss Imre és Dombai András is. A megbízható hálóőr így 1976-ban visszaigazolt az MTK-VM-be. Kilenc szezon következett a Hungária körúton, 182 bajnoki találkozóval, egy bajnoki bronzéremmel és egy KEK (Kupagyőztesek Európa Kupája, az EL egyik elődje - a szerkesztő megjegyzése) negyeddöntővel.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Brunyi_Bela_MTK.jpgAmikor épp Brünyié volt a labda és az MTK-VM 1-s számú meze

Második MTK-s korszakában már csak Gáspár Józseffel kellett megküzdenie, gyakorlatilag felváltva védtek. Brünyinek picivel kevesebb, Gáspárnak picivel több jutott ezen idő alatt 200 bajnokinál. Aktív játékos pályafutását 1985-ben, közel harminchét évesen fejezte be.

Brünyi Béla sportvezetőként ezután is a labdarúgás vérkeringésében maradt. Hosszú éveken keresztül volt az MTK szakosztályvezetője, de dolgozott az MLSZ-ben is, mint az utánpótlás-válogatott technikai igazgatója, illetve nemrégiben csapatmenedzsere.

 

Bugyik János

Bugyik az egyik békéscsabai kapuslegenda, neve hallatán a helyi lila-fehér drukkerek a mai napig szeretettel emlékeznek meg róla. Ehhez képest az interneten semmi nem maradt meg róla az utókornak, így jelen cikkemmel picit történelmet is írok, megpróbálva méltó emléket állítani neki.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Bugyik _Janos_Bekescsaba.jpgEz a labda is Bugyiké lett

Nosztalgia cikkeim során egy hozzám hasonlóan háborodottan nosztalgikus, és ugyanúgy a Felesleges Tudományok Doktorának mondható Csaba-drukkerre leltem, aki olyan ismeretek birtokában van, hogy amiről ő nem tud, az nem is létezett a csabai futball történelmében. Kézenfekvő volt, hogy saját emlékeimen felül és a korszak Labdarúgás című újságjainak átlapozása után vele is konzultáljak, és tőle kérjek segítséget Bugyik ügyében.

Az 1952-es születésű Bugyik 1975-ben a Szeghalmi MEDOSZ csapatától került Békéscsabára. Ezzel évekre megoldotta a békési lila-fehérek kapusgondjait, nem beszélve arról a tényről, hogy olyan kiváló versenytársra lelt, mint Tasnádi Zoltán. A helyi mérkőzésre járók nagyon szerették a játékát, mert mindig felszívta magát a nagy meccsekre és sok bravúrt mutatott be. Nagyon megbízható hálóőr volt, a csabai szurkolók nem nagyon emlékezek olyanra, hogy meccs ment el volna Bugyikon, vagy szidta volna őt valaha a publikum. Közel négy szezon alatt több mint 60 bajnoki találkozón lépett pályára. Békéscsaba után Hódmezővásárhelyre igazolt.

2013 év végén halt meg alig hatvanegy évesen. Halála időben egybeesett Németh Lajoséval, aki szintén a békéscsabai labdarúgás egyik emblematikus figurája volt. 2014-ben, az első tavaszi mérkőzésen, a szurkolók egy drapit feszítettek ki, melyen az állt: Bugyik J., Németh L.: a mennyekben is az Előrében.

 

Buús György

Buús a korszak egyik meghatározó kapusa volt, akiben sokak szerint sokkal több volt, és többszörös válogatottságig kellett volna vinnie tudása és képességei alapján. Őszintén bevallom a Tisztelt Olvasóknak, Buús volt az egyik oka annak, hogy a kapusokról íródó sorozatom ötlete megszületett bennem. Az Osztálynapló sorozatomba nem tudott bekerülni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az aláírásáról valahogy lemaradtam, pedig a fotója neki is ugyanúgy előre be volt ragasztva a kis füzetembe, mint kortársaié.

Az 1947-es, nyírségi születésű egykori labdarúgókapus a Nyíregyháza csapatában lett igazolt labdarúgó. Kivételes tehetségére nagyon fiatal korában felfigyeltek országosan is, nem véletlen, hogy többször szerepelt az ifjúsági válogatottban is.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Buus_Gyorgy_ifi_1965.jpgBuús a magyar ifi válogatott keretében 1965-ben, az alsó sorban balról a második

Még tizenhét éves sem volt, amikor a Nyíregyházi Munkás csapatában felnőtt bajnoki mérkőzésen is bemutatkozott. Hamar bejelentkeztek érte NB I-es csapatok is, több lehetősége is volt fővárosi nagycsapathoz kerülni, de ő ehelyett a biztos védési lehetőség és fiatal kora miatt a Komlói Bányász csapatát választotta.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Buus_Gyorgy_Komlo.jpgKomlói Buús-pillanat 1971-ben

Komlón három szezont töltött el, 55 bajnoki találkozón 5 gólt szerzett büntetőkből, emellett a vitrinjébe tehetett egy Magyar Kupa (MNK) ezüstérmet is. Tagja volt a Komló KEK-ben szereplő gárdájának is, részese volt csapata Crvena Zvezda elleni győzelmének Belgrádban (sajnos az már más kérdés, hogy az első, komlói mérkőzésen a Zvezda nagyobb arányban nyert, így a Komló az első fordulóban kiesett - a szerkesztő megjegyzése). Amikor a Komlói Bányász kiesett a másodosztályba, Buús Kaposvárra igazolt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Buus_Gyorgy_Kaposvar.jpgBuús a Kaposvári Rákóczi kapusaként

Akkoriban a Rákóczi sem volt stabil NB I-es csapat, mindenesetre Buúsnak elévülhetetlen szerepei voltak abban, hogy a csapat azonnal visszajutott az első osztályba. Kaposváron 60 NB I-es mérkőzésen védett.

1978-ban tért vissza Nyíregyházára, neve ekkor forrt végleg egybe a várossal és a Nyíregyházi Spartacus-szal. Csapatkapitánya volt a története során először az NB I-be jutott gárdának.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Buus_Gyorgy_Nyiregyhaza.jpgAz NB II-es bajnokcsapatban, a középső sorban a balszélen

Sőt, annak a Szparinak is, amelyik a következő szezonban újabb történelmet írt. Máig az a 7. helyezés a legjobb eredménye a Nyíregyházának. Ekkor azonban már csak 7 bajnoki találkozó jutott neki, idény közben nagyon súlyos térdsérülést szenvedett, ezért a bajnokság végén, 1981-ben, harmincnégy évesen befejezte játékos pályafutását. Az utolsó, Honvéd elleni bajnoki találkozón tíz perc után, szimbolikusan átadta helyét Szendrei Józsefnek.

Buús különböző pozíciókban a klub alkalmazottja maradt. Volt kapusedző, pályaedző, vezetőedző és technikai vezető is. Ezek mellett a Tatabánya pályaedzőjeként és több regionális kiscsapat vezetőedzőjeként is tevékenykedett. Egyik alapítója és kapusedzője volt a Nyíregyháza utánpótlásbázisának, a Nyírsulinak. Még életében Inczédy György Életműdíjjal (A város díszpolgár címe) tüntették ki, a szurkolók pedig a Szpari Lovagrendbe (Örökös Szpari-tagság) is beválasztották. A Népsport osztályzatai alapján az Év Kapusa díjat kétszer nyerte el.

2009 júniusában, hatvankét évesen győzte őt le a gyilkos kór. Utolsó kívánsága az volt, hogy a temetésére a gyászolók ne koszorúkat vigyenek, hanem azoknak az árát egy kihelyezett perselybe dobják be, az összeg pedig a Nyírsulié legyen.

 

Csepecz János

Az 1951-ben született hálóőr a korosztályos ranglétrákat végigjárva húsz évesen mutatkozhatott be az NB I-ben, a Tatabányai Bányász csapatában. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Csepecz_Janos_Tatabánya.jpgCsepecz pályafutása korai szakaszában

Tíz szezont töltött el a bányász kék-fehéreknél, 155 bajnoki találkozón lépett pályára. Tagja volt mindkét KK (Közép-európai Kupa) győztes csapatnak, egy bajnoki ezüstérmet és egy Magyar Kupa (MNK) második helyet szerzett.

1981-ben egy idényre a Vasashoz igazolt, 15 bajnokin lépett pályára. 1982-ben Nyíregyházára került, itt két szezon alatt 28 mérkőzés jutott neki.

1984-ben Dorogra szerződött, itt 1990-ig játszott az NB II-ben és az NB III-ban. Aktív pályafutását ekkor, harminckilenc évesen fejezte be. A Dorog csapatában 112 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, harmadosztályú arany-, ezüst-, és bronzérmet is nyert. A klub Örökös Tagja cím birtokosa.

Egész pályafutása alatt az a fajta kapus volt, aki előtt a védők nyugodtan tehették a dolgukat, mert tudták, jó kezekben van a kapu a hátuk mögött.

Nyugdíjba vonulásáig a Dorog alkalmazásában maradt, mint kapusedző, pályaedző, később pedig mint a stadion főgondnoka.

 

Ne feledjék, nemsokára folytatjuk sorozatunkat, akkor majd D-től G-ig, ne menjenek sehová, maradjanak velünk! 

 

Szintén figyelmükbe ajánljuk: 

Időkapszula: NB 1 - 1983-84

Időkapszula extra, az 1983/84-es nemzetközi kupaidény. Főszereplők: BEK: Rába ETO, UEFA Kupa: FTC, Budapesti Honvéd, KEK: Újpesti Dózsa.

1. forduló, 1. kör: Rába ETO-Vikingur Reykjavik, PSV Eindhoven-Ferencváros, AEL Larissa-Bp. Honvéd, AEK Athen-Újpesti Dózsa.

1. forduló, 2. kör: Vikingur Reykjavik-Rába ETO, Ferencváros-PSV Eindhoven, Bp. Honvéd-AEL Larissa, Újpesti Dózsa-AEL Larissa.

2. forduló, 1. kör: Rába ETO-Dinamo Minszk, Bp. Honvéd-Hajduk Split, Újpesti Dózsa-1. FC Köln

2. forduló, 2. kör: Dinamo Minszk-Rába ETO, Hajduk Split-Bp. Honvéd, 1. FC Köln-Újpesti Dózsa

3. forduló, 1. kör: Újpesti Dózsa-Aberdeen

3. forduló, 2. kör: Aberdeen-Újpesti Dózsa

Végül egy kis kötelező irodalom: 

Osztálynapló

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr196431277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szempontpuska 2014.07.18. 10:00:59

Amikor néhány évvel ezelőtt Bicskeivel beszélgettem annyit mondott a válogatottságai számáról:
"szp: Azok a szurkolók, akik a sorozatban visszaidézett korszak idején lettek meccsrejárók, a legvalószínűbb, hogy már csak edzőként ismerték meg a nevét... A mi korosztályunk kevesebbet tud az Ön aktív pályafutásáról.

BB: Nem hiszem, hogy az érdekes lenne.

szp: Ó dehogynem! Félő sokan csak annyit tudnak, hogy az egyetlen válogatottsága az a bizonyos magyar-svéd 3:3 volt…

Szerintem kétszeres válogatott vagyok: 1969-70 december v. január, dél-amerikai túráról jöttünk vissza. Soós Karcsi bácsi volt a kapitány és Marokkóban a harmadik meccsen én védtem. Nyertünk 4:1-re.

szp: Hivatalos meccs volt?

BB: Tudtommal igen, országok közötti válogatott meccs. Utána 1973-ig ott ültem a kispadon.
A svéd meccsen az első félidőben jól védtem, a másodikban magam is éreztem, hogy nem voltam a topon. De azok nem potyagólok voltak, kell mindig bűnbakot találni. Nagyon sokszor szembesültem vele, Edström 8 méterről bebólintotta, ahogy kell. Közelről jött a beadás, akármit mondanak, nem lehetett rá kimozdulni.

szp: Ezeket visszajátssza magában, vagy lelkileg már túl van rajta?

BB: Muszáj a meccs hevében túltenni magunkat ezen. A következő mérkőzésünk egy bajnoki volt a Zalaegerszeg ellen és 8-ast kaptam a Népsporttól. Az más kérdés, hogy a vezetők hogyan fogták fel, mert ötünket-hatunkat úgy vágtak ki, hogy többet a válogatott közelébe nem jutottunk.

orulunkvincent.blog.hu/2011/07/17/bicskei_bertalan

apr494 2014.07.18. 10:33:01

A válogatás erősen hiányos: Nem látom Rapp Imrét, Géczi Istvánt, Fatér Károlyt, Hajdú Józsefet, Veréb Györgyöt, Szentmihályi Antalt, Mészáros Ferencet, Gujdár Sándort, Katzirz Bélát, Zsiborás Gábort. Hirtelen más most nem jut az eszembe, pedig kapusokkal mindig jól álltunk.

Fradista Utazó · http://attus.hu 2014.07.18. 10:33:59

@apr494: Szerinted közülük melyiknek kezdődik az A-Cs közti betűkkel a neve?

maribor_ 2014.07.18. 10:41:40

@szempontpuska: Tényleg, a Bicskei riportod:) Marokkó ellen nem volt az hivatalos mérkőzés. A svédek elleni meccs, pedig, sajnos, ma már történelem...

maribor_ 2014.07.18. 10:43:55

@apr494: Összesen 60 egykori kapusról fogunk megemlékezni, öt különböző részben. A címben mindig benne lesznek a tól-ig betűk. Az általad felsoroltak mind benne lesznek a sorozatomban.

maribor_ 2014.07.18. 10:44:52

@Fradista Utazó: Köszönöm, tisztelt szerkesztőtársam:)

JuAn 2014.07.18. 19:41:01

Bő 10 éve, de több éven keresztül Andrusch Tuboly Frigyessel nagyon kis gyereknek tartott focisulit a Pasaréti úton, gondolom még Vasas alkalmazásban.
Józsibát nem volt nehéz felismerni, de Fricibára rá kellett kérdeznem. :)

JuAn 2014.07.18. 19:42:58

gyereknek=gyerekeknek (hogy szakadna meg a prediktív bevitel)

Zigi 2014.07.22. 11:54:45

"...a csabai szurkolók nem nagyon emlékezek olyanra, hogy meccs ment el volna Bugyikon..."
Meglehetősen kétértelműre sikeredett ez a mondat.:))

maribor_ 2014.07.22. 12:01:42

@Zigi: Köszönjük a T. Olvasó hozzászólását. :)

!CSABEE! 2014.07.22. 18:49:00

Mester!

Nem térek magamhoz, hogy a Te tudásoddal, tapasztalatoddal, hozzáértéseddel hogy hagyhattad ki a sorból a Fáy utcai párducot, Babócsyt... :)

maribor_ 2014.07.22. 18:53:44

@!CSABEE!: Egy éve volt a két évtizedben. Cserébe kapsz Gulyást és Leboniczkyt később:)

!CSABEE! 2014.07.22. 18:59:26

@maribor_: Na de az milyen egy év volt! :)

Köszi, Gulyást nagyon bírtam, olyan kidobásai voltak, hogy a labda az ellenfél 16-osáig szállt, de komolyan! :)

maribor_ 2014.07.22. 19:02:11

@!CSABEE!: Nem szeretjük azokat az olvasókat, akik előre lelőnek poénokat.

!CSABEE! 2014.07.22. 19:08:49

@maribor_: Jó, akkor Leboról nem mondok semmit...

kapusedző 2014.07.24. 00:48:47

@maribor_: A Babócsy nélkül a Sáfár sokkal nehezen került volna a Vasas felnőtt csapatába.

JuAn 2014.08.02. 19:52:45

@!CSABEE!: Ha nehezen is, de megtaláltam a reagálni valót. :)
Szóval gyaníthatóan sajnos nem 3x, hanem 4x éve volt látható, hogy Lévay kidobásai esetén az operatőrnek a félpálya körül kellett a kidobott labdára közelítenie.

maribor_ 2014.08.02. 20:23:33

@JuAn: Te ilyenekre emlekszel, vazzee..?

JuAn 2014.08.02. 20:49:02

@maribor_: Ha annak idején egy kicsit hanyagoltad volna a csattogó szárnyú lepke tologatását, akkor Te is emlékeznél! ;)
Mentségemre szolgál, hogy akkoriban nemhogy internet, még tévéadás sem nagyon (benne sport pedig minimális), apám pedig Honvéd drukker volt, és ahogyan már említettem, én előbb a Tichynek, majd pár év múltán a Kűnek szurkoltam, végül megszerettem a focit!.

Egyébként akkoriban félpályás kidobás ritkább volt a kapus által elvégzett kirúgásnál is, s ha az elérhető információ igaz, akkor sajnos már Lévay Tibor sincs közöttünk.

maribor_ 2014.08.03. 11:31:08

@JuAn: Turelem, L-nel minden kiderul ;)

josé73 2018.01.22. 14:53:03

Balázs Zsolt emlékezetes cselekedete volt az FTC-szurkolókkal vívott hógolyócsata...