Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, H-Kos

2014.07.30. 11:52 maribor_

Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg – három évtized múltán – közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet – de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel sorozatunkat!

Ket_evtized_magyar_kapusai.jpg

 

Hajdú József

Az 1946-os születésű egykori hálóőr szerves része a Fradi-történelemnek, azonban kevesen tudják róla, hogy...

Hajdú József pályafutásával röviden már foglalkoztunk az Apáról fiúra sorozatunkban, hiszen fia, Attila később szintén labdarúgókapus lett. Lágymányoson, a Magyar Kábel SC-ben ismerkedett meg a kapustudomány alapjaival. Tehetségével, szorgalmával hamar helyet követelt magának a magyar ifjúsági labdarúgó-válogatottban. Tizenhét évesen az MTK igazolta le. Az ifiből kiöregedve még nem dobták mélyvízbe, két idényt védett a tartalékbajnokságban. Dr. Lakat Károly, a csapat akkori edzője nem rá tervezte építeni a csapatot, igaz, oka sem lett volna rá, hiszen Lanczkor Sándor, a hatvanas évek MTK-kapusikonja mellett nem volt indokolt bevetése.

Az élet néha furcsa fintorokat tud dobni emberi pályafutások elé. Legyen az illető szállítmányozó, elméleti fizikus, könyvelő, villanyszerelő, bölcsész, vagy akár labdarúgókapus.

valogatott_kapusok_hk_lanczkor1_resized_259_310.jpg valogatott_kapusok_hk_lanczkor2_resized_223_310.jpg

Idősebb Lanczkor Sándor és ifjabb Lanczkor Sándor (képek forrása: tempofradi.hu)

Az idősebbik Lanczkor Sándor nem tartozik szervesen sorozatunkhoz. Húsz évesen, 1962-ben mutatkozott be az MTK kapusaként az első osztályban. Hét szezont védett végig, szinte kihagyhatatlanul, 119 bajnoki találkozóig jutott. Kapuskesztyűjébe rakhatott egy bajnoki bronzérmet és egy Magyar Kupa (MNK) győzelmet. A KEK-ben két mérkőzésen védett, nem rajta múlt, hogy az 1. FC Magdeburg 2-1-es összesítéssel továbbjuthatott. 1970 és 1972 között már csak percek jutottak neki, a Csepelben 5 bajnoki találkozón védett.

Az ifjabbik Lanczkor Sándor, aki 1966-ban született (csakúgy, mint Gróf Attila, Petry Zsolt, Rózsa Zsolt és Szeiler József), szintén nem része közvetlenül sorozatunknak. A Vasastól került a Ferencvároshoz 1984-ben, alig tizenkilenc évesen. Szeiler Józseftől a világmegváltást várták a Fradiban, aki épp akkor szenvedett egy nagyon súlyos autóbalesetet. Lanczkornak csak egy nemzetközi előkészületi mérkőzés jutott, a kuwaiti Salmiya ellen. Félidőben Vincze Géza küldte be Zsiborás Gábor cseréjeként.

Kapusedzőjét Hajdú Józsefnek hívták.

A rendszeres játéklehetőség miatt 1966-ban kölcsönadták a Fővárosi Autóbusz SK csapatának (a BKV Előre egyik jogelődje, a következő évben fuzionáltak a Budapesti Előre SC-vel, kialakítva a ma ismert klubnevet - a szerkesztő megjegyzése), itt Rothermel Ádámmal kellett megküzdenie, hogy kezdőkapus lehessen. Mindkettejük teljesítménye nagyban hozzájárult, hogy megnyerték a harmadosztályt, és feljebb léphettek.

A következő idényben visszahívta az MTK, sőt az NB I-ben is bemutatkozhatott - pont a Ferencváros ellen, csereként. Öt szezont töltött el a kék-fehéreknél, 106 bajnoki találkozóig jutott, tagja volt az 1968-ban Magyar Kupát (MNK) nyert csapatnak.

Mikor Bicskei Bertalan Kispestről a Hungária körútra került, Hajdú továbbállt a VM Egyetértés csapatához.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Hajdu_Jozsef_VM_Egyetertes.jpgNem Hajdún múlt, hogy csapata az NB I pofozógépe volt

Másfél szezont (a második idény közepén, féltávnál, az MLSZ egy adminisztratív intézkedéssel megszüntette a Vörös Meteort, a néhai klub beleolvadt az MTK-ba, így jött létre az MTK-VM - a szerkesztő megjegyzése) töltött Soroksáron, 34 bajnoki találkozón védett.

A csapata megszűnését követően más lehetőség után nézett, esze ágában nem volt visszamenni a Hungária körútra (volt benne némi sértettség egykori klubjával szemben), idény közben - 1975 elején - a Ferencváros kapusa lett, és ezzel beköszöntött nála az aranykor.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Hajdu_Jozsef_FTC.jpgHajdú József 1976-ban a Fradi kapusaként

Hajdú maga lett az átmenete a zöld-fehérek kapus-generációváltásának. Első félszezonjában kiszorította Domjánt Géczi mögül, az idény végén előbbi távozott a csapattól, utóbbi pedig szögre akasztotta a kesztyűjét. Hogy továbbra sem maradjon egyszerű dolga, előbb a Fradi leigazolta a Honvédból Kollár Józsefet, majd Dombai Andrást Tatabányáról. Mindkét igazolás teljesen logikus lépés volt a zöld-fehérek részéről, hiszen már Hajdú is a harmincadik évét taposta, mikor az Üllői útra került.

Öt és fél szezont töltött el az Üllői úton, 90 bajnoki találkozó jutott neki. Címlistája is impozáns: két-két bajnoki cím és Magyar Kupa (MNK) győzelem, egy-egy bajnoki ezüst- és bronzérem. Utolsó mérkőzését az 1980/81-es bajnokságban játszotta. Ezután még - hivatalosan Fradi játékosként - két szezont védett kölcsönben a Budafokban, pályafutását 1983-ban, harminchét évesen fejezte be.

1981-ben az FTC örökös bajnoka címet kapta meg. Aktív pályafutása befejezése után edzőként dolgozott a klub utánpótlás csapatainál, illetve a felnőtt keret kapusedzője is volt.

 

Hajdú Lajos

Az 1947-es születésű hálóőr, akit a focipályák környékén leginkább a Hippi becenéven ismertek, alig múlt huszonegy éves, amikor Nagykanizsáról Kispestre került, és a Budapesti Honvéd kapusaként bemutatkozhatott az élvonalban 1969-ben. A fénykorát élő Bicskei Bertalan, aki ekkor már az ötödik szezonját töltötte Kispesten, illetve az egykori ifjúsági válogatott, Lévay Tibor mögött, nem sok szerep jutott neki. Két szezon alatt mindössze 4 mérkőzésen szerepelt, igaz, ez arra pont elég volt, hogy a vitrinbe tehessen egy bajnoki ezüst- és bronzérmet.

1971-ben igazolt Csepelre, ami végeredményben meghozta neki az ismertséget és a rendszeres játéklehetőséget.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Hajdu_Lajos_Csepel.jpgHippi Csepelen gyakran húzta le a rolót

Tizenegy szezont védett a Csepelben, ebből egy idényt a másodosztályban. 155 NB I-es mérkőzésen védett, bohém, "bolondkapus" allűrjeivel végig a közönség nagy kedvence volt. Utolsó két szezonjára leigazolták mellé a Pécsi MSC-ből a nála majdnem kereken tíz évvel fiatalabb Kovács Attilát, aki amikor lehetőséget kapott, igazi bravúrkapus formában védett, így Hippinek előbb-utóbb végleg át kellett neki adni az első számú portás szerepét.

Hajdú Lajosról és viselt dolgairól a kor akkori meccsrejárói órákig tudnának mesélni. Egy apró történet pályafutásából, ami sok mindent elmond róla: valamikor a hetvenes évek közepén a Csepel Zalaegerszegen játszott. 1-0-ra vezettek a piros-kékek, Hajdúnak még dolga sem nagyon akadt, tipikusan az a meccs volt ez, amit ha hajnali kettőig játszanak, a hazaiak akkor sem rúgnak gólt. Jaczina Róbert, a kor egyik híres és hírhedt fekete ruhása azonban másképp gondolta. A 88. percben, mikor a zalaiak véletlen eljutottak a vendégek tizenhatosán belülre, egy egészen vitatható helyzetben büntetőt ítélt. Mihalecz István (a későbbi edző) futott a labdának, Hajdú megfogta. A spori újrarúgatta, mondván, Hippi elmozdult a lövés előtt (a kapusok akkoriban még szigorú mozdulatlanságra voltak ítélve - a szerkesztő megjegyzése). A Hajdú-Mihalecz csatát újra a kapus nyerte. Nem fogják elhinni, mi történt! Harmadszor is jöhetett kettejük csörtéje. Hajdú a harmadikat is megfogta. nem fokozzuk tovább, jöhetett a negyedik büntető is. Hajdú ekkor már nem állt rá a gólvonalra, karba font kézzel nekitámaszkodott a kapufának, mikor Jaczina jelt adott, Mihalecz az üres kapu közepébe gurított, ezzel alakítva 1-1-re a végeredményt.

Az 1982/83-as szezont a Vasasban töltötte, 5 bajnoki találkozón védett, ezután harminchat évesen a harmadosztályú Vecsésbe igazolt, majd újabb két év múltán befejezte aktív pályafutását.

Hajdú Lajos tudása és képességei alapján akár a válogatottságig is eljuthatott volna, de élete csúcsformájában csak a kerettagságig vitte - többször is.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Hajdu_Lajos_valogatott.jpgHajdú 1975-ben a válogatott iráni túráján az álló sor közepe táján

Abban a pár évben, mikor odaérhetett volna, Baróti Lajos szövetségi kapitánynál minőségi túlkínálat volt. Ma is félelmetesen hangzik az akkori névsor: Rothermel Ádám, Kovács László, illetve a friss utánpótlás EB-győztesek, Gujdár Sándor és Mészáros Bubu.

Aktív pályafutásának befejezése után Hajdú Lajos az egyik legismertebb vállalkozó lett az országban, hosszú éveken keresztül üzemeltette a Gellérthegyen a Citadella Night Clubot. Szponzorként a befolyó összegből nagyon szépen csurgatott vissza a sportba. A Vasas női kézilabda csapata az általa mecénáskodott időben kétszer is BEK-döntőig jutott.

Hajdú az üzlet mellett a labdarúgással sem szakított. A TF-en edzői diplomát szerzett, edzőként dolgozott Vecsésen. Kapusedzőként pedig szintén Vecsésen, a Honvédnál, Tatabányán és a Vasasnál.

 

Hegedűs Péter

Aki a londoni 6:3 időpontjában születik, sokra lesz hivatott! Hege ötvözött magában mindent, ami ahhoz kell, hogy valaki jó kapus legyen. Kivételes reflexekkel rendelkezett, kellően őrült és közönségszórakoztató volt, cirkuszi zsonglőröket megszégyenítő mozdulatait nem felejtik el, akik látták.

Hegedűs Péter a ketrec igazi szerelmese volt már gyermekkorában is, predesztinálta őt a tény, hogy édesapja is labdarúgókapus volt. Az általános iskolai kézilabda és labdarúgás után tizennégy évesen lett a Kaposvári Vörös Lobogó igazolt labdarúgója. Itt egy nagyon rövid időre abbahagyta a futballt, ugyanis kiskamasz kapusként ütközött egy játékostársával, olyan súlyos belső sérüléseket szenvedve, hogy Pécsett egy műtéttel az utolsó pillanatban mentették meg életét. Újra már a Kaposvári Kinizsiben kezdte, annyira jól ment neki, hogy 1970-ben egy szakszervezeti tornán az ÉDOSZ-válogatottban nyújtott teljesítménye alapján a Kaposvári Rákóczinál is felfigyeltek teljesítményére.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Hegedus_Peter_Kaposvar.jpgHegedűs Péter 1975-ben a Kaposvár kapusaként

Végigjárva a korosztályos és tartalék ranglétrákat, 1975-ben az NB I-ben is bemutatkozott, nem kisebb vetélytárssal kellett megküzdenie, mint Buús Györggyel. Két idény alatt 26 bajnoki találkozóig jutott, ami önmagában nem kevés ahhoz képest, hogy Hege elvesztett nyolc hónapot a katonaság miatt és további hónapokat amiatt, hogy egy Rába ETO-Kaposvár mérkőzésen Szokolai Lászlóval olyan szerencsétlenül ütközött, hogy homlokcsonttörést szenvedett.

1977-ben igazolt Szombathelyre, a Haladáshoz. Első idényében a 14. helyezéssel még bennmaradtak, következő évben viszont kiestek. Hegedűsnek döntő érdemei voltak abban, hogy a Haladás egy évvel később gond nélkül visszajutott.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Hegedus_Peter_Haladas.jpg1980-ból ismét egy Hegedűs-Szokolai csata, ezúttal az Üllői úton, csak itt már a kapus a Haladás, a csatár a Fradi játékosa

Összesen tizenkét szezont töltött el a Haladásban, 243 NB I-es mérkőzésen védett. Legjobb eredménye egy bajnoki hetedik helyezés. 1982-ben a Népsporttól 10-es osztályzatot kapott egy Fradi-Haladás mérkőzés után, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szaklap osztályzatai alapján év végén az Év Kapusa címet kapta meg. 1983-ban Nehru Kupa győztes volt Indiában a Halival, amely Magyar Olimpiai Válogatott néven szerepelt a rangos nemzetközi tornán.

1989-ben a Sabaria SE csapatába igazolt, ahol két szezon után, hivatalosan abbahagyta aktív pályafutását.

Hegedűs Péterről nyilatkozta egyszer Mezey György szövetségi kapitány, hogy Andrusch JózsefDisztl Péter és Szendrei József mögött negyedik kapusként neve bekerült a noteszába. Tényleges kerettagságot, illetve lehetőséget, hogy leülhessen a válogatott kispadjára azonban csak az 1988-as labdarúgó-EB selejtezőin kapott Komora Imrétől. A címeres mezt hivatalos válogatott mérkőzésen sosem húzhatta magára.

Pályafutása befejezése után a szombathelyiek kapusedzője lett, nem mellesleg Király Gábor nevelőedzője is volt. Király a mai napig vallja, hogy Hegedűs volt a példaképe, miatta választotta a kapusposztot.

A Sabaria SE, illetve a kapusedzőség mellett 1990 és 2000 között alacsonyabb osztályú osztrák csapatoknál védett. 2010-ben, ötvenhét évesen (!!!) a megyei másodosztályú Püspökmolnári kapuját őrizte. Ezek mellett jelenleg is több osztrák csapat kapusedzője. Itthon manapság is foglalkozik fiatal kapustehetségek felfedezésével, és tudása átadásával.

Története röviden ennyi. De a további tények helyett jöjjön most a szerkesztő megjegyzése. Az Osztálynaplóban mindenki kedvenc játékos, függetlenül attól, melyik csapat(ok)ban játszott(ak) a szereplő(k). Bevallom, Hegedűssel nagyon elfogult vagyok. Magam is kapus voltam, ugyanilyen „bohóc”, és ugyanilyen „csibész” allűrökkel.  Hege tipikusan az a labdarúgó volt, aki miatt mentem bármilyen Haladás-meccsre Budapesten, ha az épp nem ütközött az aktuális Dózsa-meccsel.  Egy intézmény volt a pályán, amikor nála volt a labda, nem lehetett nem rá figyelni. Jobbra nézek, balra dobom, egykezes labdalehúzás, kapufára pattintott indítás, derék körül körbe-körbedobált labda, mezzel való labdalevétel és számos egyéb trükk igazi mestere. Edzésen talán az Higuita-féle skorpióvédést is megcsinálta. És hogy miért csibész? Régebben itt olvashattak a metrófogantyús esetről. Tegye mindenki a szívére a kezét, ki nem csinálta volna meg abban a szituációban? Köszönöm a válaszokat. És most tegye mindenki újra a szívére a kezét, ki vallotta volna be utólag az igazat? Köszönöm a válaszokat.

Nemrég több alkalommal is lehetőségem volt az akkori edzőjével, Török Péterrel beszélgetni. Szóba került Hegedűs is. Elmesélt egy érdekes esetet: amikor 1983-ban Indiában járt a csapat a Nehru Kupán, zsúfolt lelátók (ez 80-100 ezer embert jelentett) előtt kellett játszaniuk. Ez mindenkinek újdonság volt. A játékosok nagy részének megremegett első alkalommal a lába. Hegedűs volt szinte az egyetlen, aki nemhogy nem pánikolt be, hanem mintha vért ivott volna, úgy feltüzelte a szituáció, nem kellett a csapathoz pszichológus, transzban "aprította" játékostársait, mondván, ez az, srácok, itt a lehetőség, csináljuk meg, mutassuk meg!

 

Horváth II. László

Az alapvetően győri kötődésű hálóőr már a hetvenes évek vége felé megmutatta oroszlánkörmeit helyi csapatokban. Védett a MÁV DAC-ban, a Győri Dózsában, rövid ideig pedig Palla Antal tartalékja is volt a Rába ETO-ban. Az utóbbi csapattal részese volt a klub 1979-es Magyar Kupa (MNK) győzelmének.

Győrből Siófokra került az NB II-be. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Horvath_II_Laszlo_Siofok.jpgHorváth László a kupadöntőben 1984-ben a Siófok kapusaként

Öt szezont töltött el a Siófoki Bányászban. Fő részese volt, hogy a csapat 1984-ben, másodosztályú csapatként megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, a következő évben pedig az NB II-es bajnoki címet. A görög Larissza ellen mindkét (1-1, 0-2) KEK (Kupagyőztesek Európa Kupája, az EL egyik elődje) mérkőzésen ő védett. A siófokiak első két NB I-es idényében is ő védett szinte mindegyik mérkőzésen.

Siófok után visszakerült a Győri Dózsába, majd onnan Ausztriába igazolt, ahol közel tíz évig védett alacsonyabb osztályú csapatokban.

 

Józsa Miklós

Az 1961-es születésű hálóőr mindig visszatért a Fradiba. Tizenegy évesen lett az FTC igazolt labdarúgója. Korosztályának egyik legnagyobb ígérete és tehetsége volt, Rákosi Gyula ifjúsági válogatottjában majdnem mindig ő védett.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Jozsa_Miklos_ifivalogatott.jpgEgy Józsa-védés az ifjúsági válogatottban

A korosztályos ranglétrákat végigjárva 1982 tűnt számára a bemutatkozás lehetőségének. Ekkor került a felnőtt keretbe, de akkor még előtte volt Zsiborás Gábor és Kakas László, illetve papíron még a kölcsönben lévő Hajdú József is. Legnagyobb pechére az MLSZ akkor szüntette meg a tartalékbajnokságot, így ha nem adták volna kölcsönbe a Budapesti Építőknek, az edzésen kívül teljesen játéklehetőség nélkül maradt volna. Az Építőkből Mezőtúrra került katonaként a Honvéd Szabó Lajos SE csapatába, leszerelése után pedig 1984-ben vissza a Ferencvároshoz.

Az 1984/85-ös bajnokságban Zsiborás tartalékjaként 4 mérkőzést kapott, abból az elsőt Tatabányán, Zsiga sérülése miatt csereként. Ezen a mérkőzésen annyira jól ment neki a védés, hogy az amúgy kapusiskolájáról méltán híres Tatabánya mindent elkövetett szezon végén, hogy leigazolhassa. Dombai András épp akkor maradt egyedül, hiszen Kiss Imre már hosszú ideje (1983 ősze óta) sérült volt, Gróf András pedig a bajnok Budapesti Honvédhoz igazolt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Jozsa_Miklos_Tatabanya.jpg1985 őszén Józsa épp a Fradi ellen az Üllői úton tizenegyest hárít

Dombaival gyakorlatilag felváltva védték végig az idényt, 13 mérkőzésen szerepelt, kellő elsőosztályú rutint szerezve.

Következő idényre ismét visszatért a Fradihoz. Szűk másfél évig a tartalékok kenyerét ette, de Zsiborás Gábor 1988 tavaszán az olimpiai válogatott kapusaként megsérült a szöuli előolimpiai tornán, mely után hosszabb kihagyásra kényszerült. Józsa elfoglalta a kaput, a sérüléséből felépült Zsiga pedig többé nem nem tudott első számú kapus lenni a Fradiban.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Jozsa_Miklos.jpgJózsa Miklós a Fradi kapusaként 1989-ben

Az 1988/89-es bajnokságban már végig Józsa védett, a Fradi ezüstérmet szerzett. Az idényben vezették be, hogy döntetlen esetén büntetők döntenek. A Fradi szinte mindegyik párbajt megnyerte, köszönhetően annak is, hogy az NB I kapusai közül Józsának voltak a legjobbak a statisztikai mutatói. Az idény végén a Toldi-vándordíjat is megkapta. A következő két idényben még egy ezüst-, és egy bronzérem került a vitrinbe. Az utolsó ferencvárosi periódusában 89 bajnoki találkozón védhetett.

1991 tavaszán megsérült, helyét Balogh Tamás vette át. Felépülése után addigra Tonó már teljes egészében élvezte Nyilasi Tibor bizalmát, ezért Józsa újra Tatabányára igazolt. 15 meccsel szerepet vállalt a bányászcsapat kiesésében, a következő idényben viszont már a Videoton játékosa volt. Két szezont töltött el Fehérváron, de csak 7 bajnoki találkozóig jutott.

Pályafutását 1994-ben, harminchárom évesen fejezte be. 1995 és 2008 között a Fradi kapusedzője volt, azóta ugyanezt a pozíciót tölti be az MTK-nál.

 

Kakas László

Az 1954-es születésű egykori válogatott kapus tizenöt évesen kezdte a labdarúgást az Ecséd SK-ban, majd egy év múlva Petőfibányára igazolt - mint mezőnyjátékos. Életében először egy véletlennek köszönhetően (csapata kapus nélkül maradt), úgy állt kapuba, hogy előtte még életében nem védett. Innen következett a sorkatonaság, a megye I-es hatvani Honvéd Gáspár András SE-ben. 1976 nyarán az egyik előkészületi meccsükön az NB II-es Egri Dózsa volt az ellenfél. A 0-9-es eredmény dacára az egrieknek megtetszett a teljesítménye, a leszerelés után várta őt az Egri Dózsa, két év múlva pedig a Ferencváros.

Kakas egri kitérőjéről csak egy apró adalék. Mikor odakerült, az első számú kapusukat Csank Jánosnak hívták. Volt két tartalékja, Kakas kvázi negyedik kapusnak számított. Idény végére már Kakas volt Csank tartalékja, de pályára még nem léphetett. A következő idényben Komlón játszottak bajnokit, a szereposztás kettejük közt ugyanaz. A hazaiak úgy vezettek 3-1-re, hogy Csank Jánoson múlt, hogy nem hat vagy hét. A második félidő közepén Csank megsérült, hosszú ideig ápolták. Iszonyatos kínok között visszaállt a kapuba, nem kért cserét. Kakasnak csak évek múlva mesélte el, azért szenvedte végig a hátralévő játékidőt, mert a komlóiak végig iszonyatos nyomás alatt tartották az egriek kapuját, Csank pusztán meg akarta kímélni az ifjú Kakast, hogy az első bajnoki tétmeccsén megégesse magát.

1979-től négy szezont töltött el a Fradinál, összesen 62 NB I-es mérkőzésen védett. Ne feledjük, ez idő alatt végig Zsiborás Gáborral kellett megküzdenie az 1-es számú mezért. Az első szezonjában rögtön bemutatkozott a kezdőben, Zsiborás eltiltása miatt kapott lehetőséget. Az 1980/81-es bajnokcsapatban Zsigának csak egy mérkőzés jutott, a többin végig Kakas védett. Négy év alatt egy bajnoki címet és két bajnoki ezüstöt szerzett.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kakas_Laszlo_FTC.jpgKakas 1980-ban egy Fradi-Vasas bajnokin Kiss László elől szerzi meg a labdát

1983-ban eligazolt a Fradiból a Vasasba. Fájó szívvel hozta meg a döntést, de Zsiborás akkor sokkal jobb formában volt, és a közönség egyik legnagyobb kedvenceként tekintett rá, Kakas pedig rendszeres játéklehetőséget akart. Mészöly Kálmán, a Vasas edzője első számú kapusként számított rá.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kakas_Laszlo_Vasas.jpgKakas az 1985/86-os, kupagyőztes Vasas csapatképén az álló sorban balról az első (a sor túlvégén Gulyás István)

A Vasasban is négy szezont töltött el, összesen 90 bajnoki meccsen védett és Magyar Kupa (MNK) győztes lett.

1987-ben egy év következett Újpesten 13 mérkőzéssel, itt Gróf Attilával védték felváltva a lila-fehérek kapuját, majd két szezont védett Veszprémben összesen 32 mérkőzésen. 1990-ben fejezte be aktív játékos-pályafutását.

A magyar labdarúgó-válogatott mezét kétszer húzhatta magára, 1982-ben az óceániai túra alkalmával Új-Zéland ellen játszott mérkőzéseken.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kakas_Laszlo_valogatott.jpgA válogatott bő keretében 1981-ben a VB selejtezőkre készülve (kapusok: Kakas László, Katzirz Béla, Mészáros Ferenc, Disztl Péter)

Kakas László a későbbiekben és azóta is kapusedzőként tevékenykedik. Több alkalommal dolgozott hosszabb időt a labdarúgó-válogatottnál, de dolgozott Csepelen (Hajdú Attila dicséri Kakas keze munkáját), a BVSC-nél (Vezér Ádám a kapusedző eredménye), az MTK-nál és a Ferencvárosnál is.

 

dr. Katzirz Béla

Az 1953-as születésű egykori klasszis kapus tízévesen kezdte a labdarúgást a Pécsi Ércbányász csapatában. Az akkor utánpótláskorú hálóőrt a Pécsi MSC igazolta le, ahol szükség volt egy tehetséges, fiatal kapusra, mivel időszerű volt Rapp Imre utódlását megoldani.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Katzirz_Bela_PMSC.jpgElőttem az utódom, avagy pécsi kapuscsendélet 1973-ból - Katzirz Béla és Rapp Imre

Tíz szezont töltött el Pécsett, 197 NB I-es mérkőzésen szerepelt.

1983-ban Portugáliába szerződött a Sporting Lisszabon csapatához. Vezérletével is, csapata két bajnoki bronzot, egy-egy ezüstérmet és portugál kupát szerzett.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Katzirz_Bela_Sporting.jpgKupagyőztesként a Sportinggal

Katzirz Béla 1978 és 1983 között 3 olimpiai válogatott szereplésen felül 22 alkalommal húzhatta magára a magyar labdarúgó-válogatott címeres mezét. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Katzirz_Bela_olimpiai_valogatott_1979.jpgKatzirz Béla egyik magabiztos mozdulata 1979-ben az olimpiai válogatottban

Az 1982-es spanyolországi VB selejtezőinek egy részén ő védett, tagja volt a VB-n résztvevő válogatott keretnek, de pályára nem lépett. Egyik legemlékezetesebb mérkőzése a válogatottban az 1981-es valenciai barátságos mérkőzés a spanyolok ellen. Válogatottunk 3-0-ra nyert idegenben. A neves spanyol szaklap, az El Mundo Deportivo másnap nagy terjedelemben emlékezett meg teljesítményéről.

Az én generációmnak - akkor voltam tizenhárom éves-  fejben meg kell lennie ennek a meccsnek, egyik legkedvesebb válogatott találkozóm ez azóta is. Katzirz káprázatos formában védett, egyszerűen nem lehetett gólt rúgni neki. A spanyolok egy idő után felhagytak a beadásokkal, minden az ő zsákmánya lett. A labdákra úgy ment fel, ahogy a kapustankönyvekben leírják. A második félidőben egy beívelésnél a fejelni akaró védőkkel és támadókkal ütközött, a mozdulata után hárman szorultak kisebb-nagyobb ápolásra. Ennyi idő után már ezt a mérkőzést is helyére tettem agyam végtelen videótékájában jó pár másikkal együtt, és amit elfogadni soha nem fogok tudni, de már beletörődtem, hogy soha életemben nem fogom őket látni.

1985-ben megszerezte jogi diplomáját, pályafutása befejezte után pedig nyitott egy jól működő ügyvédi irodát, azóta is a jogi pályán tevékenykedik. Egyszer egy rövid ideig a Pécsnél dolgozott sportvezetőként, de rájött, ez nem az ő világa.

 

Kiss Imre

Sorozatunk talán legpechesebb szereplője az 1957-es születésű egykori hálóőr. Tizenhárom évesen szülővárosa csapatában, a Hajdúböszörményi Bocskaiban kezdte labdarúgó pályafutását. Tizenhét évesen, 1974-ben az egykori tatabányai kapusikon, Gelei József, mint többszörös ifjúsági válogatott játékost, a bányászvárosba invitálta.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kiss_Imre_ifivalogatott.jpgKiss Imre már a Tatabánya játékosaként az ifjúsági válogatottban 1975-ben, az álló sor közepén

A következő évben, 1975-ben már kiharcolta magának a felnőtt keret tagságát is. Olyan kapusokkal kellett hosszú időn át, nap mint nap megküzdenie a kezdőcsapatért, mint Csepecz János, Dombai András, vagy akár Brünyi Béla - váltakozó sikerrel.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kiss_Imre_Tatabanya.jpgEgy szomorúbb pillanat Kiss Imre életéből 1975-ben: gólt rúgott a Megyeri úton az Újpesti Dózsa

A végső áttörést az 1980/81-es szezon hozta meg neki, amikor is egy Videoton elleni meccs alkalmával a sérült Dombai helyére kellett csereként beállnia, első mozdulatával hárította is (a legendás Partizan Belgrád-ölő) Szabó József büntetőjét. Ebben a bajnokságban utána közel 900 percen (kilenc teljes mérkőzés) maradt érintetlen a hálója, csapatát azonnal a dobogó második helyére repítette.

A Real Madrid elleni UEFA Kupa párharc – melyen a királyi gárda csak nem kevés bírói segédlettel tudott továbbmenni, idegenben lőtt góllal – egyik főhőse volt. Bár sajnos az a nagy gyanúm, hogy a tatabányai Madrid-gólban erősen benne volt, a madridi visszavágón olyan teljesítményt nyújtott, hogy a spanyolok írásos ajánlattal bejelentkeztek érte.

Itt álljunk meg két gondolatra.

1, A Real olyan pénzügyi ajánlatot tett Kiss Imréért, hogy nem csak a Ságvári Endre utcai stadion kerítése, hanem a város összes portájának határa kolbászból lett volna fonva, arany szegecsekkel kiverve. Ha Kisst megkapták volna, ők intézték volna a pálya világításának kiépítését is. A spanyoloknak nagyon furcsa volt a 14:00 órakor kezdődő mérkőzés. Igaz, ez nem csak a világítás hiánya miatt volt. A nemzetközi kupákban aznap még egy mérkőzést kellett Magyarországon megrendezni: a BEK-ben Ferencváros-Banik Ostrava találkozó volt. Emiatt - akkoriban kezdődött, hogy igazodni kell országonként a televíziós közvetítésekhez (a Videoton Bécsben, a Vasas Cipruson játszott aznap) - figyelembe kellett venni a Banik miatt a többi csehszlovák, a Real miatt pedig a többi spanyol csapat mérkőzéseinek kezdési időpontjait. A világítás hiánya miatt kézenfekvő volt, hogy a Tatabánya tér ki mindenki elől, és kezdi a meccset nagyon korán.

2, A Real Madrid azokban az években elég speciális kapushelyzetben volt. Miguel Angel (amúgy mindkét meccsen ő védett - a szerkesztő megjegyzése), Garcia Remon és Augustin vetésforgóban védtek, tulajdonképpen alig lehetett tudni, ki is az első számú kapusuk. És hogy tegyünk még egy csavart a dologba, akkoriban ők hárman voltak a spanyol válogatott kapusai is. Volt, hogy Vujadin Boskov rendszeresen Augustinnak szavazott bizalmat a Realban, míg Jose Santamaria szövetségi kapitány a másik kettőt hívta be a válogatottba. Nem állítanám, hogy Kiss első számú kapus lett volna valaha Madridban, de ha akkor oda kikerült volna...

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kiss_Imre_Madrid.JPGKiss Imre a madridi éjszakában

Mivel csak 24 éves volt, és akkor még élt a szabály, hogy külföldre 30 év felett mehet egy labdarúgó, Buda Istvánék az OTSH-ban egy kézmozdulattal söpörték le a lehetőségét.

A következő évben, mikor Mészöly Kálmán szövetségi kapitány kihirdette 22-es keretét a spanyolországi világbajnokságra, már nem is volt akkora meglepetés, hogy Mészáros Bubu és Katzirz Béla mögött ő lehetett a harmadik számú kapus, kiszorítván olyan hálóőröket, mint Zsiborás Gábor, Kakas László, vagy akár Gáspár József.

Örök szívfájdalma, hogy a címeres mezt egyszer sem húzhatta fel magára. A legközelebb akkor járt hozzá, amikor Mezey György az 1983. szeptemberi, NSZK elleni barátságos meccs félidejében elküldte melegíteni, hogy Zsiga helyett lehetőséget kap, de a debütáló kapitány végül úgy döntött, nem akarja teljesen felforgatni menet közben a csapatát.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kiss_Imre_valogatott.jpg1983 őszén a válogatott edzésén Zsiborás Gáborral

Cserébe ígéretet kapott, hogy az október 12-ei, angolok elleni, Népstadionban rendezett EB-selejtezőn ő kapja az egyes számú mezt. Október elsején, egy bajnoki mérkőzésen Róth Antallal ütközött (a pécsi játékos teljesen vétlen volt az esetnél), nagyon súlyos térdsérülést szenvedett, azonnali műtétre szorult. A beavatkozás nyomán tüdőembóliát kapott, másfél hétig az intenzíven fekve élet és halál között lebegett.

A rehabilitáció miatt ideiglenesen befejezte aktív pályafutását. 1985-ben azonban a Münchenben praktizáló Tasnády professzor elsők között rajta hajtott végre egy teljesen újnak számító implantációs műtéti beavatkozást, melynek során szarvasmarha-térdszalagot (közkeletű nevén: bikaszalag) ültettek a sérült térdébe. Két és fél éves kihagyás után visszatért a pályára, de addigra már jobbára csak a rutinjával és jelenlétével tudott a fiatalabb csapattársainak a segítségére lenni. Ahogy annak idején ő szorított ki fiatalon nagyobb tapasztalatú kapusokat, az utánpótlás válogatott ifjú bányász kapustitán, Mázi Tamás ugyanúgy küldte őt nyugállományba. 1990-ben Kiss Imre végleg befejezte aktív labdarúgó-pályafutását, megannyi felejthetetlen hazai és nemzetközi mérkőzés után. Ezek után még sokáig kapusedzőként dolgozott Tatabányán egészen addig, amíg beteg térde engedte ezt.

Kiss Imréről tudni kell, edzéseken rendszeresen fogadásban állt mindenkori csapattársaival (pedig a társak közt voltak halálbiztos pontlövők, ítéletvégrehajtók, többek közt SchmidtP. Nagy, Csapó, WeimperLakatos, Kiprich, Plotár, Vincze Pilu satöbbi), "tízből biztos, hogy nem rúgod be mind a tizet!"-alapon, az ötösről. Ez azért fontos, mert Kiss Imre is tudta, hogy az öt és felesről nem lehet lövést védeni, de a lövő egyet a fogadás tétje miatti idegessége, a koncentrációhiány okán biztosan elhibáz. Nem kellett konkrétan neki védenie a lövéseket, mehetett mellé, fölé, lehetett kapufa, vagy akár legalább egyet megfog egy ötös sorozatból, az öt és felesről ellőve. És a legenda szerint sohasem veszített.

Az aktuális ünnepeltünk büntetőgyilkos statisztikája pedig így nézett ki:

Az 1976/77-es bajnokságban a kispesti Kocsisét fogta, 1979/80-ban a dunaújvárosi Kutiét. 1980/81-ben a már említett vidis Szabó József nem tudott túljárni az eszén, rajta kívül buktak még: Kádár a DVTK-ból, Csepregi a viharsarki liláktól, Gálhidi Csepelről. Következő évben a friss bajnok, Hannich Péter vérzett el vele szemben. 1982/83-ban a kispesti Varga Kacsa, a diósgyőri Oláh Ferenc, és az aktuális gólkirály, tavasszal immáron a vasi zöld-fehérek mezében, Dobány Lajos. 1983/84-ben megint Hannich Péter hibázott, 1986/87-ben a debreceni Szűcs és a pécsi Lutz Jak

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr366550795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kaján Halász 2015.11.03. 20:34:05

Koszta Jani fenn van a listán, de kimaradt a cikkből. Pedig nem semmi pályafutása volt!:-)

maribor_ 2015.11.03. 21:15:55

@Kaján Halász: Kiss Imre felét, Kolárt és Kosztát menetközben megette a blogmotor. Igyekszünk majd pótolni valamikor.