Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, Kov-M

2014.08.06. 15:22 maribor_

Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg – három évtized múltán – közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet – de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel sorozatunkat!

Ket_evtized_magyar_kapusai.jpg

 

Kovács Attila

Az 1956-os születésű egykori válogatott hálóőr a nyolcvanas évek magyar labdarúgásának állatorvosi lova, egymaga jelképezi egy nem is olyan szűk keresztmetszetét az akkori magyar labdarúgó közegnek - sajnos.

Pécsett (hol is máshol, hiszen ott született, édesapja pedig hosszú éveken át volt a Pécsi VSK kapusa az NB II-ben - a szerkesztő megjegyzése) kezdte a labdarúgást a Pécsi Sportiskolában, majd utána végigjárta szülővárosának szinte minden jelentősebb csapatát (Pécsi Ércbányász, Pécsi VSK, Pécsi MSC).

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_Attila_PVSK.jpgKovács Attila a PVSK kapusaként 1978-ban

Utóbbinál főszereplő volt abban, hogy a csapat feljutott az NB I-be, de a következő szezonra a PMSC-be igazolt. Egy szezon alatt csak 2 bajnoki találkozóig jutott csapatával, Katzirz Bélát nem tudta kiszorítani.

1979-ben Csepelre igazolt, több lehetőséget kapott már az elején, mint előző csapatában. Két szezont felváltva védtek végig Hajdú Lajossal. Teljesítményével (és persze koránál fogva is) előbb-utóbb végleg kiszorította veterán kollégáját.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_Attila_Csepel.JPGEgy Kovács-bravúr a Csepel kapusaként az Üllői úton a nyolcvanas évek legelején

1984-ig 156 bajnoki találkozón védett a vasgyáriaknál. Csepelről lett utánpótlás-válogatott 1979-ben, 1983 és 1984 között 7 alkalommal a felnőtt válogatott mezét is felhúzhatta, először 1983 októberében, Anglia ellen, az EB-selejtezőn a Népstadionban (ez a mérkőzés volt az, amit a szövetségi kapitány előzetesen Kiss Imrének ígért - a szerkesztő megjegyzése). Mellette párhuzamosan az olimpiai válogatott alapembere is volt Mezey Györgynél.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_Attila_valogatott.jpgElső válogatott mérkőzésén Anglia ellen

És akkor most álljunk meg egy gondolatra, tulajdonképpen itt tört ketté egy fantasztikus képességekkel megáldott kapus csodálatosan induló karrierje.

Óriási tehetség volt az akkor huszonhét éves hálóőr, ő volt az egyik Mezey-bébi, a kapitány felfedezettje. Az utolsó, belgák elleni válogatott mérkőzés után pár nappal borult itthon a bili, hogy csapatok, játékosok adják-veszik a bajnoki mérkőzéseket. Nem tisztünk pálcát törni Kovács felett, hiszen nem ő volt az egyetlen, aki belekeveredett, vagy csak a gyanú árnyéka vetült rá. Nem volt ő rosszabb, erkölcstelenebb és bűnösebb a többieknél, akik hasonlót cselekedtek. Mégis ő lett a fő bűnbak, a magyar labdarúgás rákfenéje. A többség megúszta egy ejnye-bejnyével, vagy felfüggesztett eltiltással. Ő nem volt ennyire szerencsés, tíz évre meszelték el. Az akkori csepeli közegről mindent elmond, hogy vele együtt másik három játékostársa kapott olyan léptékű büntetést, hogy örökre eltűntek a süllyesztőben. Kőhalmi Gábor, aki szintén tagja volt az újjáépülő válogatottnak, Lazsányi László, a finom, pengés megoldásairól híres egykori ifjúsági válogatott labdarúgó, illetve a Honvéd-nevelésű, amúgy nagyon tehetséges Gendur László, aki Kovács tartalékjaként pár meccsen pályára léphetett az 1983/84-es labdarúgó bajnokságban. Mezey mindent elkövetett, hogy enyhébb büntetést kapjon, hiszen vele tervezte kezdeni a selejtezőket, de az MLSZ korifeusai elutasították Mezey kérelmét, maradt az eredeti verdikt. Szerencsére kapusokból akkor is jól álltunk, Disztl Péter, Andrusch József, majd később Szendrei József személyében biztosított volt a merítési lehetőség. Kovács eltiltását 1987-ben mérsékelték, illetve törölték el azt az időt, ami hátra volt belőle.

A Vasasban térhetett vissza az első osztályba, Andrusch József tartalékjaként 7 bajnoki találkozón védett.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_Attila_Vasas.jpgKovács Attila a Vasas kapusaként Győrben Szentes Lázár elől ment vetődve

Fénye, lendülete, úgy tűnt, végleg megkopott, nem tudott élni a lehetőséggel, hogy visszakapaszkodjon az NB I körforgásába. A Vasas után Kaposvárra, onnan pedig egy finn kiscsapatba ment. Hazatérte után még játszott a BLASZ-ban szereplő Magyar Kábel csapatában. Aktív pályafutását 1991-ben, közel harminchat évesen fejezte be. Később szakedzői diplomát szerzett, kapusiskolát nyitott. Gyermekek kapusképzésével foglalkozik napjainkban is.

 

Kovács (I.) László

Az 1951-es születésű Kovács László tíz évesen kezdte a labdarúgást szülővárosa csapatában, a Tatabányai Bányászban. Tizenkilenc évesen egy idényre Tatára került sorkatonaként az NB III-as Honvéd Rákóczi SE csapatába. A katonacsapat után esélye sem volt visszakerülnie a bányászváros csapatába.

Régóta foglalkoztat a kérdés, tulajdonképpen a kapusokról szóló sorozatom egyik alapötletét ez a gondolatmenetem adta. Tatabányán valami lehetett a levegőben, én sem tudom, mi. A Tisztelt Olvasóknak tán feltűnt, tán nem, de sorozatunkban az átlagnál gyakrabban szerepel a kék-fehér együttes neve. Volt, aki tatabányai nevelés, volt, aki csak innen lett válogatott. Volt, aki innen lett közismert NB I-es kapus. Volt, aki itt kezdte, volt, aki itt fejezte be. Talán Grosics Gyula aurája (köztudott, az Aranycsapat egykori kapusa 1956 után hat szezonon át, több mint 130 bajnoki találkozón őrizte a Tatabánya kapuját - a szerkesztő megjegyzése), talán a szénpor, talán a Vértes hegység karsztvize tehet mindenről. Az egykori MTK-s ifjúsági válogatott, Gelei József (Gelei Károly édesapja) innen lett olimpiai bajnok és válogatott labdarúgó, az általam többször méltatott Dombai András is itt kezdte, innen lett utánpótlás-válogatott, itt is fejezte be. Csepecz János innen lett országosan ismert, csakúgy mint Brünyi Béla. Rothermel Ádám is tatabányai kapusként lett olimpiai ezüstérmes és válogatott kapus. Kiss Imre, a majdnem Real-kapus, már serdülő-válogatottként érkezett, innen lett ifjúsági- és utánpótlás-válogatott. Kissnél tettem említést egy későbbi tatabányai kapusról, Mázi Tamásról, aki szintén ifjúsági- és utánpótlás-válogatott, csak úgy mint picivel korábban Gróf Attila. És persze szintén Tatabányáról lett U21-es válogatott kapus ifjabb Dombai András a 2000-es években. Mindezek után jobban érthető, hogy 1972-ben könnyűszerrel lemondtak Kovács Lászlóról.

A leszerelés után kereste őt az FTC is, de Kovács a Videotont választotta, valószínűleg az azonnali védési lehetőség miatt. Közel nyolc szezonon át volt a csapat első számú kapusa, 208 bajnoki találkozón védett csapatában. A Videotonnal egyszeres magyar bajnoki ezüstérmes volt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_Laszlo_Videoton.jpgEgy Kovács-hárítás 1975-ből a Videoton kapusaként

1980-ban egy sérülést követően már nem tudott visszakerülni a kapuba. Mikor Disztl Péter végleg kiszorította a csapatból, Kaposvárra akart igazolni, de a két csapat nem tudott megegyezni, így egy évig nem védett bajnoki találkozón. Verebes József invitálására ekkor lett a Rába ETO kapusa. Érdekes helyzet volt, a legenda szerint edzés után bandukolt haza, mikor a Fehérvárról épp Győrbe autózó Verebes felvette kocsival, megkérdezte, mi van veled? Semmi, jött a válasz. Nem akarsz a Győr kapusa lenni? Érdekes volt abból a szempontból is, hogy míg a Videotonban csak egyvalakivel kellett volna felvennie a kesztyűt, addig Győrben gyakorlatilag negyedik számú kapusnak (Palla Antal, Hornyák Béla és Kiss mögé) érkezett. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_Laszlo_Raba.jpgKovács László magabiztos labdalehúzása 1981-ből, a Fáy utcai Vasas-Rába ETO mérkőzésen

Rögtön ebben az idényében a 30 meccsből 28 alkalommal ő védett, Pallának és Hornyáknak 1-1 mérkőzést hagyva. Három szezont töltött el Győrben, 86 bajnoki mérkőzésen szerepelt. A győriekkel kétszeres magyar bajnok volt, egyszeres bajnoki-, és Magyar Kupa (MNK) ezüstérmes, 1983-ban Pro Urbe-díjban részesült.

1984-ben rövid időre Békéscsabára került, de idény közben átigazolt Siófokra. Siófokon közel három szezont védett az ekkorra már harminchét éves, veterán kapus.

Siófok után egy fél idényre újra Győrbe került, majd Ausztriába igazolt a SV Forchtenstein csapatához, ahol még közel hét (!!) idényt védett.

Kovács László 1975 és 1977 között 12 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_Laszlo_valogatott.jpgKovács László címeres mezben a Himnuszt hallgatja

Pályafutása befejezése után Tatabányán lett az utánpótláscsapatok, illetve a felnőtt csapat kapusedzője. Pápára ezután került kapusedzőnek, de tagja volt a csapatnak is. Mivel erős kapusgondokkal küzdöttek, 55-ös számú mezben üldögélt a cserepadon, bevetésre készen. A szám az életkorát jelezte. A 2008/2009-es szezonban a Pápa vezetőedzője is volt, azóta is ott tevékenykedik kapusedzőként.

 

Kovács (II.) László

Az 1952-es születésű egykori hálóőr az Újpesti Dózsa nevelése volt.

ket_evtized_magyar_kapusai_kovacs_ii_laszlo_dozsa_ifi_1974.jpgKovács László 1974-ben, az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatában

Huszonnégy éves koráig a tartalékbajnokságban pallérozódott. Csakúgy, mint a "rendes" bajnokságban, a lila-fehérek a tartalékbajnokságokat is zsinórban nyerték a hetvenes években. A Megyeri úton ezek az évek a Rothermel-Szigethi párharcról szóltak, Várhídi Pál vezetőedzőnek kapusposzton is ritka kellemes gondjai voltak.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_II_Laszlo_Dozsa2.jpgEgy Kovács-póz a sajtónak bemutatkozása alkalmából 1976-ban

És Kovács László az 1975/76-os bajnokságban az utolsó fordulóban lehetőséget kapott az MTK-VM elleni hazai bajnokin, így rögtön tagja lett a bajnoki bronzérmes csapatnak. A következő idényben már kicsit változtak az arányok a három kapus közt, Kovácsnak 8 bajnoki találkozó jutott, így egy bajnoki ezüstérmet is a vitrinbe rakhatott. Azonban egy hármas játékoscsere miatt a következő szezont már nem Újpesten kezdte. Annak ellenére, hogy Szigethi Károly is ekkor távozott a klubtól a MÁV Előre csapatába, a tartalékcsapat továbbra is ontotta a kapustehetségeket. Aggodalomra nem volt ok, hiszen ekkoriban lett közismert Bodnár László és Tóth Zoltán a hátországból...

Kovács II. László úgy került Salgótarjánba, hogy az újpestiek minden követ megmozgattak egy tarjáni középhátvéd, nevezetesen Kovács II. József (közismertebb nevén a Vörös Kovács, a manapság Norvégiában játszó válogatott csatár, Kovács Péter édesapja) megszerzéséért. A karancsaljai csapat tizenkilencre lapot kért és bejött. A védőt csak három játékosért cserébe adták, megnevezve egy kapus, egy védő és egy csatár. Így ment Kovács, Bíró Antallal és Ádám Lászlóval együtt a Stécébe. Hogy megérte-e a csere, sosem tudjuk meg. A védő Kovács II. József kétszeres bajnok lett az Újpesttel, mindössze 6 mérkőzésen játszott. A tarjáni bajnokcsapatban Kovács II. László csak 6 meccsen védett Szűcs Stuca mögött. Ádám és Bíró mind a 32 meccsen játszottak, előbbi 5, utóbbi 22 (!!) gólig jutott. Viszont Kovács László a következő idényben visszakerült az NB I-be a Volán játékosaként, Bíró és Ádám még játszottak a Stécé NB I-es csapatában. Miután egy szezon után a salgótarjániak kiestek, Bíró Kaposvárra került, ahol hosszú ideig meghatározó játékos volt, Ádám Lászlót pedig a Fradi igazolta le, az 1979/80-as szezonban 11 bajnoki mérkőzésen játszott a balhátvéd posztján az addigra már szakállt növesztett labdarúgó.

A történet úgy teljesen kerek, hogy Bíró Antal hármójuk közül csak kölcsönbe érkezett Salgótarjánba. Mikor feljutottak az NB I-be, mindenképp szerették volna megtartani a rendkívül gólerős csatárt. Az újpestiek annyit mondtak, ám legyen. Egy nevet mondtak cserébe és Salgótarjánban rábólintottak. A név úgy hangzott: Kardos József...

Kovács László az 1977/78-as bajnokságban már a másodosztályú Salgótarjáni Bányász kapusa volt, részese a másodosztályú bajnoki címnek.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_II_Laszlo_1977_78_STC.jpgKovács László az SBTC csapatképén az álló sorban a jobb szélen, a sor másik végén Szűcs István 

Az NB II-es bajnoki cím megszerzése után nagyon kapósak lettek a salgótarjáni labdarúgók, a csapat vezetésének nem kis fejfájást okozva, hogy legnagyobb erősítésként együtt tudják tartani a csapatot. Kovács nem tartozott közéjük, az 1978/79-es bajnoki évadot már a Volán SC kapusaként kezdte.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Kovacs_II_Laszlo_Volan.jpgKovács László a Volán kapusaként véd 1980-ban

A közlekedésiek akkor kerültek fel az NB I-be, érthető módon erősíteni akartak, különösen egy megbízható kapusra volt szükségük, hiszen a veterán Benes László, aki jó tíz évig szolgálta a Czabán Samu térieket, már a visszavonulást fontolgatta. Kovács hét szezonon keresztül védett a Volánban, több mint 90 elsőosztályú találkozón. Közte volt két emlékezetes NB II-es szezon is, különösen az 1982/83-as volt az, mikor dr. Lakat Károly irányítása alatt egy kisebbfajta világválogatott jött ott össze Bene Ferenccel, Fekete Lászlóval és Dunai III. Edével...

Kovács az NB I-es meccseinek több mint a felét 1983-ig lejátszotta, utána már felváltva védett a tragikus sorsú Varga Nándorral, illetve az akkor még ifjúsági korú, nagyon tehetséges Rizmayerrel, aki szintén egyre több lehetőséget kapott mindenkori edzőiktől.

Kovács László 1986-ban, közel harmincöt évesen fejezte be aktív pályafutását. 

 

Leboniczky Imre

Az 1956-os születésű egykori kapus a Dunakeszi Vasutas labdarúgója volt tizennyolc éves koráig. Egy évig, amíg sorkatona volt, az ercsi Honvéd Toldi Miklós SE-ben védett, 1979-ben került a Vasashoz, illetve annak tartalékcsapatához, mivel az első csapatnál Mészáros Ferencé volt a főszerep, a kispadon pedig az akkor már veterán Tamás Gyula várt még mindig bevetésre készen.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Leboniczky_Imre_Vasas.JPGLeboniczky egy Vasas-Újpesti Dózsa mérkőzésen a Fáy utcában 1981-ben

Az első előrelépésre egy évet kellett várnia, mikor Tamás visszavonult, de megérte a türelem, hiszen a következő szezon végén Mészáros Portugáliába igazolt, így egy idényen keresztül a csapat első számú kapusának számított.   

Leboniczkyról kevesen tudják, hogy 1979-ben megszerzéséért nagy harcban volt a Vasas és az Újpesti Dózsa. Ő a Vasast választotta, mert a Dózsában egy Tóth Zoltánnal több volt a kelleténél. Lebo a Vasasba igazolt, Tóth története meg ismert... Már az ötvenen jóval túl nyilatkozta pár éve: "Semmit nem bántam meg, pláne nem a Vasas-múltamat. Igenis büszke vagyok arra, hogy az angyalföldiek nagy sportcsaládjába tartozhattam!"

Minden benne volt, ami egy igazi bravúrkapusban benne kellett, hogy legyen. Sorozatos, káprázatos védések hihetetlen reflexekkel, majd a 88. percben egy elképesztő lepke. Egy bekapott góllal egy pillanat alatt le tudta azt a nimbuszát rombolni, amit meccseken keresztül felépített, illetve újra felépített. Egykori csapatainak szurkolóiban mára inkább ezek a megmozdulásai maradtak meg leginkább, mégis, bárhol játszott, talán a néha mulattató pillanatok miatt is, közönségkedvenc volt.

Egyeduralkodása nem tartott sokáig Angyalföldön, hiszen egy évvel később már Kakas László nevével kezdődött a Vasas összeállítása, szerepet jobbára már csak a válogatott kapus sérülése esetén kapott, így a következő szezonban továbbállt a Fáy utcából. A Vasasban öt szezon alatt 44 bajnoki találkozón szerepelt. Kétszer bajnoki bronzérmes csapatnak volt tagja, továbbá részese volt egy Magyar Kupa (MNK) győzelemnek és egy kupa ezüstéremnek.

1984 nyarán Békéscsabára igazolt, ahol egy évig gyakorlatilag ő volt a kezdőkapus. Második szezonjában Szabó Lászlóval védett felváltva, harmadik idényében pedig Gulyás István mögött már csak epizodista volt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Leboniczky_Imre_Bekescsaba.jpgLeboniczky a Békéscsaba 1985/86-os csapatképén a középső sor jobb szélén, a sor másik végén Szabó László 

1987-ben igazolt a Szeged SC-be (A SZEOL AK utódja - a szerkesztő megjegyzése), öt szezon alatt 26 elsőosztályú bajnoki találkozóig jutott, de a csapat kapusa volt a másodosztályú idényekben is. Ő védett Szegeden a botrányba fulladt Vasas elleni osztályozón is. Nem ő tehetett róla, hogy a Vasas bennmaradt, a Szeged pedig nem került fel. Szabadi László büntetőjét nem háríthatta, a meccs után kapott ő is rendesen szurkolóiktól, jobbára csak angyalföldi múltja miatt.

1992-ben alacsonyabb osztályba igazolt, 2007-ig, ötvenegy éves koráig (!!) azonban még védett Csányteleken, Hódmezővásárhelyen, illetve újra a Dunakeszi Vasutasban.

1994-ben szakedzői diplomát szerzett, még aktívan a Dunakeszi játékosa volt, mikor már a Tisza Volán Focisulinál gyermek kapusokat oktatott, aktív pályafutása befejezése után pedig a Dunakeszi Kinizsi vezetőedzője lett. Nem utolsó sorban a futball mellett egy sikeres belsőépítész vállalkozása is van.

 

Lengyel Zoltán

Az 1953-as születésű hálóőr a KSI (Központi Sport Iskola) neveltje volt. 1971-ben, mikor nevelőegyesületéből kiöregedett, Soroksárra került a VM Egyetértésbe, és szolgálta őket, egész a megszűnésükig. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Lengyel_Zoltan_VM_1972_73_1.jpgLengyel Zoltán a VM Egyetértés kapusaként 1972-ben elégedetten nézi, hogy a fehérvári Karsai Sunyi micsoda helyzetet hagyott ki

Ebben az időszakban három edzőt (Szűcs Gyula, Rákóczi László, Keszthelyi Mihály) és két első számú kapust (Varga László, majd Hajdú József) szolgált ki.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Lengyel_Zoltan_VM_1974.jpgLengyel a VM utolsó hivatalos csapatképén 1974-ben az álló sorban balról a harmadik, jobbról ugyanígy Hajdú József

A megszűnés, illetve az MTK-fúziót követően – Keszthelyi Mihállyal egyetemben – maradt az MTK-VM-ben. Első idényében Gáspár József tartalékja volt, a kék-fehérektől akkor távozott, mikor Brünyi Bélát visszaigazolták Tatabányáról.

1976-ban az NB II-es Budafoki MTE-be vezetett útja, rendszeresen védett Mészöly Kálmán és Dobesch Gyula edzősége alatt is.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Lengyel_Zoltan_Budafok_1981.jpgEgyik budafoki idénye annyira jól sikerült, hogy amikor kezdődött a tavaszi szezon, a Képes Sport az ő portréjával harangozta be a bajnokságot

Budafokról 1986-ban még alacsonyabb osztályba, Százhalombattára igazolt, a Dunai Kőolajhoz, pályafutását is ott fejezte be 1989-ben, harminchat évesen. Később Budafokon még felbukkant, mint kapusedző.

 

Leskó László

Az 1955-ös születésű kapus pályafutását végig furcsa kettősség jellemezte. Amikor "helyzetben"  volt, az élet szólt közbe többször is, amikor "parkolt", a sors a másik kezével visszaadott neki valamit.

Tizenhat évesen már a Nagykőrösi Kinizsi felnőtt csapatának kapuját védte, első szezonja végén a megye legjobb kapusa címet kiérdemelve. Egy szakszervezeti labdarúgó tornán figyelt fel rá Rákosi Gyula, a Fradi akkori ifiedzője. Mai füllel is parádés névsorú csapatba került a ferencvárosi utánpótláscsapatban. Többek közt a Nyilasi, Rab, Takács, Forintos, Onhausz, Kelemen, Mészöly Pál, Magyar Pista féle generáció tagjaként várta a feljebbjutás lehetőségét. Hogy az olvasók is el tudják ezt a korszakot helyezni, ekkor nézte Domján László a kispadról a Géczi István-Hajdú József generációváltást. Míg korosztályából a többiek jó része felkerült a nagycsapathoz (az egy évvel későbbi KEK-döntős csapat gerince), addig ő nem kaphatott szerződést, mint sportmunkatárs, mivel tanulói jogviszonya volt.

Másodosztályú kitérők (Budafok, Kossuth KFSE, Kecskemét) után az NB II-es Délép SC kapusa volt, mikor egy véletlen folytán újra összeakadt egykori kecskeméti edzőjével, Verebes Józseffel, aki a bajnokcsapatba hívta.

Kísérteties a hasonlóság akkori győri kapuskollégájával, Kovács Lászlóval. Az 1982/83-as bajnokcsapat két kapusát Verebes az utcáról szedte össze. Verebes tudta, mit csinál, az idő utána két évig ezt igazolta.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Lesko_Laszlo_Raba.jpg

Az 1982/83-as győri bajnoki csapatképen Leskó László a jobb oldali kapus, mellette Kovács László. Kovácstól balra az ETO akkori harmadik számú kapusa, Markó Zsolt, aki 2014 januárjától a magyar labdarúgó-válogatott egyik kapusedzője lett.

Leskó a Győrrel magyar bajnoknak, bajnoki ezüstérmesnek és Magyar Kupa (MNK) döntősnek mondhatta magát, 1983-ban Pro Urbe-díjban részesült. A bajnoki cím megszerzésekor még nem lépett pályára, sőt a következő idényben is előbb védett BEK-mérkőzésen, mint bajnokin!

Ket_evtized_magyar_kapusai_Lesko_Laszlo_BEK.JPGLeskó (erős takarásban) kiválóan védett élete meccsén, nem rajta múlt, Szokol (10) mindkét meccsen tarthatatlan volt

A minszki mérkőzés 30. évfordulóján, 2013 őszén beszélgettem Leskóval, így emlékezett vissza:

-- Semmi előjele nem volt a dolognak. Minden ment a maga kerékvágásában, mint bármikor máskor. Megérkezés Minszkbe, szálloda, edzés, este vacsora. A meccs napján reggel a szokásos csapathirdetés, taktikai értekezlet. Verebes így kezdte: Leskó-Csonka, Hlagyvik, Mile…. Felkaptam a fejemet, mi van?? Szentes Lázár mellett ültem, oldalba bökött a könyökével és halkan azt súgta: igen, te! Nagyon úgy tűnt, rajtam kívül mindenki tudott a dologról. Vége az értekezletnek, mindenki kapott valami személyre szabott mondatot, instrukciót, biztatást, csak hozzám nem szólt Verebes. Annyit mondott mindössze, Laci, majd később beszélünk. Délután még egy kisebb eligazítás, vártam, hogy mond valamit, de csak ugyanezt kaptam. Már a mérkőzés előtt ülünk az öltözőben, készülődünk. Verebes szájából elhangzanak az utolsó biztató szavak, majd kiküldi a csapatot a pályára, hogy „Uraim, színpadra!”. Már mennék kifelé, mikor utánam szólt:  Laci, bármit lehet, bármit szabad. Beejtheted a labdát a lábaid között, kaphatsz gólt a félpályáról. Egyet nem szabad, betojnod. Menj szépen, és mutasd meg nekik! 

A sikeres Kovács-Leskó párost idény végén Verebes frissítés gyanánt lecserélte a Mészáros Ferenc-Ulbert Tibor duóra. A minszki mérkőzés után Leskó szép számmal kapott külföldi ajánlatot, az MLSZ-ben hallani sem akartak a dologról. Egy esélye lett volna, hogy ezt eltiltás nélkül, "félhivatalosan" megtehesse, visszavonulni két évre, hogy amatőrstátuszt szerezzen. Visszatért Nagykőrösre védeni, ahol egy edzésen csípőcsonttörést szenvedett. Az akkor majdnem harminc éves kapus felépülése nagyon hosszú időt vett igénybe, utána már külföld helyett az NB III maradt a Paks és a Szekszárd csapataiban.

Leskó a sport mellett testnevelő tanári diplomát szerzett a kaposvári Tanítóképző Főiskolán, a tanítás mellett jól menő üzleti vállalkozásba fogott, a labdarúgással teljesen szakított.

 

dr. Lévay Tibor

Az 1949-es születésű egykori kapus a Budapesti Honvéd neveltje volt. 1967-ben került a felnőtt kerethez, a Képes Sportban akkor úgy írtak róla, hogy az ifjúsági válogatott kapus lesz az, aki hosszútávon megoldhatja majd a kispestiek kapuskérdését.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Levay_Tibor_Honved_1972.jpgLévay Tibor a Bp. Honvéd 1972/73-as csapatképén a jobboldali kapus, a másikuk Bicskei Bertalan

A mondat akár igaz is lehetett volna, csak a Honvédnál akkoriban sem kapuskérdések, sem kapusgondok nem voltak. Bicskei Bertalan már két éve volt első számú hálóőr, Lévay egész kispesti pályafutását az árnyékban és jóformán a kispad árnyékában töltötte. Hét szezont töltött el a Honvédban, mindössze 26 bajnoki találkozón védett, két bajnoki ezüstérem és három Magyar Kupa (MNK) második helyezés birtokosa lett.

Mint addigra jól összeszokott páros, 1974-ben Bicskeivel együtt távoztak Kispestről (ez egybeesett Gujdár Sándor érkezésével - a szerkesztő megjegyzése), míg társa az MTK-VM-be, addig ő Csepelre, akkor már dr. Lévay Tiborként.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Levay_Tibor_Csepel.jpgLévay Tibor 1975-ben Csongrádi Ferenc eszén próbál épp túljárni egy Csepel-Videoton mérkőzésen

Csepelen sem tudott stabil kezdőkapus lenni, Hajdú Lajos mögött ez nem is lett volna olyan egyszerű. Három szezon alatt 15 bajnoki mérkőzésig jutott. A történet diszkrét bája, hogy Hajdú két évig Bicskei és Lévay mögött csak harmadik kapus volt a Honvédnál, Csepelen jelentősen megváltozott ez a felállás.

Pályafutása befejezése után sportvezetőként dolgozott tovább. Hosszú ideig ő volt a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLASZ) főtitkára, majd a Magyar Amatőr Labdarúgó Liga egyik alapítója és vezetője volt, annak megszűnéséig.

dr. Lévay Tibor 2007-ben, ötvennyolc évesen hunyt el.

 

Majzlinger Sándor

Az 1948-as születésű egykori labdarúgó egész alacsonyabb-, és másodosztályú pályafutása során mindenkori csapatainak multifunkciós polihisztora volt. Leginkább kapusként lett ismert, de bajnoki találkozókon nem egyszer csatárnak nevezték és a góllövéssel sem állt hadilábon.

Szülővárosa egyik csapatában, a Bajai Bácska Posztóban kezdte pályafutását, majd átigazolt a szintén helyi Vasas MTE csapatába.

1973-ban az akkor másodosztályú Dunaújvárosi Építők csapatához igazolt, ahol szintén felváltva hol a góllövéssel, hol a labdák hárításával foglalatoskodott.

1976-ban igazolta le a városi rivális, a Kohász, ahol már csak a védéssel kellet foglalkoznia. Akkoriban nagy terveket szőttek a csapatnál, az NB I-et célozták meg és sikerült is nekik.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Majzlinger_Sandor_Dunaujvaros2.jpgMajzlinger a D. Kohász NB II-es, Novák Dezső vezette bajnokcsapatában az ülő sor jobb szélén

Három idényt töltött el a Dunaújvárosi Kohászban, ebből kettőt az NB I-ben. 15 bajnoki találkozón védett.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Majzlinger_Sandor_Dunaujvaros.jpgMajzlinger Sándor 1977-ben NB I-es kapusként

1979-ben visszaigazolt a Vasas MTE jogutódjába, a Bajai SK-ba, onnan a Balatonlellei SE-be, ahol 1998-ig, közel ötvenéves koráig védett.

Majzlinger Sándor 2011-ben, hatvanhárom éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség következtében hunyt el.

 

Menyhárt Kálmán

Az 1955-ös születésű kapus csepeli nevelés. Katonai idejét Szentendrén töltötte, a KKFSE csapatában.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Menyhart_Kalman_KKFSE.jpgMenyhárt Kálmán a Katonai Főiskola csapatában az álló sor közepén, a sor bal szélén Leskó László

Leszerelése után visszatért nevelőegyüttesébe, ahol 1977-ben az NB I-ben is bemutatkozhatott. Két szezont töltött el a vasgyári csapatban, Hajdú Lajos tartalékjaként 14 bajnoki találkozón védett.

1979-ben igazolt a Budapesti Honvédhoz. Első idényében Gujdár Sándor tartalékkapusaként 8 mérkőzésen szerepelt, ezzel járulva hozzá a kispestiek 25 év szünet után nyert bajnoki címéhez.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Menyhart_Kalman_Honved.jpgMenyhárt Kálmán 1980-ban

Menyhárt 1985-ig volt a Honvéd játékosa, Gujdár után Andrusch József mögött is második kapusként, hat idény alatt csak az 1980/81-es szezonban nem lépett pályára, 28 bajnoki találkozón védett. Tagja volt három bajnokcsapatnak, mellette részese volt egy-egy bajnoki bronzéremnek, Magyar Kupa (MNK) győzelemnek és kupa ezüstéremnek. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Menyhart_Kalman_Honved_1982_83.jpgMenyhárt Kálmán 1982 őszén egy Népstadionban játszott kettős rangadón

1985-ben Százhalombattára igazolt a Dunai Kőolajhoz, egy év múlva pedig az NB II-es Komlóhoz került. A 90-es évek elején Belgiumba igazolt, harmad-, és negyedosztályú csapatokban védett.

Belgiumban szerzett edzői diplomát, majd ifjúsági labdarúgóknak nyitott kapusakadémiát, alacsonyabb osztályokban edzősködött Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Ausztriában.

A 2000-es évek elejétől családjával az Egyesült Államokban telepedett le, jelenleg az általa alapított sportmenedzseri iroda tulajdonosa és igazgatója.

 

Mező József

A debreceniek kapuslegendája 1957-ben született. Tizennégy évesen lett a Debreceni Téglagyár igazolt labdarúgója. A város szinte összes csapatát  (MGM Vasas, Debreceni MTE, DUSE) végigjárta, mire 1982-ben a Debreceni MVSC-be igazolt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Mezo_Jozsef_DMVSC_1985.jpgMező József a DMVSC 1985-ös csapatképén

Tizenegy szezon alatt 160 NB I-es bajnoki találkozón védett (az időszak alatt a Loki négy idényt játszott az NB II-ben - a szerkesztő megjegyzése). Utolsó mérkőzése a csapatban az 1992/93-as szezonban már másodosztályú bajnokként történt. A DVSC-vel begyűjtött egy Közép-európai Kupa (KK) második helyezést, a nyolcvanas évek második felében a Népsport osztályzatai alapján pedig az Év Kapusa címet is kiérdemelte.

1996-ig alacsonyabb osztályú csapatokban védett (Vámospércs, Hajdúsámson, Sényő), de már közben a Debreceni Sportiskolában edzőként dolgozott. Az 1996–97-es idényben egy évre visszatért az akkor NB II-es Nyíregyháza csapatánál a profi labdarúgáshoz, 20 bajnoki mérkőzésen állt a kapuban.

1997 és 2004 között újra alacsonyabb osztályú klubok (Kisléta, Tarpa, Jánkmajtis) következtek, aktív pályafutását ekkor, negyvenhét (!!) évesen fejezte be.

Mező József a magyar labdarúgó-válogatottban pályára ugyan sosem lépett, de volt tagja a bővebb keretnek.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Mezo_Jozsef_valogatott_1987.jpgMező József 1986 őszén a válogatott keretben az álló sorban balról a második

Még aktív labdarúgó volt, mikor 1996-tól a debreceni Olasz Focisulinál volt edző, 1997 és 1999, illetve 2004 és 2010 között a DVSC kapusedzője volt, azóta pedig a klub utánpótláskapusainak edzője.

 

Mészáros Ferenc

A Bubu. Az 1950-ben született egykori hálóőr tizenkét éves korában lett Soroksáron a VM Egyetértés igazolt labdarúgója.

ket_evtized_magyar_kapusai_meszaros_ferenc_egyetertes.jpgAz ifista Mészáros az Egyetértés korosztályos csapatában

1968-ban került a Vasashoz. Eleinte tartalékbajnokikon védett, de egy éven belül a felnőtt kerethez került, hiszen Angyalföldön a Bolemányi János-Varga László páros után új megoldást kellett találni a kapuskérdésre. Mészáros érkezését követően igazolt a Vasashoz a Diósgyőri VTK válogatott kapusa, Tamás Gyula, így Bubunak igen csak fel kellett kötnie a kesztyűt. Az 1970/71-es szezonban példásul Tamás védett mind a 30 bajnokin, Mészárosnak egy percet sem adott Machos Ferenc, a piros-kékek akkori vezetőedzője. Aztán Bubu szép lassan az ellenkezőjére fordított mindent, nagyon hamar ő lett a csapat első számú kapusa. Az 1972/73-as szezonban Tamás Gyula javára már csak 18-12 a lejátszott mérkőzések száma, az 1976/77-es idényben, mikor a Vasas történelmének eddigi utolsó bajnoki címét szerezte, már Mészáros védett több meccsen. 32 találkozó volt Bubué, Tamásnak csak 3 lehetőség jutott (addigra felemelték az NB I létszámát 16-ról 18 csapatosra, így már 34 forduló volt 30 helyett, egyszer pedig volt egy kapuscsere - a szerkesztő megjegyzése). Tizenegy szezont védtek párban a Vasasban, ez idő alatt, az összes bajnoki mérkőzések számát figyelembe véve, Mészáros több mint kétharmaddal több mérkőzésen védett, mint kollégája.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Meszaros_Ferenc_Vasas.jpgBubu 1974-ben egy Bajnokok Tornája Újpesti Dózsa-Vasas mérkőzésen Sarlós András elől húzza le a labdát

Tizenhárom szezont húzott le Angyalföldön, 252 bajnoki találkozón védett, dicsőséglistája impozáns. Egy-egy bajnoki cím, bajnoki-, és kupa ezüstérem, Közép-európai Kupa (KK) győzelem, két Magyar Kupa (MNK) győzelem és négy bajnoki bronzérem.

1981-ben igazolt Portugáliába, a Sporting Lisszabonhoz. Az egyik legnagyobb hagyományú portugál csapattal tovább öregbítette mind a klub, mind saját maga hírnevét.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Meszaros_Ferenc_Sporting.jpgBubu egy 1982/83-as Sporting csapatképen

Két idényen keresztül szinte minden mérkőzésen ő védett a zöld-fehér csapatban. Egy-egy portugál bajnoki cím, kupagyőzelem és bajnoki bronzérem került vitrinjébe, az 1982/83-as BEK (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a BL elődje - a szerkesztő megjegyzése) sorozatban a negyeddöntőig jutottak. Következő idényét szintén Portugáliában, a Sporting Farense csapatában töltötte.

1984 nyarán visszatért Magyarországra, ezúttal már a Rába ETO-hoz. Két szezont véd a csapat első számú kapusaként. Első szezonjában Kovács Lászlónak 8 meccs, második szezonjában Ulbert Tibornak 7 mérkőzés jutott, így összesen 45 bajnoki találkozóig jutott. Ha kap még 3 meccset, meglett volna a 300. magyar bajnokija... Az ETO-ban egy-egy bajnoki ezüst-, és bronzérmet szerzett.

1986-ban visszatért Portugáliába, ezúttal a Vitoria Setubal csapatához. Három idényen át volt a csapat kapusa. 1989-ben, harminckilenc évesen fejezte be aktív pályafutását.

Bubu (is) az a jelenség volt, akiért tömegek mentek meccsekre, nem lehetett rá nem odafigyelni. Már képessége, magabiztossága, minden mozdulata önmagában emlékezetes volt. De volt benne nem is kis csipetnyi showman is, a mozdulatai élményszámba mentek. Fenékkel levett labda (aki focizott, biztos ismeri a mozdulatot, mikor az ember a felpattanó labdára "ráül" - a szerkesztő megjegyzése), kidobás előtt test körül többször körbedobált labda, egykezes beadáslehúzások, csatárok elől fejjel megszelídített labdák, és ehhez hasonlók. Egy olyan mozdulat, ami örökre megmaradt bennem: egy lövést úgy védett, hogy elengedte a labdát a lábai közt, majd hátrafelé vetődve elkapta a gólvonal előtt. Legendás volt láncdohányzásáról is. Volt, hogy a kapuja mögötti fotósoktól kunyizott egy slukkot, de előfordult, hogy a jó öreg Karossa Laci bácsi -a sportfotósok doyenje volt-  tárolta a meccseken Bubu cigijét. Volt olyan, amíg a Vasas támadott, elszívott egy cigit. Ezt Portugáliában is el akarta játszani, az akkor edzője azt mondta neki, szeretne vele beszélni valamiről, üljön le. Bubu kihúzta a széket és egy doboz Pall Mall volt rajta. Vette az adást..., egy darabig.

Mészáros Ferenc, Gujdár Sándorral párban, tagja volt 1974-ben az utánpótlás Európa-bajnokságot megnyerő magyar labdarúgó-válogatottnak.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Meszaros_Ferenc_utanpotlas_valogatott.jpgBubu a döntőben győztes magyar csapatban 

1973 és 1988 között 29 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Részt vett az 1978-as és az 1982-es labdarúgó VB-ken, összesen 4 találkozón védett.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Meszaros_Ferenc_valogatott.jpgBubu 1982-ben a VB-n az egyik edzőmeccs előtt

Utolsó és utolsó előtti válogatottsága között alig pár héttel kevesebb, mint hat esztendő telt el.

1989-ben, mikor hazatért Portugáliából, a Vasasnál lett kapusedző, az idény közben pedig vezetőedzővé avanzsált és a következő szezon első feléig az is maradt. Őnála szerepelt először a felnőttek között Szilveszter Ferenc.

Később a politikusi pályával is próbálkozott, 1990-ben Soroksáron polgármester jelölt volt, 1998-ban pedig országgyűlési képviselőként próbálkozott, sikertelenül. Mészáros Ferenc ezután teljesen szem elől veszett.

Buburól elég ijesztő pletykák kerültek felszínre látványosan megromlott egészségi állapotával kapcsolatban. Lehetett "ilyen" és lehetett "olyan" találgatásokat hallani. Az tény, hogy volt egy nagyon súlyos autóbalesete, ami még rátett mindenre egy lapáttal. Hosszú évekig semmit nem lehetett róla hallani. Nemrég feltűnt Várady Béla temetésén, talán hosszú idő után mutatkozott először nyilvánosság előtt. Botra támaszkodva, elég nehézkesen mozgott. Bubu, bármi is a baj, kitartást!

 

Ne feledjék, nemsokára folytatjuk sorozatunkat, akkor majd P-től Sze-ig, ne menjenek sehová, maradjanak velünk! 

Emlékeztetőül:

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, A-Cs

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, D-G

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, H-Kos

Szintén figyelmükbe ajánljuk: 

Időkapszula: NB 1 - 1983-84

Időkapszula extra, az 1983/84-s nemzetközi kupaidény. Főszereplők: BEK: Rába ETO, UEFA Kupa: FTC, Budapesti Honvéd, KEK: Újpesti Dózsa.

1. forduló, 1. kör: Rába ETO-Vikingur Reykjavik, PSV Eindhoven-Ferencváros, AEL Larissa-Bp. Honvéd, AEK Athen-Újpesti Dózsa.

1. forduló, 2. kör: Vikingur Reykjavik-Rába ETO, Ferencváros-PSV Eindhoven, Bp. Honvéd-AEL Larissa, Újpesti Dózsa-AEL Larissa.

2. forduló, 1. kör: Rába ETO-Dinamo Minszk, Bp. Honvéd-Hajduk Split, Újpesti Dózsa-1. FC Köln

2. forduló, 2. kör: Dinamo Minszk-Rába ETO, Hajduk Split-Bp. Honvéd, 1. FC Köln-Újpesti Dózsa

3. forduló, 1. kör: Újpesti Dózsa-Aberdeen

3. forduló, 2. kör: Aberdeen-Újpesti Dózsa

Végül egy kis kötelező irodalom: 

Osztálynapló

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr86549267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

!CSABEE! 2014.08.07. 10:58:40

Mester, köszi, már alig vártam az írásodat!

Csak egy nagyon apró okoskodás: Kovács A. már Andrusch előtt is a Vasas tagja volt, 86-87-ben több meccsen védett, mint Kakas (aki ezért távozott is a Fáy utcából) Andrusch csak a következő évben jött, és Kovács valóban a tartalékja lett, de 7 meccsen biztos nem védett már akkor, max. 2-3 bajnokija lehetett - bár azt nem tudom, hogy kupameccseken hányszor játszott vagy játszott-e - lehet, hogy te azt is beleszámoltad...(?) -, és félidényben igazolt kaposvárra, Andrusch tartalékja pedig az Osztyapenkó SE-től leszerelő Babócsy lett.

maribor_ 2014.08.07. 12:05:10

@!CSABEE!: Köszi a kiegészítést, illetve a kiigazítást. Már ugyanezt kielemezte nekem FB-n egy Honvéd drukker ismerősöm, azt válaszoltam neki, "Az igazság az, hogy ekkora lexikális munkánál, sajnos, igaz, nem kéne, de becsúsznak apróságok..."

!CSABEE! 2014.08.07. 12:28:03

@maribor_: Ez teljesen jogos, így is csoda, hogy ennyi mindent észben tartasz. Többnyire én csak a saját csapatom kapcsán tudok kiegészíteni néha valamit, úgyhogy globálisan abszolút verhetetlen vagy :)

maribor_ 2014.08.07. 17:11:34

@!CSABEE!: Nálam sem olyan egyszerű, mire majd 40 év távlatából kihámoztam, hogy volt annak idején Kovács (II.) Laci Tarjánba igazolása, az nem volt piskóta:) Amúgy miller szerkesztőtársam nem véletlen szokott engem a Felesleges Tudományok Doktorának hívni. Mikor írok valakiről, rájövök, a wiki sokszor mennyire pontatlan és hiányos. Pedig csak picit utána kell olvasni/kérdezni a dolgoknak a saját élményeken és emlékeken felül.

JuAn 2014.08.07. 22:46:25

@maribor_: Amikor legutóbb utáltalak, akkor ennek az átigazolásnak a kb. kétharmadát adtam volna fel rejtvényként, erre most kiderül, hogy még azt a részét is jobban tudod nálam. Utállak! :)

Mondjuk azért arra most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy a "Egy Kovács-bravúr a Csepel kapusaként az Üllői úton a nyolcvanas évek legelején" kép csak félig látszó csepeli játékosát felismered-e? ;-)

maribor_ 2014.08.07. 23:08:48

@JuAn: Gyereknapra jövőre azt kapod, hogy kérdezhetsz, én meg majd nem tudom a választ. Okés?:) A kapuban álló egyértelmű, a lelógóra csak tippem van a szőke haj miatt, meg hogy szemmel láthatólag Mörtelről marad le. De én nem merném 100% biztossággal leírni a nevét.

nick2005 2014.08.25. 20:18:03

Ma találtam rá erre a cikksorozatra, és mint a 80-as évek fociján felnövő, nagyon sok régi emléket felidézett.

Egy kis hiányérzetem, illetve hozzáfűznivalóm van. A "K" betűs kapusoknál hiányolom Kutasi Csabát, aki elég sok meccsen védett a Haladásban a Hegedüs Péter és Király Gábor közti időszakban. Egyik szezonban az ősz legjobbja címet is megkapta (ha volt ilyen cím :).

maribor_ 2014.08.25. 20:46:06

@nick2005: Kutasi tervben volt, de aztán elvetettem. Neki igazándiból 89 őszén indult be a szekér, ha jól emlékszem....