Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

  • Feyyaz: Ez előtt a meccs előtt nyugtatgatták a Vasas drukkerek a győrieket a lelátón: "Nyugi, kár izgulni,... (2019.06.25. 20:43) Időkapszula: NB I. 1982/83 28. forduló
  • Frady Endre: @maribor_: Nem. :) Vagy egyedül vagy Ákos barátommal, aki osztálytársam volt. Általában vele mente... (2019.06.25. 16:14) Időkapszula: NB I. 1982/83 29. forduló
  • Fradista Utazó: @promontor: Igen, egyedül a Brest lóg ki kicsit, amúgy a magyar és a román ezüstérmes nevezését el... (2019.06.21. 12:56) Előléptetés
  • Frady Endre: Hát igen, az ellopott aranycipő... Annak idején ('77-ben?) Váradi Béla is aranycipősnek hitte magá... (2019.06.19. 17:24) Időkapszula: NB I. 1980/81 Záróra 1.
  • Frady Endre: Kint voltam a bajnoki címet véglegesítő meccsen, utána meg bent rohangáltunk a pályán! :) Kár, hog... (2019.06.19. 17:17) Időkapszula: NB I. 1980/81 33. forduló

Facebook oldalunk

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, Szi-Zs

2014.08.25. 07:22 maribor_

Kamaszkorom egyik legszebb intelme, melyet egy idősebb családtagomtól kaptam, hogy nem lehet minden nőt megszerezni, de törekedni kell rá. Nos, jelenleg – három évtized múltán – közel hasonló helyzetben vagyok. Szeretném a Tisztelt Olvasóknak bemutatni a hetvenes és nyolcvanas évek magyar kapusait. Az intelem analógiáját követve, bár lehetetlen lesz mindegyiküket, de törekszem rá. Listámra felkerültek olyanok is, akik többszörös válogatottak lettek, világbajnokságokon védhettek, és olyanok, akikre manapság már csak szűkebb pátriájukban, egykori csapataik szurkolói emlékeznek tisztelettel és szeretettel.

Lesznek olimpiai bajnokok, ezüstérmesek, valamint olyanok is, akik soha nem nyertek semmit. Lesznek olyanok, akik úgy lettek többszörös bajnokok, bajnoki érmesek, hogy a padról alig álltak fel, de ha kellett, mindig bevethetőek voltak. Lesznek olyanok, akik előbb védtek rangos nemzetközi kupameccsen, mint magyar bajnokikon. Lesznek olyanok, akik Európában is sztárok voltak és lesznek köztük olyanok is, akik csak a megyeszékhelyen. Lesznek olyanok, akik többszáz bajnoki meccset játszottak, meg akik sokkal kevesebbet – de annyi legalább jutott nekik, hogy csapatukat benntartották az első osztályban. Vagy nekik köszönhetően legalább emelt fővel estek ki. Lesznek teljesen kifutott pályák, és lesznek olyanok is, akiket tizennyolc évesen a jövő zálogának tartottak, ennek ellenére sorozatunk lesz pályafutásuk egyetlen lábjegyzete. Lesznek olyanok, akiknek a pályafutásáról zeng az internet, és lesznek olyanok is, akikről a szerző fellelhető források híján csak saját lexikális tudására, illetve emlékeire hagyatkozhat. Lesznek olyanok, akiknek a hetvenes évek eleje volt pályafutásuk befejezése, lesznek olyanok, akiknek a nyolcvanas évek végén kezdődött, lesznek olyanok, akiknek teljes pályája ebben a két évtizedben teljesedett ki.

Lesznek olyanok, akik..., nem is soroljuk tovább a lehetőségeket, olvassák szeretettel sorozatunkat!

Ket_evtized_magyar_kapusai.jpg

Dr. Szieben László

Az 1961-es születésű egykori hálóőr az 1981/82-es bajnoki szezonban mutatkozott be az első osztályban a Zalaegerszegi TE kapusaként. Abban az idényben Balázs Zsolt tartalékjaként csak 4 bajnoki találkozó jutott neki, az azokon nyújtott teljesítménye azonban elég volt arra, hogy az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitánya, Mezey György meghívja és Disztl Péter tartalékjaként többször lehetőséget is adjon neki. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szieben_Laszlo_U21.jpgSzieben László a magyar utánpótlás válogatott 1981-es csapatképén a két kapus közül a jobb oldali

Szieben 1983 nyarán igazolt az Újpesti Dózsába, Szendrei József tartalékjának szemelték ki a PMSC-be távozó Kollár József és az NB III-as Váci Izzó MTE-be igazoló Brockhauser István után. Mondhatni, a célnak pont megfelelt, Temesvári Miklós sok lehetőséget nem adott neki.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szieben_Laszlo.jpgSzieben László az Újpesti Dózsa 1983/84-es csapatképén az álló sorban balról az első

Három idény alatt mindössze 2 bajnoki találkozón szerepelt. A KEK-negyeddöntős idényben nem kapott lehetőséget, a következő két szezonban 1-1 mérkőzésen védett. Ebből minden bizonnyal neki is és a szurkolóknak is az 1986. áprilisi Budapesti Honvéd elleni 0-6 maradt a legemlékezetesebb, valljuk be, saját nevét nem írta be aranytollal a lila-fehérek emlékkönyvébe...

Dr. Szieben László azon egykori kapusok egyike, akinél kizárólag a saját emlékeimre és lexikális tudásomra hagyatkozhatok. Pályafutásának nem sok nyoma maradt fent a neten, mondhatni, semennyi. Talán egycsapásra másként alakult volna az élete, ha az aberdeeni éjszakában Szendrei kiállításáig Temesvári Miklós nem használja ki mindkét cserelehetőségét. Mikor Alex Ponnet kezében villant a 109. percben a piroslap, a kispadon ücsörgő Sziebennek a tépőzárat sem kellett megigazítania a kaucsuk kesztyűjének csuklóján, hiszen a szünetben a megsérült Fekete Lászlót Bogdán István váltotta, akit egy újabb sérülés miatt negyed óra után Szebegyinszky Andrásra kellett cserélni. Talán ilyen picin múlt a világ dicsősége neki, helyette Kiss Sándor bravúrjait láttuk, akinek Szendrei meze a térdéig ért...

1986 nyarán Csepelre tette át székhelyét. Csepelen akkoriban ritka kapusgondokkal küszködtek, hiszen alig két éve volt akkor, hogy a csapat mindkét kapusát, Kovács Attilát és Gendur Lászlót hosszú évekre eltiltották. Előbb az ifista Komlódi maradt egyedül kapus, majd a szintén tinikorú Gelei Károly védett, ráadásul az ő helyére érkezett Szieben, mert Gelei akkor igazolt a bajnok Budapesti Honvédhoz.

Szieben Csepelen lett befutott és ismert kapus. 1993-ig – jellemzően első számú kapusként – több mint 100 bajnoki mérkőzésig jutott. De a történetben a csavar az, hogy a bajnoki mérkőzéseken éveken át ő rúgta csapatának büntetőit, méghozzá igen biztos lábbal. Bajnoki góljainak száma 10 felett van, sőt, utolsó bajnoki szezonjában, mikor a Csepel 2-1-re legyőzte a Békéscsabát, Szieben akciógóllal szerezte meg a győzelmet.

Dr. Szieben László még aktív pályafutása alatt jogi diplomát szerzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Később feltűnt a magyar labdarúgásban sportvezetőként, megítélése igen csak véleményes. Hogy önszorgalomból lett trollelefánt a porcelánboltban, avagy a megfelelési kényszer vezette valamilyen irányba, már sosem fog kiderülni, de nem is lényeges...

 

Szigethi Károly

Az 1949-es születésű Szigethi a Budapesti Spartacus csapatában ismerkedett meg a kapusiskola alapjaival és ott is járta végig a korosztályos ranglétrát. 1972 nyarán igazolt az akkor már zsinórban többszörös bajnok Újpesti Dózsába. Akkoriban őt szemelték ki a visszavonulni készülő Szentmihályi Antal pótlására.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szigeti_Karoly_Dozsa_1974.jpgSzigethi Károly magabiztos labdafogása 1973-ban

Az első idényében már több meccsen védett, mint az a Borbély László, aki addig volt a lilák tartalék kapusa. Szentmihályinak 24, Szigethinek 6, Borbélynak 1 fellépés jutott. A következő szezonban már 9 meccsig jutott, az áttörést az 1974/75-ös bajnokság hozta meg neki, amikor már csak Rothermel Ádámmal kellett megküzdenie az 1-es számú mezért.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szigeti_Karoly_Dozsa.jpg1974 nyarán Szigethi edzésen bizonyít, Rothermel pedig a háttérben figyel

Szigethi a bajnokságban 17 meccsen védett, az új igazolásnak, Rothermelnek 13 meccs jutott. A következő idényben azonban már végleg Rothermel lett Várhidi Pál favoritja.

Szigethi összesen öt szezont töltött el a Megyeri úton, 48 bajnoki találkozón védett. Háromszor bajnok és egy-egy alkalommal bajnoki ezüst- és bronzérmes, illetve Magyar Kupa (MNK) győztes lett a csapattal.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szigeti_Karoly_Dozsa_1975.jpgSzigethi Károly az Újpesti Dózsa 1975-ös MNK-győztes csapatában

Szigethi 1977-ben igazolt a már edzőként pont Szentmihályi Antal vezényelte és frissen az NB I-be jutott Székesfehérvári MÁV Előre csapatába.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szigeti_Karoly_MAV_Elore_1977_78.jpgSzigethi 1978 tavaszán a MÁV Előre kapusaként

1979-ig párban Paulusz Györggyel védték a kisebbik székesfehérvári csapat kapuját, 28 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

 

Szűcs István

Az 1952-es születésű egykori kapus a labdarúgó pályák környékén leginkább a Stuca becenévre hallgatott, mintsem a saját nevére. Alig húszévesen, az 1971/72-es idényben mutatkozott be az első osztályban a Vasas kapusaként. Tamás Gyula és Mészáros Bubu mögötti harmadik számú kapusként csak egy bajnoki meccset kapott, amolyan "mélyvíz-effektus" gyanánt a bajnokság utolsó fordulójában.

A következő két szezont katonaként Szentendrén töltötte a Kossuth KFSE NB II-es csapatában. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szucs_Istvan_KKFSE.jpgSzűcs István a KKFSE 1973-as csapatképén jobbról az első

A csapat első számú kapusa volt, első szezonjában 33, második szezonjában 19 másodosztályú bajnoki találkozón védett, utóbbi "csak" azért ilyen kevés, mert leszerelése után idény közben visszatért a Vasashoz. Itt ismét csak 1 mérkőzésen kapott lehetőséget Baróti Lajostól, csakúgy, mint pár éve Machos Ferenctől.

1975 nyarán az akkor NB I-es Salgótarjáni BTC csapatához igazolt, zsinórban két szezont töltött csapata az első osztályban, ebben a periódusban 22 meccsen védett. Idény végén, mikor csapata kiesett, nem igazolt el, hanem egyik főszereplője volt annak, hogy a dr. Lakat Károly irányította bányászcsapat fölényesen megnyerte az NB II-t és egy év után visszajutott az élvonalba.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szucs_Istvan_SBTC_NB_II.jpgSzűcs István 1978-ban az NB II-t megnyerő SBTC csapatképén az álló sor bal szélén, másik végén tartalékja, Kovács II. László

1980-ig, csapata újbóli kieséséig védett az NB I-ben, összesen 101 bajnoki találkozót számlálva.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szucs_Istvan_SBTC.jpgSzűcs István 1980-ban a SBTC kapusaként, nem az ő teljesítményén múlt a kiesés

Szűcs addigra már túl jó kapus volt az NB II-höz, több lehetőség közül is választhatott, ő az akkoriban évről évre a kiesés elkerüléséért harcoló Debreceni MVSC-t választotta. 1980 és 1983 között az NB I-ben 87 bajnoki mérkőzésen védett a csapat első számú kapusaként.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szucs_Istvan_DMVSC_1982_83.jpgSzűcs István a DMVSC 1982/83-as csapatképén az álló sorban a jobb oldali kapus, a másikuk Mező József
 

Első debreceni szezonjában minden bajnokin ő védett, a következő évben Lukács Jánosnak jutott két meccs. A kiesés idényében pedig már Mezővel váltották egymást, 21 bajnoki találkozóig jutott. Az 1983/84-es idényben az NB II-ben szintén ő védett többször mint Mező, 22 találkozón szerepelt, így egyik fő részese volt annak, hogy az Eger SE mögött ezüstérmesként jutott vissza csapata az első osztályba.

Szűcs István 1976-ban egyszer, Kovács László tartalékjaként, Ausztria ellen a válogatott kispadján is ülhetett, 1980-ban pedig tagja volt az olimpiai válogatott keretnek, de hivatalos selejtezőn nem lépett pályára.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Szucs_Istvan_olimpiai_valogatott.jpgSzűcs István az olimpiai válogatott egyik előkészületi mérkőzésén, 1980-ban

 

Tamás Gyula

Az 1941-es születésű egykori kapus szülővárosa csapatában, a Diósgyőri VTK-ban ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. A korosztályos ranglétrát végigjárva 1963-ban mutatkozott be az NB I-ben csapatában. 1969-ig gyakorlatilag végig ő védett a DVTK-ban, 143 első osztályú bajnoki mérkőzést játszott úgy, hogy ebből a hat évből egy szezont az NB II-ben töltött csapatával. Igaz, pont abban az évben Magyar Kupa (MNK) döntőig meneteltek a diósgyőriek, de azt elveszítették az ETO-val szemben.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Tamas_Gyula_DVTK_1965.jpgTamás Gyula a DVTK kapusaként az 1964-es kupadöntőn  

1970-ben igazolt a Vasasba, ahol tizenegy szezonon keresztül védett Mészáros Bubuval párban. Jellemzően az évtizedet elfelezték, eleinte Tamás volt az első számú kapus, később a jóval fiatalabb Mészáros, aki utánpótlás-, majd felnőtt válogatott lett az idők folyamán, szép lassan kiszorította őt. A hetvenes évek elején az angyalföldiek két bajnoki bronzérmet szereztek. Az elsőnél még Tamás Gyula védett az összes meccsen, a következő évben már csak 18 mérkőzésen, a többin Mészáros.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Tamas_Gyula_Vasas.jpgTamás Gyula a hetvenes évek elején abszolút egyeduralkodó volt a Vasas kapusai között

A csapat történetének mindezidáig utolsó bajnoki címénél a 34 forduló alatt Bubu már 32 meccset számlált, Tamás 2 mérkőzésen léphetett pályára kezdőként, egyszer pedig csereként váltották egymást.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Tamas_Gyula_Vasas2.jpgTamás Gyula a Vasas 1976/77-es bajnokcsapatában az álló sor jobb szélén, bal végén Mészáros Ferenc

Tamás a fenti címeken felül egy-egy Magyar Kupa (MNK) arany-, és ezüstérmet is a kesztyűjébe rakhatott. Aktív pályafutását 1981-ben, közel negyven évesen fejezte be.

Tamás 1967-ben, még a DVTK kapusaként lett válogatott labdarúgó. 1970-ig 11 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Tamas_Gyula_valogatott_1967.jpgTamás Gyula 1967-ben a Labdarúgás című havilap címlapján abból az alkalomból, hogy válogatott lett

Pályafutásának befejeztével sportvezetőként és edzőként is dolgozott tovább a labdarúgásban. Volt a Vasas labdarúgó szakosztályának vezetője, kapusedzőként pedig külföldön dolgozott a japán és az iraki válogatottnál, illetve Ausztriában a Casino Salzburgnál. Itthon pedig többek közt természetesen a Vasasnál, az Újpestnél, a Zalaegerszegi TE-nél és a Videotonnál. De dolgozott a magyar olimpiai, és a felnőtt válogatottnál is. 2010-ben ment hivatalosan nyugdíjba a Felcsút SC kapusedzőjeként. Öregkorában sem tétlenkedik, gyerekeknek szervez nyári kapusiskolákat. Napjainkban, hetvenhárom évesen még reméli, hogy sok aktív év áll előtte...

 

Tasnádi Zoltán

Az 1948-as születésű egykori kapus húsz évesen mutatkozott be az NB I-ben a Rába ETO kapusaként, de a Rába-parti zöld-fehéreknél az volt egyetlen bajnoki mérkőzése.

Egy év múlva, 1969-ben igazolt az akkor NB II-es Békéscsabai Előre Spartacusba. A másodosztályú években Tóth Mártonnal védett felváltva, nagyjából fele-fele arányban. Fő részese volt annak, hogy a viharsarki lila-fehérek 1973-ban megnyerték a másodosztályt, és így az NB I-be jutottak.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Tasnadi_Zoltan_Bekescsaba.jpgTasnádi Zoltán 1976-ban a Békéscsaba kapusaként

1980-ig védett Békéscsabán, addig már végig az első osztályban. Hol ő volt az első számú kapus, hol Bugyik János, így 73 bajnoki találkozó jutott neki az élvonalban. Legjobb eredménye egy bajnoki 10. helyezés, de választották legjobb kapusnak az egyik téli Képes Sport teremlabdarúgó-tornán is.

 

Tóth Zoltán

Az 1955-ös születésű egykori legendás kapusnak a fogantatás pillanatában predesztinálva volt sorsa, hiszen édesapja, Tóth György is az Újpest válogatott kapusa volt. 

Ket_evtized_magyar_kapusai_Toth_Zoltan_Toth_Gyorgy.jpgTóth Zoltán és Tóth György 1978-ban

Tóth Zoltán tizennégy évesen lett az Újpesti Dózsa igazolt labdarúgója. Végigjárva a korosztályos ranglétrát, volt többszörös ifjúsági és tartalék (gyakorlatilag az akkori utánpótlás bajnokság) magyar bajnok. 1977-ben került a felnőtt kerethez Rothermel Ádám tartalékjaként. Két idényen keresztül szerepelt a Megyeri úton, kétszeres magyar bajnok volt. Mindkét alkalommal testvériesen megosztoztak Rothermellel a bajnoki szereplések tekintetében. Az 1977/78-as bajnokságban 15-15 (Bodnár Lászlónak ekkor jutott 4 bajnoki találkozó - a szerkesztő megjegyzése), a következőben 17-17 mérkőzésig jutottak mindketten.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Toth_Zoltan_Dozsa.jpgTóth Zoltán 1977-ben egy Dózsa-Fradin a Népstadionban Nyilasi Tibor elől húzza le a labdát magabiztosan

Bajnoki mérkőzéseken páratlan a statisztikája, 13 meccset hozott le nullára, azaz nem kapott gólt. Három UEFA Kupa (az EL egyik elődje - a szerkesztő megjegyzése) mérkőzésen védett, ebből kettőn ismét nem kapott gólt. 2-0 a spanyol Bilbao és 7-0 az osztrák VÖEST Linz ellen.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Toth_Zoltan_Dozsa2.jpgTóth Zoltán a rossz emlékű bilbaói visszavágón

Az egykori ifjúsági-, és olimpiai válogatott kapus 1979-ben egyszer húzhatta magára hivatalos mérkőzésen a címeres mezt, Tbilisziben, a szovjetek elleni 2-2-es EB-selejtezőn.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Toth_Zoltan_valogatott.jpgRamaz Sengelija elvtárs szemmel láthatólag csak Tóth-tal együtt rugdossa át a labdát a gólvonalon bajtársi segítséggel

Mindössze 25 bajnoki meccs után lehetett válogatott. Talán a második szovjet gólt sosem felejtjük el: Tóth már megkaparintotta a labdát, mikor szovjet sportbarátaink, élükön Ramaz Sengelijával, egész egyszerűen labdával együtt átrugdosták őt a gólvonalon. (хотя вратарь лежал с мячом в руках...: "habár a kapus feküdt a földön, labdával a kezében...", írta szó szerint az akkori Szovjetszkij Szport című napilap.)

1979-ben, huszonnégy évesen Tóth Zoltán illegálisan elhagyta Magyarországot, akkori terminus technicus-szal élve disszidált. Ezután az Egyesült Államokban a profi terembajnokságban futott be páratlan karriert. A San Diego Socks-ban és a St. Louis Stormban védett. Előbbiben több mint tíz évig, pályafutásának befejezése után pár évvel ünnepélyes keretek között visszavonultatták a csapat 1-es számú mezét.

 

Ulbert Tibor

Az 1960-as születésű egykori kapus a '80-as évek elején és közepén az NB II-ben többször is a feljutás tornácán táncoló hódmezővásárhelyi HÓDGÉP-Metripond SE egyik legbiztosabb pontja volt. 1985-ben igazolta le a Rába ETO.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Ulbert_Tibor.JPGUlbert Tibor a Rába ETO 1985-ös csapatképén a középső sorban a jobb szélen, másik végén Mészáros Ferenc

Eleinte Mészáros tartalékja volt, majd amikor Bubu 1986 nyarán visszatért Portugáliába, két évig a csapat első számú kapusa volt, közel 70 bajnoki találkozón szerepelt. A  győriekkel egy bajnoki bronzérmet szerzett.

Ulbert Tibor 1987-ben és 1988-ban többször is szerepelt az olimpiai labdarúgó-válogatottban.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Ulbert_Tibor_olimpiai_valogatott_1987.jpgUlbert Tibor az olimpiai válogatott keretben az ülő sor jobb szélén, a sor másik végén Zsiborás Gábor

Pályafutása befejezése után kapusedzőként dolgozott többek közt Sopronban, Székesfehérváron és Szombathelyen is.

 

Veréb György

Az 1949-ben született egykori kiváló kapus maga az Élő Legenda Diósgyőrben.

Lokálpatrióta DVTK-drukkerek – városvédelmi okokból – szívük szerint csak minden párhuzamos utcát neveznének el róla Miskolcon, mert furán venné ki magát, ha két ugyanolyan nevű utca keresztezné egymást...

Szülőhelyén a borsodi Mérán kezdett focizni, világéletében kapus volt. Az általános iskolát alig járta ki, mikor már a község megye I-es csapatában bemutatkozhatott a felnőttek közt. Nem váratott sokáig magára, hogy a nagyon fiatalon megyei válogatottá lett kapus egy komolyabb csapatba kerüljön. Tizenöt évesen lett a Miskolci VSC játékosa. Az ifi korosztály után pedig 1967-ben a DVTK igazolta le, rögtön a válogatott Tamás Gyula tartalékja lehetett.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Vereb_Gyorgy_DVTK.jpgVeréb György a DVTK kapusaként 1971-ben egy Tatabánya elleni bajnoki mérkőzésen

1967 és 1988 között, ami több mint húsz esztendő (!!!), 248 első osztályú bajnoki mérkőzésen védett a DVTK-ban. Csapata ebben a két évtizedben többször is megfordult a másodosztályban, ezért tűnik a közel két és félszáz NB I-es mérkőzés kevésnek. De hogy érzékeltessük az időintervallumot, Veréb György majdnem 1000 tétmeccsen (NB I, NB II, Magyar Népköztársasági Kupa, UEFA Kupa, Kupagyőztesek Európa Kupája, stb. - a szerkesztő megjegyzése) védett a borsodi piros-fehéreknél.

A DVTK-val egyszeres magyar bajnoki bronzérmes és kétszeres Magyar Kupa (MNK) győztes volt.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Vereb_Gyorgy_DVTK_MNK.jpgVeréb György az 1980-as kupagyőztes csapatképen az álló sor jobb szélén, a sor másik végén lévő kapus Szabó László

Veréb György 1981 októberében azon kevés játékosok közé került be, akik a Népsporttól 10-es osztályzatot kaptak. Az NS osztályzatai alapján másik két idényben az Év Kapusa címet nyerte el.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Vereb_Gyorgy_10-es_osztalyzat.jpgVeréb György 10-es osztályzata a Népsport 1981. október 8-i tudósításában

1998-ban, életében utoljára, ötvenhez közel, amikor már a csapat kapusedzője volt, az akkori kapusok sérülése miatt még védett egy bajnoki mérkőzésen.

Veréb György volt megyei és ifjúsági válogatott. 1979-ben az olimpiai válogatott mezét kétszer is magára húzhatta.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Vereb_Gyorgy_olimpiai_valogatott_1979.jpgVeréb György az olimpiai válogatottban

Aktív pályafutásának befejezése után kapusedzőként és sportvezetőként is dolgozott. Évtizedeken át állt a DVTK alkalmazásában, mellette dolgozott a magyar olimpiai válogatottnál is. Már játékos korában edzői oklevelet szerzett és szakmai képzésekben vett részt. De egykori csapatánál volt technikai vezető, majd szakosztályvezető, később ügyvezető titkár is. 1993-tól 1996-ig a BM hivatásos állományában teljesített szolgálatot mint sajtóreferens és sporttiszt.

Egyéb címei között olyan kitüntetések is szerepelnek, mint a belügyminisztertől kapott dísztőr, melyet a sport- és munkateljesítményéért kapott, Miskolc városának Nívó-díja, vagy szülőfalujának díszpolgári címe.

 

Zsiborás Gábor

Az FTC néhai kapusa 1957-ben született Budapesten. Tíz évesen lett a Fradi igazolt játékosa.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Zsiboras_Gabor_FTC_ifi.jpgZsiborás Gábor a Fradi ifistájaként 1975-ben az álló sorban jobbról a negyedik

Az ifiből kiöregedve nem kisebb nevek mellett lehetett a felnőtt keret tagja, mint Hajdú József és Géczi István.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Zsiboras_Gabor_Geczi_Hajdu.jpgZsibi 1979-ben Géczi István búcsúmeccsén, az álló sorban középen a kapuslegendák, Hajdú József, Géczi és Zsiborás Gábor

Az 1977/78-as bajnokságban, húsz évesen kapta élete első NB I-es szerepét. Az ellenfél a Bp. Honvéd volt, a Fradi nyert 2-1-re, a kispestiek gólját bizonyos Zsiborás szerezte – öngólból, egy kapufáról a hátára pattant labda csorgott be a kapuba. Ettől függetlenül parádésra sikeredett a bemutatkozás. Olyannyira, hogy még abban a bajnokságban sikerült Hajdút végleg kiszorítania a kezdőből. Az 1980/81-es szezon nagy részét egy sérülés miatt kihagyta, a következő bajnokságban felváltva védett Kakas Lászlóval. 1983-tól 1988-ig viszont több, mint 5 szezonon át megint zsinórban övé volt az 1-es számú mez.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Zsiboras_Gabor_FTC.jpgZsiborás Gábor a Fradi kapusaként a '80-as évek elején

1988-ban megsérült egy tornán az olimpiai válogatott kapusaként, addigi helyettese, Józsa Miklós pedig szenzációs formába lendült. Zsiga a felépülése után inkább a váltást választotta, hogy stabilan és folyamatosan védhessen, ezért az MTK-ba igazolt. 1993-as haláláig négy szezont húzott le az MTK-VM-ben. 

Átigazolásának pikantériája az volt, hogy új csapatában első mérkőzése az Üllői úton volt. A Fradi 4-0-ra nyert, ennek ellenére Zsiborás hetes osztályzatot kapott a Népsporttól. De nem is ez a lényeg. Zsiborást (hátborzongató manapság, hogy valaha jártak ennyien egy bajnoki meccsre) huszonnyolcezer ember vastapsa fogadta és minden megmozdulását hangos ováció kísérte.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Zsiboras_Gabor_MTK.jpgZsiborás Gábor és Józsa Miklós a bizonyos FTC-MTK-VM után a pályáról levonulóban

A két csapatnál összesen 361 elsőosztályú mérkőzést játszott, a Fradival egyszeres magyar bajnok és Magyar Kupa (MNK) győztes volt. Kétszer nyerte el a Toldi-vándordíjat.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Zsiboras_Gabor_Toldi-dij.jpgZsiborás Gábor a vándordíjjal és a díj névadó alapítójával

Zsiborás Gábor 1979 és 1987 között négy alkalommal húzhatta magára a magyar válogatott címeres mezét.

Ket_evtized_magyar_kapusai_Zsiboras_Gabor_valogatott.jpgZsiborás Gábor 1983 szeptemberében, élete válogatott meccsén az NSZK ellen

Ötödik fellépésére készült az Oroszország elleni világbajnoki selejtezőn 1993-ban, mikor a válogatott Üllői úti edzésén rosszul lett és kómába esett. Egy hét múlva a kórházban halt meg. Napra pontosan tíz évvel a nyugatnémetek elleni meccs után. Halálának pontos okát sosem sikerült kideríteni.

Zsibi hihetetlen űrt hagyott maga után, egy egész ország gyászolta...

 

Sorozatunk ezzel véget ért. Kérem, tartsanak velünk a jövőben is, hisz' nem csak a Nosztalgia rovatunk robog majd tovább ehhez hasonló érdekességekkel, hanem napi aktualitású témákban is olvashatják szerkesztőségünk tagjainak borotvaélesen elmés gondolatait és meglátásait.

Köszönetnyilvánítás:

A sorozat alapötlete az enyém volt, jobbára saját képeket, adatokat és emlékeket használtam. De rengeteg külsős segítség érkezett, mind a statisztikai adatokat, mind a képeket illetően. A sorozat ezek nélkül nem lehetett volna ennyire teljes. Szeretnék köszönetet mondani a teljesség igényére erősen törekedve:

  • millerdraft szerkesztőtársamnak, aki cikizésből szeret engem a felesleges tudományok doktoraként aposztrofálni, de majd rájön egyszer méretes öngóljára, hiszen az Újpesti Dózsa volt kapusaihoz elmondhatatlan mennyiségű statisztikai adattal szolgált,
  • Püspök utcai gombaszedő (Henti) barátomnak, aki végtelen és angyali türelemmel szerkesztgette írásaimat a megjelenések előtt,
  • Fradista Utazó szerkesztőtársamnak, aki annyi elütésemet javította ki menet közben, mint égen a csillag, sőt, egyszemélyben volt felelőse annak a munkának, hogy a színes verzióban birtokomban lévő saját képeim a sorozatban fekete-fehérben jelenhessenek meg, egységesítve az egész összképet,
  • CSABEE-nak, aki a Vasas egykori kapusaival kapcsolatban kifogyhatatlan az emlékekből,
  • Kovács Krisztiánnak, alias Bcs Casual-nak, aki a Viharsarok labdarúgásának elképzelhetetlen mértékű professzora és az igen színvonalas bcscsl.blogspot.de oldal egyszemélyes szíve-lelke,
  • Kárpáti Tamásnak (Digitális Magyar Futball Könyvtár), szerkesztőségünk örök és kiapadhatatlan forrásának,
  • Kiss Lászlónak, aki Kárpáti Tomival közös barátunk és irigylem a nálam is nagyobb lexikális képességeiért,
  • Kordás Józsefnek, aki a gombfoci.eoldal.hu üzemeltetője, pár csapatkép-ritkaságért,
  • Rózsa Tibornak, akitől ismeretlenül szereztem fényképeket páratlan gyűjteményéből,
  • Kovács Zoltán barátomnak, aki a Retró Foci Képek lelkes működtetője,
  • a tempofradi.hu portálnak pár képért és a páratlan adatbázisáért, amire többször rászorultam, mikor elbizonytalanodtam saját tudásomban,
  • a boon.hu-nak is, mert találtam náluk olyan képet, amely jobban passzolt egy vonatkozó részhez, mint a saját képtáram,
  • gyerekkori barátomnak, dr. Dénes Tamásnak, akinek kisujjában az egész univerzum hever, nem csak az a pár adat, ami nekem néha-néha kellett,
  • és végül, de nem utolsósorban, atyai jó barátomnak, Lakat T. Károlynak, akinek személyesen átélt tapasztalatai semmihez sem foghatóak a magyar labdarúgással kapcsolatosan.

Minden olvasónknak köszönöm az észrevételeket, még azoknak is, akik az első résznél már lehurrogtak, hogy hiányolják Rapp Imrét és Zsiborás Gábort.

Szeretnék külön elnézést kérni többek közt Baji Tamástól Békéscsabáról, Mázi Tamástól Tatabányáról, Rózsa Zsolttól Újpestről, Lukács Jánostól Debrecenből, Holló Istvántól Dunaújvárosból, és Varga Nándítól a Czabán Samu térről, illetve a Mennyországból, hogy néha csak utaltam rájuk, de külön említést nem kaptak. Remélem, kérésem előbb-utóbb mindenkinél célba ér.

Emlékeztetőül:

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, A-Cs

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, D-G

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, H-Kos

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, Kov-M

Két évtized felejthetetlen és elfelejtett magyar hálóőrei, P-Sze

Szintén figyelmükbe ajánljuk: 

Időkapszula: NB 1 - 1983-84

Időkapszula extra, az 1983/84-s nemzetközi kupaidény. Főszereplők: BEK: Rába ETO, UEFA Kupa: FTC, Budapesti Honvéd, KEK: Újpesti Dózsa.

1. forduló, 1. kör: Rába ETO-Vikingur Reykjavik, PSV Eindhoven-Ferencváros, AEL Larissa-Bp. Honvéd, AEK Athen-Újpesti Dózsa.

1. forduló, 2. kör: Vikingur Reykjavik-Rába ETO, Ferencváros-PSV Eindhoven, Bp. Honvéd-AEL Larissa, Újpesti Dózsa-AEL Larissa.

2. forduló, 1. kör: Rába ETO-Dinamo Minszk, Bp. Honvéd-Hajduk Split, Újpesti Dózsa-1. FC Köln

2. forduló, 2. kör: Dinamo Minszk-Rába ETO, Hajduk Split-Bp. Honvéd, 1. FC Köln-Újpesti Dózsa

3. forduló, 1. kör: Újpesti Dózsa-Aberdeen

3. forduló, 2. kör: Aberdeen-Újpesti Dózsa

Végül egy kis kötelező irodalom: 

Osztálynapló

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr606599123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miskolc 2014.08.25. 07:59:32

Tisztelet és köszönet a remek összeállításért, írásért.

maribor_ 2014.08.25. 08:06:59

@miskolc: Mi köszönkük:) Remélem, ezzel a nickkel nem csak Tamást és Veréb Gyurit olvastad el.

Tököm Állat 2014.08.25. 16:38:06

Gratulálok a magas színvonalú sorozatért!Remélem egy karácsonyikülönkiadásban benne lesznek a végén megemlítettek,főleg Varga N. miatt,aki valami rejtélyes okból a kedvenc kapusom volt akkoriban

Tököm Állat 2014.08.25. 17:12:05

Ulbert anno nem valamilyen betegség miatt hagyta abba a focit?

maribor_ 2014.08.25. 17:29:48

@Tököm Állat: Nos, őszinte leszek, erre én már nem emlékszem, talán valamelyik olvasónk majd.

miller draft 2014.08.25. 18:33:26

Varga N mint kedvenc kapus én bevallom azt sem tudom, hogy hol védett :-) Ulbert betegsége nekem is dereng, talán Ádi tudná a választ.

látens liberális 2014.08.25. 20:31:00

Tóth Zoli zseniális kapus volt, nagyon sajnáltam amikor disszidált, pedig Ferencváros szurkoló vagyok.Veréb és Zsibi pedig legenda.Néhány meccsen kint voltam, amikről itt fotó van.

Tököm Állat 2014.08.25. 20:31:00

Kérlekszépen a Volánban
A sorozatban is szerepelt Kovács II Lászlóval
Mindig izgultam,hogy ő védjen:)

maribor_ 2014.08.25. 20:47:05

@látens liberális: Most képzeld, én, mint újpesti, hogy sajnáltam.

maribor_ 2014.08.25. 20:48:04

@Tököm Állat: Szeretjük a figyelmes olvasókat:) Igen, Kovács lacinál direkt megemlítettem, mert tudtam, hogy nem fog szerepelni a sorozatban.

Oldfan 2014.08.26. 12:12:16

Szép munka a sorozat, gratulálok.
Tóth Zoli tényleg elképesztően jól védett, sokszor egymaga tartotta a frontot a "levegős" hátvédsor után. Még a rossz emlékű bilbaói meccsen is. Védekezni már akkoriban sem tudtunk, de legalább támadóink voltak. Most meg egyik sem megy...
Veréb György pedig bőven megérdemelte volna a nagyválogatottságot, de akkoriban az vidékről "Mission Impossible" volt.

maribor_ 2014.08.26. 14:21:49

@Oldfan: A videkizes urban legend, legalabbis szerintem. Puszta matematika, az altalam felolelt ket evtized valogatottban szerepelt kapusok nagyjabol fele videkrol kapott lehetoseget.

Oldfan 2014.08.26. 17:06:30

@maribor_: Jelen esetben nem. A Salamon-Kutasi duó évekig a legjobb védőpáros volt Magyarországon válogatott szinten, mégsem adtak nekik lehetőséget, miközben állandóan azt szajkózták az edzők, hogy nincsen megbízható középhátvédünk és belső párja. Kapus poszton is hasonlókat tapasztalt az ember. A pécsi Rappnak is csak epizód szerep jutott a képességeihez képest. Az, hogy a fővárosi lobby erősen érdekérvényesített a vidék ellen, akkoriban nyílt titok volt. A Kovács F. vezette Videotontól emlékeztesen nagy csalással vetették el a bíróval a bajnoki címet a sorsdöntő meccsen. Nem városi legedda amit írtam, akik látták, azok tudják.

maribor_ 2014.08.26. 18:41:05

@Oldfan: Kicsit elkanyarodtunk a tárgytól, de nem bánom:) Veréb kvalitásait nem vitatja senki. Akkoriban még 10-12 kapus pályázhatott volna ugyanolyan joggal a címeres mezre. Nem gondolom, hogy Veréb jobb volt Bubunál, vagy Gujdinál. Azt se feledjük, a DVTK bronzérmes aranycsapatában meg Szabó sokkal többet védett. Fellépést címeres mezben viszont tényleg megérdemelt volna. Másik téma. Pont abból a Vidiből volt a korszak egyik markáns kapusa válogatott, nem is kevésszer. Müncz úr ténykedése pedig külön tészta, abban sincs vita közöttünk (ajánlom figyelmedbe az Osztálynaplóban Kovács Józsival készült riportot).

Bcs csl 2014.08.26. 19:11:28

Maribor: köszönöm hogy megemlítettél, de sokat nem tudtam segíteni.
Az aktuális íráshoz: Sziebent nem szeretjük, nem csak azért mert az említett "akciógólja" egy 11-es után esett, Baji Tonó (aki legalább annyira megérdemelte volna hogy itt legyen mint Doktorszíben) megfogta, a kipattanót rúgta be az a gyökér.
Az egyik képen Józsa és Zsiborás, őket kettőjüket szerintem nemfradisták is respektálhatták, én legalábbis igen.

maribor_ 2014.08.26. 19:17:55

@Bcs csl: A Bugyik-rész egyértelműen a Tiéd,, Tasnádinál meg mondtál egy olyan nevet is, hogy ámulatba estem. Sziebent, azt hiszem, illik kettéválasztani mint labdarúgót és sportvezetőt, és nem abban az értelemben, ahogy te is gondolnád:) A Józsa-Zsiborásban meg tökéletesen egyetértünk.

maribor_ 2014.08.26. 19:19:41

@Bcs csl: Ja, Bajit meg lent külön megemlítettem. Ahogy a beveztőben írtam, a teljességre csak törekedni lehetett, elérni nem.

Oldfan 2014.08.26. 19:52:41

Igazán nem szeretném szét "offolni" a cikked hozzászólásait. Nyilvánszemélyes megítélés kérdése (is), hogy ki melyik kapust favorizálta akkortájt. "Páncélmellényes" Gujdárnál mindenképp jobbnak tartottam és tartom.
Ha minden igaz, jóval később Müncz maga is bevallotta Kovács mesternek, hogy ama meccsre megkapta a "szempontokat," mert ugye egy fővárosi csapat jubileumot ült.
Természetesen nem vitatom, hogy vidékről szintén bekerülhetett valaki a válogatottba, akár kapus poszton is. Kivételt mindig akadt, de a tendencia jól tetten érhető volt. Miután szemmel láthatóan jártas vagy a témában, biztosra veszem, hogy a pécsi Tóth József, vagy a fehérvári Kovács J. Budapestre igazolásának valódi körülményeit ismered. Vehetjük még hozzájuk példának a békéscsabai Pásztor Józsefet. Ha "időben" Budapestre igazolnak, merőben más szám állna a válogatottságot mutató statisztikájukban. Ám nem akarlak győzködni. Egykori vidéki szemtanúként máig úgy érzem, a fővárosi érdekérvényesítés testközeli valóság volt. Ha belegondolsz, akkoriban a minisztériumok számítottak fő pénzforrásnak és máris megvan a magyarázat.A Videoton gyár gazdasági sikere kellett Burcsáék felemelkedéséhez, vagy a Horváth E. pénzügyi hatalma ahhoz, hogy Győrben bajnokcsapat alakulhasson ki. Vagyis akkoriban ugyanaz volt mint ma, csak szolidabban.
További jó munkát és ötleteket az új cikkekhez!
Ui: A válogatott középhátvédek áttekintése elég izgalmas téma....:)

maribor_ 2014.08.26. 20:08:06

@Oldfan: Egyébként minden véleményt szivesen veszünk, minthogy az Olvasó személyes véleményt, egyfajta fókuszt olvashat itt. Én sem vagyok az igazság letéteményese, a Blogunk azért is van, hogy érdekes véleményeket ütköztessünk, tehát a hozzászólásod építő és nem off. Viszont: De gustibus non est disputandum:)

!CSABEE! 2014.08.26. 23:43:20

@Tököm Állat:

És ha jól dereng, nem kevésbé rejtélyes okból lett öngyilkos... Nekem is nagy kedvencem volt, mivel elég sok pesti - és így Volán-meccsre - jártam anno. Emlékszem, hogy egyszer egy Volán-Vasas 3-1-es meccsen védte ki a szemünket, aztán ezt megismételte a tavaszi "visszavágón".....
(Ilyen volt még a debreceni Mező, aki szintén zseniális volt abban, hogy a mezőny legjobbja legyen ellenünk...)

!CSABEE! 2014.08.26. 23:46:36

@maribor_:

Nagy GRAT, őszintén sajnálom, hogy vége..!

Na de jöhet a "Két évtized felejthetetlen jobbhátvédjei" -sorozat! :)

maribor_ 2014.08.27. 01:27:01

@!CSABEE!: Köszi:) Viczkó, Martos, Török. Elfogytam:)

maribor_ 2014.08.27. 01:30:02

@!CSABEE!: Imádtam a Volánt. Nna, hallod, kiesőként rúgtak egy hatost a bajnoknak!! Pestújhelyi gyerek vagyok, alap volt mindez. És Kovács Laci mellett nekem is nagy kedvencem volt Nándi.

eMTé · http://valogatott.blog.hu/ 2014.08.28. 07:40:48

Zseniális sorozat volt! Zsiborás már MTK-ás kapusként kapott egyszer 10-es osztályzatot egy Honvéd-MTK 1-2-es meccsen úgy, hogy a Honvéd gólja egy méretes kapushibából esett, ráadásul azzal vezettek a kispestiek. Amit viszont utána művelt....
Tóth Zolit rendkívül sajnáltam, nagyon szerettem a játékát emtékásként is, akkor még ugye sokféle meccsre jártunk, úgyhogy jópárszor láttam védeni, óriási csalódás volt számomra a disszidálása.

kapusedző 2014.10.30. 02:42:01

Varga Nánditól nehéz lesz elnézést kérni, 2000-ben - 40 évesen - öngyilkos lett...

maribor_ 2014.10.30. 03:07:27

@kapusedző: Én figyelmesen elolvasnám azt a részt:)