Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Ezért nem járunk MI meccsre

2014.08.27. 19:40 Név és cím a szerkesztőségben

Ezen a blogon ritkán jelenik meg kifejezetten sarkos vélemény, aminek fő oka, hogy legtöbbször mi magunk se értünk teljesen egyet a különböző kérdésekben, ezért hát sokszor megegyezünk egy mindenki által elfogadható kompromisszumban.

A szurkolói kártya ügye azonban sokunkat érintett meg személyesen, és ezért úgy gondoltuk, hogy inkább mindenki írja le a maga szemszögéből.

lelátó.jpg

Jegyvásárlási és beléptetési információk az MTK Budapest-Ferencváros OTP Bank Liga NB I-es bajnoki labdarúgó-mérkőzéssel kapcsolatban.
A Magyar Labdarúgó Szövetséggel, a rendőri szervekkel és a Ferencvárosi Torna Clubbal történt egyeztetés után, a megbeszélésen született döntésekről, határozatokról tájékoztatjuk szurkolóinkat:
- Az MTK Budapest és az FTC 2014. augusztus 31-én, vasárnap 16 óra 30 perckor kezdődő mérkőzésére, a hatályos jogszabályok szerint csak névre szóló jeggyel lehet belépni a Bozsik József Stadionba.
- A mérkőzésre kizárólag elővételben, személyesen lehet jegyet váltani. A meccsnapon sem a hazai-, sem a vendégszektorokba nem megoldható jegyértékesítés.
- Online értékesítés nincs.
- Az MTK Budapest szurkolói 2014. augusztus 27-től-29-ig (szerda, csütörtök, péntek) vásárolhatják meg a jegyeiket.
- Jegyértékesítés a Hidegkuti Nándor Stadion 6-os számú jegypénztárában (08.27-08.29.) szerdán, csütörtökön és pénteken 16:00 és 19:00 óra között kizárólag az MTK szurkolóinak. (A 6-os pénztár a Hungária körúthoz legközelebb eső értékesítési hely)

- A vásárlás menete:
1. Szurkolói kártya kötelező kiváltása az irodában (fotózás, adatok rögzítése, függetlenül a szeptember 15-ös MLSZ-szabálytól)
2. Jegyvásárlás
- Szombaton és a mérkőzés napján az MTK szurkolóinak nincs lehetőségük jegyek vásárlására.
- Kérjük a szurkolókat, hogy a jegyvásárláshoz hozzanak magukkal személyazonosításra alkalmas dokumentumot! (személyi igazolvány/ jogosítvány/ útlevél lakcímkártya)
- Kérjük, hogy a vásárláskor ellenőrizzék adataik helyességét. A mérkőzésre történő beléptetés során a rendezők jogosultak meggyőződni a jegyen szereplő adatok hitelességéről. A beléptetés zökkenőmentes lebonyolításához is szükséges a személyazonosításra alkalmas dokumentum.
- Ha a Szurkolói kártyát kiváltani szándékozó személy már rendelkezik - más klubnál - hasonló dokumentummal, úgy az MTK-kártya kiváltásának pillanatában korábbi kártyája érvénytelenné válik.
- A stadionba kizárólag az érvényes, saját névre szóló jeggyel rendelkező szurkolókat engedik be.

 

Na, hát röviden ennyi.

Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy valaki az Úr 2014. évében Magyarországon megtekinthessen egy első osztályú bajnoki labdarúgó-mérkőzést. Abban az országban, ahol azelőtt két olyan feltétel is teljesült, amely ma már a leginkább megengedő megközelítés esetén is csak nagyon halvány nyomokban fedezhető fel: volt labdarúgás is, és voltak nézők is. Tisztelt MLSZ, ne legyenek kétségeitek afelől, hogy ezt a feltételrendszert hosszú, kitartó, áldozatos és néha (?) bizony korrupt munkával ti vertétek szét, ti bizony!

kötél.jpg

Mert mit jelentett régen egy bajnoki mérkőzés? Elsősorban közösségi élményt, ahol nem csak néhány száz fanatikus lézengett a lelátókon, hanem a jegyvásárlás akkor még civilizált procedúrájának gyakran csak „A mai mérkőzésre minden jegy elkelt!” feliratú tábla kihelyezése vetett véget. Ezekben az időkben a futball szerelmesei közül jó néhányan nem csak a saját csapatuk mérkőzéseire voltak kíváncsiak, hanem egy-egy izgalmasabb sporthétvégén tulajdonképpen végighaknizták az egész várost. A legnagyobb problémájuk akkoriban még nem a vénaszkenner volt, hanem kizárólag az, hogyan jussanak át adott esetben Csepelről az Üllői útra, vagy éppen Kispestről Angyalföldre. Ha ahhoz volt éppen kedvük, és megérezték hirtelen a vérszagot és a zöld gyep illatát, akkor valahonnan valahová tartva leszállhattak a buszról vagy a villamosról, mert eszükbe jutott, hogy van most bő másfél órájuk, és szívesen megnéznék az adott rangadót vagy izgalmasnak ígérkező mérkőzést. Ugyanúgy, ahogyan ma dönthetjük el, ha utazás közben megéheztünk, hogy bekapnánk egy hamburgert valamelyik megállóban. Azt javasoljuk hát, hogy kapjátok be ti is!

A siófoki nyaralásuk alatt sokan akkor is átballagtak a vízpartról egy-egy Fradi vagy Újpest elleni mérkőzés kedvéért, ha egyébként nem voltak rendszeres látogatói a bajnokiknak. Mert hát miért is ne? Jó volt az idő, jó volt a lángos, minden bizonnyal egy-egy fröccs is lecsúszott, hát ennek megkoronázásaként nézzünk meg egy jó kis focimeccset is. (És most ne csapkodjátok a ki tudja hol elkoptatott térdeteket lenéző kacajjal, hogy „De hát nem is első osztályú a Siófok!”, mert higgyétek el, hogy ezt mi is nagyon jól tudjuk.)

Akár a családi emléktárból, akár az idősebb ismerőseim elbeszéléseiből, akár az olvasmányélményeimből merítve még órákon át sorolhatnám a példákat. De amikor én kezdtem el mérkőzésekre járni (a 80-as évek elejéről beszélünk), még akkor is teljesen más hangulata volt mindennek, pedig a labdarúgásunk már akkor sem karcolta a világszínvonalat. Igaz, világbajnokságokra még kijutottunk...

És mi azóta is ott vagyunk (voltunk?) a lelátókon, így hát azt is láttuk, amint fokozatosan omlik össze a rendszer. Egyre inkább süllyed a hajó, és úgy tűnik, rövidesen megérkezhetnek a dögkeselyűk is.

A magyar foci ugyanis minden jel szerint meghalt.

Ti öltétek meg.


39 éve, egy ôszi napon, az apám megfogta a kezemet és azt mondta: “Meccsre megyünk”. Nem igazán tudtam, hogy ez mit jelent, de mindegy is volt, ismerôs arcokkal találkoztunk, és egy csomó ember között meccset néztünk. Állítólag rossz meccs volt, apám egyik barátja meg is jegyezte, milyen kár, hogy egy ilyen rossz meccs volt az elsô meccsem. Az emlékezetemben úgy maradt meg, hogy 2-0-ra vertük a Haladást a Hungária körúton.

39 éve rengeteg meccsen voltam, idegenben is, külföldön is, kaptunk sok pofont (egyszer igaziból is), többször megjártuk az NB2-t, jópárszor lettünk bajnokok, sokszor éreztük megcsalva magunkat a csapat által, a focink meg csak romlott és romlott. Aztán eljött a pillanat, amikor én fogtam meg a fiam kezét és vittem ki a pályára. Azóta három generáció jár meccsre…

Vasárnap Örökrangadó. A meccsek meccse számomra. Ilyenkor már hétfôn azt várom hogy hétvége legyen, hogy mehessek a stadionba. Meccsnapon már használhatatlan vagyok, inkább elindulok egy órával hamarabb mint kéne, csak ott legyek már. De most valami történt. Ma elolvastam, hogy tudnék jegyet venni. És elment az egésztôl a kedvem. Állítólag ez az egész a foci, a szurkolók miatt van. Akkor miért érzem azt, hogy egyre nehezebb dolga van annak a kevés embernek, aki még meccsre jár? Fiatalabb koromban rendszeresen megtettem azt, hogy meccs után trolira ültem, és 20 perc múlva az Üllôi úton voltam a barátaimmal Fradi meccsen. Másnap meg kimentem a Fáy utcába vagy a Megyeri útra, de olyan is volt, hogy elmentünk egy jó Vác-ETO-ra. Ezt ma már nem tudnám megtenni. A saját csapatom meccsére is tortúra a jegyvásárlás, nemhogy más cssapatokéira. Azt hiszem, most untam meg az egészet. Majd kimegyek a Budaörs NB3-as meccseire, oda talán nem kell szurkolói kártya, 2 nappal hamarabbi jegyvásárlás.

Utóirat: Most hívott egy gimnáziumi osztálytársam, aki fradista, és akivel több mint 20 éve mindig együtt nézzük az MTK-Fradit, hogy akkor megyünk, ugye? Nem tudunk. Merthogy neki Fradi-klubkártyája van. Nem tudunk többé együtt meccset nézni. De volt, hogy a fiammal és újpesti barátaimmal a Megyeri útra mentunk Újpest-Paksot nézni. Na ilyet sem tudunk többet. De majd Budaörsön…


28 év.

Ennyi telt el amióta először láttam lila-fehérben kifutni az újpesti fiúkat a pályára.

Már a kezdet sem volt könnyű: azon az esős őszi napon kaptunk egy sima hatost a Népstadionban a Honvédtól kettős rangadón (aki volt még ilyenen, az most gondolkodjon el gyorsan azon, hogy milyen simán bejutott a stadionba olykor 30-40 ezer néző, beléptetőkapuk, tenyérszkener, szurkolói kártya és online jegyvásárlás nélkül is). Aztán jöttek a jobb évek, érmeket nyertünk (bármilyen hihetetlen akkor még aranyat is, nem jövőre....) kupagyőztesek voltunk, én meg szép lassan megvénültem a lelátón. Először bácsik fociztak, később korombeli srácok, manapság meg már a fiaim is lehetnének a játékosaink.

Két dolog nem változott: az, hogy én ott voltam a lelátón Újpesttől Békéscsabáig vagy éppen Genfig attól függően hol játszott a csodálatos Újpest. a másik, hogy valaki mindig próbált lebeszélni, eltiltani, megakadályozni abban, hogy ott legyek a stadionban. Először jöttek a szülői intelmek: inkább a matekkal foglalkoznál mint a Dózsával. Később a csajok: inkább menjünk el bulizni minthogy a világvégére utazol azért a kurva meccsért, jött a feleség, később a gyerek....de én kitartottam, rendületlenül.

Közben a focink is szar lett, az Újpestbe névtelen légiósok kerültek, de én mentem továbbra is... Aztán eljött a nap, mikor a politika kitalálta, hogy majd most jobbá teszi a focinkat, és ennek első és legfontosabb lépése, hogy a még megmaradt néhányezer hozzám hasonló hülyét eltávolítja a lelátóról. Egésznapos elfoglaltságot kínálnak, állj sorba jegyért 1-2 órát, várj a bejutásra, álld végig a motozást .Ha ez nem elég, még néha válts ki egy-egy újabb kártyát, ahol lassan már a seggedről is mintát vesznek, rabosítanak és persze az adataidhoz senki nem jut hozzá, hiszen Marika néni eltárolta a Windows 98 alatt futó rendkívül korszerű számítógépén. Szóval nekem most lett elegem, és mivel pontosan tudjuk, hogy az aktuális hatalom ki miatt fordít ilyen megkülönböztetett figyelmet a honi labdarúgásra utolsó soromat direkt neki célzom:

Kedves Viktor, baszd meg a focidat!


Nem tehetek róla, született korláttámasztó vagyok. Normális szurkolóknál ez a korszak nagyjából a nyugdíjkorhatár környékén kezdődik, nálam már huszonéves korban. Csak állni a lelátón, korlátnak dőlve figyelni a meccset, közben hallgatni, mit óbégat a hátunk mögött a Borízű Hang – mert mindig van egy és mindig a hátunk mögött –, mindezt sörrel vagy forró teával a kézben, mi is lehet jobb ennél?

Mondjuk ugyanez barátokkal. A barátok meg már csak olyanok, hogy különböző csapatoknak szurkolnak. Nem baj, elvégre nem a kanyarba megyünk fáklyát lóbálni, a főlelátón vagy átellenben békésen eltámasztgatom én azt a korlátot bármelyik stadionban.

Tehát akkor MLSZ-kártya, azzal legalább bárhova be lehet menni. Illetve hát... "amennyiben a rendező klub erre lehetőséget biztosít" – fogalmaz a közlemény, ami az én olvasatomban a "nem" szinonímája.

Marad hát az alacsonyabb osztály. Korlát ott is van, sör is, barátok is. No meg Borízű Hang is.


Engem 3 éves koromtól kezdve rendszeresen hordtak ki meccsre. Kb. 12 évesen már egyedül is mehettem, onnantól kezdve idegenbe is jártam. Először persze csak Pestre, később vidékre is. Két év múlva, mint oly sokakat, engem is beszippantott a Tábor, ez a szerelem 3-4 évig tarthatott. Kinőttem a hangulatot, nekem nem feszültség volt drukkolni, hanem megnyugvás.

Hosszú évtizedeken át maximum csak csendben elmosolyodtam egy szép jelenetnél. Aztán egyre kevesebb volt a szép jelent, egyre kevesebb a mosoly. Először arról szoktam le, hogy egyedül menjek. Aztán a vidéki utakról. Két éve mindenről, szinte csak a barátaimmal megyünk válogatott meccsekre. De ha egy szombat délután úgy döntenék, egye fene, most újra kimegyek, akkor..., nos, egy embert elvesztettek.


1987-ben történt. A családban senki sem járt meccsre, így csak 14 évesen debütáltam. Az unokatestvéremmel a Debreceni Universitas SE - Leninvárosi Olefin másodosztályú rangadót tekintettük meg (a Loki egyikünket sem érdekelte különösebben). Csak arra emlékszem, hogy kurva hideg volt. Azóta sem voltam DUSE/DEAC meccsen.

Örülök, hogy elmondhattam.


Fradista vagyok. Ezzel le is írtam mindent.


+ 1

 Én pedig korábban itt írtam ki magamból mindent. Még Del Piero sem hozna vissza

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr676642561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ogy 2014.08.27. 21:38:26

Teljesen átérzem a szavaitokat. Pár órája nyomtattam ki a jegyemet a hétvégi meccsre és közben végig az a nyomasztó érzés volt bennem, hogy ez lesz az utolsó. Tudom, hogy nem lesz hangulat, mert az ultrákat elűzte a tulajunk és feltehetően az Újpest is könnyedén át fog rajtunk gázolni, de ennyivel tartozom a klubnak és magamnak.

"Nagyjaink" csak azt az egyet nem fogták fel, hogy már senki sem a foci miatt jár ki a meccsekre, hanem az emlékek, a barátok és a hangulat miatt. Idióta intézkedéseiket még akkor is nehezemre esne elfogadni, ha lenne jó foci a magyar pályákon, de így végképp irreálisak az új szabályok és még jobban belerúgtak a haldokló magyar labdarúgásba.

Köszönjük!

braue 2014.08.28. 15:34:21

A nézők már vagy harminc éve le vannak szarva. Csak zavaró, idegesítő arcok a klubok és az MLSZ számára. Mára oda jutottunk, hogy meg is akadályozzák, hogy az embereknek legyen kedve egy szép délután megnézni egy meccset, pedig én volt idő mikor egy hétvégén hármat-négyet is megnéztem és mindenhol tejeltem. Bár már akkor is fotóztak, de legalább be lehetett menni, minden további nélkül. (A legnevetségesebb egy Csepeli meccs volt, ahol ketten álltunk a kanyarban a fiammal és vagy tíz percig kamerázott két tahó. Mintha valami bűnözők lennénk, pedig még csak nem is drukkoltunk, csendben néztük a meccset.)

De ez nem kell. Nem elég, hogy foci nincs, még az egyre tűrhetetlenebb vegzálást is ki kéne állnia, aki egy évben legalább egyszer kimenne.

Ráadásul a meccsek hangulattalanok, mintha színházba lennénk, mert az ultrákat (és nem ultrákat, mert Újpesten például mindenki szurkolni szokott) percemberek vegzálják. Nem, nem kellene balhézni, de azért nehogy ne szidhassam a bírót, vagy a szövetséget (ez több mint száz éve joga a nézőnek és gyakorolja is), mert ötszázezerre büntetik a csapatomat!

Hát akkor basszátok meg, kedves MLSZ!

zotyasa98 2014.08.28. 21:03:19

Székkutas-FK 1899 Szeged
magyar kupa Csongrád megyei előselejtező 2014 08. 27. 17"00, a távolság a két település közt kb. 40 km.
Negyed 5-kor elindultunk, 5 előtt 2 perccel odaértünk, megvettük a jegynek kikiáltott tombola kinézetű 300 forintos cetlit,majd meccset néztünk.
Akkor most kinek jobb?