Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

„A régi UTE, a régi féktelen szenvedély”

2014.10.16. 14:38 Szegedi.Péter

ezert_nem_jartak_a_csaladok_meccsre_sorozatkep_2.jpg

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

Az első világháború előtt az Újpesti TE – vehemens játékosainak és népszigeti pályájuk közönségének köszönhetően – még egyike volt a nem épp jó hírű kültelki csapatoknak. A lilák 1905 és 1911 között játszottak az élvonalban, majd egy évet töltöttek a másodosztályban. A sors iróniája, hogy az UTE neve épp ezalatt a (mai napig utolsó) másodosztályban töltött idényük alatt került a lapok címlapjára.

„Az Újpesti tornagylet, mint elsőosztályú csapat, híres volt a durvaságáról; most, hogy a II. osztályban fölényesen szerepel, nem volt alkalma a titkos szenvedélyek felébredésére; nem jó fényt vet tehát a csapatra, hogy az első kínálkozó alkalommal, amikor meglepetésszerű vereség éri, máris olyan életveszélyes és csúnya botránnyal emlegetik együtt a nevét.” A Sport-Világ az 1911 karácsonyán rendezett 33FC–UTE Corinthians kupamérkőzésre utalt cikkében, ahol az újpestiek nem tudták megemészteni, hogy a biztosan hozott bajnoki mérkőzéseik után az élvonalban szereplő krisztinavárosiak könnyedén, 5:0-s győzelemmel gázoltak át rajtuk. A Sporthírlap 1911. december 26-i száma hosszú cikkben számolt be az „ünnepi” mérkőzés botrányáról.

„Az emberi indulatok fékezhetetlenségének, a szenvedelemnek és az ezekből eredő brutalitásnak lesújtó példáját adta az Újpesti Torna Egyesület néhány játékosa és híveinek egy egész csoportja.

A II. osztályban aratott győzelmek egész sorozatától diadalittassá lett játékosokat és híveiket a vereség láttára elöntötte az elkeseredett düh. Előbb a bírót inzultálták, majd a tribünökre bejutott csőcselék biztatására a játéktérre terelődött át az a kultúremberek között tűrhetetlen viselkedés, amely a Népszigetet méltán hírhedtté tette. A csúnya foultolások egész sorát két minden jóérzésű embert felháborító merénylet tetőzte be. A negyedik goal után a 33 FC balszélsőjét, az angol Watkinst az UTE kapujában álló Szabó úgy arczon vágta, hogy menten elöntötte a vér.

A leggyalázatosabb dolog, ami eddig magyar pályán történt, ezután következett. A befejezés előtt 5 perccel érték el a 33-asok ötödik goaljukat. Weisz Frigyes a goal után bement az UTE kapujába a labdáért s azt melléhez szorítva gyanútlanul megindult a félvonalhoz. Alig tett néhány lépést, hirtelen, mint a nyíl, neki ugrott Kohn, az UTE jobbösszekötője, - aki a második félidőben hátra ment Vranák helyett back-nek – és teljes erőből hasba rúgta. Weisz velőtrázó sikoltással összeesett, társai gyorsan bevitték az öltözőbe, a bíró pedig a matchet lefütyülte. Az embertelen módon leterített játékost a mentők vitték el a pályáról. Sérülése szerencsére nem veszedelmes, mint aminőnek eleinte látszott s az orvosok véleménye szerint nemsokára teljesen ki is heveri.”

Az incidens után két újpesti játékost hosszú időre eltiltottak, s közel két évig nem is volt különösebb panasz a lila-fehérekre. 1913 novemberében azonban – immár élvonalbeli mérkőzésen – sokkal súlyosabb sérülést okoztak durva játékukkal: Stiller Gyulát, a MAC játékosát, lényegében agyonrúgták. (Az esetről hosszabban itt olvashatnak.)

A MAC margitszigeti stadionjában rendezett mérkőzésen Stiller felugrott fejelni, az újpesti Racskó a levegőben meglökte. Stiller elterült a földön, az újpesti Karger pedig nem szándékosan, de nagy erővel úgy belerúgott a játékosba, hogy az eszméletlenül terült el a földön. Stiller három csigolyája tört el, deréktól lefelé megbénult. Az Est újságírója a Pajor szanatóriumban látogatta meg a játékost:

„Az ágy lábánál egy szék és rajta a készülék, melynek súlyaival kifeszítve tartják testét. Állát ugyancsak egy ilyen kifeszítőkészülék erősíti az ágy fejéhez. Nemcsak állapotánál fogva, de már e készüléknél fogva is teljes mozdulatlanságra van kényszerítve, a mire azért van szükség, nehogy a törött csigolyák a velőben kárt okozhassanak. Teljes eszméleténél van, beszél, cigarettázik. Ágy fejénél ott áll édesanyja és egy kis kendővel törölgeti az időnkint ajka szélén előbuggyanó váladékot.”

Stiller – akinek apja balesetben hunyt el, nővére pedig szintén egy balesetben vesztette el fél lábát – nyolc napig vívta haláltusáját, november 9-én anyja karjai között halt meg. Az UTE játékjogát a mérkőzés után azonnal felfüggesztették, egyúttal mindkét érintett klub a rendőrséghez fordult, hogy kiderítsék, ki felelős a játékos haláláért. Stiller temetésére még vers is született, sírjára valamennyi első osztályú, és számos kisebb egylet is koszorút helyezett el. Az MLSZ fegyelmi bizottsága Karger Lajost örökre eltiltotta a játéktól, az MLSZ Tanácsának pedig javasolta, hogy az UTE játékjogának visszaadása mellett tiltsa meg, hogy a klub fél évig Újpesten bajnoki mérkőzést rendezzen. Egyúttal kimondta, amit a lapok már számtalan rendbontásnál megállapítottak, hogy az erőszakos játékért a labdarúgók és a szurkolók egyaránt felelősek:

"Tekintettel pedig arra, hogy az Újpesti Torna Egylet játékosainál az utóbbi időben tapasztalt durva játékot az a helytelen sportszellem erősíti, mely az UTE pálya közönsége egy részének izgató hangulatából táplálkozik és amely alkalmas arra, hogy az erőszakosságra hajló játékosokat még jobban elvadítsa, bár a bizottság javasolja a Tanácsnak, hogy az egyesületnek játékjogát visszaadja, azonban azért, hogy az UTE vezetősége közönségébe és játékosaiba a helyes sportszellemet belenevelhesse, javasolja a bizottság, hogy az Újpesti Torna Egylet pályaválasztási joga oda korlátoztassék, hogy 1914. évi június hó 30-áig újpesti pályát nem választhat.”

A pályaválasztásra vonatkozó büntetést később enyhítették, s tény, hogy 1913 után csak elvétve fordultak elő olyan esetek, amikor az UTE labdarúgói vagy szurkolói botrányt okoztak. De ne gondoljuk, hogy Stiller halálának, vagy az újpestiekre kiszabott büntetésnek komoly elrettentő hatása lett volna, és egy-két kültelki pálya ne lett volna továbbra is "a betyároknak szabad portyázási helye", és a durván játszó labdarúgók legyőzték "lelkük vadságát", "ösztöneik állati voltát" (a jelzők korabeli lapokból származnak). Csak egy hét telt el Stiller temetése óta, s a Pesti Hírlap már a hétvégi forduló egyik újabb gyöngyszeméről számolt be. Hermus, a Globus játékosa egy Vörösvári úti meccsen szinte minden alkalommal a labda helyett az ellenfelét találta el. Koch Lajos bíró egyszer megelégelte a durva játékot és kiállította a labdarúgót, mire az ökölbe szorított kézzel indult meg felé. Végül csapattársainak kellett lebirkózniuk, és kivezetniük a pályáról. A Pesti Hírlap megjegyezte, hogy Hermust pár héttel korábban a Globus–PAFC meccsen is kiállította a bíró, amit a játékos „egy egyszerű ophthalmológiai operációnak, szemkitolásnak ígérgetésével akarta honorálni, ami miatt a bíró a matchet a 4. percben lefújta.”

Jövő héten folytatjuk sorozatunkat, de addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani jelen írás szerzőjének idén megjelent, Riválisok című könyvét, amelyről blogunkban már tavasszal írtunk, Facebook oldala pedig itt található.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr576797897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ebella 2014.10.18. 04:53:35

Én meg a "boldog" és erőszakmentes hatvanas-hetvenes évekből emlékszem arra, hogy gyakorlatilag minden Népstadionbeli kettős ragadó előtt, alatt és után tömegverekedések voltak a stadion körül, főleg a makik és az UTE-fanok közt. Én is nem egyszer kaptam a rendőröktől. (Továbbmegyek egyszer még gyerekként akkora verekedésbe kerültem Kispesten egy Honvéd-Dózsa meccs után a Templom téren, hogy az még később is párját ritkította, pedig akkoriban ez a két szurkolói csoport nem éppen a vad ellenségeskedéséről volt híres. De mondjuk, ha nem akartam volna nem megyek a táborral és akkor biztos semmilyen balhéba nem leszek benn.)

De voltak rendszeres balhék akkoriban a Újpest-FTC hokimeccseken is. Egyszer ott is vagy két kilométeren keresztül üldözött egy fakabát, csak mert be akartam jutni, a zsúfolásig telt megyeri hokipályára. (Akkoriban még zsúfolásig telet pályán játszottuk a hoki rangadókat.) Szerencsére még csak tizenéves voltam és sportoló, nem annyira tudott utolérni, pedig kitartó volt a nyüves.:)))

Pedig akkor még a "családok is kijártak". Igaz én mindig is vittem a családot, mikor már lett és soha semmi bajuk nem lett. Ha valaki nem akar verekedni, nem kell arra felé helyet foglalni, meg arra felé menni, ahol a balhé ki szokott törni! Ezt akkor is lehetett tudni, meg később is.

A falusi fiúk, persze ezt nem tudhatják, nem a helyszínen tájékozódtak évtizedekig. Azt hiszik csak azután lettek balhék, hogy a sajtó felszabadult és azt írt amit akart.

A személyes tapasztalás hiánya, sokszor vezet fals intézkedésekhez, ha egyszer csak jogod lesz intézkedni. Hát még, ha gyakorlatilag ma csak falusi, kisvárosi fiúk döntenek a magyar foci ügyében. Nincs aki szólna nekik (és számukra hiteles lenne), hogy az nem egészen úgy van, ahogy hiszitek.

1982 2014.10.18. 23:06:54

@ebella
Akiknek "joguk van a magyar foci ügyében intézkedni" nem azért hoznak a többség számára elfogadhatatlan döntéseket, mert falusi, kisvárosi fiúk (lennének), hanem mert a felettük álló érdekcsoportok bábjaiként ők csak végrehajtói a felülről érkező ukázoknak és mindemellett annyira beszari, nyámnyila alakok, hogy még csak meg sem próbálnak járható középutat keresni, mert féltik a vacak kis pozíciójukat...

Elgondolkodtató és megdöbbentő, hogy az a pár száz fanatikus és szervezett szurkoló olyannyira csípi a mostani és egykori (komenyista, bűnöző fletó, ...) hatalom csőrét és akadályozza őket a további rablásban, hogy mai módszerekkel igyekeznek kiiktatni és kiirtani őket. A "családok visszacsalogatása" körüli duma pedig 101%-ig parasztvakítás, néphülyítés és figyelemelterelés, többek között azzal a céllal, hogy a háttérben a fontos dolgok történjenek.
Szomorú, hogy a szurkolókon és ultrákon csattan az ostor, mert MINDEN egyéb társadalmi és politikai csoportosulás jelentéktelenebb és hatástalanabb, mint az a pár száz ember, aki a stadionok világában mozog.

Szegedi.Péter · www.szegedi.in 2014.10.20. 14:00:49

@ebella: Nagyon köszönöm a hozzászólást! Jó lenne ezekről a későbbi esetekről többet tudni (valószínűleg a hatvanas évek végefelé kezdtek elszaporodni a balhék). Nagyon keveset tudok a háború utáni eseményekről. A források sokkal szűkösebbek, mint az 1945 előtti időszakból. Állambiztonsági ügynöki jelentések vannak, talán ezek a leghitelesebbek, az viszont, hogy nem volt szabad sajtó és a huliganizmust tabusították a mai történészek dolgát is megnehezíti. Az ügynöki jelentések mellé kellene még összegyűjteni a lehető legtöbb visszaemlékezést és akkor egész korrekten meg lehetne írni ezeket a történéseket is.
Rendőrségi jelentések, a játékvezetők és szövetségi ellenőrök jelentései: ezek segítenének még sokat, de nem hiszem, hogy ilyenek maradtak volna fent. Szóval fájó az újságcikkek hiánya ebből a korból.