Válogatott okosságok

Új sorozatot indítunk a Válogatott Blogon. A méltán népszerű és igényes Időkapszula adta az ötletet arra, hogy visszarepüljünk az időben. Ám most nem harminc, hanem csupán tíz évet lapozunk vissza. Miért pont tíz évet és miért pont 2004 nyarától indul a visszaemlékezés? Egyrészt ez az az évtized, amit az eredeti Időkapszula által vizsgált időszakban születettek már felnőtt fejjel éltek meg. Érdemes lesz összevetni, hogy hová fejlődött a labdarúgás és a szurkolói élet egy szűk emberöltő alatt. Másfelől nem kevés hibája ellenére is tudunk nosztalgiával visszatekinteni erre az időszakra – olyannyira, hogy egy könyv is született azokról az időkről. Nosztalgia? Igen! Akkortájt még több magyar labdarúgó igazolt külföldre és a válogatott hosszú idő után stabil európai középcsapattá vált. Pont ebben az évben egészen novemberig volt magyar érdekeltség az európai kupákban. Mi több, 2004 tavaszán még játszott a Debrecen az azóta megboldogult UEFA-kupában. Nagy hangsúlyt fektetünk a lelátói viszonyokra is, mert hisszük, hogy szurkolók nélkül nincs futball és természetesen a lelátóra is hatással vannak a pályán történtek. Külön pikantériát ad a sorozatnak, hogy a legtöbb akkori labdarúgó még ma is aktív, tehát tíz év távlatából mondhatunk ítéletet  tíz éve fiatal tehetségnek, vagy csődtömegnek elkönyvelt játékosok felett.  Csődök, bundák, nemzetközi sikerek és kudarcok, nagy rendbontások, tömegek és üres stadionok, no meg a legendássá vált vasárnap délelőtti meccsek. Hová lettek az akkori remények? Back to 2004!

Az olimpia árnyékában

Hogy megkezdhessük menetelésünket a 2004/2005-ös szezonban és a 2006-os világbajnoki selejtezőkön, először tekintsük át a holtszezon eseményeit! Elsőnek a válogatottat vesszük nagyító alá, hiszen itt nem tudunk eltekinteni a tavaszi előzményektől.

Ekkor (2004 július végén) még mindenki az athéni olimpiai játékok lázában ég – természetesen a labdarúgó tornát nélkülünk rendezték meg. Európából a házigazda görögök mellett az olasz-szerb-portugál hármas kvalifikálta magát a 2004-es U-21-es VB-ről. Mi persze arra már ki sem jutottunk, mivel a lengyelek és a svédek is megelőztek minket a csoportban. Némi szépségtapaszt jelentett a svédek 5-2-es legázolása az Üllői úton – Balogh János – Nagy Gábor, Vanczák Vilmos, Czvitkovics Péter, Buzsáky Ákos, Bodor Boldizsár, Czeglédi Balázs, Németh Tamás, Németh Norbert, Szabics Imre, Koplárovics Béla volt a kezdőcsapatunk, de beállt Fehér Zoltán, Pandur Péter és Boér Gábor is. Utóbbit pont a héten nevezték ki az Orosháza edzőjének.  Szabics négy gólt szerzett, az ötödik találatot Németh Norbert jegyezte.

 Szabics Imre még az U-21-ben az ominózus svédek elleni 5-2-es találkozón (MTI)

De hogy ne csak a szépre emlékezzünk: San Marinót csak az utolsó utáni percben verte ugyanez a csapat, és kikaptunk Lettországban is. A sorozatban egyébként volt U-válogatott Bajzát, Tóth Balázs és Torghelle is.

A holtszezon sztárjai

Ám a 2004-es esztendőben mégis futball-láz tombolt az országban – amit az olimpia is csak időlegesen tudott visszaszorítani. A 2003 végén nem kis meglepetésre szövetségi kapitánnyá kinevezett Lothar Matthäus egy tényleg szerethető válogatottat hozott össze. Bár már ekkor is helyenként talányosnak tűnt a válogatott összeállítása, a 2003/04-es szezon lezárásaként Kaiserslauternben vertük Németországot – a másodosztályból beválogatott Tóth Andrással, Rósa Dénessel, Leandróval. Torghelléből abszolút sztár lesz és berobban a köztudatba Juhász és Huszti is. Utóbbit egyértelműen Loddar felfedezettjének tartják. Nyáron mindenki azt találgatja, vajon új hőseink melyik nívós bajnokságba fognak átigazolni Magyarországról.

"– Hallottam, amikor egy rádióműsorban azt mondta, Oliver Kahn csúnya közelről. Tényleg az?

– Nem szép, az egyszer biztos. Ráadásul nem is szimpatikus.

– Az első gól után ezért kiabálta azt neki, amit e helyütt nem idézhetünk?

– Á, az csak kijött belőlem. Utólag belegondolva nem volt helyes, de azzal nyugtatom magam, hogy úgysem értette… (Torghelle magyarázata arra, hogy miért mondta a tévénézők számára is jól érthetően azt, hogy „ fa***opó svábok!”)

A ragyogó nyári égboltot némileg beárnyékolja, hogy felvetődnek a kapitány távozásáról szóló pletykák, Lothar pedig nem tagadja, hogy ha úgy hozza a sors, szívesen lenne német szövetségi kapitány, de a Besiktasnál is felvetődik a neve. Utóbbi aztán mégis Vicente del Bosque mellett dönt. A Besiktasnál miért nem a német mellett tették le a garast?

„A szombati tárgyalásokon kiderült, hogy Lothar Matthäus igényeit sem könnyű teljesíteni. Rengeteg játékost szeretett volna kicserélni azért, hogy – kapaszkodjanak meg… – Oliver Kahnnak, Giovane Elbernek, valamint Szasa Ilicsnek és Gera Zoltánnak helye legyen a Besiktasban.” – írta a Nemzeti Sport 

Természetesen Détári Lajos sem ment el szó nélkül a történések mellett: „A világ szégyene, hogy a magyar szövetségi kapitány német, a másodedzője romániai, és egy szerb menedzserkedik mellettük…"

Azt nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy senki nem szól bele Lothar Matthäus munkájába, sem Vladan Filipovics menedzser, sem én, sem pedig Bozóky Imre MLSZ-elnök. Détári Lajosról megvan a véleményem. Hiába volt jó focista, ha edzőpályafutásánál önmagát alulmúlja. Ha nem tetszik akkor bizonyitson. Ja és László Csaba erdélyi magyar. – vágott vissza Peter Pellady a Nemzeti Sportban.

 Pellady és Lothar Matthäus Fotó: Czerkl Gábor/archív/NSO)

Kapósak a magyarok

Erre így utólag csak annyit mondunk, hogy hümm-hümm – még ha a Détárira vonatkozó résszel nehéz is vitatkozni.

Az viszont tény, hogy régen voltak annyira kapósak a válogatott játékosok. Ebben közrejátszhatott az is, hogy Magyarország 2004. május elsején optimizmussal telve csatlakozott az EU-hoz. Király Gáborral a Portsmouth, a Liverpool és a Newcastle United is előszerződést kötött volna, ám csak a Pompey-nál lett volna első számú kapus. Szélesit leigazolja a Bundesliga-kettes Cottbus, Torghelle szinte bizonyosan a Rennesbe tart. Buzsáky visszatér kölcsönszerződéséből a Porto-ba. Matthäus felfedezettje, a vörös üstökű Kovács Péter (a magyar Koller) a hírek szerint ugyancsak Anglia felé veszi az irányt Tromsöből.

A Betis egy 18 éves magyar kapust igazol, bizonyos Bartos Attilát. Ő jelenleg az NB III-as Budaörs kispadozó kapusa Szentpéteri Viktor mögött.

Torghelle végül mégis a Crystal Palacehoz igazol és Király csapattársa lesz. Hollandiában többen szomorúak emiatt.

 Torghelle a Palace-ban

 Ki tudja, hogyan alakult volna Torghelle karrierje, ha Hollandiába igazol?

Nem örültek a Rodánál, amikor megtudták, hogy Torghelle Sándor aláírt a Crystal Palace-hoz, hiszen a holland klub képviselői biztosak voltak benne, miszerint a németeknek kettő, a braziloknak pedig egy gólt vágó játékos náluk folytatja karrierjét.

A Roda elöljárói múlt héten már meg is egyeztek az MTK-val, sőt állítólag magával Torghellével is, a 22 esztendős csatár pedig elutazott Hollandiába, hogy aláírja a kontraktust. A Roda képviselői már a sajtótájékoztatót is összehívták, hogy bemutassák Torghellét mint a csapat legújabb igazolását. Ám megrökönyödve vették tudomásul, hogy a játékos nem lesz ott a bemutatón, mert időközben igent mondott a Crystal Palace hívó szavára.

A Sky Sports információi szerint a Roda jogi lépéseket tervez Torghelle cselekedete miatt, s természetesen keserű szájízzel gondolnak a tehetséges támadóval történtekre. (Origo)

Ellenben Fehér Csaba aláír a PSV-hez négy évre.

Ezzel nagyjából egy időben Gyurcsány Ferenc, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium minisztere bejelenti a Puskás Ferenc Stadion felújítását és korszerűsítését. Meg a környék is megújul, 510 ezres, multifunkcionális stadion, stb. A munka megkezdése 2005-re várható.

Az uborkaszezon ellenére mindig van min csámcsogni. Lothar neve komolyan felvetődik a 2004-es portugáliai EB-n leszerepelt német válogatott kispadján – még Beckenbauer is a lehetséges jelöltek között emlegeti. De Matthäus egykori csapattársa, Jürgen Klinsmann lesz a befutó.

A magyar közvélemény nagy része fellélegez, marad a német sikerkovács Magyarországon. Az így, tíz év távlatából kijelenthető, hogy 2004 nyarán a német futball gyakorlatilag évszázados mélyponton volt, míg nálunk úgy tűnt, hogy „megmozdult valami”, mert újabb és újabb magyar spílerek kapnak külföldi szerződést. Például Tökölit valahogyan eladják Kölnbe, Böőrt pedig majdnem Tenerifére – hetekig tényként kezelik a fórumozók.

És végül mindenki legnagyobb örömére Gera Zoltán is hivatalos ajánlatot kap külföldről. Sokan kételkednek benne, hogy a West Bromwich Albion az ő szintje-e (értsd: Torghellének jó ugródeszka a másik PL újonc, de Gera talán egy szinttel feljebb van), de végső soron nagy az öröm, hogy Kozma István legendás 1991-es liverpooli légióskodása után újra vannak magyarok a Premier League-ben.

A Fradiból Angliába - kép

Ha a fenti átigazolásokhoz hozzávesszük, hogy Lisztes ekkor a Werder Bremen, Dárdai a Hertha BSC, Szabics a Stuttgart, Babos a Feyenoord, Lőw a Cottbus, Bódog a Mainz, Bodnár és Bodor pedig a Roda futballistája, akkor mai szemmel irigylésre méltó helyzetben voltunk.

Nem spóroltunk a skótok ellen

És jött a skótok elleni felkészülési meccsünk. Az egyetlen válogatott meccs a nyáron, az utolsó meccs a horvátok elleni VB-selejtező előtt. Kicsit háttérbe szorította a gőzerővel zajló olimpia, így kevesen ültek le a TV elé focit nézni, amikor a játékvezető a sípjába fújt. Loddar az alábbi kerettel indult hadba a Tartan Army ellen:

Babos Gábor (Feyenoord), Király Gábor (Crystal Palace), Szűcs Lajos (Ferencváros) – kapusok;

 Juhász Roland (MTK Budapest), Gyepes Gábor (Ferencváros), Komlósi Ádám (Debreceni VSC), Lipcsei Péter (Ferencváros), Pető Zoltán (Kayserspor), Stark Péter (Győri ETO), Tóth Andás (Budapesti Vasas) – védők;

 Bodnár László (Roda JC), Bodor Boldizsár (Roda JC), Dárdai Pál (Hertha BSC), Fehér Csaba (PSV Eindhoven), Molnár Balázs (Ankaraspor), Huszti Szabolcs (Ferencváros), Leandro (Ferencváros), Szélesi Zoltán (Energie Cottbus), Rósa Dénes (Ferencváros), Simek Péter (Újpest FC) – középpályások;

 Gera Zoltán (West Bromwich Albion), Kenesei Krisztián (Guan Peking), Szabics Imre (VfB Stuttgart), Torghelle Sándor (Crystal Palace), Tököli Attila (FC Köln) – támadók

Aki nem kapcsolódott be az elejétől a találkozóba, az nagyon bánhatta, egyébként is szörföt közvetít a Királyi Tévé. Remek játékkal 3-0 arányban diadalmaskodtunk Glasgowban, a híres Hampden Parkban.

 Torghelle mellett Huszti is villámgyorsan koplárovicsi magasságokba emelkedik, a nép pedig már azt találgatja, hogy a svédekkel vagy a horvátokkal leszünk-e harcban az első helyért – rajtuk kívül Bulgária, Izland és Málta lesznek a csoportellenfeleink. Persze voltak örök realisták – Uram bocsá' fanyalgók –, de még a szkeptikusok többsége is felsorakozott a nemzeti tizenegy mögé.

"Ideje volna megint  a saját nemzeti tizenegyünknek szurkolni egy Vb-én!Irány Németország!Hajrá MAGYAROK!"

"SZÉP VOLT FIÚK! Azért ez a német + skót verés idegenben most már több mint reménykeltő!!!"

"Egyszerűen szenzációs! Hát rég láttam, ilyen jó válogatottat!"

"Akármennyire is furcsa ez a helyzet, de tényleg ezek a 'szar' játékosok hozzák az eredményeket ebben az évben (ciprusi torna, japán, német, skót meccsek; Kínát és Brazíliát ne vegyük ide, mert azok irreálisak voltak)."

Az IBUSZ-nál tényleg roham indul a jegyekért. Főleg miután kiderült, hogy az előzetes hírekkel ellentétben mégsem Split, hanem Zágráb ad otthont a világbajnoki selejtezőnek. Busszal, autóval, vonattal... ezrek kelnek útra.

A sorozat következő részében a bajnokság holtszezonja kerül sorra. Telephely-áthelyezések, készülődés a kupanyárra és a reménybeli kupaőszre. Két Diósgyőr a porondon. De vajon melyik az igazi? Jövő héten minden kiderül!

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban és az Auchanban. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is!