Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Tíz ellopott év IV.

2015.01.14. 18:49 Rich.mond

Új sorozatot indítunk a Válogatott Blogon. A méltán népszerű és igényes Időkapszula adta az ötletet arra, hogy visszarepüljünk az időben. Ám most nem harminc, hanem csupán tíz évet lapozunk vissza. Miért pont tíz évet és miért pont 2004 nyarától indul a visszaemlékezés? Egyrészt ez az az évtized, amit az eredeti Időkapszula által vizsgált időszakban születettek már felnőtt fejjel éltek meg. Érdemes lesz összevetni, hogy hová fejlődött a labdarúgás és a szurkolói élet egy szűk emberöltő alatt. Másfelől nem kevés hibája ellenére is tudunk nosztalgiával visszatekinteni erre az időszakra – olyannyira, hogy egy könyv is született azokról az időkről. Nosztalgia? Igen! Akkortájt még több magyar labdarúgó igazolt külföldre és a válogatott hosszú idő után stabil európai középcsapattá vált. Pont ebben az évben egészen novemberig volt magyar érdekeltség az európai kupákban. Mi több, 2004 tavaszán még játszott a Debrecen az azóta megboldogult UEFA-kupában. Nagy hangsúlyt fektetünk a lelátói viszonyokra is, mert hisszük, hogy szurkolók nélkül nincs futball és természetesen a lelátóra is hatással vannak a pályán történtek. Külön pikantériát ad a sorozatnak, hogy a legtöbb akkori labdarúgó még ma is aktív, tehát tíz év távlatából mondhatunk ítéletet  tíz éve fiatal tehetségnek, vagy csődtömegnek elkönyvelt játékosok felett.  Csődök, bundák, nemzetközi sikerek és kudarcok, nagy rendbontások, tömegek és üres stadionok, no meg a legendássá vált vasárnap délelőtti meccsek. Hová lettek az akkori remények? Back to 2004! - Negyedik rész - Eldördül a startpisztoly és lejátsszák az első fordulót. Összecsapnak a költözők, azaz a BFC Diósgyőr és a Pápa. Waltner gólt ollóz. Ötezer néző és több száz angyalföldi Kaposváron. Óriási botrány a Videoton-Újpesten. 

Korábbi írásainkban már számba vettük, hogy mekkora káosz előzte meg a 2004/2005-ös labdarúgó bajnokságok mezőnyének kialakítását – felső és alsóbb szinteken. A bejegyzések megírásakor is biztosak voltunk benne, és most is tartjuk azon véleményünket, hogy az a rövid, de annál mozgalmasabb holtszezon, illetve maga a káoszt eredményező MLL/MLSZ döntés-sorozat hosszú évekre, évtizedekre visszavetette a magyar bajnokság színvonalát és ezáltal a magyar labdarúgást. Pedig volt már ekkor is éppen elegendő probléma. Sötét viharfelhők gyülekeztek a Ferencváros, Honvéd, Békéscsaba, Videoton, Diósgyőr stadionja fölött – illetve utóbbi csapat szurkolói még mindig azt találgatták, hogy Kiprich József vagy Détári Lajos kommandírozza-e a vasgyáriakat.

Emlékeztetőül itt olvasható a Diósgyőr és a Haladás kálváriája, itt pedig a tavalyi bajnokság élmezőnyének nyári felkészülése. Ekkortájt mégis tombolt a fociláz az országban, hála a labdarúgó-válogatottnak.

Mit lehetett tenni, a 16 csapat belevágott az újabb hosszú menetelésbe és 2004. augusztus hetedikén végre elindulhatott a Nemzeti Bajnokság. Ekkor már több csapat is gazdagodott friss nemzetközi tapasztalatokkal – a Debrecen, a MATÁV-Sopron, a Budapest Honvéd és a Ferencváros lépett pályára június vége és augusztus 4.-e között, de a magyar kupaszereplés csak egy későbbi poszt témája lesz.

A későbbiekben nem feltétlenül rágjuk át magunkat minden fordulón, de vétek lenne kihagyni a nyitókört. Ennek több oka van. Egyrészt ugyebár kapásból van hat újoncunk. Ebből négy egymással találkozik az első fordulóban. Míg a Kaposvár és a Vasas „hagyományos módon” vívták ki a feljutást, addig magában a Balaton FC Diósgyőr - Lombard-PELC TFC párosításban benne volt a magyar foci minden szennye-mocska-rákfenéje. A Videoton-Újpest pedig az egyik legnagyobb stadionon belüli összecsapás volt az NB I történelmében. Ez így túlzásnak is tűnhet első olvasatra, de az egészen biztos, hogy a 2000 utáni időszak első három „balhéjában” helyet kell kapnia. Azt se felejtsük el, hogy még a komoly összecsapásokkal tarkított 90-es években is ritka volt a stadionon belüli erőszak.

Ezen felül még volt egy vasárnap ebédidőben játszott ETO-Fradi rangadó, ami hat gólt hozott.

Amikor a több a kevesebb

Pár poént már jó előre le szeretnénk lőni. Abból soha nem csináltunk titkot, hogy nem tartottuk jó ötletnek a 12 csapatos mezőny 16-ra bővítését. A 2005 májusában kialakult bajnoki végeredmény hűen tükrözte, hogy teljesen felesleges volt megbontani az egészen jól működő 12/20-as NB I-NB I/B szisztémát, nem beszélve az NB II-NB III-ról, amit éppen mostanában korrigáltak.

A hat újoncból öt az utolsó hat hely valamelyikét csípte meg. A kakukktojás Diósgyőr végül kilencedikként futott be, de tulajdonképpen ez a Diósgyőr nem volt újonc, hiszen 2003/2004-ben a siófoki Balaton FC a negyedik helyen fejezte be a bajnokságot. A másik kakukktojás, a frissen feljutottak teljesítményét is alulmúló, tökutolsó Békéscsaba története nem kevésbé tanulságokkal teli, nekik éppen ezért külön bejegyzést is szentelünk a későbbiekben. Hátha az Utókor majd tanul belőle.

Akár szimbolikusnak is nevezhetnénk, hogy a nyitómérkőzést a két későbbi kieső játszotta.

Tisztelet Szatke Zoltánnak!

Nyíregyházán mindössze kétezren voltak kíváncsiak a Békéscsaba vendégjátékára, pedig a Szpari öt év után került vissza a legmagasabb osztályba. Emlékeztetőül: hat évvel korábban (ami azért még messze nem egy emberöltő) ugyanott 13 ezren váltottak jegyet az újonc Nyíregyháza Vasas elleni bemutatkozására.

Ami nem változott: 1998-ban és 2004-ben is pályára lépett nyíregyházi színekben Szatke Zoltán, aki később több, mint négyszáz piros-kékben lejátszott fellépéssel a háta mögött intett búcsút a profi labdarúgó karriernek. Ezen a bizonyos Békéscsaba elleni találkozón 36 éves volt és az augusztusi hőségben is végig pályán volt.

A meccs alapvetően izgalmasnak is volt montható, Miculescu büntetőjére Rob Kornél a második félidő legelején, gyakorlatilag a békéscsabai középkezdés után válaszolt hazai oldalról. Megdöbbentő, de Herédi Attila hazai és Vágó Attila vendégoldalról hasonlóképpen látta a mérkőzés összképét és még a bírót sem szidták. („Kitűnő játékvezetés mellett igazságos eredmény született.” vs. „A döntetlen igazságos, mégis van egy kis hiányérzetem”) Nyíregyháza-Békéscsaba 1-1

Szatke itt már 37 évesen

A Kapos Maradonái

A NABI-Kaposvári Rákóczi – Vasas újonc-találkozóra már 5000 néző volt kíváncsi. Szép szám, bár Somogyország fővárosában utoljára 1988-ban láthattak NB I-es bajnokit. A Vasas-szurkolók pedig a 2002-es kiesés, majd megszűnés után boldogok voltak, hogy újra az NB I-ben szurkolhatnak csapatuknak. Ők ugyancsak szép számban képviseltették magukat, nagyjából 150-200-an lehettek a vendégszektorban az akkori beszámolók szerint.

A hazai oldal...

Igen, ez még az a Kaposvár volt, amelynek még Balajcza védte a kapuját, a csapat zömében helyi játékosokra épült és egy kaposvári tornatanár volt az edzője. A hazai keret éppen ezért teljesen ismeretlen volt még azok számára is, akik egyébként nyomon követték a magyar labdarúgást. Innentől kezdve viszont a kaposváriak éveken keresztül látták el játékosokkal az NB I-et. 2004-ben ismerte meg a közvélemény egy fiatal vajdasági magyar, Oláh Lóránt nevét, aki rögtön kétszer is mattolta Posza Zsoltot. Rajta és Balajczán kívül Zahorecz, Bank, Máté, Jovánczai, Zsolnai, Andruskó neve csenghet ismerősen a 2004-es Rákócziból. És hol van még Szakály, Vasiljevic, Andre Alves, Nikolics?

A Vasas más utat választott, inkább kipróbált, rutinos labdarúgókat igazoltak – Posza, Molnár Zoltán, Rósa Henrik, Schultz Levente, Ferenczi, Bardi stb.

...és a vendégek

Érdekesség, hogy az angyalöldi Győri a 24. percben, míg a kaposvári Finta a 45. percben mehetett zuhanyozni – amúgy teljesen jogosan. A csaknem megtelt stadion és a gólzáporos hazai győzelem után a tudósítások egybehangzóan dicsérték mindkét csapatot. Még a létszámbővítés is jó ötletnek tűnt – pl. Tamási Zsolt, a Vasas vezetőedzője szerint „A ma esti meccs jól szolgálta a labdarúgás népszerûsítését” Kaposvári Rákóczi – Budapesti Vasas 3-2

Siófok – Haladás Miskolcon

Jó, a diósgyőri hívek minden bizonnyal unják már a „Siósgyőrözést”. Minket nem az a cél vezérel, hogy ezt sokadjára az orruk alá dörgöljük, mindössze érzékeltetni szeretnénk, hogy akkor milyen furcsa volt ez a párosítás. Nem is a végül telephely-cserével megmenekülő Diósgyőr miatt, hanem még ízelgetnünk kellett a „Pápa” csapatnevet, amely tökéletesen idegen test volt még a kibővített NB I-ben is. Mindkét csapat történetét leírtuk a sorozat második részében. Nyilván a nyár inkább a vendégek számára telt pozitív kicsengéssel. Igaz, ahogy indult a holtszezon, a hazai szurkolók annak is örültek, hogy egyáltalán létezett a Diósgyőr, ráadásul az NB I-ben.

Ők annak is örültek, hogy van meccs

Nem csoda, hogy nyolcezren ültek fel a diósgyőri „bástyákra”, megszemlélni a Kiprich-féle DVTK-t. (Takács T. – Katona, Hornyák, Fodor P. , Hompoth, Máté, Tisza, Krajncz, Virágh, Müller, Sipeki)

Tóth Bálint az alábbi összeállításban küldte pályára Miskolcon vizitáló csapatát: Szép – Radics, Szekér, Farkas A., Róth, Vörös, Lászka, Kovács P., Somfalvi, Germán, Medved

Be kell vallanom valamit: bár ekkortájt nem volt olyan hazai bajnoki, amit meg ne néztem volna – vagy legalábbis az összefoglalóját – a nevek többsége most tökéletesen üresen cseng. Hazai oldalról nyilván ki kell emelnünk Tisza Tibort, míg a vendégek részéről a szlovák válogatott Tomáš Medveď-et. A mai napig nem értjük, hogyan vették rá anno, hogy Pápára igazoljon. Nem csoda, hogy miután gólkirály lett és gyakorlatilag egyedül benntartotta a Pápát, azonnal búcsút intett Magyarországnak.

A meccs nem hozott túl sok izgalmat. Róth korán vezetéshez juttatta a Pápát, majd következett 70 perc tömény unalom. A váratlan hazai egyenlítés (Müller 20 méterről lőtt egy nagyon nagy gólt) olyannyira megzavarta a hazaiakat, hogy gyorsan rúgattak két gólt a vendégekkel – Usvat két perc múlva büntetőből, mad Medved’ a lefújás előtt talált be.

„Az elsõ félidõben görcsösen játszottunk, amit annak tudok be, hogy alig van olyan játékosunk, aki játszott már ennyi ember elõtt” – kommentálta az eredmény Kiprich József hazai oldalról. „Gratulálok a csapatomnak és az ellenfélnek is, amely gyakorlatilag csak pár órával a meccs elõtt állt össze.” – így Tóth Bálint vendégoldalról.

Diósgyőri BFC – Lombard Pápa 1-3

Egyebek

Az MTK hazai pályán  a szokásos nézőszám előtt agyonverte a MATÁV-Sopront. Ez cseppet sem meglepő a kék-fehérek bombaerős keretét elnézve. Végh - Balogh B.,Juhász R., Lambulics, Füzi Á. (Pollák (26')), Halmai, Jezdimirovics, Bori, Kanta J., Kanta Sz. (Rednic (83')), Illés (Czvitkovics (77')) Furcsa, vagy sem, de ebből a csapatból még tíz év elteltével is találunk olyan labdarúgót, aki meghatározó játékosa csapatának az NB I-ben (Juhász, Kanta, Balogh, Bori, Czvitkovics ugyan pont most esett ki a PAFC kegyeiből). Ez sejteti, hogy ügyes fiatalok szép számmal voltak az MTK keretében, de ez még távolról sem a később megszokott csikócsapat. MTK – MATÁV Sopron 3-0 Kanta J. (26'), Balogh B. (68'), Czvitkovics (83')

Az újonc Budapest Honvéd 3000 néző előtt kapott ki egy fordulatos meccsen a Debrecentől. Vadócz már a harmadik percben betalált, de Bogdanovics és Halmosi fordított, Csernyánszki pedig mindent védett. Úgy érzem, hogy a meccsen döntetlennél is jobb eredményt elérhettünk volna. Védelmi hibák miatt szenvedtünk vereséget. – sopánkodott a meccs után Gálhidi György, a kispestiek edzője.

Győzelmet reméltek...

Honvéd: Silhavy – Vámosi, Dobos (Mészáros (76')), Budovinszky, Takács Z (Csobánki (79'))., Bábik, Vadócz, Horky, Vén, Kozarek (Bojtor (62')), Drobnjak DVSC: Csernyánszki – Nikolov, Éger, Hegedűs, Szatmári, Dombi (Komlósi (68')), Kiss Z. (Bernáth (83')), Sándor T. , Halmosi, Bogdanovics (Leonardo (71')), Sitku

Bp. Honvéd - DVSC MegaForce 1-2 Vadócz (3'), illetve Bogdanovics (8'), Halmosi (54')

De ők örültek a végén

A ZTE 5000 néző előtt verte egy meglepően jó meccsen a PMFC-t. Mindkét csapatban találunk jó néhány ismerőst. A MU-t verő csapatból ott van a kezdőben Csóka, Babati, Szamosi, Koplárovics – Józsi György és Radu Sabo a kispadon ült az emlékzetes BL-selejtezőn. A három válogatott, Sebők Vilmos, Sebők József és Waltner Róbert egyértelmű erősítésnek tűnt a zalaiaknál, így akár merészebb terveket is szövögethettek a kék-fehérek. Utóbbi például pazar gólt ollózott, ezzel el is döntötte a zalaiak javára a három pont sorsát. „Egyenlõ erõk küzdelmét hozta a találkozó, a Zete szerencsés körülmények között tartotta otthon a három pontot, azt viszont el kell ismerni, Waltner szépségdíjas gólt szerzett.” – hajtott fejet a későbbi Boca Juniors légiós előtt Nagy Tamás, a pécsiek mestere.

A vendégektől most azt a Berdó Balázst emelnénk ki, aki nyolc évig focizott Pécsett, légióskodott Cipruson, két évre ismét visszatért Pécsre, majd egy kozármislenyi kitérő után, 29 évesen szögre akasztotta a csukáját 2011-ben. Ez pont egy évtizednyi aktív játékos-pályafutás a Mecsekalján. ZTE: Varga Z. – Babati, Sebők V., Csóka, Szamosi, Nagy L., Kaj, Józsi, Koplárovics, Sebők J., Waltner PMFC: Németh G. – Dienes, Szabados, Szekeres Zs., Sipos, Berdó, Pavicsevics, Kulcsár, Kóczián, Pest K., Montvai

ZTE – PMFC 1-0 Waltner (73.)

Hol késel az éji homályban?

A forduló egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező összecsapását Fehérváron játszották. Ez nem látszott annyira a nézőszámon, mert a négyezret Zalaegerszegen, Miskolcon és másnap Győrben is felülmúlták. Ebből a négyezerből ráadásul 1500-an a vendég Újpestnek szurkoltak. A tömegnek persze nem kedvezett maga az augusztusi dátum, továbbá az sem, hogy az évszakhoz képest szokatlanul hűvös, esős este várta a nézőket.

Azt mindenki tudta, hogy a két tábor „nem eszik egymás tenyeréből”, korábban voltak konfliktusaik verbálisan és tettlegesen is. Ám ekkor már jelentősen megritkultak a szervezett csoportok közötti utcai találkák, a stadionokban pedig teljes béke honolt, így nem volt jele annak, hogy ezúttal más irányt vesznek az események.  

A meccsről: itt már írtunk az újpestiek felkészüléséről. Mivel az elbukott „bajnoki döntő” után aranyéremre áhítoztak a lilák (ennek megfelelően erősítettek a nyáron), ezért természetesen győzelmi reményekkel érkeztek Fehérvárra. A hazaiaknak alapvetően mások voltak a kitűzött céljai, mert egyre nagyobb adósságot görgettek maguk előtt, így igazolásokra egyáltalán nem volt pénz – a pletykák szerint fizetésekre se nagyon. Azt valószínűleg a piros-kék hívek sem sejtették, hogy a Videoton nevet is csak ősszel használhatják, tavasszal már nem. A megfiatalodott Videoton-keret azért távolról sem számított rossznak hazai szinten – kiegészülve a rutinos Kuttorral, Tóth Balázzsal, Kriston „Zizou” Attilával. A kispadra egy ambíciózus, fiatal magyar edzőt ültettek, Csertői Aurél személyében. Magyarán egyáltalán nem mehettek biztosra Mészöly Géza fiai.

A meccs kiegyenlített játékot is hozott. Szünetre a helyzeteit jobban kihasználó Újpest 2-1-re vezetett – Erős találatát Magasföldi még egalizálta, de a középkezdésből Simek révén visszavette a vezetést az Újpest. A valódi izgalmak a második félidő elején kezdődtek. Ahogy lenni szokott, az előzmények kapcsán igencsak megoszlottak a vélemények. Ami biztos, hogy rendőrök egyáltalán nem voltak a stadion területén belül, de a rendezők is a szokottnál kevesebben voltak jelen. Hogy mi váltotta ki a vendégszektoron belüli mozgolódást, azt nem tudni biztosan, de talán már nem is lényeges. A végül többé-kevésbé elfogadott verzió szerint egy újpesti szurkoló rosszullett, és a körülötte kialakuló csoportosulást értették félre a rendezők és a többi vendégdrukker. A mozgolódást látva pedig a hazaiak is közelebb húzódtak az eseményekhez. Az újpestiek végül tényleg megindultak (talán pont ezért), a rendezők pedig mellényüket eldobálva szétszaladtak. Legalábbis a többségük.

Itt még szurkoltak a violák

Így már semmi sem állt a hazai és vendégszurkolók között. Ők ezt ki is használták és összecsaptak. Videoton oldalról nagyjából 40, míg lila részről összességében (több hullámban) ennek mintegy a duplája kapcsolódott be a küzdelembe. Sajnos nem csak az öklök dolgoztak. Ami lehetett, az repült a levegőben, suhogtak az övek és tapétavágók mellett kések is villantak. Természetesen mindkét fél azonnal egymást vádolta „eszközhasználattal”, de mindkét oldalon voltak szúrt/vágott sebbel sérültek.  Ezt utólag a fehérváriak korrigálták, mert az ő sérültjeik vérző sebeit üveg okozta. Azt a későbbiekben is kategorikusan cáfolták, hogy kést használtak volna. De ha ők nem, akkor ki? Korán „képbe került” a harmadik fél, nevezetesen a biztonságiak. Ők egyrészt félelmükben, másrészről bosszúból szúrhattak – a kavarodásban, mellény nélkül erre volt lehetőségük.

Mint minden nagy ütközet, ez is megihlette a korszak művészeit – íme a fehérvári verzió.

Ekkorra már a mérkőzést is félbeszakították. A piros-kékek végül visszaszorultak a saját szektorukba. A majd’ negyedóra múlva befutó készenléti rendőrség láttán pedig az újpestiek is visszavonultak. Természetesen a lelátói események még napokig hálás témát jelentettek a zsurnalisztáknak.

„A saját szememmel láttam, hogy a két kutyát újpestiek rugdalták halálra. Úgy gondoljuk, hogy a biztonságiaknál lehettek kések, akik megijedtek és ezért kezdtek szurkálni. A másik pedig az, hogy a mi társaink is szenvedtek szúrt sebeket...” – volt olvasható az NB1.hu-n. A fehérvári RBD végig tagadta, hogy ők nyilatkoztak volna. Valószínűbb verzió, hogy tényleg nem csoporttag, hanem egy „sálas” felelt készségesen az újságírói kérdésekre.

Sport Plusz – Gyerekek sírtak a félelemtől

- Térjünk rá a stadionban lezajlott csatára, Hogy kezdődött, mi váltotta ki a verekedést?

Amikor azt láttuk, hogy a lilák megindulnak a szektorukba felfelé, mintegy harmincöt-negyven emberrel mi is elindultunk. A szektor tetején voltunk, s láttuk, hogy a biztonságiak futnak a vendégtábor irányából az eredményjelző felé és közben dobálják le a sárga mellényüket. Csak öt-hat rendező maradt, két kutyával és mondtuk nekik, hogy húzzanak el, jobban járnak. Maradtak, a két kutya viszont pórul járt (Más hírek szerint egy kutya pusztult el – a szerk.)

Meg azok a sérültek, akiket megszúrtak. Mivel szúrtak és persze, kik szúrtak? Erről nem tudok semmit, az biztos, hogy nem mi voltunk. Ez ránk is rossz fényt vet, de akkor sem mi voltunk,

- Azonnal egymásnak ugrottatok?

Kisebb ütésváltás alakult ki a két tábor tagjai között, volt, hogy behátráltunk. Ekkor történhetett, hogy a vendégek betörték a sajtópáholy üvegét. Ti hol voltatok ekkor?

A biztonságiak kinyitották a menekülőkapukat és bementünk a futópályára. A balhé közben levettük a transzparenseket is, nehogy elvigyék azokat a lilák.

- Az ártatlan szemlélők mit szóltak ahhoz, hogy már az első meccsen "háború" dúl?

Mindenki minket okolt. Megpróbáltuk nyugtatni a kedélyeket és a szurkolókat, ám az elég, rossz érzés volt, hogy tizenkét-tizenhárom év körüli gyerekek sírtak a félelemtől. Annyit még hozzátennék: nem akarom mártírként feltüntetni magunkat, de ha mi nem lépünk közbe, akkor ezek beszivárogtak volna a családi szektorokba is és akkor nem tudom, hogy mi lett volna...

 És az újpesti fél:

Sok beszámolóból kimaradt, hogy állítólag a biztonságiak "beszúrtak" a szektorba. Ezt több szemtanútól hallottam. Tehát arra ment át mindenki a vendégből az elválasztó szektorba, hogy a biztonságiak megszúrtak valakit.

 Ezek után nem hiszem, hogy túlreagálás, hogy meg akarják verni a késelő biztonságiakat.

 Biztonságiak elrohantak, erre jöttek a fehérváriak. Plusz jópár biztonsági csatlakozott hozzájuk. Innentől már ment magától. 

A fenti újságcikkek mellesleg alaposan kiverték a biztosítékot lila oldalon, de a fehérváriak újra csak leszögezték, hogy a fenti linken kiadott közleményt leszámítva tőlük senki senkinek nem mondott semmit.

Vasárnapra, ebédidőre már csak egy remek kis zöld-fehér rangadó maradt. Szavak és további sorok helyett beszéljen helyettünk az összefoglaló. Főleg Vagner második találata és Huszti gólja volt szépségdíjas.

 

Első rész - A Lothar Matthäus-féle válogatott nyárra meghódítja az országot

Második rész - A bajnokság "reformja", telephely áthelyezési verseny, az NB I újoncai

Harmadik rész - A Ferencváros, az Újpest és a Debrecen holtszezonja. Óvás alatt a tavalyi bajnokság.

Ajánljuk szíves figyelmükbe blogunk állandó szerzőjének regényét! Városok, stadionok, kocsmák. Magyar futballregény, labdarúgásunk legsötétebb évtizedéről. Kapható a Líra és Lant könyvesboltjaiban, a Fókusz könyváruházakban- bővebb információ a vásárlási lehetőségekről pedig itt. Látogasson el a könyv hivatalos Facebook oldalára is

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr347072181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása