Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

  • Feyyaz: Ez előtt a meccs előtt nyugtatgatták a Vasas drukkerek a győrieket a lelátón: "Nyugi, kár izgulni,... (2019.06.25. 20:43) Időkapszula: NB I. 1982/83 28. forduló
  • Frady Endre: @maribor_: Nem. :) Vagy egyedül vagy Ákos barátommal, aki osztálytársam volt. Általában vele mente... (2019.06.25. 16:14) Időkapszula: NB I. 1982/83 29. forduló
  • Fradista Utazó: @promontor: Igen, egyedül a Brest lóg ki kicsit, amúgy a magyar és a román ezüstérmes nevezését el... (2019.06.21. 12:56) Előléptetés
  • Frady Endre: Hát igen, az ellopott aranycipő... Annak idején ('77-ben?) Váradi Béla is aranycipősnek hitte magá... (2019.06.19. 17:24) Időkapszula: NB I. 1980/81 Záróra 1.
  • Frady Endre: Kint voltam a bajnoki címet véglegesítő meccsen, utána meg bent rohangáltunk a pályán! :) Kár, hog... (2019.06.19. 17:17) Időkapszula: NB I. 1980/81 33. forduló

Facebook oldalunk

Átok a BL

2015.02.16. 15:18 Fradista Utazó

Kemény dolog a profi sport. Pláne, ha a klubnak nincs rá pénze igazából, de a törülközőt mégsem akarja bedobni. Megpróbálnak elevickélni a határon - aztán majd utólag kiderül, volt-e értelme.

Nem újkeletű dolog, hogy a női kézilabdában profi csapatok igazán jó körülmények között csak Délkelet-Európában üzemelnek, a politika vagy egy, jövedelmének egy részét ilyen célra áldozó mecénás támogatásával. Azt is kielemeztük már magunk is, hogy a játék, a legmagasabb szinteken, egyre gyorsul, és voltaképpen ezt támogatandó emelték fel néhány évvel ezelőtt a csapatok létszámát 16 főre.

atokabl_viborg.jpg

A Viborg idei csapata (Fotó: Viborg HK)

De nem mindenki tudja ezt kihasználni. Még a válogatottak csak-csak, mert hát ott mégiscsak olcsóbb játékost szerezni (bár az északi országokban tisztességes fizetést adnak a válogatottban is, de mégse kell egész évben fizetni a játékost), de a klubok nagy része nem tud megfizetni 16 profi játékost. Magyarországon még, mivel kötelező junior csapatot működtetni, sokszor feltöltik a létszámot a junior játékosokkal, ill. az utóbbi években a jelentős közvetlen és közvetett állami támogatások nyomán már a legtöbb élvonalbeli csapatnál van 15-16 profi játékos.

Más országokban, ahol a profi kézilabda tényleg profi, tehát alapvetően állami és önkormányzati támogatás nélkül üzemelnek a csapatok (és ez még akkor is igaz, ha valaki kinyomozza, hogy egy klub a költségvetés pár százalékának erejéig kap valamilyen támogatást pl. ifjúsági munka címén, vagy a sportcsarnok üzemeltetése által), nem ilyen rózsás a helyzet. Dániában is vége már a női kézilabda aranykorának, ma a labdarúgás és a férfi kézilabda is népszerűbb már. A két tradicionális nagy dán klub ráadásul az elmúlt években megpróbált versenyezni az államilag támogatott délkelet-európai csapatokkal, aminek révén ideig-óráig tartani tudták a versenyt, de közben hatalmas adósságokat halmoztak fel. 2014 tavaszán a Viborg egy hajszálra volt a megszűnéstől.

Ez így nem volt tartható, az idén Viborgban már nagyon meg kellett húzni a nadrágszíjat. Az idei keretük már látványosan szerényebb. A kezdősoruk ugyan kétségkívül pazar, és talán a világon a legjobb, a cserék viszont már darabra sincsenek igazán meg (tessék megszámolni a fenti képen, összesen 15 játékossal kezdték meg a szezont), minőségre pedig még annyira sem. A csapatképen látható 15 játékosból 6 nem üti meg a dán élvonal szintjét, azaz gyakorlatilag 2 kapussal és 7 mezőnyjátékossal vágtak neki a szezonnak, a többiek csak arra voltak jók, hogy az edzésen legyen, aki visszadobja a labdát. És itt most arról a klubról beszélünk, amelyik tavaly megnyerte a sokak által a világon a legerősebbnek tartott dán bajnokságot.

atokabl_viborg_gyor.jpg

Viborg - Győr a BL-ben (Fotó: Eventmedia)

Ez két dolgot jelent: egyrészt női kézilabdában a világ egyik legjobb csapatának lenni sem jelent olyan bevételeket, amiből a csapatot simán finanszírozni lehetne. Másrészt, dán címvédőként, részt vehettek a Bajnokok Ligájában is. Ezt elvileg vissza lehetne mondani, volt is rá elég példa az utóbbi években, de Dániából ez többszörösen is szégyen lenne, belföldön és külföldön egyaránt. Ráadásul nincs az a játékos, aki önként rábólintana, hogy ő nem akar a BL-ben szerepelni. Szóval elvállalták. Úgy, hogy gyakorlatilag két cserejátékosuk volt, egy kapus és egy mezőnyjátékos.

A labdarúgáson nevelkedő kedves olvasó itt bizonyára felszisszen: persze, hogy elvállalták, hiszen ebből jön a pénz! Labdarúgásban, ahol a BL egy óriási üzleti vállalkozás, ez valóban így van, de női kézilabdában, ahol szinte lehetetlen a meccsek közvetítési jogát a közvetlenül nem érintett országokban eladni, korántsem. Pont az említett ok miatt igyekszik az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) valamelyest szétlapítani a BL mezőnyét, hogy minél több országból legyenek résztvevők, akár a színvonal rovására is, de ez maximum kárenyhítésnek jó, továbbra is igaz, hogy, ha egy csapat nem jut el a negyeddöntőig, akkor még az utazási és egyéb költségek magasabbak, mint ah EHF-től kapott juttatás, azaz összességében ráfizetés a BL-részvétel.

Viszont brutális fizikai igénybevételt jelent. Egy bajnoki szerdán, egy BL-meccs szombaton. Mindezt úgy, hogy a dán bajnokságról beszélünk, ahol nagyon kemény csaták folynak. Az amatőr ellenfelek ellen "küzdő" BL-résztvevők (pl. Budućnost, Larvik) ezt szinte elképzelni sem tudják, mit jelent mindez, ráadásul 7 mezőnyjátékossal. Az emberi (de pláne a női) szervezet nem erre a terhelésre van méretezve. A játékos a hetek múlásával fárad, egyre jobban, és a végefelé már megközelíteni sem tudja a szezon elejének teljesítményét. Becsúsznak a váratlan pontvesztések (a BL-ben Sävehof-Viborg 25-25, a bajnokságban Viborg - Team Esbjerg 21-32, pedig arra a meccsre még a veterán Heidi Astrupot is reaktiválták), majd jönnek a sérülések is.

Bát a szervezet túlterhelése és a sérülések között nincs egyenes összefüggés (azaz nem mondhatjuk, hogy akit túlterhelnek, az biztosan megsérül), a fokozott igénybevétel ismerten növeli a sérülések kockázatát. Nem csoda, hogy Viborgban is egyre több lett belőlük, aminek a csúcsát a múlt héten, Larvikban érték el. A mérkőzésre összesen 8 játékost tudtak benevezni (hat mezőnyjátékost és két kapust, azaz mezőnyben egyáltalán nem volt cserelehetőségük), úgy, hogy ebben már bőven voltak létszámkitöltő játékosok is, Sarah Andreassen vagy Sarah Paulsen vélhetően a melegítőjét sem vehette volna le, ha rendelkezésre áll a teljes kezdőcsapat, így viszont végigjátszották a mérkőzést. Sok köszönet nem volt benne, már a szünetben 8 góllal vezetett az ellenfél.

A második félidő közepén azután beütött a krach: Louise Lyksborgot harmadszor is kiállították a játékvezetők, ezért piros lapot kapott. Miközben a padon csak a cserekapus ült. Bár a meccsnek már teljesen mindegy volt, mégsem akarták a hátralévő szűk negyedórát emberhátrányban lejátszani, hát beküldték őt a jobbszélre. Az éles szemű EHF-ellenőr hamar kiszúrta, hogy (mint a kézilabdakapusok többsége) hosszúnadrágot visel, ez pedig mezőnyjátékosok számára tilos, leküldték hát, hogy öltözzön át. Ami ezután következett, az joggal pályázhat a modern kori kézilabda történelmének legkínosabb jelenete címért.

Igen, itt pontosan az történik, amire Ön is gondol: Rikke Poulsen mintegy háromezer néző előtt átveszi a nadrágját, majd visszaáll. Bár a jelenet, Poulsen kisasszony mosolyának köszönhetően, egyszerre kínos és kedves, azért az ember mégis hajlamos azt érezni, itt a gödör legalja. A megyei bajnokságban ez jó poén, a BL középdöntőjében már roppant kellemetlen.

Ráadásul ez a jelenet szerte Európában felkerült az amúgy kézilabdával (sőt sporttal) nem nagyon foglalkozó weboldalak címlapjára is, amivel, bármennyire elbűvölő is Rikke Poulsen öröme, alapvetően nem jó hírét vitték a sportágnak.

És igazából saját maguk is csak rosszul jártak a kettős terheléssel. A bajnokságban egyre kellemetlenebb eredményeket produkálnak, simán kikaptak például az alsóházi Silkeborg csapatától, és ezzel a kerettel már a középcsapatok szintjét sem érik el Dániában. Egyelőre a harmadik helyen állnak, de, ha a rájátszásra nem szedik össze magukat, könnyen lecsúszhatnak a dobogóról is. Ami, figyelembe véve a továbbra sem rózsás pénzügyi helyzetüket, könnyen lejtmenetbe taszíthatja a klubot.

Csak egy picivel járt jobban a két német BL-résztvevő. Pont annyival, amennyivel a Bundesliga gyengébb a dán első osztálynál.

A HC Leipzig szeptemberben nagy küzdelemben (és egy botrányba fulladó végjátékban) vívta ki a Ferencváros ellenében a BL-részvétel jogát. Már akkor is éppencsak megvoltak, amikor a balszélsőjük megsérült, egy, eredetileg más poszton játszó junior játékost küldtek a helyére (kritizáltuk is a Ferencvárost, hogy ezt nem tudta kihasználni). A Bundesliga és a BL által okozott kettős terhelés eredménye itt is megjelent: gyakorlatilag október óta sosem volt a kezdőből mindenki egészséges, és a csapat teljesítménye is erősen visszaesett. Bár Lipcsében elég erős az utánpótlás, a juniorból kényszerből felkerülő játékosok nem képesek a sérültek pótlására.

leipzig_ftc_1.jpg

Amikor még minden szépnek tűnt (Fotó: Sebastian Brauner, HC Leipzig)

Ehhez hozzájön, hogy a játékosok közül többeknek van polgári munkahelye is, azaz például egy szerdai bajnoki meccs után csütörtök reggel mindenképpen megint Lipcsében kell lenniük, reggel meg kell jelenni a munkahelyen. Szóval jöhet a rosszabb esetben akár 10-12 órás buszút, akkor igazából a másnapi edzésen is maximum némi átmozgatásnak van értelme, magas szintű teljesítmény így nyilván nem tartható fenn. Maura Vissert ráadásul novemberben el is küldték (képzelhetjük, micsoda fegyelmi vétség kell, hogy egy ilyen játékosínségben lévő csapat szerződést bontson egy játékossal).

Oda-vissza kikaptak a BL-ben a nem világverő Dinamo Volgográdtól, a ligában pedig hazai pályán szenvedtek meglepő vereségeket. A bajnoki cím reményétől is elbúcsúzhattak már (Németországban nincs rájátszás), és már február elején is szinte biztos, hogy legjobb esetben is harmadikak lehetnek, de a tavaszi BL-szezon idején még becsúszhat egy két váratlan eredmény, és akkor visszacsúszhatnak akár a 6. helyig is.

Hasonló háttérrel küzd, de valamivel jobban viseli a Lipcsénél érezhetően erősebb kezdősorral rendelkező Thüringer HC. Az elmúlt négy év német bajnoka karácsonyig megtartotta a ligában a 100%-os teljesítményét, és a BL-ben is helytállt, bár sok meccsen csak 10-12 játékosuk volt. És hát persze, az ember felteszi a kérdést: ha egy csapat első számú irányítója tanárként heti 20 órában tanít, és közben ez a klub párhuzamosan játszik a BL-ben, és Európa harmadik-negyedik legerősebb bajnokságában, az vajon szerencsés-e. Ráadásul Lipcsében és Bad Langelsalzában is felismerték az edzők, hogy hiába jó dolog a gyors kézilabda, és hiába abban a legjobbak, ha egy-két cserével kell végigjátszani heti két mérkőzést, akkor muszáj lelassítani, különben a második hét végére elfogy a csapat, testben is, lélekben is. Kevesebb gyors támadás, kevesebb eredményes támadás, rosszabb eredmény, a logikai sorrend megkerülhetetlen.

A THC lendülete is megtört, januárban két rangadóról összesen 1 pontot tudtak besöpörni, és bár ma még ők a bajnoki cím első számú esélyesei, a tavaly még látható fölényről (a teljes bajnokságban egyetlen döntetlen, vereség nélkül) már nem beszélhetünk, és teljesen reálissá vált, hogy a surranópályáról érkező Buxtehude örülhet majd a szezon végén története első bajnoki címének.

atokabl_buxte_thc.jpg

Kemény küzdelem a Buxtehude - Thüringer HC mérkőzésen (Fotó: NDR)

Nem mintha a Buxte annyira jó lenne, de egyfelől okosabban állították össze a keretüket (nincsenek klasszisaik, de elég sokan vannak), másrészt ők az idén kimaradnak a kettős terhelésből, mivel nem indulhattak a BL-ben, így stabilabb a teljesítményük.

Amint láthattuk, több komoly csapat is úgy áll, hogy képtelen a BL és egy erős bajnokság terhelésének megfelelni. Egyszerűen nincsenek hozzá elegen. Az anyagi háttér nem teszi lehetővé 14-16 profi játékos megfizetését. Az eredmény: csökkenő teljesítmény, ami a klub számára rosszabb eredményeket, a semleges néző számára a bajnokságok és sajnos a BL színvonalának csökkenését hozza. Összességében rossz a klubnak, és rossz a sportágnak. Olyan, mint egy átok.

Címkék: kézilabda


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr77165359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GabikA 2015.02.16. 16:28:39

az allam(ok) belenyult(ak), torzult a verseny, es az egesz kezd elb@szodni...