Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

  • Feyyaz: Ez előtt a meccs előtt nyugtatgatták a Vasas drukkerek a győrieket a lelátón: "Nyugi, kár izgulni,... (2019.06.25. 20:43) Időkapszula: NB I. 1982/83 28. forduló
  • Frady Endre: @maribor_: Nem. :) Vagy egyedül vagy Ákos barátommal, aki osztálytársam volt. Általában vele mente... (2019.06.25. 16:14) Időkapszula: NB I. 1982/83 29. forduló
  • Fradista Utazó: @promontor: Igen, egyedül a Brest lóg ki kicsit, amúgy a magyar és a román ezüstérmes nevezését el... (2019.06.21. 12:56) Előléptetés
  • Frady Endre: Hát igen, az ellopott aranycipő... Annak idején ('77-ben?) Váradi Béla is aranycipősnek hitte magá... (2019.06.19. 17:24) Időkapszula: NB I. 1980/81 Záróra 1.
  • Frady Endre: Kint voltam a bajnoki címet véglegesítő meccsen, utána meg bent rohangáltunk a pályán! :) Kár, hog... (2019.06.19. 17:17) Időkapszula: NB I. 1980/81 33. forduló

Facebook oldalunk

A BVSC banditái

2015.07.28. 20:04 Rich.mond

Korábban több írásunk is jelent már meg az egykoron szebb napokat is megélt BVSC-ről. Írtunk a szép múltról, a sivár közelmúltról és a biztató jelenről. A hetedosztályban újra alakuló felnőttcsapat meneteléséről, lokálpatrióta szurkolóiról és a BLSZ-bajnokságok nyújtotta hamisítatlan „Mennyei megyei” életérzésről, ami segít nekünk átvészelni ezeket a sanyarú időket.

Ám amíg a szurkolók a Tétényi Terminátor ámokfutásán szörnyülködtek, egyúttal újabb győzelemnek örültek  a bajnokságban, vagy továbbjutásnak a Budapest Kupában (ahol már hagyományai vannak az eredményes szereplésnek Zuglóban), addig a háttérben nem éppen pozitív folyamatok indultak el a labdarúgó szakosztály szempontjából. A negatív fordulat sokak szerint nyáron következett be, amikor a BVSC labdarúgó-szakosztályát gyakorlatilag a megszűnéstől megmentő, szakosztály-igazgatói pozícióba kinevezett Hernády András helyére Bükszegi Zoltánt választották meg szakosztály-elnöknek

De ha a dolgok mögé nézünk, akkor ki fog derülni, hogy már jóval korábbról indul a történet és egyáltalán az is csoda, hogy létezik felnőtt-labdarúgás a Szőnyi úton.

Amit most elmesélünk, az nagyon is magyaros történet lesz. Politikáról, mutyiról, haveroknak juttatott koncról, egy „családi vállalkozásról”, egy példás közösség szétveréséről és egy ígéretes labdarúgó-szakosztály ellehetetlenítéséről.

Bár a fenti linkeken pár mondat erejéig már foglalkoztunk a zuglói felnőtt labdarúgás totális leépülésével, azért tekintsünk vissza egy kicsit részletesebben, hogy könnyebben megértsük, miért megy most a harc és kik állnak egymással szemben.

bvsc_alkony.jpg

 Szent őrültek társasága

A mélypont egyértelműen 2004 körül volt, amikor az NB II-es (akkor az a harmadosztályt jelentette) csapat kiesésével és a labdarúgó-csapat feloszlásával már az utánpótlás-csapatok is eltűntek a Szőnyi út környékéről. Ugyan voltak próbálkozások egykori játékosok, például Bognár György részéről, hogy a felnőtt labdarúgás életben tartásával megmentsék a nagy múltú klubot a megszűnéstől, a BLSZ I-ben már nem tudtak csapatot indítani és az összeomlás elkerülhetetlennek látszott.

Mindössze 30 gyerek maradt – valamennyi korosztályból. A helyzetet jól jellemzi, hogy magában a BVSC stadionban edzést sem lehetett tartani. A labdarúgók onnan egészen 2007-ig ki voltak tiltva és a Tatai útra voltak száműzve.

Ekkor lépett elő a háttérből Hernády András. Ő a nyolcvanas években érkezett a BVSC-hez. Komoly építőipari cégeknél dolgozott (dolgozik) vezető beosztásban ezért megtehette, hogy „szerelemből” maradt a klubnál a leginkább vészterhes időkben is. Többek között a talán legsikeresebb BVSC-s korosztály is az ő szárnyai alól került ki – közülük is a legtöbbre Gulácsi Péter vitte.

Edzőtársaihoz hasonlóan csupán tartotta az edzéseket a gyerekeknek, amikor a fejük fölött összedőlt a klub.

A „nagy” BVSC akkori ügyvezető elnöke, Krizsanits János kérte fel Hernádyt szakosztály-vezetőnek. Nehéz választás elé állítva, ugyanis, ha nem vállalja, a klub megszünteti a labdarúgó szakosztályt. Viszont ha vállalja, a működési költségekre a pénzt  saját maguknak kell előteremteniük, a klubtól egyetlen fillér támogatást nem kapnak - ezt a klub maradéktalanul betartotta. Hernády ebbe belement és nekilátott a munkának. Szerencsére nem volt egyedül, mert volt még néhány „szent őrült” a Vasutasnál - pl. Varga Ádám, Pallagi Péter, Porvay János, Németh György (mire jó az internet... pont ebből az időből maradt fent egy kezdetleges honlap. A BVSC-nél még Gaskó az elnök. A fent megemlített Porvay János egyik tanítványa készíthette ezt a szurkolói oldalt .)

A munka úgy zajlott, ahogy egy jó amatőr klubnál zajlania kell: az edzők füvet nyírtak, festettek, földet hordtak, terepet rendeztek, takarítottak, bozótot/patkányt/egeret irtottak. Utóbbi műveletre nagy szükség volt a mai napig rothadó Tatai úti sporttelepen, mert néha a pálya közepén is hevert egy-egy termetesebb példány. Szépen lassan épült újra a BVSC. Évről-évre több lett a korosztályos csapat. A korosztályokat úgy kell érteni, hogy ovisoktól a veteránokig ölthették fel a csapatok a zuglóiak kék-sárga mezét. Végül megjelentek a női labdarúgók is a Szőnyi úton – a távlati célok között szerepel a női utánpótlás felépítése is.

Ezek után nem meglepő, hogy a rovaroknak és egyéb élősködőknek is otthont adó, fűthetetlen, elzárhatatlan csapokkal és megnyithatatlan WC-vel üzemelő öltözők lebontását és tervezését is ők végezték, amikor lehetőség volt erre pályázni.

Alaposan, az alapoktól

A BVSC-Zugló számomra sokáig egyfajta etalont jelentett. Maga a koncepció és maga a megvalósítás. Sajnos ez a két dolog ritkán találkozik Magyarországon. Hernády és barátai célja az volt, hogy felépítsenek egy utánpótlás-nevelő klubot. Minden korosztályban legyen csapatuk, majd ebből kiindulva elindítsanak egy felnőtt csapatot a saját nevelésekre építve.

Egy felnőtt csapat igen fontos eszköze ennak, hogy megtartsák fiataljaikat 14-15 év fölött – a szülők ilyenkor szokták elvinni gyerekeiket oda, ahol a felnőttek is magasabb osztályban szerepelnek. Ugyanennyire fontos, hogy a legjobbakat minél magasabb szinten és minél magasabb korosztályban tudják versenyeztetni. Merész célokat nem tűztek ki, valahol a BLSZ I-NB III körül lesz a végállomás. Mint utánpótlás-nevelő klub, nevelésből és eladásból éltek volna, a befolyt pénzeket pedig visszaforgatták volna a BVSC-be. Elképesztő, de ez gyakorlatilag egy önfenntartó labdarúgó-egyesület lenne ebben a formában.

Éppen ezért egy teljesen vállalható klubmodell, úgy gondolom – egyébként Bognárék is valami hasonlóban gondolkodtak, nem véletlenül omlott össze minden, miután nem sikerült elindítani a BLSZ I-ben a csapatot.

„És ki akadályozta meg őket abban, hogy ezt csinálják? Főleg most, hogy a kormány önti a pénzt a fociba és mindenhová stadionokat épít” – kérdezheti a Kedves Olvasó. Alapvetően négy dolog jelentette/jelenti az akadályt.

- A terület (BVSC sporttelep) sokáig tisztázatlan tulajdoni helyzete. Ki a tulajdonos? A MÁV? Az állam? A Vagyonkezelő? Netalántán az önkormányzat? Vagy maga a klub? Ez a kérdés mára tisztázódott és be is indult a sportlétesítmények fejlesztése, átépítése.

- A 2004-es sokk után tényleg a nulláról kellett elkezdeni az utánpótlás-nevelést, ráadásul a legjobb játékosokat azonnal elszipkázták, mihelyst elérték a 14 éves kort. Jelen állás szerint a legtehetségesebb korosztály pont az U-14-es, akik meg is nyerték a bajnokságot.

- A nyolcvanas évekből megmaradt klubmodell. Sokak riválist láttak a labdarúgókban, akik el akarják szívni a klub szűkös erőforrásait kedvenc sportjuktól (póló, kerékpár pl.). Ezért nem hullajtottak volna könnycseppet akkor sem, ha a BVSC-stadion összedől és a gyep alatt egy végtelen vakond-orgia veszi kezdetét.

- Másoktól ellenben nem áll ennyire távol a labdarúgás. Viszont kissé anyagiasabban kötődnek hozzá. Márpedig az utóbbi időben sok pénz jelent meg a magyar labdarúgásban, aminek elköltésében nem szeretnének osztozni olyanokkal, akik a jó magyar forintokat fűnyíróra, hálóra és labdákra szeretnék költeni. A BVSC ugyanis kiemelt sportegyesület lett, tehát igen jelentős állami forrásokra jogosult – és ebben még a TAO nincs is benne.

A második és  a harmadik csoport között most már sok összefonódást találunk és a jelek szerint az "etalon-klubmodell” számukra az alábbit jelenti: egy felnőtt csapat nélküli, nem sok vizet zavaró TAO-pénzszivattyú, ahol haverok és rokonok kapják az állásokat.

Szép kis csapat

Láttuk már az egyik oldalt és akkor nézzük a másik csapatot! Ez lenne maga a BVSC vezetőség napjainkban.

A fenti, lépésről-lépésre történő, szisztematikus munka annak ellenére haladt előre, hogy a „nagy” BVSC folyamatosan hátráltatta a szakosztály működését. Bár sem a szakszervezeti vonalról országosan ismert Gaskó, sem a kerékpár-szövetséget vezető Krizsanits János nem volt „focibolond” (és akkor még finoman fogalmaztunk), de alapvetően ők hagyták élni a focistákat. Tudni kell, hogy a BVSC még mindig egy mamut-klub, sok szakosztállyal. Ezek a szakosztályok pénzügyileg és jogilag is tökéletesen „egy test, egy lélek” elven működnek. Egy gazdaságosan működő szakosztálynak önállósulnia lehetetlen, mert ezzel (lenyúlható) pénztől esne el a többi szakosztály.

Vannak kedvenc és kevésbé kedvenc sportágak. Ha a klubvezetés valamit szeret, akkor ott lesz pénz. Ha valamit utál, ott nem lesz semmi. De tényleg semmi. Erre rögvest írunk pár példát. Zuglóban pedig nagyon utálták a focit, pedig az anyaklubnak kvázi egy fillérjébe nem kerültek. Fent már írtuk, hogy Hernády és csapata is kizárólag ezekkel a feltételekkel vehette át a labdarúgást – jó, a közüzemi számlákat nem nekik kellett fizetniük.

Tehát a légkör soha nem volt túl barátságos. De amikor a kerékpárosoktól átnyergelő Szentpáli Gábor is az elnökség tagja lett (ügyvezető elnökként), akkor kimondottan ellenségessé változott.

Hogy ezt a megállapításunkat nem csak a rosszindulat szülte, arra szolgáljon bizonyságul ez a 2008-as Index cikk.

Az akkori körképet az akkori állapotokról már csak azért is érdemes elolvasni, hogy lássuk a fenti csapat által kezdeményezett fejlesztéseket. És mit kezdjünk ezzel a kijelentéssel? „Nagycsapat biztos nem lesz itt” - teszi egyértelművé Szentpáli, a BVSC-nél ezt kizárják. Képzelhetjük a gyermeki örömöt Szentpáli arcán, amikor elfogadták a BVSC nevezését a BLSZ IV 2012/2013-as küzdelmeire. A hetedosztályban. Fent leírtuk, hogy miért fontos még egy utánpótlás-nevelő műhely számára is, hogy legyen felnőtt csapat. Szentpálit az sem vigasztalta, hogy a csapat tényleg BVSC-nevelésekre épített. Pedig voltak olyan játékra jelentkezők, akik jóval magasabb osztályokban rúgták a bőrt és erősítést jelentettek volna, de Hernádyéknak el kellett utasítaniuk őket. Ennek ellenére is két év alatt két osztályt ugrottak a zuglóiak. Idén a csapat a bajnokság végére a szétesés jeleit mutatta és többször sem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel - így marad a BLSZ II. Persze a szétesés távolról sem véletlen, sőt...

Muszáj megemlítenünk, hogy az egykori zuglói polgármester, a BVSC-nél jelenleg is tiszteletbeli elnöki szerepet betöltő Dr. Papcsák Ferenc nélkül felnőtt csapat még mindig egészen biztosan nem lenne. A hírek szerint nem is igazán értette a felnőtt csapat hiányát és Szentpáli aggályait. Végül kénytelen volt utasítani a berzenkedő elnököt, hogy ne álljon a nevezés útjába.

Hogy a vízilabda-szövetségi alelnök Tóth Sándor keze a póló felé hajlik, az egy dolog.

Hogy a BVSC elnökségébe beválasztott Garaba Imre ezzel szemben tétlenül nézte a labdarúgó-szakosztály ellehetetlenítését, az egy másik dolog. Fogalmazzunk úgy, hogy tőle lényegesen többet vártam – elsősorban több kitartást.  Ebből az interjúból csak úgy süt a beletörődés és fásultság.

Egyébként Tóth Sándor a póló mellett uszoda-próbaüzemben is jeleskedik, afféle zuglói Bástya-elvtársként.

A politikai kapcsolatokért Szatmáry Kristóf államtitkár „felel”. A Szatmáry-klánról itt lehet további információkat olvasni.  Papcsákról sok mindent el lehetett mondani, de azt nem, hogy ne tett volna sokat a BVSC-ért, például a tulajdoni viszonyok tisztázása ügyében, vagy a felnőtt labdarúgás felélesztésében. Szatmáry sajnos már korántsem ilyen elhivatott.

Egykoron a klub játékosa volt Bükszegi Zoltán, az új labdarúgó szakosztály-elnök. Véletlenül Zsoldos Ágnes vízilabda-szakosztály elnök veje. Ő hozta magával korábbi munkatársát, Varga Istvánt  aki a Mészöly Focisulitól távozott a BMC-hez és vitt magával jó pár korosztályt, sokak szerint nem túl etikus módon. Ő ezt természetesen másként látja. 

bvsc_csalad.jpg

A BVSC-család Forrás: Troll BVSC

Az induló BMC-nél a korosztályok másik felét a BVSC-ből kiszakított másik öt korosztály adta volna, amiért érthető módon nem lelkesedtek a zuglóiak és végül sikerrel meg is akadályozták. Ehhez képest Bükszegi és Varga most a legnagyobb nyugalommal jelent meg Zuglóban. Érdekesség, hogy amíg Hernádyék sokáig ingyen, a TAO-korszak óta havi 40 ezer forint költségtérítésért dolgoznak, addig Bükszegiék bérterhe már százezrekben mérhető (havonta).

„A BVSC-Zugló labdarúgó szakosztályánál bekövetkezett személyi változások következtében, Hernády András a pénteki nappal lemondott Bozsik-program alközpontvezetői tisztségéről. Az MLSZ illetékesei őszinte sajnálattal vették tudomásul a döntést, és megköszönték példaértékű munkáját. Bükszegi Zoltán szakosztályvezető Varga Istvánt jelölte a megüresedő pozícióra.”

Alapvetően óvatos optimizmussal fogadták Bükszegit, mert segítő kéz éppen elkelt volna a BVSC háza táján. A csapatok száma nőttön-nőtt és a törzsgárda számított arra, hogy Bükszegi segítségével talán hatékonyabban tudják majd képviselni a labdarúgók érdekeit.

Módszeres mószerolás

Mivel az írás így is kezd túlontúl hosszúvá válni, ezért címszavakban összeszedtünk pár apróságot, ami segít abban, hogy közelebb érezzük magunkhoz azt a légkört, amelyben a BVSC labdarúgó-szakosztálya dolgozik nap, mint nap.

- Még abban az időben, amikor az aranylábak csak a Tatai útra nyerhettek bebocsájtatást, az egyik elnökségi tagot értesítették, hogy felnőtt csapat játszik bajnokit az egyik pályán. Próbálták megnyugtatni, hogy a pályát bérbe adták és egyik csapat sem a BVSC. „Nem érdekel! Semmilyen felnőtt csapat ne jöjjön ide!”

- Jellemző arra, hogy mennyire foglalkoztak a labdarúgással, hogy a már több éve  a a BVSC-ben dolgozó  létesítmény-igazgató sem tudott arról, hogy a Tatai úton három pálya is van. Ez egyébként két kattintással kideríthető az internetről (lásd fent).

- Ha bérlőket nem is láttak szívesen a BVSC-sporttelepeken, amerikai-focistákat igen. Próbálták védeni a gyepet a terheléstől ám végül kevés sikerrel. Személyes bejárás alapján kijelenthető, hogy a gyep csak nagyon hosszú idő után jött rendbe, sokáig nem is használták a labdarúgók.

- Részben szintén ide kapcsolódik: a sporttelep területére több műfüves pálya épült. Hosszas unszolásra végül nagypálya is a stadion és a Teleki Blanka út közötti gazos, szeméttel borított terület helyén. A kispályák állandóan ki vannak adva, mivel az MLSZ abból a célból építtette őket (nemcsak itt), hogy hozzájáruljon a futballklubbok önállóvá és önellátóvá válásához. Itt természetesen senki sem tudja, ez a pénz hol landol.

- Jobb helyeken az anyaegyesület segíti a szakosztályokat. Itt másként van. A labdarúgóktól havi 600 ezer forint bérleti díjat kértek. Majd miután rájöttek, hogy ezt lehet a TAO-ból fizetni, átnevezték „látogatási díjra”, amire viszont az már nem felhasználható. Hernádyék még ezek után sem dobták be a törölközőt.

- Iroda, telefon, fénymásoló, internet Hernádyék idejében nem volt, mégis megoldották a működést, működtetést. Most már minden van, még hűtőszekrény is.

- A BVSC fejléces papír használata egyenesen „okirathamisítás”-nak minősül, ha azt az egyébként szakosztály-igazgató Hernády használja.

- Minden erővel azon voltak (vannak), hogy eltávolítsák  a klubtól azt a Varga Ádámot, aki saját cégén keresztül saját zsebből (Postamester) támogatta a BVSC labdarúgását. Még azt is a fejére olvasták, hogy miatta kapott három zárt kapus meccset a BVSC. Egyébként ő ment oda csitítani a szurkolókat, elejét véve a mérkőzés lefújásának.

- Követelték, hogy az általa létrehozott alapítványt  haladéktalanul „adja át” Bükszegiéknek. Még most sem tudja senki pontosan, hogy itt pontosan mire gondoltak.Mindenesetre az eredeti helyén már nem találtuk meg.

- Ha már alapítvány: maga a fűnyíró is alapítványi volt és most romlott el. A klub nem vett újat, így én személy szerint nem tudom, hogyan fognak füvet nyírni a Szőnyi úton.

- Utánpótlásedzőket rúgtak ki egyik napról a másikra. Ám amíg egy NB I-es csapat életében az edző menesztése hozzátartozik a mindennapokhoz, egy kölyökcsapatnál ez egészen másként működik. Sokszor a gyerekek követik az edzőt, vagy egyszerűen nem jönnek. Így fordulhatott elő az a régóta példátlan eset, hogy idén vissza kellett léptetni egy korosztályos csapatot a versenyeztetéstől.

- Hernády sokáig megelőlegezte bizonyos számlák kifizetését. Magyarán ő kifizette, majd a számlát benyújtotta a klubnak, amit előbb vagy utóbb kifizettek. Ám egyszer hiába várt arra, hogy százezres nagyságrendű számláját rendezzék. Sürgető szavaira  homályos válaszok érkeznek azóta is.

"A BVSC kapcsán kértem, hogy az Felügyelő Bizottság nézzen utána, mi történik a futball szakosztály környékén, mert sok panaszt kapunk. Ezt a polgármester is megerősítette, a következő testületire kapunk egy beszámolót." - Várnai László önkormányzati képviselő

- Végül május közepén Szentpáli behívatta Hernádyt, hogy a visszavonulása felől érdeklődjön. Ám általános meglepetésre ő nem akart visszavonulni. Van-e értelme sokáig szembemenni az árral? Egy darabig talán igen. Van ugyanis egy nagy előnye annak, amikor valaki hobbiból, saját és embertársai szórakoztatására csinál valamit, anyagi érdek nélkül. Nevezetesen az anyagi függetlenség. Ha „kinyírják”, „mindössze” a hobbiját veszíti el, a megélhetését és az egzisztenciáját nem. Ez például nagy különbség a sportújságírók és a bloggerek között is.  

Epilógus: Hernády András 2013. július 1-jén kötött megbízási szerződését 2015. június 16-án  a klub indoklás nélkül felmondta. Idén vele együtt nyolc edző távozott a BVSC-től. A felnőtt csapat kapitánya, a csapat egyébként legjobb játékosának tartott Erdő-Lahner Tas eligazolt a Voyageba, a kapus Sziklai Máté pedig az Ikarusba. Az építkezés és a BLSZ I helyett teljes zűrzavar és jó esetben is BLSZ II langyos középmezőny. Mi lett veled, BVSC?

Utóirat: Jó másfél év után beigazolódtak jóslataink és megírtuk a BLSZ-sorozat utolsónak szánt darabját. Persze soha ne mondd, hogy soha, de betelni látszik a pohár.

Címkék: fodbal BVSC


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr57470928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.