Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

A szabályváltozások hatásai

2016.09.12. 16:00 Fradista Utazó

A kézilabda szabályai 2016. július 1-től változtak. A változásokat 5 pontban lehet összefoglalni, blogunk mind az 5 pontot körüljárta egy-egy cikkben. Most az első tapasztalatok alapján, azt próbáljuk meg felmérni, milyen változásokat hoztak a játékba az új szabályok.

Ehhez a nyári utánpótlás-világversenyek, az olimpia, valamint a látott felkészülési mérkőzések szolgálnak alapul. 

szabalyvaltozas_kek_lap_2.jpg

Marcus Helbig és Lars Geipel játékvezetők kék lapokkal (Fotó: RP Online)

A legkisebb felfordulást a leglátványosabb változás, a kék lap bevezetése hozta. Ahogy korábban is elemeztük, ezzel a játék igazából nem változott, annyi a következmény, hogy a játékosok, edzők, másodpercekkel egy piros lap kiosztása után értesülhetnek arról, számíthatnak-e eltiltásra, ami kicsit lenyugtatja a kedélyeket. Jó, hogy van, nagy felfordulást nem okoz. Még arra se láttunk példát, hogy a játékvezetők a korábbi kettő helyett három lapot a zsebükben tartva összekeverték volna, mikor melyiket kell felmutatni - pedig az legalább vicces lenne. 

Egyetlen olyat se láttunk, amikor passzív jelzésnél hat passz után elvették volna a labdát, bár a támadó csapat még kapura tört volna. De olyat se, hogy bármelyik csapat reklamált volna a számolás miatt, tévesnek tartva azt. Ahogy arra korábban számítottunk is, gyakoribbá vált, hogy miután a játékvezetők feltették a kezüket, két-három átadás után akár rossz helyzetből is kapura lőttek a csapatok, arra gondolva, hogy talán az ötödik-hatodik passz után nem lesz lövőhelyzet egyáltalán. Bár nem örömteli, de szintén nem meglepő, hogy egyes játékvezetők a nagyon látványosan időhúzó játékot is engedték hat passzig, bár ez egyáltalán nem kötelező, aki nem akar a kapu felé menni, attól akár egyetlen passz nélkül is el lehet venni a labdát - ahogy ezt más játékvezetők helyesen alkalmazták is. 

Vannak viszont gondok az új szabály megértésével. Miután az illetékesek tájékoztatták az aktív játékvezetőket néhány pontosító értelmezésről, azokat nem mindenkinek sikerült értelmeznie. Az iránymutatás része például, hogy, ha valaki eldobja a labdát (akár kapura lő, akár passzol), de azt a levegőben az ellenfél elüti, és a labda kimegy a pályáról, akkor ez nem számít passznak, nem számít bele a maximum hat átadásba. Akadt, aki ezt az információt félreértette, és a sáncról az oldalvonalon kipattanó lövés után levette a kezét, megszüntette a passzív jelzést - teljesen ellentétesen a szabályokkal. 

Megfigyelhető volt, hogy egy egyszerű szabályváltozással jelentősen le lehet rövidíteni a sérülések regenerációs idejét. Mióta a pályán ápolt játékosnak az ápolás után három támadásnyira le kell ülnie a kispadra, drasztikusan gyorsabban felépülnek a kézilabdázók bármilyen súlyos fault után. Egyes kimutatások szerint a meccs közben a pályán alkalmazott ápolások száma jelentősen, mintegy 70-80 százalékkal visszaesett.

Bár az ellenfélnek adott kiállítás általában súlyosbítja a sérültek állapotát. Láttunk játékost, aki felpattant, majd, mikor meglátta, hogy ellenfelét kiállítják (ami a szabályok szerint azt jelenti, hogy őt "büntetlenül" ápolhatják a pályán, játékmegszakítás keretében), egyből összeesett, és ápolást kért. 

És megfigyelhetünk kifejezetten problémás eseteket. Az első, amikor a játékos egy durva fault miatt sérül meg, amire ki kellene állítani az ellenfelet, de a játékvezetők ezt nem veszik észre. Ez várható volt, és láttunk is néhány ilyet. Érdekesebb, amikor nyilvánvaló az erős fizikális behatás, és, hogy az tényleg nagyon fáj, de tényleg nem szabálytalan, mert például teljesen vétlen, vagy akár a saját csapattárs üt oda - nem szándékosan, nyilván. Láttunk az olimpián olyat, amikor egy játékos könyökkel odavágott az ellenfél gerincére; az ellenfél a háta mögött volt és hirtelen lépett oda, nyilvánvalóan semmi szándékosság nem volt az esetben, a játékvezetők le se fújták. Az átlagembert a mentő vitte volna el, az érintett játékost is hosszasan ápolták a pályán, majd lekísérték. Felmosás, megy tovább, két támadás passzív, időkérés, a játékos már vagy öt-hat perce ül a padon, már teljesen rendbejött, de még nem állhat be. Mondhatjuk, hogy ez a szabály kellemetlen mellékhatása? 

A női junior világbajnokságon is volt egy tanulságos eset. Sérülés, a játékosnak kifordul a bokája, nem tud ráállni, ápolás a pályán. Ez eddig rendben van. Leviszik, ez is. Még a kispad mögött kezelték a bokáját tovább is. Elmúlt a fájdalom, visszaült a padra, majd cserével visszament játszani. Csakhogy eközben a csapata csak kétszer támadott. A zsűri észrevette, síp, kiállítás. 

Kinek kellett volna ez esetben a támadásokat számolnia? Kiírva nincs sehová, hogy mennyi van hátra. A játékost magát a játék újraindítása után ápolták, sem ő, sem a bokája körül tevékenykedő orvos és gyúró nem figyelhette a játékot. Foglalkozzon ezzel a vezetőedző, elvonva a figyelmét csapatának irányításáról? A többi cserejátékos? A másodedző (ha van)? A felelősség az ápolt játékosé, neki viszont esetleg egyáltalán nincs módja a támadások számolására. 

Érdemes lehet átgondolni azt is, hogy a kapus nélküli támadójáték elterjedésével előfordulhat, hogy három támadás lemegy bő egy perc alatt, máskor pedig törlés, időkérés miatt ez hat-hét percig is eltarthat, ami alatt a játékos már rég rendbejött. 

Ez a szabálypont feszültséget is szított az IHF és a nemzeti szövetségek között. A szabály ugyanis kimondja, hogy a nemzeti szövetségek ezt a szabályt feloldhatják az utánpótlás-versenyeken. Ennek ellenére több országban is úgy döntöttek, hogy az alacsonyabb osztályú felnőtt bajnokságokban se vezetik be - erre pedig elvileg nincs lehetőségük. Az IHF már fel is szólította több ország szövetségét, hogy a vonatkozó rendeletét azonnali hatállyal vonja vissza. 

Bevált az utolsó fél percre vonatkozó szabályok szigorítása. Mindössze egyetlen ilyen ítéletet láthattunk, az olimpián kapott egy meggondolatlan játékos piros lapot, az ellenfél pedig hétméterest, bár a szabálytalanság a túlsó térfél közepén történt. Pedig mindegyik versenyen sok volt a szoros mérkőzés, hogy mást ne mondjunk, az olimpián mind a négy elődöntő egygólos különbséggel ért véget, kettő közülük ráadásul hosszabbítás után. Ennek ellenére a már említetten kívül sosem láttuk, hogy bárki megpróbálta volna sportszerűtlenül befolyásolni a végeredményt. És tulajdonképpen pont ez volt a cél. 

szabalyvaltozas_birok.jpg

Végülis az ápolásra és az utolsó fél percre vonatkozó szabályban van egy közös pont: mindkettő akkor tekinthető a leginkább sikeresnek, ha sosem látjuk őket alkalmazni. 

A kapus nélküli támadójáték technikai és taktikai vonatkozásait és követelményeit, az ezekre vonatkozó tapasztalatokat majd később, egy másik cikkben elemzem. A szabályalkalmazásra vonatkozólag elmondhatjuk, hogy a változás bevezetése zökkenőmentesre sikerült. A férfi csapatok sűrűbben alkalmazták, a nők ritkábban, inkább csak emberhátrányban. Megkülönböztető mezben már csak nagyon ritkán küldtek fel mezőnyjátékost, szinte mindig éltek az új szabály adta lehetőséggel, amikor lecserélték a kapust. Viszont sosem láttunk olyat, hogy eltévesztették volna, és mezőnyjátékos visszaszaladt volna a kapuba megkülönböztető mez nélkül, emiatt senkit nem kellett büntetni. Egy olyan esetet láttunk, amikor rosszul cserélt a csapat, a kapus lement, és helyette ketten jöttek fel a pályára, ez betudható a kezdeti figyelmetlenségeknek még. 

Nem láttuk sajnos, hogy egységesen ítélnék meg az üres kapu irányába lőni szándékozó játékos elleni faultokat. A szabálykönyvet szó szerint értelmezve, ha egy játékos uralja a saját testét és a mozgását, birtokolja a labdát, és az üres kapura lő, akkor az tiszta gólhelyzet, függetlenül a kaputól való távolságtól, azaz akár 35 méterről is. Ezért ilyenkor hétméterest kell ítélni. Láttunk olyat, amikor ezt meg is ítélték, és láttunk olyat, amikor egy sima szabaddobást ítéltek, a saját térfél közepéről - nem szorul magyarázatra, miért is kerül ezzel lényegesen rosszabb helyzetbe a labdát birokló csapat, mintha üres kapura lőhettek volna. 

Összességében azt láthattuk, hogy az ápolásra vonatkozó szabály (ahogy ez várható is volt) vet fel bizonyos problémákat, a másik négy szabályváltozás viszont lényegében problémamentesen került bevezetésre, és alapvetőn jobb, tisztább lett tőlük a játék. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr9211692711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.