Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

  • Feyyaz: Ez előtt a meccs előtt nyugtatgatták a Vasas drukkerek a győrieket a lelátón: "Nyugi, kár izgulni,... (2019.06.25. 20:43) Időkapszula: NB I. 1982/83 28. forduló
  • Frady Endre: @maribor_: Nem. :) Vagy egyedül vagy Ákos barátommal, aki osztálytársam volt. Általában vele mente... (2019.06.25. 16:14) Időkapszula: NB I. 1982/83 29. forduló
  • Fradista Utazó: @promontor: Igen, egyedül a Brest lóg ki kicsit, amúgy a magyar és a román ezüstérmes nevezését el... (2019.06.21. 12:56) Előléptetés
  • Frady Endre: Hát igen, az ellopott aranycipő... Annak idején ('77-ben?) Váradi Béla is aranycipősnek hitte magá... (2019.06.19. 17:24) Időkapszula: NB I. 1980/81 Záróra 1.
  • Frady Endre: Kint voltam a bajnoki címet véglegesítő meccsen, utána meg bent rohangáltunk a pályán! :) Kár, hog... (2019.06.19. 17:17) Időkapszula: NB I. 1980/81 33. forduló

Facebook oldalunk

Magyarország - Montenegró 21-14 (11-6)

2016.12.09. 20:52 Fradista Utazó

Az utolsó csoportmeccsen Montenegró ellen léptünk pályára. Bár ez formailag még a csoport utolsó fordulójához tartozott, hangulatilag mégis olyan volt, mint egy kieséses mérkőzés. Az előző két forduló eredményei alapján ugyanis egyértelmű volt, hogy ebből a két csapatból az egyik kiesik, a másik továbbjut, és ez nagyjából ezen a meccsen fog eldőlni, hogy ki maradhat, és ki utazik haza. 

Bár annyi trükkje volt a történetnek, hogy legalább 4 góllal kellett nyernünk. Szóval, mintha egy oda-visszavágós párharcban lennénk, ahol az első meccset elveszítettük 3 góllal. 

hun_mne_2016.jpg

Montenegró lépéshátrányban (Fotó: EHF)

Montenegró alaposan megfiatalította a csapatát. Akik nem követik annyira élesen a nemzetközi kézilabdát, a kezdősorukat látva igencsak elcsodálkozva kérdezgethették, hogy, na, ezek meg kicsodák? Nem teljesen meglepő módon ezzel a játékuk színvonala is jelentősen visszaesett, nem véletlenül álltak két meccs után a kiesés szélén - pár éve, amikor Popović, Đokić, K. Bulatović játszott náluk, ez elképzelhetetlen lett volna. 

Kim Rasmussen több poszton is cserélt a korábbiakhoz képest. Janurik Kinga állt a kapuba, a két szélen pedig a Ferencváros játékosai, Lukács Viktória és Schatzl Nadine kezdtek. Ez több okból is jó döntésnek bizonyult. Előszöris a magyar válogatott első négy góljából hármat ők ketten szereztek. Közvetve pedig ez a három változtatás mintegy üzente is, hogy Kim Rasmussen belátta, amit eddig próbáltunk, az nem ment, most próbálkozzunk valami mással. 

Önmagában ez, hogy láthatóan úgy kezdett működik a magyar válogatott, mint egy csapat, amelynek van edzője, hogy a pályán látottakra többször is reagálni tudott a kapitány, már ez fel is pörgette a játékosokat. Ügyesebbek ettől nem lettek, de az első két mérkőzéshez képest láthatóan lényegesen nagyobb kedvvel és elszántsággal játszott a csapat. Később Dombi Lucát is megpróbáltuk beállósban. Nem vált be, de ennek ellenére jó húzás volt, megintcsak rámutatott, hogy igen, látjuk, hogy mi nem működik, és próbálunk változtatni. 

Ezzel együtt a támadójáték hatékonysága igazából nem javult semmit - bár az eddig három ellenfelünkból Montenegró védekezett a legjobban, kapusuk viszont szinte nem is volt, ha a labda úgy lendületből eltalálta a kaput, az gól lett. Viszont a montenegrói válogatott rászorított minket, hogy rossz pozíciókból próbálkozzunk. Kisfaludy ezúttal is teljesen elveszett a falban, és úgy összességében nem nagyon látszott, hogy volna bármi ötletünk, hogy is lőjünk gólt. Próbálkoztunk messziről, nem túl jó hatékonysággal (Klivinyi Kinga négy átlövésből nem talált be egyszer sem, Görbicz Anita ötből egyszer), és lássuk be, Hornyák Dóra gólja is egyértelmű kapushiba volt. De nem baj, az is egyet ér, éppúgy. Talán meg lehetett volna Hornyákot Klivinyi helyén, a bal oldalon próbálni, onnét lényegesen bővebb a lövőrepertoárja.

Ellenben a védekezés elég komolyan működött. OK, az ellenfél olyan volt, amilyen, nem világklasszisokból állt, de a sport alapszabálya, hogy azt a csapatot lehet megverni, amelyik ellen játszol. Hogy mi lett volna mások ellen, máshol és máskor, annak kevés jelentősége van. 

A védekezésért néha áldozatot is hoztunk: Lukács Viktória lőtte az első két magyar gólt, majd utána nem sokkal Rasmussen lecserélte Lukácsot, és beküldte helyette Bódi Bernadettet. Elég volt ehhez, hogy Majda Mehmedović egyszer megverte Lukácsot. Na, gondoltam, Mehmedović a világ legjobb balszélsője, másokat is vert már meg párszor. De Ramussennek lett igaza: Mehmedović a meccs hátralévő szakaszában szélről nem lőtt kapura. 

Montenegró 22 labdát adott el, ez rengeteg, és a hibáik döntő többségére a magyar védelem kényszerítette rá őket. 38 alkalommal lőttek kapura (ez megegyezik a dánok két nappal korábbi adatával, nem sok), ebből 33 eltalálta a kaput. És a lényeg: a kapuban Janurik Kinga a 32 lövésből (egy büntető erejéig Kiss Éva állt a kapuba) 19-et kivédett, ezen belül 7 átlövésből 5-öt, 23 ziccerből 14-et. Nem világklasszis teljesítmény, hanem annál több. Extraklasszis. Ilyen nincs (és mégis van, mondaná a legendás sportriporter, és ezúttal is igaza volna). 

Kellett ehhez a védelem is. És egy idő után ez kölcsönhatásban működött: Janurik kiemelkedő teljesítménye hátulról tartást adott a védelemnek, a jó védekezés pedig megkönnyítette a kapus dolgát. 

Montenegró csapatából senki nem lőtt 2-nél több gólt, és egyedül Mehmedović 2/3-as lövésmutatója van 50% felett (60 perc játékidővel 3 kapuralövésen tartani, az nem is rossz ám), Jauković 1/6, Raičević 1/5, elvileg ők volnának a húzóemberek. 

21 gólt lőttünk egy csikócsapat ellen, kevés, nagyon kevés. A támadójátékkal ma sem lehettünk elégedettek egyáltalán. Kérdés, hogy ezzel a kerettel azon mennyit lehet még változtatni. Viszont a 21 lőtt gól ellenére is simán nyertünk, a szükséges gólkülönbség elérése is csak a második félidő elején, amikor Dragan Adžić szünetbéli változtatásaira nem tudtunk azonnal reagálni, akkor látszott kérdésesnek. Őszintén szólva nem sok olyan meccset láttam, ahol 21 lőtt góllal fölényesen lehet nyerni. 60 százalékos kapusteljesítménnyel ez is elérhető. Talán ha ... mindegy, a múlton már nem érdemes keseregni. A közelmúlton se. 

Továbbjutottunk. A középdöntőben Románia, Oroszország és Norvégia vár ránk. Minden megszerzett pont csoda lenne, ráadásul, mivel nulla pontról indulunk (a továbbjutók ellen szerzett pontokat visszük csak tovább, nekünk meg olyan nincs is), ezért még három győzelemmel se valószínű, hogy bejutnánk az elődöntőbe. De azért fussunk neki a mai hangulatban a folytatásnak, játszunk három jó meccset, abóbl is bizonyára sok tanulságot lehet majd levonni. Legközelebb vasárnap játszunk, a pontos időpont még kérdéses. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr412037359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.