A Válogatott blog kétfős delegációja a hétvégén Kolozsvárra is eljutott, így Berlin mellett Erdély fővárosából is tudósítunk. Kolozsvár jelenleg Románia 2. legnagyobb városa 324000 lakosával, ebből 49000 magyar. A Kincses Város szépsége közismert, rengeteg látnivalója, kulturális programja mellett ezúttal főként a sportéletbe pillantottunk bele, a sors alakulása folytán bónuszként pedig belecsöppentünk az épp most zajló sok százezres kormányellenes tüntetések kolozsvári eseményeibe is. A tv-adók 30-40000 tüntetőt írtak a városban, ez a saját szemünkkel nézve is hihető volt. Teljesen kulturált, és főleg fiatalokból álló tömeg volt, nem éreztük magunkat a sokat hallott "Balkánon". De vissza a sporthoz, nézzük, hogyan fest Kolozsvár sportélete.

A város sportéletét a futball határozza meg. A két nagy rivális, a CFR, azaz a Kolozsvári Vasutas, valamint az Universitatea, közismert becenevén az U rivalizálása örökzöld téma. Rajtuk kívül meghatározó még az U férfi kosárlabdacsapata, valamint az U női kézilabda, és kosárlabda együttese is. Kezdjük azonban a futballal, és magyar vonatkozása miatt a Vasutassal, valamint a legsikeresebb román klub, a Steaua elleni derbivel. A román vasúttársaság, a CFR nevét viselő klub 1907-ben alakult, Kolozsvári Vasutas SC néven. Később viselték a Kolozsvári MÁV Sportegylet, és Kolozsvári Torna Club nevet is. A trianoni döntés és a Romániához kerülés - majd 1940-ben a Magyarországhoz való visszakerülés - természetesen e klub életére is döntő hatással volt. 1948-ban olvadt be a Kolozsvári AC a CFR csapatába. Volt ez a klub Locomotiva, CSM, sőt Steaua CFR is! 1969 és 1976 kötött már szerepelt a csapat a román 1.osztályban, majd hosszú szünet után 2004-ben jutott vissza ismét, fényes sikerkorszakát megkezdve. Mindehhez elengedhetetlen volt Pászkány Árpád üzletember színre lépése, aki 2002-ben vette meg az akkor 3.ligás klubot. Már 2005 nyarán berobbantak a nemzetközi porondra, amikor is az Intertotó-kupában a döntőig meneteltek híres csapatokat is megtréfálva. A Bilbaót 11-esekkel, a St.Etienne-t idegenben lőtt góllal, a Zalgiris Vilniust 7-2-es összesítéssel búcsúztatták, a döntőben a Lens ellen már nem sikerült a bravúr, az UEFA-Kupába jutás kivívása. Erről emlékeznek meg a stadion egyik falán:

Mindez azonban csak felvezetés volt a 2008-ban megnyert első történelmi bajnoki cím, és a Bajnokok Ligája-szereplés elé. Ekkor 17 év után nyertek vidéki bajnokként, a bukaresti uralmat megtörve, 1970 után az első erdélyi bajnokcsapat lettek. A BL-ben remekül helytálltak a Chelsea, a Roma, és a Bordeaux ellen is, a rajton rögtön Rómában nyertek a vörösök európai szenzációt kiváltva. A CFR akkor és azóta is főleg légiósokra épül, kelet-európai szinten remek sztárokat tudtak-tudnak igazolni. Még kétszer sikerült azóta bajnoki címet nyerni: 2010-ben, a Bayern, ismét a Roma, és a Basel volt a csoportjukban, és 2012-ben (akkor a Manchester United, a Galata, és a Braga volt az ellenfél).

A Vasutas drámai körülmények között maradt le a továbbjutásról, 10 pontot szerezve. A 2. Galatának is ennyi volt, de a jobb egymás elleni eredmények a törököknek kedveztek. Pedig az Old Traffordon is győztek a vörösök! Ekkoriban volt a CFR tagja Vass Ádám is, de keveset játszhatott sérülése miatt. Majd 2015-re nehezebb időszak következett. Pászkány Árpád a BL-menetelésekkel is gyűjtött profitból átcsoportosított némi zsetont Tv-csatornáiba, de rosszul mérte fel ennek költségeit. Pászkánynál házkutatást is tartott az ügyészség, bűnszervezet létrehozása, sikkasztás, pénzmosás, adócsalás vádja is szerepel ellene az étlapon...Jelenleg csődeljárás miatt 6 pont levonást kaptak (tavaly után ismét), és nem indulhatnak a nemzetközi kupában. A román futballon is végigvonuló csődhullám miatt félő volt, hogy a Vasutast is elsodorja a krach, de a kritikus időszak után úgy tűnik, sikerül talpon maradni. Ennek fényében csodás bravúr a tavalyi kupagyőzelem, és remek menetelésbe kezdtek az őszi szezonban is, a dobogót is megközelítve. Jelenleg nincs magyar játékosuk, de Miriuta Vasile az edző (pár évvel ezelőtti anyagi gondok miatt távozása után immár másodszor).

Röviden az ellenfél, a Steaua speciális helyzetéről is beszélni kell: a rekordbajnok, 1986-ban BEK-et nyerő fővárosiak a Bukaresti Ítélőtábla döntése miatt nem használhatják a Steaua nevet és hagyományos címerüket, mivel az örökös botrányairól, vesztegetéseiről híres magyarellenes tulajdonosuk, Gigi Becali (róla itt írtunk korábban) a hadsereg anyaegyesületétől nem kapott a névhasználatra engedélyt a futballklub nevében, ezért pereltek. Viszont a hadsereg kártérítési kérelmét, és azt, hogy legalsó ligába zárják ki a Steauát, elutasították. Az ügy eltarthat még jó ideig, ugyanis Becali fellebbezett. Addig kényszerből az FCSB mozaikszót használják klubnévként... Vannak ötletek arra az esetre, ha maradnia kell jogerősen is az FCSB névnek- ekkor nemes egyszerűséggel akár lehet FC Sportiv Becali is a klubnév. Ha már Becali, sok emlékezetes ügyéből emeljük ki kolozsvári vonatkozása miatt azt, amikor 2008-ban a záróforduló előtt a városi rivális U-nak 1,7 millió eurót ajánlott, ha legyőzik az éllovas CFR-t. Hiába, mert a Vasutas 1-0-ra nyert az U otthonában, első aranyérmét nyerve, Becalit pedig fülön csípték, később ezért letöltendő börtönt kapott. A rossz nyelvek szerint eddig akkor ment jobban az elmúlt években a Steauának, amikor Becali hűvösön ült...Most épp kint van.

A bajnokságot a legendás Hagi klubja, a Viitorul Constanta vezeti, de a 6 csapatos rájátszás dönt majd el minden fontos kérdést a bajnoki címért. Ide szeretne a CFR is bejutni, a mínusz 6 pont miatt épp a bejutás küszöbén állnak, enélkül dobogósak lehetnének.

Ilyen előzmények után érkezett el 2017. február 5-e, a román bajnokság tavaszi rajtja, és a CFR-Steaua derbi. A  klub magyar szurkolói által létrehozott Kolozsvári Vasutas blog (kvsc.taccs.hu) blogtalálkozót is tartott a mérkőzés előtt, ami a Főtér és a Mátyás király utca sarkán lévő kis klubban zajlott, és amelyre mi is ellátogattunk. A tetthely a kép jobb oldalán lévő sárga ház emelete. Az ablakon kinézve a csodálatos, hatalmas Szent Mihály-templom látványa is emelte a hangulatot.. Nagyszerű hangulatba, remek emberek közé kerültünk, és kellően megalapoztuk a hangulatot a meccsre Harghita sörök kortyolásával. Innen indultunk a mérkőzése. A stadion környéke újabb kuriózum! A belváros és a Szamos-híd után a hegytetőre kell elindulni, a Fellegvár közelében gyönyörű, hangulatos villák mellett kaptat a szurkolótömeg egyre feljebb. Hasonló a környék a Gellért-hegyihez, vagy a rózsadombihoz. Majd a csendes, előkelő környék kis utcái közül a Gépész utcában egyszer csak a semmiből elénk magasodik a CFR 23000-es stadionja!

Ilyen volt a stadion a Pászkány-sikerkorszak előtt:Magyarországon nem találunk ilyen magaslati fekvésű nagy stadiont! Képzeljünk el a Gellért-hegyen egy ekkora arénát! A létesítmény azonban nem látszik a városból. Óriási köd szállt a stadionra a mérkőzés előtt, miközben lent a városban nem volt fehér fátyol. Nagyjából 15000 szurkoló gyűlt össze, a politikai tüntetések talán elvontak pár nézőt. Mivel a kapu mögötti lelátók évek óta le vannak zárva, így ez is közelítette a jelenlegi eladható jegymaximumot.  Így az ultrák is a főlelátóra kényszerülnek, vegyülve a sima nézőkkel. A szurkolók aggódva várták, ilyen látási viszonyok között el lehet-e kezdeni a meccset, hiszen a túloldali lelátóból már semmi nem látszott, és a pálya túlsó feléből sem- a kapuk is csak balladai félhomályban. Szerencsére elindulhatott a derbi, remek szurkolással. (Fotó:Riti József Attila)

A CFR-nek több szurkolói csoportja van. Ilyenek például a magyar Galeria KVSC, ás az inkább román Commando Gruia, majd Gruppo Gara - ők viszonylag jól megvannak egymással. A baj inkább az új generációs románokkal van, akik megunták, hogy egy magyar csapat szurkolóiként tekintsenek rájuk és próbáltak nacionalistább vonalat képviselni (erre példa a Patriots, Romaniacs). Voltak azért már etnikai purparlék a meccsek hevében, előfordult, hogy magyarul énekeltek, és a román társak rájuk szóltak, hogy románul drukkoljanak. 2014-ben egyesültek a táborok Bordó Lelátó néven. Mi most nem tapasztaltunk a lelátón magyar-román feszültséget, ott a közös pont, hogy mindenki CéEfEr, vagy románul CseFeRe drukker, nemzetiségtől függetlenül. Az is érdekes volt, hogy miközben körülöttünk inkább magyarokat hallottunk, a szurkolói dalokat ők is románul énekelték. Magyarok és románok is másban találják meg az identitásukat, a kapaszkodót, CFR-rajongásukat, ráadásul itt bejön egy újabb faktor, az erős erdélyi regionális tudat, a transzilvanizmus is. Sok ilyen transzparenst láttunk a lelátón. Fontos közös nevező a bukarestiek utálata. Magyarországról is sokan járnak át a Vasutas meccseire, nekünk magyaroknak a klub egy magyar jegyekkel, társadalmi bázissal is rendelkező nagy csapat a Kárpát-medencében (hasonló még a Dunaszerdahelyi DAC), a románoknak pedig egy erdélyi sztárcsapat, akik végre sok évtized után az elmúlt években sok borsot törtek a fővárosiak orra alá, és fényes sikereket adtak a román futballnak Európában. Érdekes társadalmi-szociológiai tapasztalatokat is ad egy többnemzetiségű nagyváros és egy focimeccs szurkolóinak viszonyrendszere is - jóval bonyolultabbak itt ezek a viszonyok a kétnyelvűség miatt, mint az anyaországban. Feszültség azonban volt bőven CFR-Steaua relációban, ugyanis bár a vendégszektorban nem volt hivatalos Steaua-tábor (Becalival való rossz viszonyuk miatt bojkott van náluk is), a hazaiak közé a főtribünre sokan bevegyültek - ez a bukarestiek vezető gólja pillanatában jól látszott, sokan ugrottak fel. Ekkor megindultak feléjük a CFR-drukkerek közül páran, amiatt a biztonságiak benyomultak, majd kiűrítették a lépcsőfeljárókat, ahol mi is álltunk a meccs elején. A Steauának sokan szurkolnak Erdély és a környék román lakosságából, így ők is sokan kilátogatnak, amikor Kolozsváron játszik a Steaua. Ezután már csak szópárbaj és mutogatás volt, a biztonságiak jól tartották a rendet, nem volt fölösleges erőfitogtatás, amit nálunk gyakran láthatunk. Viszont a beengedés terén voltak furcsaságok, a két tábor keveredése mellett a másik furcsaság, hogy a jegyek egy rendszer által generált kamunévre szólnak, nem is kérnek semmilyen személyi okmányt. Így lett például e sorok írója is Coman Adrian.. A  securitysek által keltett népességmozgás eredményeképp a B-középbe vegyülve találtuk meg új helyünket a szünet után. A vendégek gyorsan vezettek egy 11-essel, sokan dühösen gondolták, ismét a fővárosiaknak fognak fújni, ahogy ez már sokszor megtörtént. Azonban a CFR is kapott egy büntetőt, amit azonban kihagyott. Ez a pillanat a képen.

A szünet előtt kiállították a bukaresti Alibecet (ő friss igazolás, a tavalyi bajnok Astra válogatott támadója), így minden esély megvolt, hogy megfordítható ez a rangadó. Sikerült is az egyenlítés a második félidő közepén. Ilyen hangulatot éltünk át ekkor:

Ám amikor a levegőben volt a győzelem esélye is, a hazaiak meggondolatlanul szövegelő játékosát, a gólszerző Ciprian Deacot is kiállították. Az eredmény maradt 1-1, a publikum felemás érzésekkel, hiányérzettel, de azért megünnepelte a Kolozsvári Vasutast. Mindenből volt itt, büntetők, meg nem adott büntetők, kiállítások, kihagyott nagy helyzetek itt-ott. És olyan szurkolói hangulat, amit Magyarországon csak a válogatott meccsein, vagy esetleg egy Fradi-Újpesten, és kiemelkedő Diósgyőr-meccsen élhetnénk át.

Ami a város másik csapatát, az Universitateát illeti: a fekete-fehérek 1919-ben, Kolozsvár Romániához kerülésekor alakultak. Mindig is a román nacionalizmust képviselték szurkolóik, időnként a politika is ráerősített erre. 1940-ben, mikor újra Magyarországhoz került Kolozsvár, az U elmenekült Nagyszebenbe, erre máig büszkék, hogy "nem hódoltak be a magyar megszállóknak".  Egyetemi csapatként indultak, mára ez a vonal meggyengült. A kommunizmus alatt az U volt Kolozsvár első csapata, volt egy 3.helyük és egy kupagyőzelmük is. Az U-t is elérte a csőd, ők így most csak a 4.ligában szerepeltek. Tavaly adták át a felújított, gyönyörű nagy stadionjukat a Szamos partján (Arena Cluj), amely 30000 férőhelyes, és most ősszel itt játszották a Románia-Montenegró VB-selejtezőt is. Koncertekre, egyéb rendezvényekre is használják.

Igen meghökkentő kontraszt, hogy ekkora stadionban játszik egy 4.ligás együttes... Ráadásul mivel a kis településeken nem tudnák kezelni a nagy tömegű, esetleg balhézó U-drukkert, így legtöbb meccsüket "idegenben" is a saját stadionban játszhatják. Megint fontos kiemelni, hogy az itteni társadalmi-szurkolói viszonyok igen színesek, nem lehet ráhúzni sémákat, hogy aki magyar, CFR-és, és aki román, U-drukker. Ennek következtében vannak magyar szurkolói az U-nak is. A gond a diktatúra idején betelepített románokkal van, és a fiatalabb generációval, akik frusztráltak, gyökértelenek lehetnek, könnyen hergelhetők a magyarok ellen. Néhány évig biztosan nem lesz CFR-U bajnoki, amíg vissza nem jut az U, pedig az említett társadalmi-történelmi háttér, múlt miatt ez Kelet-Európa egyik legforróbb összecsapása. Az U arénával szemben a másik frissen épült nagy aréna, a sportcsarnok (Polivalenta) található, ahol idén nyár végén az 1999 után újra kijutó magyar férfi kosárlabda-válogatott is szerepelni fog az Európa-bajnokságon. Egyik ellenfelünk Románia lesz... A csarnok 7000 férőhelyes, el lehet képzelni, micsoda hangulat lesz azon a meccsen, ahol 1200 magyar szurkoló is kint lesz! Íme a kosár EB reklámja a Főtéren:Most "csak" fél ház volt, így is jó hangulat volt. Mi ezúttal a magyar szurkolók elő-örseként fel is avattuk, bejártuk a csarnokot, az U-Banca Cluj- Galati kosármeccsre is kimentünk. Az U jelenleg vezeti a román bajnokságot, és könnyű sikert aratott a 8.Galati ellen. Ebben az arénában tudott pár hete győzni az Alba Fehérvár együttese a FIBA-Európa Kupában!  Ha még nem mondtuk volna, mennyire bonyolult a kolozsvári sport-társadalmi helyzet, akkor újabb adalék ehhez: az U kosárcsapata, vagy női kézicsapata más elbírálás alá esik a közvéleményben, szurkolói nagyrészt mások, az U fociultrái nem nagyon járnak ki, és a kosarasoknak, kéziseknek sok magyar is drukkol. A női kézilabdacsapat 3-szor volt ezüstérmes, 3-szor bronzérmes az 1.ligában, 2007-ben döntőztek is az EHF Challenge kupában. 2012-ben a BL-ben játszott itt a Győri ETO is- akkor még a régi csarnokban, nem volt kész ez az új aréna. Most csak 10.-ek, a tavaly Budapesten BL-t nyerő CSM Bukaresttel senki nem versenyezhet. Van férfi kézilabdacsapat is az U-nál, jelenleg csak 2.ligások, pedig 3-szor voltak bronzérmesek is az első osztályban. 

Vannak érdekes párhuzamok a magyar és a román labdarúgásban. Miközben bennünk az a kép él, hogy a román futball sokkal előrébb tart, erősebb a miénknél, közben hasonló problémákkal is küzdenek. A kupacsapataik erősebbek, bejutnak a BL, vagy az EL-csoportkörébe, de náluk is sok nagy klubot küldött a süllyesztőbe a csődhullám, például a Rapid Bukarest, a Petrolul Ploiesti, a 2010-ben még BL-résztvevő Otelul Galati, a 2009-es BL-szereplő Unirea Urziceni, az Arges Pitesti, a kolozsvári Universitatea, a nagyváradi Bihor, a nagyszebeni Inter is megszűnt, vagy alsó osztályba zuhant. Rosszul áll a gazdasági szénája a 2 éve még majdnem bajnok Marosvásárhelynek, a temesvári Polinak, a Brassónak, és az Aradnak is... Másik probléma a nézőszámok csökkenése. A szállodai szobában több, mint 100 Tv-csatorna, köztük több sportadó is nézhető volt, így beletekintettünk a román 1.liga meccseibe is. Szinte teljesen üres lelátókat láttunk, akárcsak Magyarországon... A képsor magáért beszél:Ezeket látva nagyon szerencsések voltunk, hogy ilyen fantasztikus hangulatú mérkőzésen jártunk, ott sem sűrű mostanában az ilyen futballmiliő.

Lehet még találni a szemfüles sportturistának további érdekességeket is:

A Steaua és az UTA Arad ultráinak névjegye a Fellegvárban, háttérben a nagy U ArénaA Slask Wroclaw ultrái is letették névjegyüket az épülő ortodox templomnálA Kétfarkú Kutyapárt keze is idáig elér!

Remek programokat adott tehát Kolozsvár, de ilyen volt néhány hete az Omega koncertje a Főtéren hatalmas tömeggel, a Magyar Színház és Opera előadásai, a Kolozsvári Magyar Napok, és még sokáig sorolhatnánk a sok kulturális, vallási, egyetemi eseményt, a magyar jellegű szórakozóhelyeket, mint pl. a Bulgakov, vagy az Insomnia. Aki még nem járt a városban, mindenképp menjen el, és ha sportrajongó, ne hagyjon ki egy Vasutas/CFR meccset! Bár kisebb csapatok ellen nincs ekkora tömeg, és hangulat, de így is nagyszerű élményben lesz részük! Köszönet ezúttal is a KVSC blog magyar drukkereinek, és Boros Miklós kolozsvári újságírónak a szívélyes vendéglátásért, a jó hangulatért, érdekes történetekért.